Turizmus kutatások módszertana

Vezető szerző: Kóródi Márta,

Aubert Antal, Braunné Fülöp Katalin, Formádi Katalin, Jancsik András, Jónás-Berki Mónika, Kóródi Márta, László Éva, Mayer Péter, Mellár Tamás, Pénzes Ibolya, Raffay Zoltán, Rátz Tamara, Szabó Géza, Túróczi Imre, Veres Lajos

Pécsi Tudományegyetem

A kiadásért felel a: Pécsi Tudományegyetem

Lektor: Hinek Mátyás

Felelős szerkesztő: Kóródi Márta

Lektorálta: Hinek Mátyás

Műszaki szerkesztő: Nagy Enikő

Terjedelem: 11 ív

ISBN: 978-963-642-431-2



Table of Contents

1. Kóródi Márta: Előszó
2. Braunné Fülöp Katalin - Mellár Tamás: A területi és települési statisztikák
Bevezetés
Adatforrások
Alapfogalmak
Adatbázisok a turizmusban, a területi- és települési folyamatok kutatásában
A turisztikai adatbázisok standardizálási folyamata
Település-és területi statisztikák
Területi csoportosítások
A területi egyenlőtlenségek számszerűsítése
A tér-idő vizsgálatok általános jellemzői, turisztikai specifikumai
A tér-idő vizsgálatok általános jellemzői
A tér-idő vizsgálatok alkalmazhatósága
Összegzés
3. László Éva - Mayer Péter - Pénzes Ibolya - Rátz Tamara: Szociológiai jellegű módszerek a turisztikai kutatásban
Bevezetés
A kutatási módszerek csoportosítása
Dokumentumelemzés
SWOT analízis
A stratégiai gondolkodás
A környezet elemzése
Összegzés
Személyes interjú, mélyinterjú
Fókuszcsoportos vizsgálatok összeállítása és értékelése
Esettanulmány készítés módszertana
A személyes megfigyelés módszerei és lebonyolítása
Az alkalmazás célja
Az elemzés technikája
Alkalmazásának lehetőségei és korlátai
Az eredmények értelmezése, a közzététel módszerei
Esettanulmányok
Szakértői panel összeállítás, prominencia vizsgálatok
A panelkutatások szerepe a turizmuskutatásban
Prominencia kutatások
Az írásbeli megkérdezés turizmus-statisztikai aspektusai – kvantitatív módszerek
Kvantitatív módszerek
Primer információk beszerzése
Mérési és értékelési technikák
Összegzés
A Delphi módszer alkalmazásának lehetőségei a turisztikai elemzésekben
A módszer célja, alkalmazásai
A szükséges adatbázis
A Delphi kutatás folyamata
Esettanulmány
A benchmarking eljárás a turizmusban
Bevezetés
Az alkalmazás célja, kutatási cél vagy probléma
A szükséges adatbázis
Az elemzés technikája
Az eredmények értelmezése
Alkalmazásának lehetőségei
Esettanulmány
További esettanulmány
Feladat
Bibliográfia
Összegzés
4. Túróczi Imre - Kóródi Márta: Parametrizáló módszerek
Bevezetés
Költség-haszon elemzés
Shift-share analízis – hatásarány elemzés
A korreláció és regresszióelemzés alkalmazása
A turisztikai idősorok elemzése
Faktoranalízis, főkomponens-analízis a turizmusban
Cluster- és diszkriminancia analízis turisztikai alkalmazása
Input-output modell
Ökonometriai modell
Mintafeladat több parametrizáló módszer együttes alkalmazására
Összegzés
5. Aubert Antal - Szabó Géza: A különböző területi szintek javasolt módszertani vizsgálata
Bevezetés
A módszerek bemutatása
Az idegenforgalmi, üdülési célú tájértékelési és környezetminősítési kutatások problematikája
Szociálgeográfiai aspektus
Az idegenforgalmi földrajz megközelítései
A desztináció, mint a területiség megjelenítője a turizmusban
A regionális turizmusfejlesztési stratégiák tematikája
Esettanulmány: „Régió Kapuja” projekt a Paks-Bölcske és a környező települések komplex turisztikai fejlesztésére
Vonzerő csomópontok és a jelenlegi kínálat, valamint a tervezett fejlesztések célállapota
Kereslet-kínálat elemzése
Összegzés
Bibliográfia
6. Jancsik András: A turisztikai terek életciklusát mérő indikátorok
A turisztikai térség életciklus-modellje
A turisztikai térség életciklusának indikátorai
Az életciklus-mérés szükségessége
A turisztikai kereslet és a kínálat mérése
Az életciklus-szakaszok minőségi jellemzői
A fogadóterület turisztikai keresletét befolyásoló tényezők
Bibliográfia
7. Jónás-Berki Mónika: A turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok
Bevezetés
Az indikátorok általános értelmezése, csoportosítása
A turisztikai termékekhez kapcsolódó általános indikátorok
Kereslethez kapcsolódó indikátorok
Kínálathoz kapcsolódó indikátorok
Minősített termékek a turizmusban
Falusi turizmus
Borturizmus
Aktív turizmus
Ökoturizmus
Potenciális indikátorok a főbb turisztikai termékek esetében
Az egészségturizmus indikátorai
A hivatásturizmus indikátorai
A kulturális turizmus indikátorai
Az ökoturizmus indikátorai
A falusi turizmus indikátorai
Összegzés
8. Formádi Katalin - László Éva - Pénzes Ibolya - Raffay Zoltán - Veres Lajos: A turizmus társadalmi, gazdasági, környezeti hatásindikátorai
Formádi Katalin : Társadalmi hatásindikátorok
Előzmények
Társadalmi hatásindikátorok meghatározása
Társadalmi hatások csoportosítása
A társadalmi hatások mérésének módszerei
A turizmus társadalmi hatásainak kezelési módszere
Esettanulmányok a turizmus társadalmi hatásainak modellezésére
Összegzés
Raffay Zoltán: A turizmusfejlesztés során használt indikátorok
Indikátorok a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában
A magyar turisztikai régiók fejlesztési stratégiáiban szereplő indikátorok
Indikátorok városi turizmusfejlesztési stratégiában
Összefoglalás: lehetséges turisztikai indikátorok
Veres Lajos: Indikatív módszer az EU strukturális alapok támogatásainak monitoringjához
Értékelés a regionális programozási szerkezetben
Esettanulmány - Tatabánya Idegenforgalmi Stratégiája
Esettanulmányok
László Éva: Az Észak-alföldi régió vidéki turizmusának fejlesztése - a fejlesztések hatásainak mérése, esettanulmány
Pénzes Ibolya: Esettanulmány – A turizmus indikátorai
Összegzés
9. Kóródi Márta: Összefoglalás
Bibliográfia

Chapter 1. Kóródi Márta: Előszó

Table of Contents

„Gauss állítólag egyszer egyik barátjának, aki egy sürgős munkájában tett előrehaladásáról érdeklődött, azt mondta: "Az összes formulák és eredmények készen vannak, csak még az utat kell megtalálnom, amelyen eljuthatok hozzájuk." Nem hiszem, hogy Gauss ezt mondta volna; nem volt ennyire őszinte; de minden bizonnyal így gondolta.” (Ludwig Boltzmann)

A turizmus társadalmi és gazdasági kiterjedtsége, megjelenésének területi és kínálati sokszínűsége, piaci kategóriáinak sajátosságai indokolják, hogy a turisztikai kutatásokban számos szakterület kutatási sajátosságai megjelenjenek, többek között a közgazdaságtan, a szociológia, pszichológia, földrajz, marketing. Napjaink kutatási projektjeiben is nélkülözhetetlen a módszerek megválasztásánál az interdiszciplinaritás érvényesülése. A Turisztikai kutatások módszertana digitális tankönyv tömör technikai háttérinformációi után a módszerek alkalmazhatóságát, az alkalmazási eljárást, illetve a kapott eredmények értelmezését, a megállapítható összefüggéseket és a levonható következtetéseket hangsúlyozza. Az elmélet, esettanulmányok és példák bemutatásának és az önálló feladatoknak az optimális arányával és váltakoztatásával a turisztikai statisztika minél szélesebb gyakorlati alkalmazási lehetőségét kívánja bemutatni.

A tananyag a Turizmusmenedzsment mesterszak és a Turizmus-vendéglátás alapképzési szak hallgatóinak szakmai kutatásmódszertani felkészítésén kívül a szakirányú továbbképzéseken résztvevők számára is megteremti az ismeretelsajátítás feltételeit. Tágabb lehetőséget nyújt a fejlesztések monitoring rendszerének kialakításában, az ajánlott módszerek alkalmazásával közvetlenebbül mérhetőekké válnak a turisztikai fejlesztések hatásai.

A turisztikai tevékenység a gazdaság és a társadalom különböző területeihez számos módon közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódik, a teljesítménymérés és elemzés a többirányú kapcsolat- és hatásrendszer miatt korlátokba ütközik. A Turisztikai kutatások módszertani bázisát három fő forráscsoport alkotja: az általános gazdaságstatisztikai módszerek, a regionális tudományok módszerei, valamint a marketingkutatás és más társadalomkutatási módszerek. Mindhárom jól kidolgozott tananyagokkal rendelkezik különösen a kutatások technikáját tekintve. A turisztikai kutatási módszerek azonban nem jelentik az általános kutatási módszerek turisztikai szövegkörnyezetbe helyezését, az eljárások egyszerű adaptálását. A turisztikai kutatási szükségletből kell kiindulni és hozzá kiválasztani a megfelelő statisztikai, és/vagy területi elemzési eljárást az ágazati sajátosságoknak megfelelően. Óvakodni kell a statisztikai módszerek formális alkalmazásától. A számítások megkezdése előtt a rendelkezésre álló adatok alapján kell átgondolkodni, hogy melyik statisztikai módszert használhatjuk. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő statisztikai módszerek ismerete.

A tankönyv tizenhat szerzője a módszerek alkalmazása mellett az eredmények értelmezésére, az értékelésre, a következtetések levonására is kitér. Ez egyben arra is garancia, hogy többszempontú megközelítést nyújtson a probléma elemzésére és megoldási lehetőség kimunkálására. Ha újabb kérdések merültek fel Önben, vagy nem kapott választ mindenre, erőfeszítéseinket ne tekintse hiába valónak, önmagát pedig sikertelennek, hiszen Norman Mailer szerint „A tudományos kutatásnak mindig az a vége, hogy hirtelen több probléma is felbukkan ott, ahol korábban csak egy volt.”

A szerkesztő

Chapter 2. Braunné Fülöp Katalin - Mellár Tamás: A területi és települési statisztikák

Bevezetés

Ha az idegenforgalommal összefüggésben települési, illetve területi folyamatok jellemzőit kutatjuk, kvalitatív és kvantitatív elemzési módszereket is használhatunk. Kvalitatív elemzést végzünk például, ha a település környezetét az ismert STEP, STEEPLE vagy SWOT módszerekkel elemezzük, vagy a folyamatok szakértőivel mélyinterjút készítünk. Kvantitatív – azaz parametizálható, statisztikailag értelmezhető eredményeket adó – elemzést végezhetünk, ha pl. kérdőíves felmérést végzünk, s az ebből származó eredményeket kiértékeljük. Bár általában mindkettőnek megvan a maga relevanciája, a kvantitatív elemzés magasabb rendű a tekintetben, hogy összegzésre, egzakt összevetésre, sorrend kialakítására is lehetőséget teremt, különösen, ha összetett mutatószámok alkalmazásával több oldalról is vizsgáljuk a problémát. Még magasabb szintű elemzést végzünk, ha nem csak a jelenséget írjuk le verbálisan vagy mennyiségek segítségével, de a kauzális kapcsolatokat is igyekszünk feltárni, hatásvizsgálatokat végzünk, vagy modellel igyekszünk szimulálni a vizsgált jelenséget.

A folyamatok bármilyen módszerrel való értékeléséhez azonban megbízható adatokra, hasznos információkra van szükségünk, melyeket részben magunk állítunk elő a kutatás céljából – ezek neve primer információ - részben a rendelkezésünkre álló adatokból, hivatalos kiadványokból, szakirodalomból, más célra létrehozott adatokból származtatjuk, melyek az un. szekunder információk. Az információ hordozója az adat, az adatok pedig rendszerint adatbázisokban lapulnak. A legtöbb információ a statisztikai adatszolgáltatáson keresztül nyerhető, gyakran külön a belföldi és a nemzetközi turizmusra vonatkozóan.

Bár általában igaz, hogy a turizmus statisztikailag nehezen mérhető és követhető iparág, azért van néhány közkeletű statisztikai adatbázis, melyek használata elterjedt a nemzetközi idegenforgalomban, és Magyarországon is több évtizedes idősorok állnak rendelkezésünkre. A turizmusképzésben résztvevő hallgatók valószínűleg már tanulmányaik első éveiben találkoztak az alábbiakkal.

1. Határstatisztika: az országok közti idegenforgalom nagyságát és összetételét tartalmazza, Magyarországon 1964 óta készül. Jellegénél fogva csak a nemzetközi turizmusra vonatkozóan nyújt információkat. Tartalmazza többek között a be- és kilépők számát, kirándulók, turisták, tranzitutasok bontásban, a belépők nemzetiségét, az igénybe vett közlekedési eszközt. Teljeskörű, a sokaság minden be- és kilépőjét regisztrálja, de mára csak a schengeni határok átlépésekor készül, a 2007-es csatlakozásunk előtt az országhatár átlépésekor regisztráltak.

2. Szálláshelyi statisztika: a szállásigényes vendégforgalom leírására szolgál, 1958-tól áll rendelkezésre, bár a rendszerváltás előtt a magánszállásokra vonatkozóan nem tartalmazott adatot. Mind a belföldi, mind a nemzetközi turizmus vonatkozásában nyújt információkat. A vendégek számbavétele a kereskedelmi szálláshelyeken történik a regisztrációs lap kitöltésével. A szálláshelyi statisztika tartalmazza többek között a vendégszámot, a vendégéjszakák számát, a vendégek nemzetiségét, a szállásdíj-bevételeket, a szálláshely szolgáltatók számát, típusát, kapacitását.

3. Az utazási szervezetekre vonatkozó statisztikák: többek között a lebonyolított forgalmat, az árbevételt, a foglalkoztatott létszámot tartalmazzák éves és negyedéves adatgyűjtés alapján.

Ugyancsak léteznek más, turizmuskutatáshoz és területi kutatásokhoz használható statisztikai adatok, például a turisták utazási, költési szokásait tartalmazó statisztikák. Eseti jelleggel, mintavételes eljárással készülnek, a KSH, közvélemény-kutató vagy egyéb szervezetek készítik ezeket változó nagyságú mintán, csak részben standardizált tartalommal.

A következő fejezetek részletesen ismertetik a Magyarországon elérhető, turizmushoz illetve területi kutatásokhoz használható gazdaságstatisztikai adatbázisok főbb vonásait, kitérnek a turizmust érintő földrajzi információs rendszerekre is, valamint a határterületükön kialakult regionális gazdaságtan és a területfejlesztés egyes speciális kutatás-módszertani kérdésére is. A témához köthető külföldi, illetve nemzetközi adatbázisok ismertetésére a terjedelmi korlátok nem adnak lehetőséget, de a legfontosabb nemzetközi adatbázisok említésre kerülnek, a fejezet végén közölt hasznos linkek pedig elvezetnek a legfontosabb nemzetközi szervezetek adatbázisaihoz.

Adatforrások

Alapfogalmak

Mindenekelőtt célszerű felidézni az adat, az adatbázis és az adatforrás fogalmát.

Az adat nagyon tág fogalom, minden rögzített ismeret, lényegében bármilyen jel adatnak tekinthető. Az adat tartalmában egy objektum (tetszőleges dolog) meghatározott változójának, egy jellemzőjének az értéke. Az adatok tehát akkor használhatók, ha definiáltak, azaz meghatározzuk, hogy milyen objektum, melyik változójára vonatkoznak. (A definiálatlan adatra jó példa az ismert párbeszéd: – Mennyi? – Harminc. – Mi harminc? – Mi mennyi?)

Az információ, a hír, a közlés is adat, vagy adatsor, az előbbi a felhasználójának új ismeretet jelentő adat, míg az utóbbiak a mások felé továbbított adatokat jelentik. Az adatokat adathordozók tárolják, és valamilyen médium közvetíti, s bár az adat független az adathordozótól, annak megsemmisülése maga után vonja az adat megsemmisülését is. Az adatok adatgyűjtés, esetleg további feldolgozás után kerülnek adathordozóra.

Speciális adatfajta az un. meta-adat mely az adatokat leíró adatokat jelenti. Az adatok strukturált halmaza, szervezett gyűjteménye az adatbázis. Az adatbázisok három típusát szokás megkülönböztetni, a hierarchikus-, a hálózat- és a leggyakoribb relációs típusú adatbázisokat. Fontos, hogy az adatbázis nem pusztán az adatokat, hanem a köztük lévő kapcsolatokat is tárolja, függetlenül azok fizikai elhelyezkedésétől. Az adattárolás alapjait adattáblák, un. adatállományok alkotják. Egy adott adatbázis általában több adatállományból áll. A táblák a logikailag összetartozó adatokat sorokba és oszlopokba rendezik. Az adatbázisok strukturáltsága különböző, logikai szerkezete, modellje, az adatokhoz való hozzáférés meghatározó fontosságú az adatok felhasználója számára.

Az adatforrásnak nevezzük az adatok forrását, illetve az adatok eléréséhez szükséges csatlakozási információkat, mint az adatbázis azonosítói, a kiszolgálóhely, az elérési eszközök, programok, kódok stb. Az adatforrásnak van egy speciális térinformatikai jelentése is, így nevezik az adatállomásokon használt, adatjelet előállító berendezést és adatátviteli berendezést.

Az adatok fontos jellemzője, hogy milyen skálán való méréssel generálódtak, mert ebből eredő sajátosságaik meghatározzák további felhasználhatóságukat. A lehetséges adatmérési skálák és az adatok között ebből következően értelmezhető relációk bemutatását szolgálja a következő táblázat, ahol A és B két megfigyelési egységet, Xa és Xb pedig egy ezekre jellemző ismérvet jelöl.

1.táblázat A mérési skálák rendszere

Forrás: Nemes Nagy J. (2005), 16. old.

Ahogy a fenti táblázatból kiderül, az intervallum és arány skálával készült adatokból mélyebb információk nyerhetők, míg a nominális skála csak megkülönböztetésre nyújt lehetőséget. Az ordinális skálázással nyert adatok rangsort ugyan jelölnek, de hiba lenne, ha ezek különbségét vagy arányát értelmezni próbálnánk. Ugyanakkor a magasabb szintű elemzésre alkalmas adatokat alacsonyabb szintű adatskálára átalakíthatjuk, nincs akadálya például a rangsorolásnak akkor sem, ha az adatbázis adatait intervallum vagy arány skálán való méréssel állították elő. A területi kutatásokban az adatok területegységenként rendezett formátumát – táblázatát – adatmátrixoknak nevezik.

1.ábra A területi adatmátrix formátuma

Jellemzők (pl. társadalmi, gazdasági, földrajzi)

Terület x11 x12 … x1n

egységek x21 x22 … x2n

… … … …

xm1 xm2 … xmn

Forrás: saját szerkesztés

A területi adatmátrix egyik dimenziójában – soraiban vagy oszlopaiban – területegységeket (településeket, településrészeket, országokat stb.), másik dimenziójában közös indikátorokat (gazdasági, társadalmi, földrajzi, politikai, demográfiai, szociológiai, regionális stb.) tartalmaz. A nagy adatmátrixokat, vagy több, egymással összekapcsolt adatmátrix együttesét nevezzük adatbázisnak.

A regionális elemzések néhány speciális területi adatmátrixa:

- a távolságmátrix (települések közötti távolságot mutat, sorai és oszlopai egyazon települések),

- a hasonlóságmátrix (itt is területegységek alkotják a sorokat és oszlopokat is, a mátrix elemei pedig korrelációs vagy hasonlósági együtthatók).

Ha az adatok egy időbeli állapothoz rendelhetők, statikus képet nyújtanak, ha azonban az idődimenzió is megjelenik a vizsgálatokban, több különböző időpontra vonatkozóan sokszorozódik az adatmátrix. Másként fogalmazva egy-egy jellemző eltérő időpontokhoz rendelt értékei területi idősorokat képeznek. A területi idősorok dinamikus összehasonlításokra nyújtanak lehetőséget, feltéve, hogy az adatok valóban azonos tartalmúak, illetve változatlan módszerrel generálták azokat. Amennyiben ugyanis eltérések nehezítik a mátrix elemeinek összevetését, az adatsorok homogenizálásának kell megelőznie a további elemzést.

A települési és területi folyamatok kutatásai kapcsán gyakori probléma, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatbázisok nem nyújtanak elegendő információt a kutató számára, így további adatgyűjtésre van szükség. A területi kutatások előszeretettel veszik igénybe a térképi információkat, onnan nyerve elsősorban természetföldrajzi információkat, de emellett például egyes lokalizációs kérdések, a beépítettség, a mezőgazdasági művelési szerkezet témájában is elsődleges forrásként szolgálhatnak a térképek. Ritkán, de az is előfordul, hogy a kutató történeti forrásokból tájékozódik. Ha a kutató számára fontos információk szekunder forrásból nem állnak rendelkezésre, primer kutatási technikához kell fordulni. A területi primer kutatások jellemző technikái a terepi adatgyűjtés során végzett megfigyelés és a kutatási szempontból releváns személyekkel folytatott mélyinterjúk. Szintén elterjedt a mintavételes eljárással készült kérdőíves technika alkalmazása.

Néhány példa a területi kutatások megfigyeléses módszerrel történő felméréseire:

- Épületállapot felmérések – melyek során a település épületeinek meghatározott szempontok szerinti állapotfelmérése, kategóriákba sorolása történik meg.

- Cégérfelmérések – ezek során a településen található cégtáblákat gyűjtik össze, felmérve ezzel a rendelkezésre álló szolgáltatások és más gazdasági tevékenységek körét.

- Kirakat-index – mely a kereskedelmi funkciók településbeli elterjedéséről informál.

Speciális, a területi kutatásokban előszeretettel használt adatbázisok a földrajzi vagy más néven geo információs rendszerek – Geographic Information Systems – melyeket az angol elnevezés nyomán GIS betűszóval jelölnek. Ezek olyan számítógépes rendszerek, melyeket földrajzi jelenségek és adatok gyűjtésére, tárolására, kezelésére és vizualizálására fejlesztettek ki. A földrajzi információs rendszerek közös jellemzője, hogy a leíró információkat térbeli ábrázolásokkal, főként térképi megoldásokkal integrálják, tehát a térképészet, a geológia és a számítástechnika eredményeit egyaránt felhasználják. További fontos ismérvük, hogy adattartalmuk térben lokalizált. A GIS jelentőségét főként széleskörű hasznosítása adja.

Néhány terület, ahol a geo informatika eredményeit hasznosítják:

- közigazgatás,

- földhasználat és tájtervezés,

- közlekedés, szállítás,

- honvédelem,

- gazdasági döntéshozás (pl. marketingkutatás),

- településfejlesztés.

A települési és területi folyamatok elemzésénél természetesen arra kell törekednünk, hogy a munkát a lehető legjobb adatbázisra építve végezzük. Ha a rendelkezésünkre álló adatbázisokat értékeljük, a következő tényezőket feltétlenül érdemes figyelembe venni, mert ezek a jó adatbázis ismérvei:

- A jó adatbázis megbízható forrásból származik. E munka egyik célja, hogy a terület- és településfejlesztés, a területi folyamatok elemzése, illetve a turizmus területén végzett kutatások során jól használható, megbízható adatbázisokkal ismertesse meg az olvasót.

- A jó adatbázis szabadon elérhető, vagy legalábbis az elérés költségeit és az időráfordítást lényegesen meghaladják azok a hasznok, melyeket az informáltság mélységének növelése folytán realizálhatunk.

- Lehet, hogy van értelme teljeskörűségre törekedni, természetesen egy hiányos adatbázis helyett a minél teljesebb körben adattartalmat nyújtó adatbázist preferáljuk. Ám az is gyakori, hogy a kutatáshoz elég a mintavételes eljárással nyert adatokat tartalmazó adatbázis, ez esetben azonban az adatok megfelelő reprezentativitása lesz az adatbázis értékelési kritériuma.

- Fontos, hogy az adatbázis indikátorai világos és egyértelmű tartalommal bírjanak a felhasználó számára, mert az ellenkező eset téves következtetésekre vezethet. Ide tartozhat az adatbázis-kezelés egyértelműsége és felhasználóbarát mivolta is, az adatbázisok ugyanis jó esetben nem öncélúak, hanem a felhasználók – kutatók, döntéshozók – érdekében készülnek.

- A jó adatbázis adatai relevánsak, pontosak, időszerűek, összehasonlíthatók és ideális esetben koherens rendszert alkotnak. Ide tartozik a meta adatok kérdése is. A meta adat az adatbázis tartalmi adatainak adminisztratív jellemzőivel kapcsolatos – például ki és mikor hozta létre az adatokat, hogyan gyűjtötték össze azokat stb. – így közvetve az adatbázis minőségére vonatkozóan nyerhetünk információt.

- Érdekes lehet, hogy az adatbázis létrehozója mennyire enged betekintést az alapadatokra és a származtatott adatok pontos számítási módszereire vonatkozóan. Nem csak többletinformációt nyerhetünk ilyen módon, de az is kiderülhet, hogy az adatbázisnak van valamilyen módszertani hiányossága, vagy olyan specialitása, mely megnehezíti vagy ellehetetleníti a szekunder információk felhasználását.

- További előny, ha az adatbázis a kutatásnak megfelelő méretű, nem kisebb és nem is lényegesen nagyobb annál, mert a túl sok számunkra felesleges adatot tartalmazó adatbázis kezelése szükségtelenül megnehezíti, lassítja, és/vagy költségesebbé teszi a felhasználást.

A fenti lista nyilvánvalóan túl szűk a tekintetben, hogy az egyes elemzések és konkrét kutatások során további követelmények is előkerülnek, ugyanakkor aligha találkozunk a fentieknek minden tekintetben megfelelő adatbázisokkal. Ez természetesen nem szabad, hogy eltántorítsa a kutatót vagy döntéshozót az adatbázisok használatától, de jó, ha tisztában vagyunk azok esetleges hiányosságaival, és okosan tudunk élni a választási lehetőségekkel is, ha esetleg több potenciális adatforrás is rendelkezésre áll.

Adatbázisok a turizmusban, a területi- és települési folyamatok kutatásában

Ezen alfejezet keretében a legismertebb adatbázisok ismertetésére kerül sor. Az adatbázisok tartalmi összefoglalója mellett az alkalmazási specialitásokról, az elérhetőségről és a turisztikai vonatkozásokról is szót ejtünk.

Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer – TeIR

A TeIR létrehozását és közhasználatba helyezését az 1996. évi XXI. törvény írta elő. A TeIR céljait, felépítését, adattartalmát és használatának rendjét a 31/2007. (II. 28.) kormányrendelet szabályozza. A rendszer jelenleg a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. honlapjáról érhető el. Térítésmentesen, szabadon elérhető része a TÉRPORT, amely rendszerezett szakmai információkat és néhány térinformatikai alkalmazást is tartalmaz. A TeIR teljes térinformációs rendszerének használata regisztrációhoz kötött.

2.ábra A TeIR internetes kezdőoldala

Forrás: www.teir.vati.hu

A TeIR teljes információs rendszerében többek között a következő statisztikai adatbázisok hozzáférhetők:

- APEH Személyi jövedelemadó adatok (1992–2006), Társasági adóbevallás kiemelt adatok (1992–2006)

- KSH Általános Mezőgazdasági Összeírás (2000),

- KSH Megyei-regionális statisztikai adatok rendszere (1990–2006),

- KSH Népszámlálás adatok (1970, 1980, 1990, 2001),

- KSH Mikrocenzus (2005),

- KSH Területi statisztikai adatok rendszere (1990–2007)

- Magyar Államkincstár adatai (1996–2002)

- Munkanélküliségi adatok – Foglalkoztatási Hivatal (1993–2008)

- Orvosok, szakorvosok adatai – Magyar Orvosi Kamara (2000–2006)

- Önkormányzati adatok TÁKISZ, MÁK (1990–2005)

A statisztikai adatbázisok rendszerét elemzések készítéséhez és illusztrálásához kifejlesztett, egységes kezelőfelülettel rendelkező komplex alkalmazás egészíti ki, amely lehetővé teszi a területi statisztikai adatbázisok adatainak lekérdezését és térképi megjelenítését.

A TEIR rendszerében kimutatások, diagramok, kartogramok készíthetők a támogatási adatokról idősoros és területi alapú bontásban, a kistérségek kedvezményezettsége szerinti szűréssel, továbbá részletes projektlisták generálhatók a projektekre vonatkozó egyedi információk megjelenítésével. A rendszer térinformatikai alkalmazásokat, több mint 1500 tematikus fedvényt is tartalmaz Magyarországra vonatkozóan. Az alaptérképek mellett lehetőség van a felszínborítottság, a természet- és környezetvédelem, a műemlékvédelem, a terület- és településrendezés szempontjából kiemelt objektumok ábrázolására is.

A TÉRPORT többek között lehetővé teszi a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos dokumentumtár tanulmányozását, a rendszer alapadatainak böngészését, az EUROSTAT-adatbázis használatát, intézmények illetékességi területének lekérdezését, valamint különféle tartalmú statikus térképek és kartogramok letöltését.

Település Statisztikai Adatbázis Rendszer – T-STAR

A T-STAR a KSH elektronikus adatbázisa, melynek keretében 1977 óta folyik adatgyűjtés. A rendszerben 1990 óta évenkénti gyűjtésben tartalmazza a KSH számára rendelkezésre álló valamennyi települési adatot. (Ez nem feltétlenül jelenti az összes települést, bizonyos statisztikai adatgyűjtések esetleg csak a városok esetében történnek vagy történtek a múltban.) A T-STAR-ba integrálták a népszámlálási adatokat (1980, 1990, 2001), az Általános Mezőgazdasági Összeírások (1994, 2000) települési szinten feldolgozott adatait és a korábban rendelkezésre álló települési adatbázisokat (1965, 1970, 1975, 1980-84, 1986-89), valamint a KSH területi számjelrendszerét.

A T-STAR előnyei:

- relatív teljeskörűség,

- gyors feldolgozási (pl. aggregálási) lehetőség az elektronikus formátum miatt.

Valamennyi településre rendelkezésre állnak például az alábbi adatok (a témacsoportok T-STAR-beli betűjelzésével):

- A: terület, népességszám, nem és korszerkezet;

- B: népmozgalom;

- C: önkormányzati költségvetés;

- E: ipari foglalkoztatottak, ipartelepek száma

- F: kereskedelmi, vendéglátási és idegenforgalmi adatok;

- G: lakásállomány nagysága, lakásépítések, megszűnések;

- H: víz-, gáz-, villamosenergia-ellátottság és csatornázási adatok;

- J: egészségügyi- és szociális rendszer;

- K: közoktatás rendszere és teljesítményadatai;

- L: közművelődési adatok;

- M: közhasznú intézmények a településeken;

- O: mezőgazdasági adatok;

- P: gazdasági szervezetek adatai;

- Q: SZJA bevallások fő adatai;

- R: gépjármű-, telefon- és kábeltelevízió-előfizetések;

- S: munkanélküliségi adatok;

- T: önkormányzati segélyezési adatok;

- X: bűnözési statisztikák

A T-STAR a városokra vonatkozóan többletinformációkat is tartalmaz, pl. a felsőoktatási intézmények létszámadatait, a bérlakás-szektor adatait, közmű szolgáltatási adatokat, helyi közösségi közlekedés adatait stb.

A T-STAR adatait a KSH több forrásból szerzi be. Meghatározó adatszolgáltatók az önkormányzatok, a Foglalkoztatási Hivatal, a BM Központi Nyilvántartó és Választási Hivatala, az APEH és más igazgatási szervek.

A rendszer adatai egyelőre nem nyílt hozzáférésűek, lekérdezéses formában, térítés ellenében vehető igénybe a szolgáltatás.

A T-STAR hiányosságai:

- a KSH módszertana többször változott az évek során,

- az adattáblák értelmezéséhez dekódolásra van szükség, a változókat kódok jelölik,

- az adatbázis használata nem ingyenes,

- az adatokat lekérdezésre szolgáltatják, adott formátumban állnak rendelkezésre,

- térinformatikai alkalmazások csak szűk körben kapcsolódnak az adatbázishoz, így kevésbé szemléletesek az információk.

Az alaprendszerrel analóg, speciálisan Budapest kerületeit részletezi a BP-STAR 23 kerületre vonatkozó adatbázisa, melyet térinformatikai rendszerrel is összekapcsoltak, és szintén térítésköteles.

Szintén alrendszerszerűen működik az MR-STAR a megyei és regionális szinten kifejezhető adatokra. A rendszer területi szintjei: megye, régió, üdülőkörzet, kistérség, település. Az MR-STAR célja, hogy a megyei-regionális szinten rendelkezésre álló statisztikai adatok adatbázisba szervezésével a hivatal munkatársai, a szakmai és a szélesebb közvélemény számára olyan rendszert biztosítson, amely on-line lekérdezéssel képes kielégíteni a felmerülő igényeket. 24 témakörben évente több mint 2800 változót tartalmaz a megyékről, illetve a csak régiók szintjén reprezentatív felvételek alapján a régiókról. A társadalomstatisztikai adatok idősorai általában 1990-től, a gazdaságstatisztikai adatok idősorai 1992-től állnak rendelkezésre. Főbb témakörei: beruházások, egészségügy, ipar, mezőgazdaság, idegenforgalom, kereskedelem, vendéglátás, közlekedés, háztartások jövedelme és fogyasztása, terület, népesség stb.

MAgyarországi TÉRIinformatikai Adatbázis – MATÉRIA

A MATÉRIA az előbbiekhez hasonlóan szintén a KSH adatértékesítésre szánt adatbázisa, közigazgatási térinformatikai adatokat tartalmaz. Az ország több mint 3100 településéről gyűjt egybe válogatott közigazgatási, népességi, ipari, kereskedelmi, népszámlálási stb. adatokat, településenként mintegy 180-féle adatot. Az adatokat térinformatikai alkalmazások jelenítik meg. A rendszer grafikus alapja a Cartographia Kft. 1:100 000 méretarányú közigazgatási térképe, mely tartalmazza a településhatárokat, az út- és vasúthálózatot, vízrajzot stb. A MATÉRIA adatai a MapInfo térinformatikai szoftverrel kezelhetők, ennek segítségével tematikus térképek készíthetők. Nagy előnye, hogy nyitott adatbázis, azaz használója saját adatokkal bővítheti. Szöveges adatállományai a T-STAR-ból, népszámlálási adatállományokból és a választási adatbázisból származnak.

3.ábra A MATÉRIA adatbázisból nyerhető információ képi megjelenítésének illusztrációja

Forrás: www.ksh.hu

Az adatbázis adatainak felhasználása:

statisztikai elemzések, piackutatás, marketing-elemzés, piaci döntés-előkészítés, államigazgatási és közigazgatási feladatok, prezentáció stb.

BUdapesti TÉRIinformatikai Adatbázis – BUTÉRIA

A BUTÉRIA Budapest 23 kerületéről válogatott közigazgatási, népességi, ipari, kereskedelmi, idegenforgalmi, lakás-ellátottsági, oktatási, közművelődési és népszámlálási adatokat tartalmaz, melyek a MapInfo szoftverrel kezelhetők.

Grafikus alapja a Cartographia Kft. 1:50 000 méretarányú közigazgatási térképe.

4. ábra A BUTÉRIA adatbázisból nyerhető információ képi megjelenítésének illusztrációja

Forrás: www.ksh.hu

A térkép tartalmazza a közigazgatási (kerület) határokat, városrész megnevezéseket, út- és vasúthálózatot, vízrajzot, zöldterületeket stb. A táblázatok a MATÉRIA-hoz hasonlóan külső adatbázisokból (dBase, Lotus, Excel, Access, stb.) állományokból adatokkal feltölthetők, azaz ez is nyitott adatbázis. Az adatokat a KSH évente frissíti. A KSH ajánlása szerint: „a MapInfo képességeit kihasználva - többek között - különböző tematikus térképek készíthetők az adatok alapján, ezáltal sokkal beszédesebb és látványosabb információhoz juthat a felhasználó, mellyel hatékonyan növelhető a döntéstámogatási képesség.”

A turizmus szatellit számla - TSA

A nemzeti számlák rendszere, az SNA (System of National Accounts) nemzetközileg elfogadott makroökonómiai számlarendszer, konzisztens elszámolási struktúra. Az un. szatellit számlák speciális, egy bizonyos funkció szempontjából fontos számlarendszerek, amilyen például a turizmus. A számlarendszert az ENSZ Statisztikai Bizottsága dolgozta ki, együttműködve az OECD, a WTO és az Eurostat munkatársaival a 90-es években. A magyar rendszer is a nemzetközi standard szerint épül fel és szolgáltat adatokat a turizmus nemzetgazdasági hatásairól. A TSA rendszere keresleti oldalon a turisták teljes költését és a költések megoszlását méri, míg kínálati oldalon ágazatonként tartalmazza a hozzáadott értéket illetve a jövedelmeket.

A rendszer 10 összefüggő táblát tartalmaz, melyek a látogatók többféle fogyasztási aktivitását artikulálják a turizmus különféle formáival összefüggésben (táblák 1-4-ig), a turisztikai iparágak termékeit és egyéb iparágak turisztikai jellegű termékeit és szolgáltatásait tartalmazzák (táblák 5-6-ig), valamint tartalmazzák a turizmus generálta foglalkoztatást (7. tábla), és a turizmus területére vonatkozó tartós eszköz befektetéseket (8. tábla). A 9. tábla a kormányzat kiadásait tartalmazza a turizmust támogató és ellenőrző szerepe kapcsán, a 10. pedig fontos, nem pénzbeli indikátorokat tartalmaz, melyek a gazdasági adatok elemzésében segítenek.

A KSH honlapi ismertetője a TSA lényegét a következőképpen foglalja össze. „A szatellit kifejezés arra utal, hogy a turizmussal kapcsolatos statisztikai mutatók (a turizmus aránya a bruttó hazai termékben, a turizmusból származó költségvetési bevétel, a turizmus foglalkoztatás növelő hatása, stb.) beilleszkednek a makrogazdasági statisztikák, a nemzeti számlák rendszerébe. Ez biztosítja a turizmusra vonatkozó statisztikák belső összhangját, valamint azt, hogy olyan mutatókat tudjunk kiszámítani, amelyekkel a turizmus rövid és hosszú távú jövedelmezősége egyértelműen és tömören összevethető más ágazatok hasonló mutatóival. A szatellit jelző azt a kapcsolatot is szimbolizálja, hogy a turizmusra összpontosító részletes statisztikák úgy igazodnak a nemzeti számlákhoz, mint a naprendszerben a bolygók a naphoz.”

A TSA-ból többek között az alábbi adatok nyerhetők:

- A turizmus GDP-hez való hozzájárulása

- A turizmus hatása a foglalkoztatásra

- A turizmus exportgeneráló hatása

- A turisztikai befektetések nagysága

- A turizmus által generált adóbevételek

- A turizmushoz köthető fogyasztás volumene

A TSA adatbázisából tehát értékes makrogazdasági adatok nyerhetők a turizmus ágazat értékeléséhez. A KSH tanulmányaival, elemzéseivel is segít az adatok értelmezéséhez. Az alábbi ábra pl. azt mutatja, egységnyi kereslet egy adott turizmus specifikus ágazatban hány egység bruttó termelést generált a beszállítói kapcsolatokon keresztül.

5. ábra A KSH turizmus specifikus multiplikátor-becslései

Forrás: KSH (2006), 28. old.

REGIO - Az EU területi adatbázisa

A REGIO a NUTS rendszer alapján tagolt adatbázis, az EU tagországok és a csatlakozásra várók adatait összesíti. Az adatbázis térítés ellenében vehető igénybe, használatát illetve az adatok vizualizálását térinformatikai segédlet teszi lehetővé. A REGIO 1970 óta tartalmaz adatokat az alábbi témakörökben: mezőgazdaság, demográfia, ipar, oktatás, munkaerő, kutatás-fejlesztés, gazdaság, egészségügy, turizmus, közlekedés, energia, munkanélküliség. Az adatbázis használatát kézikönyv segíti (European Regional Statistics Reference Guide), mely a mutatókészletről, valamint a meta adatokról informál.

TourMIS

A TourMIS egy turizmus menedzsereknek és elméleti turisztikai szakembereknek szóló marketing információs adatbázis. A rendszer 2000 óta működik, a bécsi University of Economics and Business Administration turisztikai intézete, az Institute for Tourism and Leisure Studies fejlesztette ki, az Austrian National Tourist Office (Osztrák Nemzeti Turisztikai Hivatal) és az European Travel Commission – ETC (Európai Utazási Bizottság) – közreműködésével. A rendszer fenntartását is e szervezetek finanszírozzák. TourMIS on-line rendszerű, turisztikai lekérdezések adatait tartalmazza; adatai ingyenesek, osztrák és külföldi felhasználók számára is elérhetők (regisztrációt követően) az alábbi honlapról: http://tourmis.wu.edu/index_e.html.

A TourMIS adatbázis főbb adatcsoportjai:

- Osztrák nemzeti és nemzetközi idősoros adatok (például Ausztria idegenforgalmi mérlegei, európai városok szálláshely-kapacitásai és vendégéjszakák száma, ETC tagországok nemzeti turisztikai adatai)

- Ágazati elemzések

- Statisztikai linkek

A TourMIS adatbázis módszertanában a WTO nemzetközi statisztikai ajánlásaival konzisztens. Az adatok közvetlenül az ETC-t alkotó 31 tagállamtól származnak, a legrégebbi adatsorok 1995-ből valók. Az ETC országok ma a következő információkat szolgáltatják a TouMIS adatbázisába: látogatók száma, turisták száma, szálláshelyi vendégek száma, vendégéjszakák száma, szálláshelytípusok, szállodai szálláshelyek kapacitása és foglaltsági adataik.

Egyéb területi adatbázisok

A korábbi időszakra, a 60-as évektől nyomtatott formában áll rendelkezésre a Területi és Megyei Statisztikai Évkönyvek adatállománya. Az utóbbi évtizedek számos adata azonban már internetes formában is rendelkezésre áll. Ezekhez különböző szervezetek portáljain belépve juthatunk el, így területi kutatásokhoz is használható adatbázisok és/vagy elemzések találhatók az MNB, az ÁSZ, az MTA intézetei, egyetemek, ismert kutatóintézetek, nagyobb bankok, tanácsadó cégek oldalain. Ha nem magyar vagy nem csak magyar területek, települések adatai iránt érdeklődünk, hanem nemzetközi adatbázisokat vagy elemzéseket keresünk, érdemes az ENSZ, a Világbank, az OECD, az Eurostat és a nemzetek statisztikai hivatalainak és kormányainak hivatalos oldalait böngészni, emellett a nemzetközi tanácsadó és kutatószervezetek, nagyobb bankok, nagy egyetemek oldalain is használható és értékes adatokat találhatunk.

Turizmus konjunktúra mérések - a TUX index és WTB

A turisztikai adatbázisok témájának lezárásaként néhány szó a legismertebb turisztikai összefoglalókról, elsőként a magyar TUX indexről. A mutató kialakítását a Magyar Turizmus Rt. kezdeményezte 1999-ben, majd a GKI Gazdaságkutató Rt. dolgozta ki a módszertanát. Kvalitatív információkat is tartalmaz, így kiegészíti a statisztikai adatokat. Előnye, hogy a teljes ágazatot – a belföldi, a beutazó és kiutazó turizmust is beleértve - figyelembe veszi, valamint, hogy keresleti és kínálati aspektusa is van. A múlt értékelésére és előrejelzések készítésére egyaránt alkalmazzák.

6.ábra A Turizmus Konjunktúraindex elvi modellje

Forrás: saját szerkesztés

A World Tourism Organisation (UNWTO) publikálja rendszeresen, évente három alkalommal a World Tourism Barometer (WTB) kiadványát. A kiadvány az aktuális statisztikai adatokon túl szakértői panelt is tartalmaz és közli a turisztikai fejlemények szempontjából releváns általános gazdasági jellemzőket is.

A turisztikai adatbázisok standardizálási folyamata

Ismert, hogy a turizmus meglehetősen összetett jelenség a maga társadalmi, gazdasági, geográfiai és kulturális aspektusaival, kiterjedt hatásaival. De éppen azért, mert az ökonómiai hatások mellett az iparág az épített és természeti környezetre, valamint az utazó és a fogadó populációra is sokféle hatást gyakorol, széles rétegeket érint, a turizmussal kapcsolatos döntés – legyen az projekt-, vállalati vagy, akár makroszintű - nem nélkülözheti a megbízható adatbázisokat, a folyamatos értékeléseket, összevetéseket és hatásvizsgálatokat. Mivel a turizmus hatásai jelentős részben átívelnek az országhatárokon, ezen a területen különösen fontos a nemzetközi standardizálás, azaz a definíciók, a klasszifikációk, módszerek, indikátorok stb. egységesítése, nemzetközileg is konzisztens rendszerbe illesztése.

A nemzetközi turizmus standardizálására vonatkozó törekvések már a múlt század első felében megjelentek, ezért az ENSZ Statisztikai Bizottsága már 1953-ra kialakított egy koncepciót a nemzetközi látogatások statisztikai kérdéseinek kezelésére. Szintén az ENSZ 1963-ban, Rómában nagyszabású rendezvényt szervezett, a Nemzetközi Utazás és Turizmus konferenciát, melyen az Utazási Szervezetek Nemzetközi Uniója (International Union of Official Travel Organisations) ajánlásaira megalkották a turizmus legfontosabb egységes definícióit. Az első nemzetközi turizmus-statisztikai segédlet 1978-ra készült el, majd ezt a 80-as és 90-es években folyamatosan továbbfejlesztették az IMF, a WTO, az ENSZ Statisztikai Divíziója, az Eurostat és az OECD szakemberei, együttműködve regionális és nemzeti szakértői csoportokkal. Az ENSZ mellett az OECD is nagy jelentőségű munkát végzett, különösen a tagországok turizmus szatellit számla rendszerének kialakításában a 90-es évek végétől. Szintén fontos mérföldkő a standardizálási folyamatban a WTO 1993-as kiadványa, a Turizmus Statisztikai Ajánlások (Recommendations on Tourism Statistics), melynek bázisán, azt ismét széleskörű nemzetközi együttműködésben továbbfejlesztve készült el a máig legfrissebb statisztikai ajánlás gyűjtemény, a Recommendations on Tourism Statistics 2008 (UNWTO).

Település-és területi statisztikák

Területi csoportosítások

A települési és területi elemzések többsége egy választott területegység vizsgálatát, esetleg két vagy több területegység összevetését célozza. Az utóbbi esetben a kutatások általában erőteljesen fókuszálnak az egyenlőtlenségek mértékére, jellegére, illetve a körvonalazódó múltbeli tendenciákra, esetleg az egyenlőtlenségek jövőbeni alakulásának extrapolálására, feltéve, hogy ehhez elég hosszú idősorok állnak rendelkezésre.

A kutatásokhoz rendelkezésre álló területi statisztikák általában a következő tematikus egységeket tartalmazzák:

- Természeti ismérvek (környezeti jellemzők, fekvés, erőforrások, éghajlat, talajjellemzők stb.)

- Társadalmi jellemzők (demográfiai specifikumok, foglalkoztatási jellemzők, egészségi állapot, etnikai összetétel, a társadalmi tőke elemei stb.)

- Gazdasági indikátorok (infrastrukturális jellemzők, helyi ipari, szolgáltatási és agrárgazdasági jellemzők, önkormányzati adóbevételek stb.)

- Egyéb speciális településhálózati jellemzők, településrendszerbeli ismérvek, urbanizációs jellemzők stb.

A statisztikákban a települések és területek legfontosabb azonosító ismérvei között van a térségi szintrendszerekbe való besorolás (pl. NUTS szintek, megyék, kistérségek stb.) és a lakónépesség száma. Míg ez utóbbi alapján a települések adott időpontra vonatkozóan egyszerűen és egyértelműen rangsorolhatók, sorba rendezhetők, a települések csoportosítására, szintekbe való besorolására többféle gyakorlat is van.

A területi csoportosítások áttekintését kezdjük a településföldrajz lehetséges csoportosításával, majd a Területfejlesztési törvény ma érvényes kategóriái következnek. Ennek rendszerváltás előtti megfelelője, az OTK (1971) besorolás következik. (Amennyiben 1990 előttre nyúlik vissza a kutatás, elkerülhetetlen a régebbi rendszer ismerete.) Ezt követően az EU regionális besorolási rendszerét mutatjuk be, végül egy olyan modellt ismertetünk, mely a területi elemzések leggyakoribb kategóriáit tartalmazza.

Településföldrajzi kategorizálás

A településföldrajz számos csoportosítási ismérvet használ a települések csoportosítására.

A legfontosabb csoportképző jellemzők:

- a hasznosítás módja (állandó és ideiglenes települések)

- a lakóépületek száma (szórványtelepülések és csoportos települések)

- a településhálózatban betöltött szerepkör (központi funkcióval rendelkezik vagy sem)

- gazdasági jelleg (mezőgazdasági, ipari, szolgáltató funkcióra szakosodott, lakófunkcióra épült)

- méret, népességszám (óriásváros, világváros, regionális központ, nagyváros, középváros, kisváros, óriásfalu, nagyfalu, kisfalu, aprófalu, törpefalu) stb.

A területfejlesztés hivatalos jogi kategóriái

Az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről az alábbi kategóriákat ismerteti:

„e) régió: tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló egy vagy több megyére (a fővárosra) kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával lehatárolt társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területfejlesztési egység;

f) kiemelt térség: egy vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység, amely egységes tervezéséhez és fejlesztéséhez országos érdekek vagy más jogszabályban meghatározott célok is fűződnek (fővárosi agglomeráció, kiemelt üdülőkörzet, több megyét érintő nemzeti parkok, illetve tájvédelmi körzetek térsége, határmenti, illetve más sajátos térségek);

g) városkörnyék: városközpontú kistérség, a fejlesztések összehangolása érdekében kialakult önszerveződő területi egység;

h) kistérség: a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján lehatárolható területfejlesztési-statisztikai egység. A kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedi az ország területét és illeszkedik a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz. Minden település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozik;

i) térség: különböző területi egységek (a régió, a megye, a kiemelt térség és a kistérség) összefoglaló elnevezése;

j) vállalkozási övezet: a régió fejlődése érdekében létrehozott, a területén folytatott tevékenységhez sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, területileg lehatárolt termelési és szolgáltató terület;

k) elmaradott térség: ahol a gazdaság értéktermelő képessége, infrastrukturális fejlettsége és társadalmi mutatói jelentősen kedvezőtlenebbek az országos átlagnál;

l) kedvezményezett térség: az érvényes területfejlesztési célok figyelembevételével, statisztikai jellemzők alapján meghatározott térségek köre, amelyek önkormányzatai, illetőleg azok közigazgatási területén tervezett programok és fejlesztések pénzügyi, gazdasági ösztönzőkkel támogathatók; …

p) mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei (rurális térségek): azok a térségek, ahol jelentős a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a foglalkoztatási szerkezetben, illetve a községekben, továbbá a kisvárosokban élő népesség aránya;

r) innovációs központok: azon megfelelő termelési és szellemi háttérrel, illetve kapcsolatrendszerrel rendelkező települések, amelyek a gazdaság növekedését, szerkezetváltását és megújulását, illetve a társadalmi fejlődést nagyobb térségben segítik elő, vagy mindezek elérése érdekében tudatos fejlesztési politika érvényesül;

s) hátrányos helyzetű határmenti térségek: azon települések összessége, melyek fejlődését, működését a határhoz való kötődése egyoldalúan meghatározza és kedvezőtlenül befolyásolja.”

Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció csoportosítása (1971)

A koncepció a következő kategóriákat használta: országos központ, kiemelt felsőfokú központ, felsőfokú központ, részleges felsőfokú központ, középfokú központ, részleges középfokú központ, kiemelt alsófokú központ, alsófokú központ, részleges alsófokú központ, Budapesti agglomerációhoz tartozó település, egyéb település.

Az EU regionális szintrendszere

Az EU tagországok regionális politikai szintrendszere, az un. NUTS, a következő tagozódást tartalmazza. A NUTS (Nomenclature of Territorial Units for Statistics), azaz a Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája egy földrajzi alapú kódolási rendszer. A rendszert az országok adminisztratív egységeinek azonosítása miatt hozták létre 1988-ban, az Unió területén, valamint a tagjelöltekre és az EFTA-államokra használják. Jelenleg 3 szintje van definiálva – NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3 – ezeket egészítik ki a helyi adminisztratív egységek, a LAUs (Local Administrativ Units) szintjei.

NUTS 1-es szinten Magyarország három országrészre oszlik: Dunántúl, Közép-Magyarország, Alföld és É-Mo. A NUTS 2 hét tervezési-statisztikai régióból áll: Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld. A NUTS 3-as szint (ez a legalacsonyabb) a megyéknek és Budapestnek felel meg. A LAU 1-es szint (korábbi nevén NUTS 4) 174 statisztikai kistérséget tartalmaz, LAU 2-es szinten (korábban NUTS 5 név alatt) pedig 3152 település található Magyarországon.

A társadalmi térszerveződés szintjei

A következő modell összegzi a társadalmi térszerveződés és a társadalomirányítás tagozódását, illetve a területi elemzések leggyakoribb kategóriáit:

- „makroterek (világ, országcsoport, ország)

- regionális terek (nagytérség, mezokörzet, kistérség)

- lokális terek (település, lakókörzet, szomszédság)

- mikroterek (család, egyén)” (Nemes Nagy, 1998, 83.old.)

Természetesen számos további csoportosítási lehetőség van – pl. jellemző földrajztudományi csoportosítási ismérv még a települések tengerszint feletti magassága, éghajlata, a politológia elemzései választókerületekre vonatkoznak, egyes adatbázisok a postai irányítószámok körzetei szerint csoportosítják a területegységeket – melyek alapján adatbázisok szerveződnek. Ezen adatbázisok speciális csoportosítási ismérveik segítségével többletinformációkat nyújthatnak a kutatóknak.

A területi egyenlőtlenségek számszerűsítése

A települési és területi statisztikák leggyakrabban az egyenlőtlenségek feltárását és elemzését szolgálják. Az egyenlőtlenség meglehetősen összetett kategória, melynek lényeges dimenzióit érdemes itt számba venni. Ide tartozik többek között a különbözőség, a tagoltság, a heterogenitás, a specializáltság, a koncentráció, a változatosság, a diverzitás, a diverzifikáció, vagy a multikulturalitás fogalma. A különböző kutatásokban természetesen e fogalmak eltérő hangsúllyal és részben eltérő jelentéstartalommal szerepelhetnek, de ha a kutatási témát holisztikus módon vizsgáljuk, az egyenlőtlenség több felsorolt aspektusára ki kell térni. A területi fejlődést hagyományosan meglévő vagy újonnan keletkező és ható tényezők befolyásolhatják. E tényezők feltárása mellett a kutatások kitérnek az egyenlőtlenségi állapot jellemzőire, és a tendenciákra, az esetleges kiegyenlítődésre vagy a további differenciálódásra.

A területi egyenlőtlenségeket tartalmuk alapján hét dimenzióra osztjuk:

- Elhelyezkedés. E dimenzióban csak azt vizsgáljuk, mi a vizsgált elem – pl. egy ásványkincs – térbeli eloszlása, véletlenszerűen vagy koncentráltan van-e jelen.

- Mennyiségek. Ezen a szinten mérőszámokat rendelünk a vizsgált ismérvhez, statikus szemléletben annak méretét, kiterjedését, dinamikus szemléletben növekedését vagy csökkenését is számba vesszük. A legtöbb adatbázist a statisztikailag értelmezhető mennyiségi dimenzió uralja.

- Minőségek. Az egyenlőtlenségnek vannak kevéssé kvantifikálható tényezői – pl. lakossági közérzet, jólét – melyek mögött társadalmi értékfogalmak állnak. A területi egyenlőtlenségek kutatási témái között ezek is szerepelhetnek, de tisztában kell lenni azzal, hogy ezekre vonatkozóan csak kevésbé egzakt megállapításokat tehetünk.

- Szerkezet. A regionális kutatásoknak sajátos fogalomtáruk van a szerkezeti egyenlőtlenségekre, melynek elemei a tagoltság, a homogenitás, a specializáltság, a diverzifikáció stb.

- Szerepkörök. E dimenzió a területekhez kapcsolt funkciókat elemzi. Dinamikus közelítésben azt vizsgálja, bekövetkezik-e funkcióbővülés egy adott téregységre vonatkozóan, vagy ennek ellentéte, funkciócsökkenés jelentkezik. Míg az előbbi a vizsgált terület szempontjából pozitív elmozdulást, de mellette a területi egyenlőtlenségek növekedését jelentheti, az utóbbi negatív folyamatot jelez.

- Kapcsolatok. A térségtípusokhoz a regionális tudomány sajátos kapcsolati hálót rendel, és e dimenzióban értelmezi a területek közti mozgásokat, a migrációt, az integrációt és más kapcsolatokat.

- Viszonyok. Az egyenlőtlenségi vizsgálatok a térelemek közötti függéseket, alá-fölérendeltségeket tárják fel a viszonyok kapcsán.

A területi egyenlőtlenségek dimenzióinak két szélső pólusára, a nagyvárosra és az aprófalura vonatkozóan ad néhány jellemző – egyszavas – minősítést a következő táblázat:

2.táblázat Két szélső pólus a területi egyenlőtlenségeknél

Forrás: Nemes Nagy (1998), 31. old.

Természetesen e hét dimenzió nem független egymástól, de kapcsolatuk nem is függvényszerű, sokkal inkább sztochasztikus. Fontos tehát, hogy ha területi kutatások során egyenlőtlenségeket vizsgálunk, minél több dimenzióban igyekezzünk feltárni a helyzetet, hogy átfogó képet kapjunk.

Az egyenlőtlenségi vizsgálatokban kiemelt szerepet kapnak a mennyiségi vizsgálatok, a mérések. A kutatások részben hagyományos statisztikai eszközöket, másrészt un. egyenlőtlenségi indexeket használnak. Az alábbiakban a legismertebb mutatókat listázzuk.

- A range-arány: a legkisebb és legnagyobb ismérvérték hányadosa, megmutatja, hogy hányszoros az eltérés a legkisebb és legnagyobb érték között. (Csak előjel azonos adatoknál használható.)

- A szóródás terjedelme: a legkisebb és legnagyobb ismérvérték különbsége.

- A relatív terjedelem: a legnagyobb és legkisebb ismérvérték különbségét az adatsor átlagához viszonyítja.

- Duál-mutató: a teljes megoszlás átlaga fölötti értékek átlagának és a teljes megoszlás átlaga alatti értékek átlagának hányadosa. (Számtani és súlyozott átlag is alkalmazható.)

- Szórás: az egyes ismérvértékek számtani átlagtól vett eltéréseinek a négyzetes átlaga.

- Relatív szórás: a szórás az átlag arányában kifejezve.

- Súlyozott relatív szórás: pl. az átlagtól való eltérések négyzetét súlyozzuk a népesség számával, ezek összegét osztjuk a népességgel és az 1 főre jutó jövedelem átlagával – minél nagyobb a szórás, annál nagyobb az átlagtól való eltérés, vagyis a regionális különbségek.

- Átlagos abszolút eltérés: az átlagolandó értékek és a számtani átlag közötti különbségek abszolút értékeinek számtani átlaga.

- Koncentrációs index: az értékösszeg jelentős részének vagy egészének egyetlen vagy kevés egységre történő összpontosulása.

- Hoover index: azt méri, hogy mekkora az eltérés a két változó térbeli eloszlása között, pl. a jövedelem mekkora hányadát kell átcsoportosítani ahhoz, hogy az eloszlás megegyezzen pl. a népesség eloszlásával.

- Entrópia: két mennyiségi ismérv területi megoszlásának összevetését szolgálja.

- Redundancia: a vizsgált dimenzió rendezetlenségét méri.

- Lorenz-görbe: a kumulált relatív értékösszegek ábrázolása a kumulált relatív gyakoriságok függvényében.

- Gini-együttható: a Lorenz-görbe és a négyzet átlója által bezárt terület nagyságának mérése, mely a koncentráció relatív nagyságát mutatja.

- Interakciós index és izolációs index: a szegregáció mértékét mérik.

A területi egyenlőtlenségek időbeni változásának kutatási eszközei az un. Markov láncok, a következő fejezet témáját alkotják.

A tér-idő vizsgálatok általános jellemzői, turisztikai specifikumai

A tér-idő vizsgálatok általános jellemzői

A területegységek gazdagságának és szegénységének témája kezdetektől a közgazdasági alapkérdések egyike. A közgazdászok természetesen nem csak a relatív jövedelmi pozíciók magyarázatára törekednek, de igyekeznek a jövőbeni változásokat is előre jelezni. E törekvésükben hasznos eszközök lehetnek az alábbiakban röviden ismertetett Markov-modell és társai

A Markov modell

A Markov modell célja annak meghatározása, hogy egy sokasági eloszlás hogyan változik a jövőben, egy vagy több időperiódust követően. Ehhez először a kategóriák kiinduló állapotát kell meghatározni, ahol a kategóriák tartalma természetesen a problémafelvetéstől függ. Ha például a régiók egy főre jutó GDP-ben meghatározott jövedelmi differenciáltságát szeretnénk megvizsgálni, először besorolási kategóriákat kell képezni. Célszerű kezelhető számú intervallumot megadni az egyes állapotok tartalmaként. Az intervallumok lehetnek Ft-ban kifejezettek, de az is gyakori, hogy az osztályközöket az átlagos érték százalékában kifejezett adatokra képezik (pl. 1. kategória az átlag 25%-a alatt, 2. kategória 25%-50% …. 5. kategória az átlagos érték 200%-a felett). Amennyiben a megyék jövőbeni jövedelmi differenciáltságát szeretnénk előrevetíteni, minden egyes állapotra vonatkozóan becslést kell adnunk a bekövetkezési valószínűségekre. A (jövőbeli) állapotba való tartozás valószínűségei adják a sokasági eloszlást. Pl. Legyen annak valószínűsége, hogy adott, 2. kategóriába tartozó régió egy periódus múlva azonos kategóriában marad: 83%, annak valószínűsége, hogy eggyel magasabb kategóriába kerül: 8%, annak valószínűsége, hogy eggyel alacsonyabb kategóriába kerül: 9%. Az eredményeket mátrixos formába rendezve a főátló az elmozdulás hiányának valószínűségét mutatja. A mátrixból számolható un. mobilitási mutató a valószínűsíthető elmozdulási folyamatokat összegzi egyetlen értékbe.

A fenti technika több periódusra is alkalmazható, a kiinduló állapot ismeretében és a lehetséges elmozdulások valószínűségeinek becslésével előállíthatók a sztochasztikus átmenet-valószínűségi mátrix hatványai és t+1 periódusra is kiszámítható a mobilitási mutató.

A Markov lánc kiinduló feltevései:

- a populáció homogén, minden elem mozgását azonos tényezők határozzák meg,

- az átmeneteket koordináló feltételes valószínűségek idő-független, konstans értékek (stacionaritás),

- a következő időszaki állapotot a jelen állapot (és a véletlen) befolyásolja

A Markov-lánc alapfogalmai:

- állapottér: a lehetséges állapotok halmaza (véges),

- eloszlás: a sokaság (százalékos) megoszlása a vizsgált tulajdonság szerint, formailag πt vektor, ahol

- átmenet-valószínűségi mátrix: az állapot-váltás feltételes valószínűségeit tartalmazó mátrix; ez létesít kapcsolatot a két különböző időpontbeli eloszlás között:

, ahol

- invariáns eloszlás: az az eloszlás, amely a dinamikus rendszer nyugvópontját képezi, azaz

- határeloszlás: az az eloszlás, amelyhez a dinamikus rendszer konvergál, azaz

- mobilitás: az egyes elemek állapotváltási sebessége, a kezdeti időpontbeli állapottól való függés mértéke, mutatója:

- egyenlőtlenség: az eloszlás jellemzésére használható mutató, pl. relatív szórás

7. ábra Egy lépéses átmenet-valószínűségi mátrix illusztrációja (n=5)

Forrás: Major ( 2008), 37. old.

A modell szerinti mobilitási mutató: 16,3%

A Markov-láncok valószínűségeinek maximum likelihood becslését a mintában megfigyelt relatív gyakoriságok adják.

Ha a minta elemszáma d,

a mintában megfigyelt egylépéses átmenet az i és a j állapot között d i,j és a becsülni kívánt valószínűség p i,j,

akkor a maximim likelihood becslőfüggvény segítségével azt keressük, milyen paraméterek mellett maximális a jelenlegi minta bekövetkezési valószínűsége.

A függvény logaritmusa a következő lesz:

s.t.

ahol D azon állapotpárokat jelöli, melyekre p i,j > 0.

Az egyenlet Lagrange függvény segítségével való megoldása a következő:

Tehát, az átmeneti valószínűségek becslőfüggvénye az i állapotból a j állapotba való tényleges átmenetek relatív gyakorisága.

Mover-stayer modell

A Markov-modell társadalomtudományi alkalmazhatóságát erősen korlátozza annak stacionaritási feltevése, tehát az a feltevés, hogy egy adott jövőbeni elmozdulás bekövetkezése nem függ attól, mennyi ideig tartott a korábbi állapot. A mover-stayer modell ezt a korlátot oldja fel azzal, hogy heterogén populációt feltételez. A sokaság egyik alcsoportjáról feltételezi, hogy a szabályos Markov-lánc szerint mozog, míg a másiknál nem tételez semmilyen mozgást.

Kevert Markov-modellek

A kevert Markov-modellek egészen új, a 2000-es évek közepétől folyó tudományos munka eredményei. Lényegében újabb lépést jelentenek a Markov-lánc koncepció társadalomtudományi gyakorlati alkalmazhatósága felé azzal, hogy a sokaságot nagy számú, eltérően mozgó alcsoportra bontják, vagyis kiterjesztik a Markov-modellt a nem szabályosan mozgó településegységekre is. Használata és az eredmények értelmezése már komoly modell-béli előképzettséget és megbízható MATLAB ismereteket követel meg, ezért ennek részleteit e fejezet nem tartalmazza.

A tér-idő vizsgálatok alkalmazhatósága

A Markov módszer alkalmazására számos kísérlet történt a területi kutatásokban, az alábbiakban ezek rövid ismertetésére kerül sor a kutatás központjában lévő alapprobléma szerinti csoportosításban Major K. idézett munkája alapján.

A konvergencia kérdése, a fejlődés mozgatórugóinak feltárása

Nem véletlen, hogy a modell a területi egyenlőtlenségek vizsgálatát követően, részben ahhoz kapcsoltan kerül tárgyalásra. A Markov módszer legkiterjedtebb alkalmazása ugyanis e tárgykörben valósul meg. A régiók közti jövedelem-eltérések jövőbeni alakulása, a konvergencia, divergencia, a leszakadás-felzárkózás kérdése ugyanis kritikus kérdések a regionális gazdaságtanban. A modell felhasználói e kutatásokban nem csak arra használják a Markov-láncot, hogy becslést adjanak az egyes területegységek várható jövőbeni állapotaira vonatkozóan, de a kutatások nyomán értékes tudás halmozódott fel a régiók egymásra hatását illetően, a nivellálódás és polarizálódás stb. mértékére vonatkozóan is.

Demográfiai kérdések

A Markov modell alkalmas egyes demográfiai problémák modellezésére is. Fontos makroökonómiai döntések alapját képezik például a népesség jövőbeni megoszlására vonatkozó becslések, melyek az átmenet-valószínűségi mátrix segítségével elvégezhetők.

Migrációs kutatások

Érdekes kutatást ismertet Major a németországi bevándorlók jövőbeni tartózkodási helyére vonatkozóan. Ebben a kutatásban például azt próbálták modellezni a Markov modellel, vajon a bevándorlók korábbi helyváltoztatási adataiból illetve jelenlegi tartózkodási helyükből hogyan lehet következtetni a jövőbeni tartózkodási helyükre, feltárva ezzel az ismételt migráció jelenségét.

Munkaerőpiaci kérdések

Több kutatást is publikáltak az elmúlt években a Markov-módszer munkaerőpiacot, illetve humán tőke döntéseket érintő felhasználására. A módszer hozzásegít a humán tőke dinamikájának megismeréséhez, ezzel fontos makroökonómiai döntéseket, például oktatási stratégiát alapozhat meg. Hasonlóan érdekes felhasználási terület lehet a bérekben megmutatkozó mobilitás, azaz a „munkavállalók vándorlása a különböző bér kvantilisek között” (Major, 2008, 63. old.).

Mikroökonómiai alkalmazások

Számos mikroökonómiai, tehát vállalati nézőpontból adódó termelésszervezési, kapacitástervezési stb. probléma esetében felmerül a módszer alkalmazhatósága. A kapacitás kihasználás múltbeli adataiból például következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, milyen bekövetkezési valószínűséggel éri a vállalatot a jövőben pozitív vagy negatív keresleti sokk és milyen hosszú idővel kell számolni az e hatásokhoz való alkalmazkodás tekintetében.

Pénzügyi alkalmazások

A Markov-lánc a pénzügyek területén is akkor kerül elő, ha a múltban realizálódott idősorokból szeretnénk információt nyerni a jövőre vonatkozóan. Jellemző pénzügyi probléma a hitelkockázatok modellezési kérdése, mely nem csak a hitel árának kialakításához, tehát a banki kamatlábak meghatározásához szükséges, de a céltartalék-képzéshez is alapvető információ. A Markov mátrixot felhasználják például a hitelt felvevők viselkedésének modellezésére, ahol a besorolási kategóriák: határidőre való törlesztés, eltérő késedelem időtartamok, nem törlesztés stb. Bár a hitelt felvevők csoportjának heterogenitása miatt a kategóriák közötti elmozdulásokra kialakított becslések nem mindig elég pontosak, a módszer elvben alkalmas ehhez hasonló pénzügyi problémák modellezésére is.

Összegzés

A turizmuskutatás és a kapcsolódó települési, területi vizsgálatok módszertana közel sem olyan egységes és standardizált mint más, a közgazdászok számára jóval nagyobb múlttal rendelkező kutatási területek. Ennek részben az az oka, hogy a turizmus-idegenforgalom csak az utóbbi évtizedekben nőtte ki magát a legperspektivikusabb ágazatok egyikének az országok gazdaságpolitikájában. A másik ok, hogy a turizmus részint „iparág”, mely az idegenforgalom keltette igények kielégítésére létrehozott anyagi-, technikai- és szervezeti feltételek közepette működik. Másrészt a turizmus a fejlett világban a hétköznapi életvitel szerves része, a szabadidő változatos eltöltése. De a turizmus egyben helyváltoztatás is, melynek során a turizmus résztvevője állandó életterén kívüli földrajzi tereket, településeket, un. turisztikai desztinációkat keres fel, és fedez fel a maga számára és e tevékenységével erőteljes befolyást gyakorol a környezetre is. Így hát nem meglepő, hogy a közgazdaságtan mellett a földtudományok és részben a szociológia is magáénak érzi a turizmus terepét. Ugyanakkor a terület specifikumai egyik tudomány módszertanának változtatás nélküli alkalmazását sem engedik meg és a hatások vizsgálata, a következtetések levonása is csak komplex, valamiféle tudományközi nézőponttal lesz teljes. Ezért a ma és a jövő aktív kutatóira – köztük e jegyzet olvasóira – vár a feladat, hogy a területi és turisztikai kutatásmódszertan finomhangolását elvégezzék, felhasználva a fentiekben listázott, statisztikai módszertani ajánlásokat is.

Chapter 3.  László Éva - Mayer Péter - Pénzes Ibolya - Rátz Tamara: Szociológiai jellegű módszerek a turisztikai kutatásban

Bevezetés

(Dr.Mayer Péter)

A szociológia a társadalmi jelenségek vizsgálata. Mint tudomány, a szociológiában többféle elméleti megközelítés él egymás mellett, ami első ránézésre talán megnehezíti a tudományággal ismerkedő hallgatók dolgát. Így talán zavaró lehet, hogy alapvető társadalmi jelenségek mibenlétét, természetét illetően is vita van a különféle iskolákat képviselő szociológusok között. Valójában azonban ez az elméleti sokféleség még le is egyszerűsíti a társadalom, a társadalmi csoportok és az azt alkotó emberek sokféleségét. A szociológiai módszereket alkalmazó kutatót további kihívás elé állítja az a tény, hogy – szemben a természettudományok vizsgálati tárgyaival – az emberek önálló akarattal rendelkeznek. Így nem csak a cselekvések előfordulását kell észrevennünk a szociológiai kutatás során, hanem meg is kell értenünk a cselekvések mögött álló szubjektív szándékokat is.

Bár a szociológiai elméleti megközelítések sokaságával találkozhat az, aki az elméleti áttekintésre adja a fejét, alapvetően két klasszikus megközelítést különíthetünk el: a makro- és mikroszociológiai elméleti irányzatokat. A makroszociológia alapfeltevése az, hogy a társadalom, mint önálló jelenség, rendelkezik olyan sajátosságokkal, amelyek nem vezethetők le az azt alkotó emberek egyedi jellemzőiből. A makroszociológusok tehát a társadalom szabályszerűségeit keresik, vagy másként megfogalmazva a rendet és állandóságot. Olyan témákkal foglalkoznak, mint a társadalomszerkezet és a kulturális sajátosságok, azt feltételezve, hogy ezek meghatározzák, vagy legalábbis erősen befolyásolják az egyének viselkedését. A makroszociológia fontos feltételezése – ami szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy egész társadalmak többé-kevésbé állandó szerkezetében gondolkodnak – az objektivitás. A mikroszociológia ezzel szemben úgy véli, hogy a társadalom nem egyéb, mint az azt alkotó emberek összessége, így az ide tartozó elméleti irányok követői az egyes emberek viselkedését állítják a kutatás és a magyarázat középpontjába. Az emberi viselkedés azonban nagyfokú esetlegességet mutat. Egyrészt az emberek társadalmi helyzetüket, szándékaikat, lehetőségeiket tekintve nagyban különböznek. Másrészt változnak is: rövid távon hangulatok, pillanatnyi hatások, hosszabb távon a tudatos alkalmazkodás változtatja viselkedésüket. A mikroszociológiai megközelítés tehát a cselekvésekből kiindulva elsősorban a társadalmi változás magyarázatában erős. Nyilvánvaló, hogy mindkét jelenség – a rend és a változás is – jelen van életünkben. Így azt mondhatjuk, hogy e két megközelítés együtt világítja meg teljesen a vizsgált jelenségeket.

Nincs ez másként a turizmus esetében sem. A turizmust joggal nevezhetjük társadalmi jelenségnek, hiszen a küldő és a fogadóterületek társadalmi, kulturális és gazdasági viszonyai befolyásolják a turisták fogyasztói – utazási – magatartását. Makroszociológiai megközelítésben elsősorban a turizmus rendszerelméleti leírásait említhetjük. Ide tartoznak a közgazdasági alapú, a kereslet és a kínálat fogalmait alkalmazó megközelítések, a turizmust kulturális rendszerként megragadó antropológiai eredetű elemzések, vagy a vendégek és vendéglátók kapcsolatát elemző számtalan írás. Hasonlóan, a mikroszociológiai megközelítés is számos turisztikai téma vizsgálatára alkalmas. A desztináció választása, az utazás alatti tevékenységek, az utazási partnerek kiválasztása, az utazási élmény, vagy az elégedettség csak néhány azon témák közül, amelyekkel a turizmus szociológiai irodalma a turista személyét megragadja. Nem kevésbé kiterjedt a fogadóterület társadalmi viszonyainak, a vendéglátóknak az elemzése, csakúgy, mint a turisták és a vendéglátók kapcsolatainak vizsgálata sem. Itt turistaként vagy vendéglátóként, de mindenhol az egyes ember áll a vizsgálat középpontjában.

A kutatási módszerek csoportosítása

(Dr.Mayer Péter)

Ez a gyakorlati és elméleti sokféleség tükröződik az alkalmazható módszerek sokféleségében is. Amikor a szociológia kutatási módszertanáról beszélünk, akkor valójában egymást kiegészítő módszerek egész sorozatára gondolunk. A módszereket három szempontból csoportosíthatjuk (ez egyben a kutatási terv során felmerülő három alapvető kérdés):

- az információk kinyerésének módja;

- a nyert információk strukturáltsága;

- a vizsgálat időbelisége.

Minden kutatási módszer a lényegét tekintve valamilyen interakcióra, vagyis a kutató és a kutatás alanya közötti kapcsolatra épül. Ennek az interakciónak, kapcsolatnak a célja az, hogy a kutató számára fontos információkat hordozó reakciót adjon a kutatás alanyából. Ebben a megközelítésben a kutató feladata egy olyan inger, szakszóval stimulus kialakítása, amely a kívánt információkat hordozó reakciót váltja ki a kutatás alanyából. Attól függően, hogy a kutató által adott stimulus milyen jellegű, elkülönítjük a verbális és nem-verbális stimulusokat:

- Amennyiben a kutató megkérdezi a kutatás alanyát, verbális stimulusról beszélünk. A stimulus ebben az esetben maga a kérdés, a kívánt információt pedig a kérdésre adott szóbeli válasz hordozza. Ugyanakkor fontos, hogy a kérdéssel adott stimulust kiegészítheti video, kép, hang, tárgy; a szóbeli válasz mellett pedig fontos lehet a hanghordozás, a testtartás, a gesztusok megfigyelése is. Ebbe a csoportba a kérdőíves megkérdezés és az interjú különféle formái tartoznak.

- Amennyiben a kutató megfigyeli a kutatás alanyát, nem-verbális stimulusról beszélünk. A stimulus ebben az esetben valamilyen nem-szóbeli inger – ezt a kutató is létrehozhatja, de érkezhet a környezetből is. A megfigyelés során elsősorban a kutatás alanyának viselkedése hordozza a várt információt, de bizonyos esetekben a megfigyelt helyzetben elhangzó beszélgetések rögzítésére is sor kerül. A nem-verbális módszerek közé a kísérlet és a megfigyelés tartoznak.

A második kérdés, ami alapján a kutatási módszereket csoportosíthatjuk, az, hogy kapott információk mennyire legyenek szabványosak (vagyis a kutatási alanyok által adott válaszok formája mennyire legyen egységes). Ez a kutatás strukturáltságának kérdése: minél több kérdésnél, témánál határozza meg előre a kutató, hogy milyen formájú válaszokat fogad el helyesnek, annál strukturáltabb kutatásról beszélünk. A strukturáltság szempontjából az egyes módszereket két fő csoportba szokás sorolni:

- Kvalitatív (nem strukturált, vagy minőségi) kutatás esetén a kutató nem határozza meg részletesen előre, hogy milyen formájú válaszokat fogad el, vagy a cselekvések milyen elemeit kívánja rögzíteni. Ezzel lehetőséget ad a kutatás alanyainak, hogy olyan dolgokról, szempontokról is információkat adjanak, amelyeket a kutató előzetesen esetleg nem is tartott fontosnak. A kvalitatív kutatás esetén a kutató jellemzően nem egy előre meghatározott elméleti modell alapján dolgozik, hanem a kutatás során „fedezi fel” az összefüggéseket. E módszerek tehát komplexen, a maguk természetességében ragadják meg a vizsgált jelenségeket. A kvalitatív módszerek közé tartoznak az interjúk különböző fajtái, a kvalitatív kísérletek (pl. próbavásárlás) és a kvalitatív (pl. résztvevő) megfigyelés.

- Kvantitatív (strukturált vagy mennyiségi) kutatás esetén a kutató pontosan meghatározza, hogy milyen típusú információkat fogad majd el (pl. a mértékegység vagy alternatívák megadásával). Így képessé válik arra,hogy célzottan feltárjon néhány információt, amely egy előre meghatározott (a szakirodalomban leírt) modell igazolásához, vagy elvetéséhez szükséges. Ez természetesen azzal jár, hogy a megfigyelt jelenséget leegyszerűsítve, a modell által meghatározott néhány információval tudja csak leírni a kutató. A kvantitatív módszerek közé tartozik a kérdőíves megkérdezés, a kvantitatív kísérlet (pl. új termékek kísérleti jellegű bevezetése korlátozott körben) és a kvantitatív megfigyelés (pl. a szálláshely-statisztika).

A fenti két szempont szerinti összevont csoportosítást a következő táblázat szemlélteti (dőlt betűvel szerepelnek azok a módszerek, melyeket ebben a fejezetben tárgyalunk):

3.táblázat A kutatási módszerek csoportosítása

Forrás: saját szerkesztés

A kutatási folyamatban kétféle időpontot különítünk el:

- A kutatás elméleti időpontja: azt az időpontot jelöli, amikor az adatfelvétel (elméletileg) megtörténik.

- A vizsgált jelenség időpontja: az az időpont amikor, a vizsgált jelenségek megtörténnek.

Egy további nézőpontból különbséget tehetünk a kutatások időbeli horizontja alapján

- az egy időpontra vonatkozó vizsgálatok

- a változást mérő vizsgálatok között.

Ezek alapján a következő kutatástípusokat különíthetjük el:

- Egy időpontra vonatkozó, jelen idejű vizsgálat: Az ilyen kutatásoknál a vizsgált jelenséget egy időpontban, a jelenben vizsgáljuk, vagyis a kutatás elméleti időpontja egybeesik a vizsgált jelenséggel. Más szóval azt is mondhatjuk, hogy az ilyen kutatási terv egy jelen idejű pillanatfelvételt készít a vizsgált jelenségről.

- Egy időpontra vonatkozó, retrospektív vizsgálat: Ennél a kutatási tervnél a vizsgálat és a kutatás és a vizsgált jelenség elméleti időpontja különböző: jellemzően a jelenben vizsgálunk egy múltbeli eseményt (pl. a megkérdezettek emlékei alapján).

- Trendvizsgálat: A változást vizsgáló kutatások egyik alaptípusa a trendvizsgálat, amelynek során több, egymást követő időszakban (pl. évente) veszünk mintát a teljes sokaságból és összevetjük az így kapott eredményeket. Ez a kutatástípus arra alkalmas, hogy a minta (vagy reprezentatív vizsgálat esetén a teljes sokaság) egészében bekövetkező változásokat tárjunk fel.

- Panelvizsgálat: Ennél a kutatástípusnál nem egyszerűen ugyanabból a sokaságból veszünk azonos méretű mintát, hanem pontosan ugyanazokat vonjuk be ismétlődően a vizsgálatba. Ennek révén nem csak a teljes mintában (sokaságban), hanem az egyes vizsgált személyeknél bekövetkező egyedi változásokat is megismerhetjük.

Dokumentumelemzés

(Dr.Mayer Péter)

A dokumentum-elemzés a kvalitatív kutatási technikák alapvető módszere, amely széles körben alkalmazható:

- Másodlagos kutatás esetén önálló módszerként mások által létrehozott dokumentumok (pl. újságcikkek, blogbejegyzések, levelek, fejlesztési dokumentumok, stb.) vizsgálatára;

- Elsődleges kvalitatív kutatás során a kutató által előállított dokumentumok (pl. interjúszövegek, megfigyelési naplók) elemzésére.

A dokumentumelemzés lényege a dokumentumokban található összefüggések, jellegzetességek feltárása. Szaknyelven ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a strukturálatlan szövegből „kiemeljük” és strukturált formába rendezzük a kutatás szempontjából fontos információkat. Mint a fenti példák is mutatják, ez a módszer elsősorban szöveges dokumentumok elemezésére alkalmazható (bár újabban mind gyakrabban alkalmazzák rajzok, fényképek, videók elemzésére is).

Jellegénél fogva a tartalomelemzés szükségszerűen retrospektív (visszatekintő) kutatás módszer, hiszen korábban elkészült dokumentumok utólagos felhasználására épül (szemben például a megfigyeléssel, ahol, legalábbis a kutatás időpontjában, jelen idejű cselekvések vizsgálata történik. Ez azonban természetesen nem von le a módszer értékéből, mivel a legtöbb esetben a kutatás során valóban ez a visszatekintő jellegű, az eseményeket utólagosan elemző szemléletmód jellemző.

Fontos kiemelni, hogy a tartalomelemzés, akár önálló kutatási módszerként, akár más kutatási módszerek elemzési fázisaként feltételez bizonyos mértékű kutatói felkészültséget. Módszertanilag szükség van a szövegelemzésbeli jártasságra, ami elsősorban a szövegben található összefüggések felismerését, a hasonlóságok és logikai kapcsolatok kiemelését jelenti. Emellett szakmailag pedig az vizsgált téma bizonyos mértékű ismerete szükséges, hiszen ez elősegíti a szöveg összefüggéseinek felismerését. Természetesen mindkét készség fejleszthető: egyszerűbb, rövidebb szövegek (pl. prospektusok szövege, vagy blogbejegyzések) elemzésével az összefüggések felismerésében lehet gyakorlatot szerezni, a kutatás témájában pedig a szakirodalom és néhány gyakorlati eset áttekintésével lehet elmélyedni.

Tartalmilag a dokumentumokban rögzített kommunikációt keressük. Ennek során a kommunikáció klasszikus modelljét (Shannon, 1948) alapul véve a kibocsátó, az üzenet, a csatorna és a befogadó azok az alapvető elemzési kategóriák, amelyekbe a dokumentum tartalmát elrendezzük. Más szavakkal arra kérdezünk rá, hogy „ki, mit mond, kinek, miért, hogyan, milyen hatással?” (Babbie, 2003:353). Szociológiai szempontból abból indulunk ki, hogy minden cselekvés információközlés – vagyis üzenet kibocsátása – is egyben. A nyelvi aktusok, így beszéd és az írás mellett ezért a turizmus vizsgálata során a vonzerők meglátogatásának vagy a szolgáltatások igénybe vételének módjai, de akár az öltözködési és szuvenír vásárlási stílusok is az utólag elemezhető kommunikációs aktusok tárgyai lehetnek.

Formailag az elemzendő kommunikációs aktusokat két csoportba sorolhatjuk: a narratíva (elbeszélés) és az interakció (párbeszéd) kategóriáiba. Az elbeszélés esetén a kibocsátó üzenete egy komplex történet, amelynek bárki a befogadója lehet (bár a legtöbb esetben ezt a történetet valamilyen befogadót feltételezve fogalmazzák meg). Az elemzés e történet struktúrájának, belső sajátosságainak és összefüggéseinek feltárására irányul. Ennek megfelelően a narratív elemzés során történeteket hasonlítunk össze és a bennük levő közös és eltérő sajátosságokat keressük annak érdekében, hogy ezek alapján csoportokba sorolhassuk őket. Narratívát tartalmaznak például az útibeszámolók, turisztikai kiadványok vagy honlapok, a jogszabályok vagy akár az interpretációs táblák is. Az interakció ezzel szemben egy konkrét szituáció, amelyben két vagy több fél egymásnak szóló és egymásra reflektáló üzenet-sorozatait vizsgáljuk. Ezekben mind a kibocsátó, mind a befogadó egyértelműen meghatározott, az egyes üzenetek tartalma pedig meg sem közelíti a narratívák komplexitását (bár a teljes üzenet-folyam során kibontakozhatnak komplex történetek). Az interakciók esetében a cél a szituáció komplex megértése. Ennek elérése érdekében a résztvevők céljait és stratégiáit kell feltárni, egy-egy üzenet – pl. kulcsmondat – kiragadása csak ennek illusztrációjaként szolgálhat, de nem bírhat önmagában érvényes jelentéssel. Elemezhető interakciók származhatnak interjúkból, megfigyelésekből, kísérletekből, de akár turisztikai témájú reklám- és játékfilmekből is.

A kutatás célja szerint a tartalomelemzés során leíró és oksági eredményeket egyaránt fel lehet tárni. Egyes helyzetekben a kutatás célja pusztán a leírás: egy új jelenség első megismerése, bemutatása. Ha azonban a kutatás tárgyáról már rendelkezünk bizonyos ismeretekkel, akkor ennél többet, a kutatás tárgyának okát és következményeit is vizsgálhatjuk (amellett, hogy a kutatás tárgyára vonatkozó leíró információk bővítésére és pontosítására is sor kerülhet).

Ennek megfelelően a szöveg elemeit három fő csoportba sorolhatjuk:

- Tények: Ide azokat a fogalmakat, dolgokat, eseményeket soroljuk, amelyeket az elemzés középpontjába helyeztünk, vagyis amiről a kutatás szól. A feltáró jellegű kutatás központi célja e tények jellegének és típusainak meghatározása és leírása.

- Befolyásoló tényezők: A befolyásoló tényezők azok a dolgok és események, amelyek a tények jellegét meghatározzák.

-Következmények: A tények által kiváltott hatások. Az ide sorolt dolgok és események közös jellemzője, hogy azért jöttek létre, mert a kutatás középpontjában álló tények a kutatás során megismert módon léteznek.

Ezek a komponensek tehát már nem egyszerűen önmagukban érdekesek a kutató számára, hanem csak a kutatás középpontjában álló tényekkel összefüggésben, pontosabban az azokra gyakorolt vagy azok által rájuk gyakorolt hatásukban.

8.ábra A szöveg elemei a tartalomelemzés szempontjából

Forrás: saját szerkesztés

A tartalomelemzés technikája az úgynevezett mikroelemzés, amelynek lényege a szöveg mondatról-mondatra, illetve bekezdésről-bekezdésre történő feldolgozása. Ennek során a szövegekben témákat, fogalmakat és ezek kategóriáit azonosítunk, majd ezekhez kódokat rendelünk. Maguk a kódok három fő típusba sorolhatók:

- Elméleti kódok: ezek a kódok az előzetesen rendelkezésre álló tudást tükrözik, lényegében a szakirodalomban szereplő fogalmak és modellek alkalmazásán alapulnak. E kódok tehát nem a kutatás során nyerik el jelentésüket, céljuk csak a szövegben szerepelő dolgok, események besorolása egy már ismert kategóriába. Ilyen kód pl. a látogató, a hotel, a vonzerő, stb.

- Nyílt kódok: az ilyen kódokat a kutató határozza meg a szöveg olvasása és értelmezése során. Lényegében a kutató – szaktudását és tapasztalatát, de képzelőerejét és kreativitását is latba vetve – keres és alkalmaz olyan kifejezéseket, amelyek jól jelölik az olvasott szöveg jelentését.

- In-vivo kódok: egyes esetekben maga a vizsgált szöveg tartalmaz olyan kulcsszavakat, amelyek kódként funkcionálhatnak. Ilyenkor tulajdonképpen maga a szöveg szerzője (vagy éppen az interjúalany) mondta ki a megfelelő kifejezés, a kutató csak észrevette és kódként általánosította azt.

A kódolás során kapcsolatot teremtünk az információt hordozó szöveg és a kutató által létrehozandó elemzés között. A kódolás két hullámban történik: a nyílt és az axiális kódolás során. A nyílt kódolás lépésében a szövegben szereplő, hasonló tulajdonságokkal bíró dolgokat és eseményeket azonosítjuk.

A hasonlóság lehet

- minőségi (különböző jellegű dolgok és események);

- mennyiségi (különböző számú, hosszúságú, intenzitású dolgok és események).

Fontos észrevenni, hogy a kutató már a kódolásnak ebben az első szakaszában megteremti azt a keretet, ahogyan a szövegben található strukturálatlan információkat elrendezi. Minden dolgot és eseményt számos szempont szerint lehet osztályozni. Azzal, hogy a kutató egyik vagy másik lehetséges osztályozási szempont mellett dönt, meghatározza és egyben magyarázza is a vizsgált jelenség számára lényeges természetét. Ez a kutatási módszer tehát azon a tudományfilozófiai alapfeltevésen nyugszik, hogy egy dolog természete nem magából a dologból következik, hanem abból, hogy a kutatás során miként definiáljuk azt.

A második lépésben, az axiális kódolás során a nyílt kódolás során létrehozott kategóriák további részletezése történik meg. Az eljárás lényege a rákérdezés, aminek során az adott kóddal megjelölt szövegrészeket (mondatokat, bekezdéseket) további vizsgálatnak, értelmezésnek vetjük alá.

Három fő kérdést lehet megfogalmazni a szövegrészekkel kapcsolatban:

- Altípusok: Az adott kóddal jelölt fogalom milyen altípusokra bontható (pl. elégedettség – elégedettség a szállodával, elégedettség a vendéglátással, elégedettség az idegenvezetővel, stb.)

- Befolyásoló tényezők: Milyen okokra vezethető vissza az adott kód (illetve az általa jelölt fogalom) előfordulása, bekövetkezése (pl. elégedettség – pontos kiszolgálás, környezet minősége, véletlen tényezők, stb.)

- Következmények: Milyen reakciókat vált ki az adott kód (illetve az általa jelölt fogalom) előfordulása, bekövetkezése (pl. elégedettség – többletköltés, továbbajánlás, újrafoglalás, stb.)

SWOT analízis

( Dr.Pénzes Ibolya Rózsa)

A turisztika a gazdaság sajátos területe, amelynek tevékenységét, értékelését, fejlesztését és azzal kapcsolatos döntések mechanizmusát számtalan tényező befolyásolja. A turisztikai piac kínálati oldalának elemzésén alapuló fejlesztések és azok hatékony kommunikációja alapvetően befolyásolja a keresletet. Emiatt nagyon fontos annak tudatos megtervezése, hogy egy-egy desztináció, település, vagy adott vállalkozás hogyan pozícionálja magát és azt milyen módon kommunikálja. A sikeres pozícionálás alapja a tartalmában és módszereiben elmélyült elemzés, a helyes konklúzió, az arra épülő marketingstratégia és annak megvalósítása. A turizmus Magyarországon kiemelt támogatású ágazat, amelyhez külső finanszírozási források is társulnak. A pályázatok elbírálása azoknak a szervezeteknek kedvez, akik a bírálók számára hitelt érdemlően bizonyítják, hogy a támogatást a kiírásnak megfelelően használják fel, amelyhez elengedhetetlen a stratégiai gondolkodás és a folyamatos környezetelemzésen alapuló proaktív tevékenység.

A stratégiai gondolkodás

Kotler (2006) a piacorientált stratégiai tervezést a sikeres vállalati tevékenység alapjának tekinti, Porter (2006) szerint a legnagyobb vállalkozások a tervezésnek nagy fontosságot tulajdonítanak. A stratégia tervezés hatékonyságának kritikájaként Mintzberg (1994) már korábban megfogalmazta a stratégiai gondolkodás és tervezés összehangolásának problémáit, kiemelve utóbbi elsődlegességét.

Józsa (2005) a stratégiai gondolkodás négy szakaszát különítette el (operatív költségtervezés, hosszú távú tervezés, stratégiai tervezés, stratégiai menedzsment) és hangsúlyozta, hogy az utolsó szakasz valósítja meg reálisan a tervezés és gyakorlati hasznosításának összhangját. A stratégiával foglalkozó valamennyi szerző egyetért azzal, hogy a vállalkozások és szervezetek jövőbeli céljainak meghatározásához és azok megvalósításához elengedhetetlen a tevékenységet befolyásoló környezeti tényezők számbavétele, hatásuk feltárása és ehhez igazodó eszközrendszer kialakítása.

Adott szervezet környezete számtalan olyan tényezőt tömörít, amelyek eltérő módon és mértékben befolyásolják a turisztikai tevékenységet. Egy szálloda, egy gyógyfürdő, egy síparadicsom piaci sikerét alapvetően meghatározza, hogy milyen a gazdaság helyzete és az milyen hatást gyakorol a keresletre, milyen természeti adottságokkal rendelkezik a desztináció, a vendégek milyen igényt támasztanak a szolgáltatás iránt, milyen a versenytársak magatartása, stb. A befolyásoló tényezők száma szinte végtelen, számba vételüket, az elemzést, a hatások nagyságának beazonosítását jól szolgálják a stratégiai elemzés és tervezés módszerei.

A környezet elemzése

A környezetelemzés területei

A turisztikai vállalkozások környezetének elemzésekor célszerű minél szélesebb körben vizsgálni a szervezet tevékenységét befolyásoló külső és belső tényezőket.

A külső makro tényezők jelentős hatást gyakorolnak a tevékenységre, azonban azokat befolyásolni egyáltalán nem, vagy némileg, csak a piaci szereplőkkel együttműködve lehet (gazdasági-, társadalmi-, demográfiai-, kulturális-, politikai-, technológiai környezet). Ezek vizsgálatának célja az, hogy a vállalkozás megfelelően felkészülve fogadhassa a számára pozitív, vagy negatív hatásokat, azokhoz képes legyen időben és megfelelő eszközökkel alkalmazkodni. Az elemzés során nemcsak a hatásokat, hanem azok bekövetkezésének valószínűségét is elemezni kell.

A külső mikrogazdasági, piaci tényezők intenzíven befolyásolják a vállalkozást, azonban lényeges különbség, hogy azokat megismerve, hatásukat felmérve a szervezet képes azokat befolyásolni, így aktív magatartással biztosítható a tartós piaci siker és a jövedelmező gazdálkodási eredmény. A piaci hatások leggyakrabban Porter piaci versenytényezőinek elemzése során kerülnek feltárásra: jelenleg piacon lévő, valamint potenciális versenytársak, szállítók, helyettesítő termékek és a turisztikai szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók és üzleti partnerek. Erről bővebben is tájékozódhat ezen a linken.

- Adott vállalakozás tevékenységének vizsgálatakor nagyon fontos a gazdasági tényezők elemzése, amelynek kiemelt területe a gazdasági növekedés, a munkanélküliség, az infláció, a lakossági jövedelem, stb. A gazdasági mutatószámok a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisában megtalálhatók (http://www.ksh.hu), azonban azok elemzése már a vállalkozás feladata, de ehhez segítséget jelentenek a különböző tanulmányok (http://www.ksh.hu) is. A jogszabályok változása, a pályázati lehetőségek ismerete a turizmussal foglalkozó szervezetek számára elengedhetetlen, mivel olyan pozitív, vagy negatív hatásokat fejtenek ki, amelyek hosszú távon is meghatározhatják a tevékenységet. Ezért az elemzésnél célszerű ezeket kiemelten kezelni (http://www.nfu.hu). A társadalmi környezet változása (kiemelten a demográfiai trendek) hosszú távú hatást gyakorolnak a tevékenységre, amely időben is hosszabb felkészülést és beruházásokat igényelhet. Európa és Magyarország népességének elöregedése a turizmus számára a trendhez igazodó termék- és szolgáltatáskínálatot kíván. (Az Európai Bizottság kapcsolódó közleményéről bővebb információ itt található.

- A fogyasztói és szervezeti magatartásának vizsgálata a környezetelemzés fő hangsúlyát képezi, amelyet számos szempont szerint lehet közelíteni (utazás iránya, tartózkodási idő, igénybevett szolgáltatások stb.). Ezek elemzése szekunder és primer információkra épül. A szekunder információk a statisztikai adatokon túl, turisztikai szakfolyóiratokban publikált tudományos kutatásokból és a piackutató intézetek honlapján is elérhető közleményekből származtatható (pl. www.szondaipsos.hu ). A fogyasztók jövőbeli keresletének és magatartásának feltárása gyakran primer kutatás, megkérdezés keretében történik, amely kisebb vállalkozásoknál önállóan, míg a nagyoknál valamely piackutató intézet megbízásával valósul meg.

- A mikrokörnyezet másik döntő jelentőségű elemzési területe a versenytársak magatartásának vizsgálata. Ehhez viszonylag jó információs forrás a konkurens vállalkozások honlapja, mivel a szolgáltatások jelentős részét tartalmazza.

A belső környezet elemzése során a vállalkozásoknak a szervezet erőforrásait (pl. személyi, pénzügyi, marketing) és az akciók megvalósításának képességét kell elemezni. Ezek információs forrását a pénzügyi, számviteli nyilvántartások, HR adatok, jelentések, beszámolók, hatékonyságvizsgálatok alkotják.

A környezetelemzés módszerei

A hatékony stratégiai tervezés feltétele, hogy a vállalkozások ismerjék és tudják alkalmazni az információk elemzésének specifikus módszereit is. Ennek hiányában olyan elemzések születnek, amelyek ösztönösen közelítik a témát, nem támogatják, vagy téves következtetések felé orientálják a vezetőket. Az elemzés során nagyon fontos, hogy a vállalakozás jól párosítsa az elemzési területet, az információkat és a módszereket, valamint egyes módszereknél jól válassza meg a viszonyítási alapot.

A módszerek tárháza gazdag, abban találhatók általánosan alkalmazható és szakmaspecifikus módszerek is, azonban e jegyzetben csak utóbbi körbe tartozó, kiemelt módszerekkel foglalkozunk.

A STEEP analízis gyakran alkalmazott elemzési módszer, a külső környezet elemeinek vizsgálatát célozza.

Kiemelt területei:

- társadalmi (Social) környezet

- technológiai (Technological) környezet

- gazdasági (Economic) környezet

- természeti (Ecological) környezet

- politikai és jogi (Political) környezet

- versenykörnyezet.

Az elemzés során az egyes tényezők hatásának feltárása mellett nagyon fontos azok bekövetkezésének valószínűségét is elemezni. A statisztikai elemzési módszereken kívül a tényezők mindegyikénél jól alkalmazható módszer a forgatókönyv (szcenárió), a Delphi módszer amelyek a környezet jövőbeli változásának és hatásainak lehetséges alternatíváit vázolják. (Bővebben lásd itt.)

Az egyes tényezőkhöz specifikusan módszerek is kapcsolódhatnak (pl. életstílus elemzések, életciklus elemzések, közvélemény kutatás), amelyek alkalmazása előzőknél részletesebb és szélesebb körben feltárt információkat szolgáltat (példa az életstíluskutatási eredmények fogyasztásszociológiai interpretációs dilemmáiról). A módszer turizmusbeli alkalmazásának példájáról előző linken „Az internetezők belföldi utazási, kikapcsolódási céljai és életstílus csoportjai” c. tanulmányban olvashat.

A versenyanalízis a környezetelemzés egyik legfontosabb és talán legnehezebb területe. Alkalmazásakor nagyon fontos, hogy a vállalkozás saját célpiacán egyértelműen beazonosítsa jelenlegi versenytársait, vizsgálja azok magatartását és valószínűsítse a jövőbeli stratégiájukat is. Az elemzés irányait bővíti az, hogy nemcsak a jelenlegi, de potenciális versenytársakkal is számolni kell.

A versenytársak beazonosítását célozza a kétdimenziós stratégiai csoporttérkép, amely koordinátarendszerben, két szempont szerint ábrázolja a piacon lévő versenytársakat, egyben lehetőséget teremt a vállalat számára a közvetlen és közvetett versenytársak kijelölésére. A módszer alkalmazásáról, a stratégiai csoportok képzéséről bővebben itt olvashat: http://real.mtak.hu/659/ . Egyéb alkalmazható módszerek: többdimenziós elemzés, percepciós térkép, márkaváltási elemzés, stb.

A SWOT analízis előző módszereknél részletesebb, a vállalkozásra ható tényezők komplex elemzésére alkalmas módszer. Az analízis során feltárásra kerülnek a vállalkozásra ható külső és belső tényezők és azok hatásai.

A SWOT analízis a stratégiai elemzés egyik legelterjedtebb módszere, amely az elemzési területek sokaságának, az elemzés szempontjainak és a sokoldalú alkalmazási lehetőségeinek köszönhető. Alkalmas a környezet valamennyi elemének számbavételére, azok praktikus, gyakorlatban jól értelmezhető szempontok szerinti rendezésére és összekapcsolására. Elemzési területek: külső és belső környezeti tényezők

Elemzés szempontjai:

erősségek (strengths)

gyengeségek (weaknesses)

lehetőségek (opportunities)

veszélyek (threaths)

Az egyes területek elemzése különböző szempontok szerint történik. A belső környezet elemzése során derül ki, hogy a vállalakozás saját erőforrásaiban és képességeiben a versenytárshoz viszonyítva milyen erős és gyenge pontokat mutatnak, míg a külső környezet vizsgálata a lehetőségek és veszélyek feltárására irányul. Az egyes tényezők értékelése mellett lényeges azok fontosság szerinti súlyozása is. Ennek eredményként az azonos csoportba tartozó elemek között fontossági sorrend is felállítható, amely a stratégiai döntésekhez lényeges támogatást nyújt. Az alábbi munkatáblázat ezt jelképezi.

4. táblázat SWOT analízis munkatábla

Forrás: saját szerkesztés

A táblázat adatai azt mutatják, hogy adott szálloda legfontosabb versenytársához viszonyítva a wellness szolgáltatásokban sokkal erősebb, míg a szállodai férőhelyekben a versenytársánál jobb, de nincs olyan jelentős különbség közöttük.

Az analízis eredményét az elemzők általában összegző ábra felhasználásával szemléltetik. ennek egyszerűbb formája négyzet formájú, 4 mezőt tartalmaz, felsorolás jellegű és a mezők között nincs összefüggés. A másik megoldásként alkalmazott mátrix jellegű ábra egymáshoz rendeli az erősségeket és lehetőségeket, valamint a gyengeségeket és veszélyeket, ezzel is rávilágítva a stratégia súlypontjaira. Ezeket itt az alábbi linken lehet megszemlélni.

A SWOT analízis gyakorlati alkalmazása eltérő megítélésű, míg egyesek egyszerűnek és szinte szubjektív megítélésűnek tekintik, addig mások jól látják a módszer problémáit és döntéstámogató jellegének nehézségeit.

Ahhoz, hogy reális eredményt nyújtson:

- alkalmazásakor legcélszerűbb a legfontosabb versenytárshoz viszonyítani az erőforrásokat és képességeket

- a vállalkozás egészére vonatkozó analízis mellett az üzletágak analízisét is el kell végezni

- az elemzés során törekedni kell a számszerűsítésre (munkatábla alkalmazása)

- eredményének bemutatásához bemutatásához a mátrix jellegű ábrát célszerű alkalmazni, vagy egyéb módon összekapcsolni az egyes tényezőket.

A SWOT analízis nemcsak szervezetekre, hanem üzletágakra, termékekre is elvégezhető. A turizmusban gyakori a települések, térségek, desztinációk analízisének elkészítése is. Megjegyzendő, hogy minél nagyobb és összetettebb az elemzés tárgya annál nehezebben megvalósítható az analízis.

A SWOT analízis gyakorlati alkalmazására a turizmus sok példa található, a Dunakanyar, mint desztináció elemzése itt olvasható.

A dokumentumban a SWOT analízis eredményeinek megjelenítése egyszerű felsorolással történt.

Összegzés

A környezetelemzés a stratégiai tervezést alapozó tevékenység, amely gazdag módszertannal rendelkezik. E jegyzetben kiemelt módszereket a turizmusban is hatékonyan lehet alkalmazni, de figyelembe kell venni a szakma sajátosságait is. A turizmusban megjelenő stratégiák hierarchiája az elemzési módszerek különböző hatókörű alkalmazását követeli meg.

Személyes interjú, mélyinterjú

(Dr.Mayer Péter)

Az interjúk bizonyos szempontból hasonlítanak a személyes megkérdezésre (mindkét esetben két fél közötti személyes kommunikációra kerül sor), de lényeges különbség, hogy az adott témával kapcsolatban az interjúk egyének és/vagy társadalmi csoportok véleményének alaposabb megismerésére alkalmasak.

Az interjúk között különbséget kell tenni aszerint, hogy egyszerre csak egy személlyel vagy több személy közreműködésével történik a „beszélgetés”. Egyéni interjú készítése során a kutató célja a kérdezett egyéni ismereteinek, saját, önálló véleményének a teljes megismerése, míg a csoportos interjú alkalmával lehetőség van egy nagyobb csoport konszenzusos álláspontjának megismerésére. A csoportos interjúk alkalmával a csoportos vélemények mögötti egyéni elképzelések, álláspontok összeadódnak vagy éppen összeütközésbe kerülnek, ez a forma tehát lehetőséget ad arra, hogy a kutatás alanyai olyan témákat, kérdéseket is felvessenek, melyekre a kutató eredetileg nem gondolt. A csoportos interjúk speciális típusa a fókuszcsoportos megkérdezés, amelynek során néhány személyt egy megfelelően felszerelt helyiségben (stúdióban) kérdeznek meg valamely témával kapcsolatban vagy egy termékről, szolgáltatásról kialakult vélemény megismerése céljából.

Az interjúkészítő és a kérdezett(ek) rugalmasan, kötöttségek nélkül képes(ek) „beszélgetni”. A beszélgetés során lehetőség van a kérdezett(ek) véleményének, tapasztalatainak részletesebb feltárására, a témával kapcsolatos problémáinak, észrevételeinek megismerésére. Miután a kérdezett(ek) szabadon beszél(nek), mesél(nek) a témáról, olyan gondolatok, újdonságok is felszínre kerülhetnek, amelyekre a kutató előzetesen nem is gondolt.

Az egyéni interjúk során a kérdező a kérdésekre megfogalmazott válaszokat lejegyzeteli és amennyiben az interjúalany hozzájárul, magnóra is veszi. A hanganyag segítségével a kérdezés minden részlete megörökíthető, a kérdezőnek csak a nem verbális jeleket, utalásokat kell papírra rögzítenie. A csoportos interjúk során hang- és videofelvételt készítenek a beszélgetésről, ezzel elehetővé válik a későbbiekben az apró részletek megfigyelése is. Az interjúk során így a kommunikáció nem verbális csatornái (pl. a kérdezett mimikája, tekintete, kézmozdulatai) sokat elárulnak a kutatási témához való hozzáállásáról, véleményéről. Ezeket a feljegyzéseket a kutató fel tudja használni az elemzés során.

Az egyéni interjú lényegében egy nyílt kérdésekből álló vezérfonalra épülő beszélgetés. Az interjú készítését megelőzően a kutató csak kérdéseket vagy témaköröket határoz meg, azokat egyáltalán nem vagy félig strukturálja (csoportokba, sorba rendezi). A vezérfonal az interjú készítésének irányát, gondolatmenetét határozza meg. Ez a félig strukturált interjúk esetében ennél többet jelent: a vezérfonal az előzetesen körvonalazott kérdéseket, témaköröket rendszerezi, rögzíti. Természetesen a kérdező/kutató a félig strukturált interjú készítése során is eltérhet a kérdések sorrendjétől, ezáltal is lehetőséget adva új gondolatok, érdekességek bekapcsolására.

Az egyéni interjúk időtartama a vizsgált jelenségtől függ, 40 perctől akár 2-3 óráig terjedhet. Az interjú helyszíne egyaránt lehet a megkérdezett személyes környezete (pl. lakása, irodája) vagy egy külső, semleges helyszín (pl. kutatóközpont irodája, csoportos kérdezés esetén stúdió).

Az interjú készítését vagy a kutató végzi, illetve alkalmazhat megfelelő kommunikációs és szakmai képességekkel rendelkező, előre kiképzett interjúkészítőket (szakértőket).

Egyéni interjú előnyei:

- Alapos megismerést tesz lehetővé. A kérdezőnek nem kell megosztani a figyelmét, azt egy személyre fordíthatja.

- Az interjú során elrugaszkodhat a kérdések sorrendjétől, nagyobb mozgásteret kap.

- Az egyéni interjúk során újabb témák és kérdéskörök megismerése is lehetővé válik.

- A megfigyelt nem verbális kommunikációs jelek, utalások és a felmerülő kérdések tágabb elemzési lehetőséget biztosítanak.

- Egyéni megkérdezés során a csoporthatás nem befolyásolja a kérdezett álláspontját, véleményét.

Egyéni interjú hátrányai:

- Költséges módszer

- Időigényes (előkészítés, interjúk megszervezése, időpont egyeztetés miatt hosszadalmas)

- A kapott információ feldolgozása nehéz és időigényes

- Személyes befolyásolás veszélye (interjúkészítő): a nagyobb szabadság nagyobb befolyásolási lehetőséget kínál

- Félreértelmezés lehetősége (a kutató másként értelmezi az eredményeket)

Fókuszcsoportos vizsgálatok összeállítása és értékelése

(Dr.Mayer Péter)

A fókuszcsoportos megkérdezés több személy egy időben és egy helyen történő megkérdezése, melyet minden esetben egy szakértő, ún. moderátor vezet, akinek legfontosabb feladata, hogy az előre körvonalazott kérdéseket megvitassa a résztvevőkkel, mindamellett pedig lehetőséget adjon az egyéni véleményük kifejezésére és a többiek általi véleményezésére. A több személyes kommunikáció során a gátlások feloldódnak, a résztvevők nyitottabban beszélnek az adott témáról. A „beszélgetés” a meghívott felek között zajlik, a vezető csak moderál. A résztvevők egymásnak kérdéseket tehetnek fel, spontán helyzettől függően újabb kérdések, egyetértő- és ellentmondó vélemények fogalmazódnak meg a kutatás során.

A fókuszcsoportos megkérdezés során a résztvevők a vizsgált jelenséggel kapcsolatban újabb hipotéziseket, állításokat fogalmazhatnak meg, illetve amennyiben termékek, szolgáltatások állnak a vizsgálat középpontjában azokkal kapcsolatos észrevételeket, benyomásokat összegezhetnek. A fókuszcsoportos megkérdezések általában kis létszámban zajlanak, leggyakrabban 8-12 személy bevonásával. A létszámból eredően problémát okozhat, ha 1-2 személy átveszi a vezér szerepét, a többiek pedig háttérben maradnak, továbbá veszély forrást jelent az is, ha túl nagy a csoport és nincs elegendő idő az összes résztvevő véleményének megismerésére. Ezen hibák elkerülése a moderátor feladata.

A fókuszcsoportos megkérdezések időtartama általában 1,5-2 óra közötti. A megkérdezésre általában egy speciálisan felszerelt helyiségben (stúdióban) kerül sor, ahol a beszélgetés kép- és hanganyagának rögzítése történik. Videokonferencia technika alkalmazásával igény esetén lehetőség van több stúdió összekapcsolására is.

Fókuszcsoportos interjú előnyei:

- Időtakarékos

- Költségtakarékos módszer

- Szélesebb kör véleményének megismerésére van lehetőség

Fókuszcsoportos interjú hátrányai:

- A csoport más irányba elterelheti a beszélgetést

- Csoporthatás befolyásolhatja az egyéni véleményeket

- Bizonyos esetekben nem alkalmazható (pl. versenytársak egy asztalhoz ültetése és aktivitása nem garantálható)

Esettanulmány készítés módszertana

(Dr.Mayer Péter)

Az esettanulmány célja a valamilyen szempontból különleges egyed komplex, átfogó, az eseményeket és cselekvéseket összefüggéseikben szemléltető bemutatása. Ebben a tekintetben éppen ellentéte a kvantitatív módszereknek, hiszen azok sok eset néhány, előre kiválasztott (azaz már előre ismert) tulajdonságát vizsgálják. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy ennél a módszernél a reprezentativitást szinte teljes mértékig feláldozzuk a komplexitás érdekében, hiszen csak egyetlen esetet vizsgálunk, annak minden egyediségével. Ez az „eset” azonban nem feltétlenül egy személy: lehet egy folyamat, intézmény, esemény vagy akár terület (város, régió, ország) is.

Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy az esettanulmány nem csak egyszerűen egy módszer, hanem egyben egy szemléletmód is. Ennek a lényege, hogy az emberi viselkedés, minden felületes eltérése és egyedisége ellenére rendelkezik olyan sajátosságokkal, amelyek általánosíthatók. Ezért egy egység megfigyelése is jó betekintést ad egy bizonyos fajta viselkedés vagy szervezeti működés sajátosságaiba.

Az esettanulmány két lényegi vonása a komplexitás és a kontextualitás.

- A komplexitás azt jelenti, hogy a vizsgált esetet a maga teljességében mutatjuk be. Kitérünk életének, működésének minden aspektusára és a köztük levő kapcsolatokra is. Így az esettanulmány – bár természetesen fókuszálhat különböző speciális kérdésekre – a vizsgált esetet „működés” közben mutatja be. Ennek szerves része, hogy az eset különböző aspketusai közötti oksági kapcsolatokra is ki kell térni.

- A kontextualitásnak megfelelően az esetet nem csak önmagában, sajátos jellemzőire koncentrálva vizsgáljuk és mutatjuk be, hanem azzal a környezettel összefüggésben, amelyben működik, cselekszik. A cél itt is a folyamatokat és sajátosságokat befolyásoló környezeti tényezők feltárása és a hatás bemutatása.

Az esettanulmánynak ezért mindig van időbeli dimenziója is, hiszen nem egy statikus állapotot mutat be, hanem folyamatokat.

Az esettanulmány-készítés egyik legfontosabb kérdése a kiválasztáshoz kapcsolódik: miként dönthetjük el, hogy a sok lehetséges eset közül melyiket vizsgáljuk meg behatóbban. Mivel itt nyilvánvalóan nem cél sem a reprezentativitás (vagyis a mintának nem kell tükröznie a teljes sokaság összetételét), sem az eredmények számszerűsítése és általánosítása (vagyis nem akarjuk azt mondani, hogy a teljes sokaság olyan, mint a választott eset), nincs szükség valószínűségi mintára. Az esettanulmány esetében a megbízhatóság és az érvényesség biztosítása korántsem olyan egyértelmű, mint a kvantitatív kutatási módszerek során. Nem a vizsgált esetek kiválasztási sémája, hanem azok egyedi (személyes) tulajdonságai meghatározóak az érvényesség és a megbízhatóság tekintetében. Azt kell igazolni, hogy a megfigyelt eset tulajdonságai (véleménye) releváns a vizsgált jelenség szempontjából. A cél tehát a legtöbb (vagy legalábbis elegendő számú) adatfelvétel helyett a legmegfelelőbb adatszolgáltató(k) fellelése. Az eset kiválasztása ezért általában becsült módszerrel történik, vagyis a kutató szakmai ismeretei alapján és esetleg egy előzetes felmérés alapján maga dönti el, hogy melyik esetet dolgozza fel.

Ebben általában a következők szerint lehet választani:

- Átlagos eset: ez olyan eset feldolgozását jelenti, amelynek lényegi tulajdonságai a kutató megítélése szerint jól jellemzik a sokaság többi egységét is. Átlagos kapacitású szálloda működése, átlagos méretű család utazásai lehetnek példák erre a választási szempontra.

- Extrém eset: itt olyan eset bemutatására kerül sor, amely valamilyen szempontból kivételesnek, sokszor „szélsőértéknek” tekinthető. Nagyon sokat vagy nagyon keveset utazó emberek, legnagyobb vállalatok, legsikeresebb desztinációk bemutatása e megoldás leggyakoribb példái.

Az esettanulmány készítésének folyamata

1. Témakörök: Az esettanulmány-készítés során elsőként fel kell térképezni a vizsgált eset minden aspektusát. Ez általában a vonatkozó elméleti fogalmak és modellek áttekintésén alapul, vagyis a jó esettanulmány mindig erős elméleti megalapozottsággal bír. Az elméleti modellek azonban ennél a módszernél nem oksági összefüggések feltárására irányulnak, hanem a továbbiakban vizsgálandó témák meghatározására. Más szóval, a kutatás – ha sikeres – nem az összefüggések erősségének mérésével fogja a modellt igazolni, hanem azzal, hogy alátámasztja a témakörök fontosságát a vizsgált esetnél is.

2. Anyaggyűjtés: Most az első lépésben meghatározott témakörökben információkat kell gyűjteni a választott esetről. Bár egyetlen esetet vizsgálunk, számos adatforrással kell dolgoznunk az objektív eredmény érdekében. Szemben a kérdőíves megkérdezéssel, az interjúval vagy a megfigyeléssel, az esettanulmány készítése során valójában többféle módszer egyidejű alkalmazására kerül sor. Ebben a tekintetben az esettanulmány inkább tekinthető elemzési és prezentációs, mint adatgenerálási módszernek.

Az esettanulmányhoz felhasználható források a következők lehetnek:

a. Statisztikai adatok: a vizsgált esetet (pl. a konkrét szálloda) annak típusát (pl. a hazai szállodák összességében) vagy környezetét (pl. a desztinciót) bemutató számszerűsített információk;

b. Nyilvános dokumentumok: újságcikkek, nyilatkozatok, jogi dokumentumok, stb. széles köre tartozik ebbe a kategóriába;

c. Személyes dokumentumok: személyes naplók, fényképek, levelek, a vállalat konkrét üzleti folyamatait bemutató jelentések. Ezek egyes esetekben az Interneten is elérhetőek (pl. tőzsdei társaságokra vonatkozó információk), más esetekben viszont csak személyes kapcsolat révén lehet elérhető.

d. Interjúk: a választott esetet ismerő személyek (ismerősök, munkatársak, fogyasztók, üzletfelek, stb.) véleménye adhatja a legtöbb olyan információt, amelyek kész dokumentumokban nem érhetők el.

Nem csak többféle forrást kell használni, de az egyes kategóriákban ráadásul mint több konkrét adatforrást is fel kell tárni. A választott esetről több személyt meg lehet kérdezni, a külső és belső dokumentumok széles körét lehet áttekinteni és több konkrét forrásból is be lehet szerezni már összegyűjtött, a vizsgált esetre vonatkozó adatokat.

3. Rendszerezés: Ebben a lépésben a feladat a kapott információk rendszerezése és az összegyűjtött információk közötti kapcsolatok feltárása. Ki kell szűrni a szövegekből a lényegi információkat és kiemelni a több adatforrás által is megerősített információkat. A cél az, hogy az eset minden, előzetesen vagy adatgyűjtés során azonosított aspektusát egységes keretben, összefüggéseiben legyünk képesek bemutatni.

4. Bemutatás: Az utolsó lépés az esettanulmány megszövegezése. Ez azonban több, mint egyszerűen a meglevő információk szavakba, mondatokba foglalása: a jó esettanulmány értelmezi, magyarázza is az eset jellemzőit. Lényeges elem, hogy az esettanulmány struktúráját úgy alakítsuk ki, hogy az tükrözze a felhasznált elméleti keret kategóriáit, modelljeit.

A személyes megfigyelés módszerei és lebonyolítása

(Dr.Rátz Tamara)

A személyes megfigyelés alapvetően a leíró jellegű kutatási módszerek közé tartozik. A megfigyelés során a vizsgált jelenség szisztematikus, rendszerint előzetesen meghatározott szempontrendszer alapján történő számbavételére kerül sor (noha ismeretlen, korábban feltáratlan jelenségek esetében előfordulhat az is, hogy nincsenek szigorúan meghatározott megfigyelési szempontok). Bár a turizmus területén – főleg szakdolgozati vagy házi dolgozatokhoz kapcsolódó kutatásokhoz kapcsolódóan – gyakran találunk hivatkozásokat „személyes megfigyelésre”, a kutató személyes tapasztalatainak, élményeinek összesítése, bemutatása csak abban az esetben tekinthető „megfigyelésnek”, amennyiben a jelenlét során az információk gyűjtése tervezetten és rendszerezetten történik.

Az alkalmazás célja

A személyes megfigyelés célja többnyire emberi magatartás vizsgálata, de például alkalmazható a módszer a turisztikai miliő kutatása során is (épített környezet számbavétele, hangok, szagok rögzítése, egy strand kínálatának a feltérképezése stb).

A személyes megfigyelés lehet strukturált és strukturálatlan, illetve lebonyolítható természetes vagy mesterséges környezetben (Malhotra 2002).

A strukturált megfigyelés olyan kutatási módszer, amelynek során a kutató egyértelműen meghatározza a megfigyelés tárgyát képező magatartást és azt, hogy milyen jellemző tulajdonságok, tevékenységek határozzák meg leginkább a vizsgált jelenséget. Strukturálatlan megfigyelést rendszerint akkor alkalmazunk, amikor a kutatási problámát még pontosítani kell – ilyen esetben a kutató minden olyan szempontot megfigyel, amelyek a vizsgált probléma szempontjából relevánsak lehetnek.

A megfigyelés mint kutatási módszer alkalmazása például a következő területeken jellemző a turizmusban:

- A turizmusfejlődés kulturális hatásainak vizsgálata (például egy hagyományos szertartás turisztikai termékké, turistaprogrammá válásának folyamata a megnövekvő látogatóérdeklődés következtében),

- turizmusantropológiai kutatások (például a turisták jelenlétének következményei egy anatóliai falu lakossága életében),

- fogyasztói magatartás vizsgálata a turizmusban,

o például kisgyerekek viselkedésének elemzése során (például egy bababarát szálloda esetében), akik még nem képesek arra, hogy strukturált kérdésekre válaszoljanak,

o például szervezett úton, idegenvezetésen való részvétel keretében,

o informális szabadidős tevékenység elemzése (például egy strand vagy egy belépőjegyet nem szedő emlékmű vagy egy piknikező terület látogatási, használati jellemzőinek vizsgálata)

 megfigyelés révén megtudhatjuk, hogy hányan látogatják az adott helyszínt, mennyire népszerű (ami lényeges információ lehet például a fenntartónak, indokolhatja például önkormányzati források felhasználását), időben hogyan változik a látogatószám, milyen tényezőktől függ (például szezonalitás, időjárás, ünnepek), a látogatószám függvényében hogyan változik az adott helyszín környezeti terhelése, különböző időszakokban milyen kapacitást kell kiépíteni/fenntartani/biztosítani)

o deviáns viselkedés (például a szexturizmusban komoly kihívást jelenthet a kutatónak interjúk vagy különösen kérdőívek révén személyes információkat gyűjteni az érintettekről, így sok esetben a megfigyelés az egyedül használható technika).

Bár kulcsfontosságú adatokhoz juthatunk megfigyelés révén, önmagában a módszer ritkán alkalmazott, elsősorban más technikákkal (például kérdőíves felmérés, interjúk) együtt alkalmazva jellemző a használata a turizmuskutatásban.

Az elemzés technikája

A megfigyelés viszonylag egyszerű kutatási módszer, így nincs szükség különösebben bonyolult technikák vagy összetett adatbázisok alkalmazására a megfigyelés során.

A megfigyelés mint kutatási módszer folyamata/technikája, lépései általában a következők:

- A helyszín(ek) kiválasztása (például múzeumi látogatókutatás során a teljes budapesti kínálatból X, Y és Z múzeumok)

- A megfigyelési pont(ok) kiválasztása a helyszínen belül vagy azon kívül (például egy gyermekbarát szállodában a játszóház és a gyermekmedence)

- A megfigyelési időszak(ok) meghatározása (például 2011. május 1. – július 31.)

- Annak eldöntése, hogy a megfigyelés folyamatos lesz-e vagy bizonyos időpontokban kerül rá sor (például egy karácsonyi vásáron a nyitva tartás teljes időszaka alatt megfigyeljük a látogatók viselkedését vagy csak minden második nap napi 2 órában, az egyes napokon különböző idősávokban)

- Amennyiben a megfigyelés mintavételen alapszik (például X múzeumban csak minden 20-ik látogató viselkedését követjük nyomon), a mintavételi eljárás meghatározása

- A megfigyelési szempontok meghatározása (például mennyi időt töltenek a vendégek bizonyos tevékenységekkel egy strandon vagy egy időpontban adott területen hányan találhatók, milyen az időjárás a vizsgált időszakban – hogy később az időjárási jellemzők függvényében lehessen elemezni a látogatottságot és a tevékenységeket)

- Megfigyelési lap vagy sablon elkészítése (amennyiben térbeni elemzés is része a megfigyelésnek, a megfigyelési lap tartalmazza a vizsgált helyszín térképét/alaprajzát is szekciókra osztva).

Mint minden kutatási technika esetében, megfigyelésnél is szükség van a fenti folyamat tesztelésére és finomítására, a tényleges megfigyelés során ugyanis számos olyan szempont merülhet fel, amely eredetileg hiányzott a tervezetből.

A megfigyelés során az információk gyűjthetők, rögzíthetők folyamatosan az események megtörténtével egyidejűleg (jegyzetek, fotók, diktafon, videokamera, kép- és/vagy hangrögzítésre alkalmas telefon segítségével, stb.) vagy utólag (ebben az esetben részben a memóriájára van utalva a megfigyelő és kép- vagy hanganyagot a megfigyelt jelenségről például nem tud rögzíteni). A sajátos technikai megoldások közé tartoznak a légifotók (amelyek például meghatározott időszakonként elkészítve képet adhatnak például a balatoni strandok zsúfoltságáról egy nyár alatt, vagy a part beépítettségének változásáról az elmúlt évtizedek során).

Ha folyamatosan jegyzetelünk/rögzítjük az eseményeket, valószínűleg pontosabb információkat kapunk, de maga a jegyzetelés részben elvonja a figyelmünket a megfigyelt jelenségről, míg ha utólag idézzük fel a tapasztaltakat, akkor magába a megfigyelt folyamatba jobban képesek vagyunk belemerülni, de valószínűleg pontatlanabbak, hiányosabbak lesznek a jegyzeteink.

Szerepe szerint a kutató a megfigyelés során lehet:

- egészen részt vevő (ebben az esetben valódi identitása és célja nem ismert azok előtt, akiket megfigyel, például egy társasutazáson utazóként van jelen),

- megfigyelőként részt vevő (ebben az esetben teljes mértékben részt vesz az érintett csoport cselekedeteiben, de bevallottan kutatóként),

- résztvevőként megfigyelő (ilyenkor a kutató interakcióban van az érintett csoport tagjaival, de alapvetően kutatói szerepben – hasonlóan például egy újságíróhoz, aki részt vesz egy fesztiválon, és különböző résztvevőkkel készít interjúkat, de felhasználja személyes tapasztalatait, élményeit is a cikke megírásához), és

- egészen megfigyelő (nem kerül interakcióba a vizsgált csoporttal) (Gold 1969 in Babbie 1996).

Alkalmazásának lehetőségei és korlátai

A személyes megfigyelés számos területen alkalmazható, de rendszerint akkor alkalmazzuk, ha nem számszerűsíthető jelenséget kívánunk vizsgálni vagy ha folyamatban lévő, előre nem ismert, nem megjósolható jelenségeket akarunk feltárni. A személyes megfigyelés erőssége, hogy általa a kutató teljes, átfogó képet kap a vizsgált jelenségről, mélyebb és teljesebb megértésre tesz szert, mint kvantitatív módszerekkel.

Különleges megfigyelési módszer – piackutatási technika – a mystery shopping, amelynek keretében a kutató vendégként teszteli egy szolgáltatás folyamatát és színvonalát, a szolgáltatás által nyújtott élményt. Ennek a technikának a körébe tartoznak például az éttermi kritikák vagy a Magyar Turizmus minőségdíj pályázatok elbírálása során alkalmazott szakértői látogatások. Ebben az esetben is előre meghatározott szempontlista alapján történik adatgyűjtés, az információk elemzése pedig döntően kvalitatív típusú. Mivel a megfigyelő ebben az esetben nem fedi fel magát, nagy eséllyel ugyanolyan szolgáltatási élményben részesül, mint az átlagos vendég. A mystery shopping technikát alkalmazták például Angliában annak felderítésére, hogy a legnagyobb tour operátor cégek tulajdonában álló utazási irodák (travel agentek) milyen mértékben törekedtek arra, hogy a potenciális utasoknak elsősorban a tulajdonos tour operátor által szervezett utakat adják el (Hudson et al 2001).

Minden olyan esetben, amikor a megfigyelés titokban, rejtetten történik, felmerül az a kérdés, hogy mennyire etikus tudtuk nélkül megfigyelni személyeket (különösen hangsúlyosan jelentkezik ez a szempont akkor, ha morális vagy legális szempontból elítélhető tevékenység megfigyeléséről van szó, például szabadidős kábítószer- vagy alkoholfogyasztás, szexturizmusban való részvétel). Természetesen más helyzetről van szó, ha olyan jelenséget vagy szolgáltatást vizsgálunk, ahol egyébként is nyíltan megfigyelhető interakciók mennek végbe (például egy kávéházban vagy egy múzeumban a többi vendég vagy az ott dolgozók is folyamatosan észlelik egymás viselkedését), illetve ha titkolt, rejtett tevékenységről van szó (például illegális szerencsejátékban való részvétel), amelyről a megfigyelő gyakran szintén illegális módszerekkel gyűjthet csak információkat. Minden esetben lényeges, hogy az adatok feldolgozása és közlése során tartsuk tiszteletben a megfigyeltek személyes jogait és magánszféráját, és kizárólag az érintettek írásos beleegyezésével tegyünk közzé személyek azonosítására alkalmas információkat.

Az eredmények értelmezése, a közzététel módszerei

A megfigyelési folyamat szakaszainak és az alkalmazott szempontrendszernek előzetes meghatározása rendkívül lényeges annak elkerülése érdekében, hogy a megfigyelő személyes attitűdjei, előítéletei vagy a gondatlanul vagy hibásan kiválasztott megfigyelési időszakok befolyásolják a kutatás eredményét (egészen más eredményt kaphatunk például egy strand látogatottságáról vagy a strandon elérhető szolgáltatások népszerűségéről, ha kizárólag napsütéses időszakban vizsgálódunk, mint ha felhős napokon is végzünk megfigyelést). Szintén törekedni kell a szelektív észlelésből adódó torzítások kiküszöbölésére – hajlamosak vagyunk ugyanis azt észrevenni, amire számítunk (például ha különböző nemzetiségű, kulturális hátterű turisták fogyasztói magatartását figyeljük meg, akkor törekedni kell arra, hogy ne csak a sztereotípiákat vegyük észre, ne a sztereotípiák szemüvegén lássuk a vendégeket).

Az összegyűjtött információk, adatok elemzése rendszerint kvalitatív megközelítésben történik, bár bizonyos esetekben lehetséges a kvantitatív elemzés is. Például megfelelő adatok híján egy tengerparti strand keresletének az időjárástól függő alakulása történhet úgy is, hogy felmérjük a strand parkolójában egy bizonyos időszakban az ott parkoló autók számának változását és az összlétszámon belül vizsgáljuk a különböző nemzetiségű autók részarányát. (Bizonyos esetekben – például az osztrák autók esetében – a rendszám az adott országon belül a regionális hovatartozásra is utal, így egyszerűen megfigyelés által kifejezetten árnyalt képet kaphatunk az érkezők küldőterületének földrajzi megoszlásáról anélkül, hogy zaklattuk volna a turistákat).

A kvalitatív információk feldolgozása során rendkívül fontos a jegyzetek, feljegyzések, képek, hanganyagok mielőbbi rendszerezése annak érdekében, hogy a rögzített információkat emlékeztetőként használva minél teljesebb körűen fel tudjuk idézni emlékeinket, élményeinket. A kutatási témától függően lehetséges többféle szempont szerint is rendszerezni ugyanazon adatokat (például egy nemzeti parkban vizsgálhatjuk helyszínenként és látnivalónként a látogatók viselkedését – milyen tevékenységekben vesznek részt X barlangban vagy Y tónál –, de szegmensenként is – milyen élményeket élnek át a diákcsoportok vagy a szenior látogatók). Az összegyűjtött információk elemzése során rendszerint szabályszerűségeket, normákat keresünk, a megfigyelés során kialakított elméleteket azonban rendszerint érdemes kvantitatív eszközökkel is tesztelni annak érdekében, hogy igazolhassuk azok érvényességét.

Esettanulmányok

Sajátságos – közvetett – formája a megfigyelésnek, amikor egy attrakció látogatóinak eldobható fényképezőgépet adunk és arra kérjük őket, hogy fényképezzék le a legszebb, legérdekesebb, számukra leginkább emlékezetes látványosságokat, tevékenységeket. Ilyenkor az elkészült fotók alapján, utólag, késleltetve vagyunk képesek megfigyelni a látogatók viselkedését: a fotók sorrendjének elemzése például elárulja a követett útvonalat, a képeken szereplő vizuális információk pedig megmutatják többek között azt, hogy a vendégek számára milyen látnivalók és tevékenységek bizonyultak lényegesnek a látogatásuk során.

2007-ben a Xellum Kft. készített fotónaplóra épülő látogatókutatást a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, amelynek során a látogatókat azon pillanatok rögzítésére kérték, amelyeket szívesen megmutatnának olyanoknak, akik még nem jártak a múzeumban. Feltételezhető volt, hogy az elkészített fotók darabszáma és a fotózás közben sétával töltött idő egyenesen arányos, ezért a két módszer jól összehasonlíthatóvá teszi a tájegységek látogatottságát és a látogatás élménygazdagságát. Az elkészült fotók között a leggyakrabban megjelenő kompozíciónak a Felföldi mezőváros tájegység mint a Néprajzi Múzeum főtere bizonyult: itt legtöbbször a tér közepén felállított körhinta volt látható a kép fókuszában, azt megörökítve, ahogy a látogató gyermeke használja a szabadtéri játékot. A leggyakrabban fotózott téma pedig a Felföldi mezőváros tájegység volt, amelyről a gyalogútról, illetve a Főtér lépcsőjének tetejéről készítettek különböző látószögekből a vendégek áttekintő képet. Szintén jelentős számú kép készült az Alföldi mezőváros látnivalóiról, a Malomról és a tanyáról. Ezek a képek is hangsúlyozzák az élmény, a mozgalmasság jelentőségét a látogatók számára: a szélmalom fényképezése mellett majdnem minden látogató készített képet az állatudvar lakóiról is.

1-2. kép Őshonos háziállatok a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Fotók: Rátz Tamara

További ajánlott esettanulmány (tanulmányozásához kattintson ide):

Bowen, D. (2002): Research through Participant Observation in Tourism: A Creative Solution to the Measurement of Consumer Satisfaction/Dissatisfaction (CS/D) among Tourists. Journal of Travel Research 41(1):4-14.

Feladat: Válaszon ki egy népszerű attrakciót és a személyes megfigyelés módszerét alkalmazva válaszolja meg az alábbi kérdéseket:

• Melyek az attrakció legnépszerűbb látnivalói és/vagy programjai?

• Lehetséges-e az attrakció látogatóit viselkedésük, tevékenységeik alapján különböző csoportokba sorolni? Amennyiben igen, jellemezze a különböző csoportokat.

Szakértői panel összeállítás, prominencia vizsgálatok

(Dr.László Éva)

A panelkutatások szerepe a turizmuskutatásban

A turizmus kutatások rendszeressé válása, a kutatási témák ismétlődése indokolttá teszi a piackutatásokban megszokott ezen kutatásokban is panelek alkalmazását. Minden kutatási folyamat kezdetén meg kell határozni az alapsokaságot, vagyis azokat az egyedeket, akikre a kutatás irányul, valamint az alapsokaságot leképező mintát. A mintasokaság azon embereket vagy szervezeteket jelenti, akiket bevonunk a kutatásba. Ha minden kutatás kezdetén arra kényszerülne a kutató, hogy a kutatási problémához kialakítsa a reprezentatív mintát, az lassítaná és drágítaná a kutatásokat. Ezért célszerű létrehozni olyan kutatási panelt, melynek bevonása a kutatásba azonnal biztosítja a mintát és lehetővé teszi a kutatás megkezdését.

A panel lényegében egy viszonylag állandó mintasokaság, amely a kiválasztott alapsokaságot reprezentálja és alkalmas arra, hogy ismételt kutatásokat végrehajtsanak e körben. A panel megítélése és definiálása kapcsán azonban a kutatással foglalkozó szakemberek két csoportra bonthatók. Egy részük a panel hasznát a jelenségek időbeni változásának mérésében látja. „A panel olyan válaszadók mintájából áll, általában háztartásokból, kik beleegyeznek abba, hogy információt nyújtanak meghatározott időközönként egy hosszabb időszakon keresztül.” (N. MALHOTRA 2001 135 p.) Mások szerint a panel lényegében a megkérdezettek olyan reprezentatív és állandó köre, amely bármely kutatási témába bevonható. Találkozhatunk olyan meghatározással is mely szerint a panel bármely téma kutatására rendelkezésre álló reprezentatív sokaság. Gyakoribb az időben állandó mintasokaságként értelmezni a panelt.

A panelek létrehozása és működtetése rendkívül költséges, ezért leginkább csak a tőkeerős kutató cégek képesek nagy mintás panelek bevonásával kutatásokat lefolytatni.

• http://www.google.hu/#q=turizmus+kutat%C3%A1si+panel&hl=hu&biw=1280&bih=641&sa=2&fp=ba09f5ae1ecb2832 2.old.

• http://phd.lib.uni-corvinus.hu/40/1/szollos_peter.pdf 85.old.

• http://econ.core.hu/doc/dp/dp/mtdp0115.pdf 3.old.

A mindig kutatási probléma határozza azt meg, hogy milyen mintasokaság szükséges a kutatás lefolytatásához. A kutatásokat csoportosíthatjuk aszerint, hogy a lakosság vagy a vállalati szektor a kutatás célcsoportja.

A fogyasztói piacon folytatott kutatások alanyai lehetnek a háztartások vagy az egyének. A lakossági fogyasztás kutatására szolgáló panelek egy részét maguk a háztartások vagy egyének alkotják. A hazai panelek mérete az európai átlagnak megfelelően általában 2000-5000 közötti elemszámú.

A panelek típusai:

• háztartási panel,

• fogyasztói panel,

• médiapanel,

• kiskereskedelmi panel, vállalati panel

• szakértői panel

• on-line panel

A fentieken túlmenően a kutatócégek megbízóik számára ügyfélpanelt is kialakítanak, ha a megbízások gyakorisága ezt indokolja. Példát erre itt talál.

A fogyasztói piacon jelen lévő termékek egy része az úgynevezett személyes fogyasztás körébe tartozik, míg másik részük háztartási, vagy közös fogyasztású. A háztartási fogyasztású termékek közé sorolhatjuk az utazásokat, családi nyaralásokat is. Ezen fogyasztások mérésére alkalmasak a háztartáspanel, amelyek lényegében a háztartások havi, heti bevásárlásairól, költéseiről ad képet. A háztartásokat megjelenítő statisztikai minták adatai alapján, nyomon követhetők a háztartások kiadásai, fogyasztott termékeinek összetétele, a fogyasztás főbb tendenciái. Háztartáspanel bevonásával nyeri az adatait a KSH, illetve számos jelentős piackutató vállalat. Ezt ez a példa szemlélteti.

A piackutató cégek által összeállított panelek szintén leképezik a társadalom adott időpontbeli összetételét és jól alkalmazhatók a különböző piaci célú kutatásokban. 1. kutatás, 2. kutatás, 3. kutatás

A fogyasztói panelek kialakításánál fontos feltétel, hogy a minta az alapsokaságot a főbb szociodemográfiai ismérvek (életkor, nem, lakóhely stb.) szempontjából reprezentálja, hiszen az elemzések során a mintából kapott eredmények alapján vonnak le következtetéseket a teljes alapsokaságra vonatkozóan. A turizmus kutatások céljára is alkalmas a háztartás panel igénybevétele, hiszen a családok és egyének utazási szokásainak, az egyes desztinációkról az emberekben kialakult kép, illetve a változások megismerése lehetséges az így nyert információkból.

A kiskereskedelmi panelnek – éppúgy, mint bármely mintának, reprezentálnia kell az alapsokaságot, jelen esetben a kiskereskedelmi hálózati egységeket. A felmérés a készletek és számlák árucsoportok szerinti átnézésén, a 2–4 havonkénti állományváltozás megállapításán alapszik. Minden termékkörben nehéz lenne a megfigyelés, ezért jelenleg kiskereskedelmi panelt működtető kutató cégek leginkább a tartós fogyasztási cikkek, háztartási- és szerszámgépek, valamint szórakoztató elektronikai cikkek kiskereskedelmi értékesítését kísérik figyelemmel. Az adatfelvétel a készletet, a beszerzés és eladás darabszámát, valamint az árat méri fel kéthavonta, a kialakított reprezentatív üzleti mintán.

A médiapanel – televíziós panel - a televíziós műsorok nézettségének, az egyes műsorok kedveltségének folyamatos mérése szolgál. A média egyre fontosabb területe a marketingkutatásnak, hiszen az éves reklámkiadások jelentős részét a tévéreklámok teszik ki. Ez a hatalmas összeg is arra készteti a kutatókat, hogy a tévéadások nézettségét minél egzaktabb módszerekkel próbálják meg mérni. Az adatfelvétel nem a nézők megkérdezésével, hanem műszerek segítségével történik, a háztartásokat viszonylag kisszámú minta reprezentálja. A lakásokban elhelyezett modem segítségével nyomon követhető a televíziózás az egyes háztartásokban.

A szakértői panel olyan „független szakértői csoportot jelent, akik szakmai ismereteik alapján vizsgálják meg, és mondanak véleményt egy adott vizsgálati területen”. (RECHNITZER J.-LADOS M. 2004 285 p.) Ebben az értelemben a panel egy reprezentatív mintasokasággal tekinthető azonosnak.

A turizmusban szakértőnek tekinthetők az országos és regionális szakmai szervezetek vezetői, a turisztikai és vendéglátó vállalkozások vezetői, a felsőoktatási intézmények turizmus oktatással foglalkozó tanszékeinek munkatársai,stb.

Modern és a mai technika színvonalához és igényeihez alkalmazkodó megoldásokat választanak azok a kutató cégek, amelyek on-line panelek kialakítására vállalkoznak. A fenti panel-formák kialakíthatók on-line módon is. Az alábbi oldalak az on-line panelek sajátosságaiba és az általuk nyújtott lehetőségekbe engednek bepillantást.

http://nrc.hu/modszerek/online/onlinekutatas

http://www.petorobert.com/hirek-erdekessegek/az-iwiw-en-kutat-az-ipsos

http://www.szondaipsos.hu/site/online-kutatas/

Prominencia kutatások

A szakértő a kutatási téma alapján meghatározott olyan személy, akiknek speciális tudása és rálátása van a témára, továbbá, akiknek véleménye, ismeretei, értékítélete fontos lehet a kutatás szempontjából. A szakértői vélemények megismerésének lehetséges formái megegyeznek a primer kutatási módokkal, leginkább megkérdezéses vizsgálatok. Begyűjthetők a szakértők vélemények egyéni szakvélemények készítésével, szakértői értekezletek, konferenciák összegző véleményének megfogalmazásával is, de a szakértők bevonhatók videokonferencia beszélgetésekbe is.

A prominencia latin kifejezés, főnévként valaminek a kiemelkedését jelenti. A társadalomtudományi kutatásokban a prominensek valamely társadalmi csoport élén álló személyek, a helyi társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő emberek. Ők a társadalom vagy térség innovációjának, fejlődésének kulcsemberei az adott társadalmi csoport vagy térség, illetve a fontosabb települések prominens személyiségei.

A prominencia vizsgálat a szakértői megkérdezésnek egy formája. Módszertana lényegében hasonló a különböző primer módszerekhez. A kiválasztott mintasokaság sajátos, a kutatásba bevont személyek, valamilyen szempontból a „csúcson lévő” vezetők és a ,,vélemény-elit."

A turizmus kutatásban különösen fontos lehet egy térség, desztináció szakértőinek véleményét megismerni, hiszen a turisztikai termékfejlesztésben a térséget, a helyi viszonyokat ismerő emberek véleményére van szükség. A prominencia kutatások végrehajthatók a kutatási problémához létrehozott szakértői csoportnak vagy korábban kialakított szakértői panelnek a kutatásba történő bevonásával.

Az írásbeli megkérdezés turizmus-statisztikai aspektusai – kvantitatív módszerek

(Dr.Pénzes Ibolya Rózsa)

A vállalkozások működésük során döntések sorozatát hozzák, amelyek piaci pozíciójukat, gazdálkodásukat, a fogyasztókkal és szervezetekkel való kapcsolatukat alapvetően befolyásolják. Ezért a hatékony döntések elengedhetetlen feltétele a piaci szereplők magatartásának állandó és folyamatos elemzése. A szekunder adatok alapján a múltban megtörtént eseményekre alapozva, különböző előrejelzési technikákkal (pl. trend) lehet a döntést alapozni, míg a primer kutatások a fogyasztók jelenlegi és jövőre vonatkozó magatartásáról nyújtanak információkat a vezetők számára.

Kvantitatív módszerek

A kvantitatív piackutatási módszerek alkalmazása során a kutatók a számszerűsíthető információk beszerzésére, értékelésére, matematika, statisztikai alapozású előre jelezhetőségre vállalkoznak, ezzel támogatva vezetői döntéseket.

A kvantitatív technikák jellemzője, hogy széles körben gyűjtött információk és megfelelő mintavételi technikák alapján a kutatási eredmények reprezentatívnak minősíthetők.

A kvantitatív technikák kiválasztását és alkalmazását alapvetően a probléma jellege, a szekunder és primer információk köre határozza meg.

A vezetők jövőre vonatkozó döntéseit jól támogatják a különböző előrejelzési technikák. A turisztikai vállalkozások annak feltárását igénylik, hogy a jövőben adott desztináció iránt milyen nagyságú és összetételű kereslet fog felmerülni, hogy adott vállalakozás tevékenységét várhatóan hányan fogják igénybe venni, stb. Ennek megválaszolásához hosszú időtartamot felölelő szekunder adatokra van szükség, amelynek elemzése különböző technikák alapján történik. Megjegyzendő, hogy az előrejelzési eljárások információigénye eltérő. Veres-Hoffman-Kozák (2006) ezen technikák 4 típusát különítették el:

- Egyszerű extrapoláció, amelyhez hosszabb távú múltbeli adatok szükségesek, amelyek elemzése alapján extrapolásási technikával automatikus előrejelzés történik (regresszióanalzis, mozgóátlagolás). Az eredmények jól hasznosíthatók a turisztikai trendek vázolásához, pl. a Balaton, mint desztináció iránti jövőbeli kereslet felméréséhez, amit itt követhet nyomon.

- Módosított extrapoláció, amely előző módszertől különbözik, mivel a kutatók figyelembe veszik azt, hogy a múltra vonatkozó adatok információértéke eltérő, a jelenhez távolabb álló eseményekre, jelenségek vonatkozó adatok kevésbé értékesek az előrejelzés során (pl. exponenciális kiegyenlítés, Markov lánc). Turisztikai célú kutatási alkalmazásának egyik példáját ez a link tartalmazza.

- Szimulációs módszerek, amelyek differenciáltan veszik figyelembe a tendenciák időtállóságát és szimulációk segítségével valószínűsítik a várható környezeti változásokat (pl. Monte-Carlo módszerek).

- reflexiós modellek, amelyek a jövő lehetséges alternatívái közül a legkedvezőbbet választva körvonalazzák a hozzá vezető utat (döntési fa, játékelméleti modellek).

Primer információk beszerzése

A primer kutatási módszerek leggyakrabban alkalmazott technikája a sokasághoz illeszkedő megkérdezés, amelynek tervezésénél a kutatási problémából és a sokaságból kiindulva kell megtervezni a minta nagyságát, a mintavételt, a megkérdezés módját, a kérdőívek formáját, a feldolgozás módszereit és technikáit.

A minta nagysága alapvetően nem befolyásolja a kutatás eredményét, mivel a tökéletesen reprezentatív minta megegyezik a sokasággal. A szükséges minta nagysága attól függ, hogy milyen nagy a sokaságban a vélemények szóródása, milyen nagyságú a megbízhatóság és az elvárt pontosság. A piaci változók homogenitása és a minta nagysága között lineáris összefüggés van, minél homogénebb adott változó, annál kisebb mintára van szükség, míg a heterogénebb változónál nagyobb mintára van szükség. A hiba nagyságát és a megbízhatóság értékét a megbízó határozza meg. A mérés problémáit a szisztematikus hiba és a véletlen hiba nagysága mutatja. Míg előbbi a mérés rossz kivitelezéséből ered (pl. a településről alkotott vélemények felmérésénél csak adott időpontban és adott helyen megjelenő fogyasztókat kérdezik meg), addig a véletlen hiba előre nem látható problémákból adódik (pl. rossz időjárási viszonyok miatt az adott turisztikai látványosságot kevés látogató keres fel). Fentiek alapján érthető, hogy a kutatóintézetek általában csak 1000 fős mintában végeznek omnibusz kutatást (http://www.gfk.com/gfkhungaria/company/methods/omnibus/index.hu.html).

A megkérdezés módjai sokrétűek, eltérő tárgyi és személyi feltételekkel. A Szonda Ipsos által alkalmazott módszerek részletes leírását a következő link tartalmazza: http://www.ipsos.hu/site/kvantitat-v-m-dszerek/

Mérési és értékelési technikák

A kvantitatív kutatások tervezésénél figyelembe kell venni, hogy mely mérési és elemzési technikák alkalmasak arra, hogy megfelelő minőségű, számszerű információkat biztosítsanak. Ezt a kutatási probléma döntően befolyásolja. A turisztikai kutatások fontos területe annak megállapítása, hogy a jelenlegi, vagy leendő vendégek hogyan viszonyulnak adott desztinációhoz, településhez, vagy a szállást és vendéglátást biztosító vállalkozáshoz. Az utazási döntések első szintje a desztináció kiválasztása, majd ezután következik a szállás keresése. Nem mindegy tehát, hogy a turisták milyen attitűddel rendelkeznek pl. a Dunakanyar, vagy a Balaton iránt, milyen szolgáltatásokat preferálnak és a különböző szolgáltatások ismert, vagy vélt minősége alapján hogyan döntenek.

Az attitűdök és preferenciák feltárására, a turisztikai szolgáltatások minőségének megítélésére kutatók skálatechnikákat alkalmaznak. Ezek alkalmasak a szolgáltatások rangsorolására, a versenytársak összehasonlítására és a vonzerőleltárában szereplő értékek fogyasztók és szervezetek általi megítélésére is.

Az attitűd mérésének egyik módszere a rangsorolás, amely legegyszerűbben sorba-rendezéssel oldható meg. Ennek keretében a kutatók rendezik nagyság szerinti sorrendbe a megkérdezettek attitűdjét mérő, általuk adott pontszámok átlagos értékét.

Az összehasonlítás két konkrét lehetőség közötti választással méri az attitűdöt és a preferenciát. E problémakörben a fogyasztói magatartás kutatásának gyakori módszerét alkotják azok a technikák, amelyek egyetlen mutatószámmal jelzik az attitűdöt.

 A szemantikus differenciálskála előnye, hogy a megkérdezett személy véleményének tartalma é annak intenzitása egyszerre mérhető. A válaszadóknak ellentétes jelzőpárok alapján általában hétfokozatú skálán kell saját véleményüket jelölni (Pl. adott falusi vendéglátóhelyen dolgozók viselkedéséről).

 Ezzel szemben a grafikus skála nem tartalmaz értékeket, egyenes vonalon kell bejelölni a válaszadó véleményét, így finomabb mérési eredmény alakul ki.

 A Likert skála adott állítással való egyetértés intenzitását méri általában 5, vagy 7 fokozatú skálán. Alkalmazása gyakori, a kutatók hatékonyan alkalmazzák az attitűd és preferenciavizsgálatokban. A lakosság turizmussal kapcsolatos preferenciájának mérésével kapcsolatos kutatási tanulmányt a következő link tartalmazza: http://itthon.hu/site/upload/mtrt/Turizmus_Bulletin/bulletin200504/5-turisztikai2.pdf

A leíró jellegű kutatást és statisztikai elemzést abban az esetben célszerű alkalmazni, ha adott piaci jelenségről, vagy a fogyasztók magatartásáról semmilyen információ nem áll rendelkezésükre, ezért fontos a jellemző részletes bemutatása. Ebben az esetben a kutatók egyszerű módszerekkel (megoszlás, átlagolás) írják le a vizsgált jelenséget és jellemzik a sokaságot (pl. utazási gyakoriság, vendégéjszakák száma, költési adatok, stb). Megjegyzendő, hogy az átlagos értékek (pl. vendégéjszakák száma) kimutatása mellett mindig meg kell határozni a válaszok szóródását, mivel az, a mintába kerülők magatartásának azonosságát, vagy különbségét jelzi. A fogyasztói magatartás ilyen egyszerű bemutatása ellenére is fontos, hogy az információk elemzésnél a kutatók rávilágítsanak rá a mennyiségi, minőségi, vagy vegyes kapcsolatok erősségére. Ezek az eredmények elvetik, vagy megerősítik a hipotéziseket és kimutatják azt, hogy a válaszadók egyes csoportjai pl. nők és férfiak magatartása, véleménye között van-e szignifikáns különbség.

A többváltozós módszerek erőssége, hogy a fogyasztó magatartását befolyásoló számtalan (egymással összefüggő és egymást befolyásoló) tényező együttes hatását képesek mérni oly módon, hogy a kutatók számára nem ismert háttérváltozókat (főkomponenseket) mutatnak ki. Ezek egymással már korrelálatlanok, így alkalmasak pl. fogyasztói csoportok elkülönítésére, azok jellemzésére, ezzel alapozva a vállalkozói döntéseket. A többváltozós módszerek (főkomponens analízis, faktoranalízis, klaszteranalízis, diszkriminancia analízis) nagyon jól alkalmazhatók a piac szegmentálására, a szegmensek elkülönítésére és jellemzésére. Alkalmazásának egyik példáját mutatja az következő, JNSZM turisztikai szempontú versenyképességének vizsgálata többváltozós statisztikai módszerekkel c. tanulmány (http://www.szolnok.mtesz.hu/sztk/kulonszamok/2008/cikkek/dudas-peter_laszlo-eva_korodi-marta.pdf )

Conjoint analízis a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos elvárásokat képes egységes skálán megjelenteni. A turisztikai termék és szolgáltatásfejlesztésben tervezésében meghatározó jelentőségű kutatási módszer.

Összegzés

A piackutatók a vezetői döntést hatékonyan támogatják, mivel a múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozóan szolgáltatnak információkat. A kutatás tervezésének fontos szempontja, hogy az alkalmazandó kutatási módszer jól illeszkedjen a kutatási problémához és hatékonyan támogassa annak megoldását. A kvantitatív kutatási módszerek objektíven, verifikáló jelleggel, számszerű információk alapján adnak számot a fogyasztók magatartásáról, véleményükről, attitűdjükről, ezért megbízhatóak.

A Delphi módszer alkalmazásának lehetőségei a turisztikai elemzésekben

(Dr.Rácz Tamara)

A Delphi módszer kvalitatív kutatási technika, amely a vizsgált témában szakértőnek tekinthető személyek véleményét használja fel. A módszer lényege, hogy egymástól fizikailag távol lévő szakértők ismereteit, véleményeit összesíti és elemzi annak érdekében, hogy egy adott kutatási problémával kapcsolatban minél szélesebb kör tudásán és véleményén alapuló egységes álláspont jöjjön létre. A módszer alkalmazása során kulcsfontosságú, hogy az egyes résztvevők közvetlenül nem kerüljenek egymással kapcsolatba (rendszerint az anonimitásukat is megőrzik, azaz az egyes szakértők nem tudják, hogy rajtuk kívül még ki vesz részt a kutatásban), így ugyanis felszabadulnak a fókuszcsoportok esetében például helyenként jelentkező csoportnyomás alól, vagy nem kell felvállalniuk annak kockázatát, hogy egyéni véleményüket képviselve esetleg konfrontálódniuk kell az adott témakör nagy tekintélyű képviselőivel. A módszer alkalmazása tehát elősegítheti a szabad véleménynyilvánítást, nem kerül sor – legalábbis az első kérdéskör megválaszolása során – a többség véleményéhez való igazodásra vagy bizonyos vélemények, álláspontok félénkségből vagy tekintélytiszteletből való elhallgatására. A módszer kialakítása idején (az 1950-es években) lényeges előnynek számított az is, hogy sokkal olcsóbb volt az egymástól fizikailag távollévő szakértőket levélben elérni, mint egy helyre utaztatni. Napjaikban ez a tényező csak minimálisan játszik szerepet, hiszen például videokonferencia-rendszerben viszonylag költséghatékonyan lebonyolítható lenne a szakértők virtuális találkozása.

A módszer célja, alkalmazásai

A Delphi módszer közismerten rugalmas kutatási technika, amelyet számos olyan kérdés tanulmányozása során lehet alkalmazni, amelyek szigorúbban strukturált módszerekkel viszonylag nehezebben vizsgálhatók. A technika további előnye, hogy képes a téma felszíne alá hatolni és olyan szakértői ismereteket, tudásanyagot feltárni, amelyek más módon nem lennének elérhetőek a kutató számára. A résztvevőknek alkalmuk van véleményük átgondolására a többiek válaszai alapján, így a kialakuló konszenzus várhatóan megalapozott lesz. Más szempontból azonban éppen a módszer rugalmassága kritizálható – mivel a Delphi módszer alkalmazására nem létezik egyértelműen megszabott, szigorú technikai feltételrendszer, vannak kutatók, akik megkérdőjelezik a módszer eredményeit.

A Delphi módszert tehát – számos más kvalitatív kutatási technikához hasonlóan – célszerű más módszerekkel együtt alkalmazni.

A Delphi módszer különösen alkalmas előrejelzések készítésére, például a turisztikai piac egésze vagy különböző alrendszerei – például a kulturális turizmus vagy a konferenciaturizmus – fejlődési trendjeinek a vizsgálatára. A módszer segítségével feltárhatók a fejlődés fő irányvonalai, a várhatóan bekövetkező változások és azok időrendi sorrendje. A kutatás célja lehet többek között alternatív fejlődéstendenciák meghatározása, fordulópontok azonosítása vagy a múlt és a jelen jövőt befolyásoló erejének előrebecslése.

Szintén jól alkalmazható a Delphi módszer összetett fogalmak meghatározására, illetve a fogalmat alkotó fő tényezők azonosítására, fogalmak jellemzőinek meghatározására (például Fodor (2009) az ökoturisztikai klaszter fogalmának, sajátosságainak, hasznosságának a meghatározására alkalmazta sikeresen a Delphi módszert).

A szükséges adatbázis

Bár a Delphi módszer alkalmazásának nem feltétele előzetesen rendelkezésre álló statisztikai adatbázis, a kutatás előkészítése során rendkívül lényeges a vizsgált témával kapcsolatos szekunder adat- és információforrások megismerése és feldolgozása, a kutatás tárgyára vonatkozóan rendelkezésre álló ismeretek és gondolatok szintetizálása, enélkül ugyanis nem lehetséges releváns kérdések megfogalmazása. Fennáll továbbá annak is a veszélye, hogy ha nem ismerjük kellő alapossággal a vizsgált témát, akkor a kutatásunk során „újra feltaláljuk a spanyolviaszt”, azaz olyan kérdésekre kérünk nagytekintélyű, elismert szakértőktől választ, amelyeket már korábban megválaszoltak (esetleg éppen az általunk felkért paneltagok valamelyike…).

A Delphi kutatás folyamata

A Delphi kutatás egy többlépcsős folyamat, amely a kutatási probléma összetettségétől és a szakértők körében kialakuló egyetértés mértékétől függően rendszerint 2 vagy 3 körből (kiküldött és visszaérkezett kérdőívből áll). Ennél több kört akkor sem igazán érdemes beiktatni, ha nem alakul ki megfelelő konszenzus a paneltagok között, mivel a válaszadási hajlandóság jellemzően minden szakaszban csökken, így egy idő után a beérkező válaszok már csak az eredeti résztvevők egy szűk csoportjának véleményét tükröznék (1. ábra).

9. ábra A Delphi kutatás folyamata

A módszer szerint a kutatásban résztvevők mindegyike ugyanarra a kérdésre vagy kérdésekre válaszol írásban (rendszerint kisszámú, de alapvető, jelentős szakértelmet igénylő kérdésről van szó, azaz a technika célja nem a klasszikus értelemben vett kérdőíves felmérés).

Az első kérdés vagy kérdések lehetnek teljesen nyitottak (amint az a fenti példában is látható), a második körben kiküldött kérdőív azonban rendszerint tartalmaz valamiféle kategorizációt, az első körben kapott válaszok osztályozását, azaz a kérdések lehetnek részben vagy teljesen zártak is. Mivel a válaszokat a kutató minden forduló után összesíti és ennek alapján állítja össze a következő kör kérdőívét, a paneltagoknak lehetőségük van arra, hogy látva a csoport más tagjainak válaszait, átgondolják saját véleményüket, illetve kiegészítsék a többiek megjegyzéseit.

A szakértői panel javasolt létszáma 10-15 abban az esetben, ha konkrét, jól körülírható kutatási problémáról van szó és a panel tagjai homogén ismeretekkel rendelkező csoportnak tekinthetők (mint például a további esettanulmányként javasolt tanulmányban, amely azt vizsgálta, hogy mely kínai repülőterek lennének a legalkalmasabbak Kína és Taiwan között járatokat indító fapados légitársaságok számára – itt a 16 paneltag mind légiközlekedési szakember volt). Ennél nagyobb, de maximum 30-40 fős szakértői létszám javasolt abban az esetben, ha a probléma komplex és a panelt heterogén szakismerettel rendelkezők alkotják (például a fenntartható turizmus fogalmának tisztázása és a fenntarthatóságot mérő mutatórendszer kialakítása céljából a BKE Turizmus Kutatócsoportja á1tal 1997-ben elvégzett Delphi-kutatás paneljének mérete 36 fő volt).

Egy Delphi-kutatás lebonyolításának időtartama 6 hónap és 1 év között változik. Időigényes lehet a releváns kérdések megfogalmazásához szükséges szakirodalom feldolgozása, de a kérdőívek kiküldése és visszaérkezése között is rendszerint 4-6 hét telik el minden körben (megfelelő időt kell adni a paneltagoknak válaszaik megfogalmazására, illetve számítani kell arra, hogy lesznek, akik nem tartják be a kért határidőt).

Esettanulmány

A Delphi-módszernek a turizmus területén történő alkalmazását illusztrálja a BKE Turizmus Kutatócsoportja által 1997-ben elvégzett kutatás, amelynek célja a fenntartható turizmus fogalmának elemzése, illetve a fenntarthatóságot mérő mutatórendszer kialakítása volt. Egy nemzetközi és egy hazai panelt alkalmaztunk párhuzamosan, egyenként 20 és 16 szakértőt bevonva (ebben az esettanulmányban helyhiány miatt csak a nemzetközi kutatás legfőbb eredményeit mutatjuk be).

Az első körben a szakértőket a fenntartható turizmus fogalmának definiálására kértük. Az egyes szakértők által az első fordulóban javasolt meghatározásokat összesítettük és tartalom, megközelítésmód szerint csoportosítottuk. Az így kapott összetett, ellentmondásokat is tartalmazó definíciókat újra kiküldtük a kutatás résztvevőinek és arra kértük őket, hogy értékeljék az egyes részelemeket egy végső konszenzus elérése végett. A második forduló válaszai alapján a külföldi szakértők által adott definícióban alapvetően három különböző felfogás volt elkülöníthető. Az első szerint a fenntarthatóság fogalmát kielégítően meghatározta a Brundtland Bizottság jelentése, amely szerint a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely képes kielégíteni a jelen szükségleteit anélkül, hogy kockáztatná a jövendő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére. A második megközelítés szerint a fenntarthatóság gazdasági aspektusai jelentősebbek, mint az egyéb aspektusok, kiemelt hangsúlyt tehát a fenntartható turizmusfejlődésben a helyi lakosság számára keletkező gazdasági hasznoknak (foglalkoztatás, jövedelem) és a látogatók elégedettségének kell kapniuk. A harmadik csoportba tartozó válaszadók az eddigiektől teljesen eltérő módon, kétkedéssel közelítették meg a fenntartható turizmus fogalmát, nem feltétlenül hittek annak megvalósíthatóságában és életképességében. Kiemelték azonban, hogy a fenntartható turizmusfejlődés mindenképpen többet kell, hogy jelentsen, mint alacsony látogatószámokat vagy ökoturizmust, és hangsúlyozták, hogy a tömegturizmus egyes formái is lehetnek fenntarthatóak.

A kutatás második fordulójában elsőként arra kértük a szakértőket, hogy értékeljék az első körben közösen megfogalmazott definíció részösszetevőit tartalmazó állításokat.

A válaszadók elsősorban abban értettek egyértelműen egyet, hogy a fenntartható turizmusfejlődés egyaránt kell, hogy vonatkozzon mind a gazdasági, mind az ökológiai, mind pedig a társadalmi-kulturális erőforrások megőrzésére, a jelenben és a jövőben egyaránt. Közös volt tehát a szakértők között az összetett szemlélet és a hosszú távú gondolkodásmód. Azt is valamennyien felismerték, hogy megfelelő ellenőrzés, szabályozás és menedzsment nélkül nem valósítható meg a turizmus fenntartható fejlődése.

Nem született azonban egyetértés a szakértők között azt illetően, hogy megvalósítható cél-e tulajdonképpen a fenntartható turizmusfejlesztés. Sőt, magának a kifejezésnek a használatát is pusztán éppen aktuális divatnak érezte a válaszadók fele (ennek ugyan részben ellentmondott a széles körű egyetértés magának a fogalomnak jó néhány jellemzőjét illetően…).

Az első körben kialakult definíció egyes alkotóelemei közül leginkább azt utasították el a szakértők, hogy a fenntartható turizmus elsősorban politikai célok elérése érdekében használt fogalom.

A Delphi felmérés első körében arra is kértük a résztvevőket, hogy határozzanak meg olyan mutatókat (indikátorokat), amelyek alkalmasak lehetnek a turizmus fenntarthatóságának mérésére. A szakértők összesen 10 kategóriába sorolható 93 mutatót határoztak meg a felmérés első szakaszában. A második körben arra kértük a paneltagokat, hogy minősítsék a 93 mutató fontosságát. Csak azok a mutatók kerültek a kutatási jelentésben részletesebb elemzésre, amelyeket a résztvevők legalább 70%-a fontosnak minősített. (A résztvevők közötti viszonylag magas egyetértést mutatta, hogy összesen 67 mutatót – az összes felsorolt 72%-át – soroltak a fontos kategóriába). A fontosnak talált indikátorok listáját, valamint azok globális vagy lokális, illetve kvantitatív vagy kvalitatív jellegével kapcsolatos véleményeket táblázatokban összesítettük. Az azonosított indikátorokat statisztikai, gazdasági, társadalmi és környezeti (ökológiai) csoportokba lehetett sorolni. A 2. táblázat a szakértők által a turizmus fenntarthatóságának mérésére alkalmas statisztikai jellegű mutatókat foglalja össze.

5.táblázat Statisztikai jellegű mutatók (fő)

Az eredményeket elemezve némiképp meglepő, hogy viszonylag kevés statisztikai mutatót soroltak fel a szakértők, hiszen a turizmuskutatásban legkönnyebben hozzáférhető adatok általában ebbe a kategóriába tartoznak. Még meglepőbb, hogy a fenti mutatók közül csak kettő esetében tapasztalható egyetértés azok globális jellegű használhatóságát illetően. A statisztikai mutatók alkalmazását megkönnyíti az a tény, hogy nagy részük számszerűen mérhető (bár ennek a táblázat adatai némiképp ellentmondanak – ennek oka talán az lehet, hogy a fenntarthatóság megvalósítására irányuló kezdeményezések esetében azok jellemzői is fontos információkat hordoznak, nem csak a számuk).

A turizmus fenntarthatóságának szempontjából az alapvető statisztikai adatok elemzése a kiindulópontot jelentheti bármiféle kutatásban, elsősorban azonban a desztináció egyéb jellemzőivel összevetve alkalmazhatók (az egy területegységre jutó turisták létszáma például önmagában keveset árul el egy adott terület turizmusának fenntarthatóságáról, ehhez szükség van a desztináció ökológiai és társadalmi jellemzőinek az ismeretére is).

További ajánlott esettanulmány (ide kattintva elolvashatja): Chang, Y-C. – Hsu, C-J. – Williams, G. – Pan, M-L. (2008): Low Cost Carriers’ Destination Selection Using a Delphi Method. Tourism Management 29():898-908.

Feladatok: Az elmúlt évtizedek sorén jelentős változások mentek végbe a fiatalok utazási szokásai területén. Tervezzen meg és végezzen el egy Delphi kutatást, amelynek célja az ifjúsági turizmus fő fejlődési trendjeinek előrejelzése az elkövetkező 10 évre vonatkozóan (panel összeállítása, paneltagok felkérése, első kérdőív megszerkesztése, tesztelése és kiküldése, első kör eredményeinek elemzése és összegzése, második kérdőív megszerkesztése, tesztelése és kiküldése, eredmények elemzése és összegzése).

A benchmarking eljárás a turizmusban

Bevezetés

A benchmarking kifejezés összemérést, összehasonlítást jelent, azaz olyan elemzést, amelynek során szervezetek működését összehasonlítjuk meghatározott területeken, rendszerint előre definiált szempontrendszer alapján. A benchmarking nem igazán tekinthető klasszikus kutatási módszernek, inkább meghatározott célok elérése érdekében végzett összetett tevékenységsorozatról, illetve menedzsment szemléletmódról és menedzsment gyakorlatról van szó, amely egyaránt épülhet kvalitatív és kvantitatív adatgyűjtési és adatelemzési módszerekre.

Ideális esetben a benchmarking a szervezetek (a turizmusban mind szolgáltatók, mind desztináció-menedzsment szervezetek) által folyamatosan végzett tevékenységet jelent, amelynek célja rendszerint az adott szervezet teljesítményének összemérése a saját kategóriájának – hasonló tevékenységi körű, rendszerint versenytársnak is tekinthető – legjobb szervezetével vagy szervezeteivel, és a keletkezett információk és tapasztalatok felhasználása a szervezet saját céljainak és működésének kialakításánál, fejlesztésénél.

Az alkalmazás célja, kutatási cél vagy probléma

A „benchmark” fogalma a vizsgált területen belül a legjobb elért teljesítményt jelöli – a benchmarking során ehhez a teljesítményhez viszonyítjuk saját teljesítményünket (a turizmusban benchmarknak tekinthető például a legmagasabb vendégéjszaka-szám vagy a legmagasabb kihasználtság elérése, illetve például a kiemelkedően erős és pozitív desztináció-márka). A legjobb gyakorlat, azaz a „best practice” kutatása során pedig azt kívánjuk feltárni, hogy a leghatékonyabb, legmagasabb szinten működő szolgáltatók vagy desztinációk hogyan, milyen eszközökkel és folyamatokkal érték el a benchmark teljesítményt.

A benchmarking tevékenység célja tehát tulajdonképpen az adott területen érvényesülő legjobb gyakorlat, leghatékonyabb működési és menedzsment módszerek megismerése és saját szervezetünkre való adaptálása annak érdekében, hogy növeljük saját szervezetünk működési hatékonyságát, teljesítményét, a nyújtott szolgáltatások színvonalát, népszerűségét és nyereségességét.

Tekintettel arra, hogy mind a hazai, mind pedig a nemzetközi turisztikai piacon rendkívül nagy a verseny, minden szolgáltató és desztináció számára lényeges, hogy folyamatosan kövesse a best practice gyakorlatot, azaz tájékozódjon a versenytársak és a partner szervezetek teljesítményére vonatkozóan. A másoktól ellesett módszerek, ötletek, gyakorlatok egyrészt megfelelően adaptálva lényegesen javíthatják egy szolgáltatás hatékonyságát vagy növelhetik vonzerejét (a jelentős verseny és a valóban fontos megkülönböztethetőség ellenére sem szükséges minden esetben önállóan feltalálni a spanyolviaszt), másrészt pedig az összegyűjtött információk segíthetnek saját versenyhelyzetünk megítélésében és a fejlesztést igénylő területek, tevékenységek azonosításában (Wöber 2002).

A benchmarking újdonsága alapvetően abban rejlik a korábbi hatékonyságvizsgálati módszerekhez képest, hogy hagyományosan ugyanazon szervezet korábbi években /időszakban elért eredményeit vették alapul az eredményesség elemzése során, nem pedig más vállalatok mutatóit. Bár a szervezeten belüli időbeni összehasonlítás alkalmas a vállalati/szervezeti eredményesség vizsgálatára, elképzelhető, hogy hiába javultak egy adott cég mutatói saját magához viszonyítva, a versenytársak teljesítménye gyorsabban/jelentősebben növekedett, így a teljes piacon az adott szervezet az elért javulás ellenére is versenyhátrányba került.

A szükséges adatbázis

A benchmarking folyamat adatgyűjtési szakaszában a következő feladatokat kell elvégezni: át kell tekinteni a saját működést, meg kell határozni az adatgyűjtés lehetséges forrásait, meg kell határozni az adatgyűjtés formáját, el kell készíteni az alkalmazott kérdőívet vagy egyéb formátumú adatgyűjtő lapokat nyomtatott vagy elektronikus formában, ütemezni kell az adatgyűjtést, el kell végezni a belső és külső adatgyűjtést, a begyűjtött adatokat ellenőrizni és validálni kell és szükség szerint pontosítani kell a benchmarking partnerekkel, illetve az adatokat megfelelő formában strukturálni kell (www.bestpractice.hu).

A benchmarking folyamat során felhasznált adatok egy része belső adat. Ezek rendszerint rendelkezésre állnak, bár gyakran a meglévő információkat új struktúrában kell összesíteni és csoportosítani az elemzés érdekében. Az összehasonlítás alapjául szolgáló külső adatok – versenytársak, hasonló szervezetek kvantitatív mutatói, valamint folyamataira, gyakorlatára vonatkozó kvalitatív információk – gyakran nem vagy csak részben állnak rendelkezésre. Megfelelő együttműködés esetén a benchmarking folyamatban résztvevő szereplők, a kölcsönös előnyöket szem előtt tartva, megosztják egymással az összehasonlításhoz szükséges adatokat, előfordulhat azonban az is, hogy csak publikus, mindenki számára elérhető adatokból tudunk kiindulni.

Amennyiben viszonylag nagy számú partner összehasonlításáról van szó, napjaikban az internet-alapú adatgyűjtés és -elemzés lehetővé teszi adott szervezet teljesítményének számos különböző paraméter alapján történő összehasonlítását és értékelését (ezt mutatja be a fejezet végén található esettanulmány, illetve Crotts et al (2006) tanulmánya is). Ez a megközelítés elsősorban kvantitatív jellegű összehasonlítást tesz lehetővé, a legjobb gyakorlatok – azaz a hatékonyabb működés elérését elősegítő folyamatok, technikák – nem azonosíthatók, de kiválóan alkalmas a módszer saját szervezetünk versenyhelyzetének az elemzésére.

Az elemzés technikája

A benchmarking tevékenységen belül a következő típusokat különböztethetjük meg:

1. Belső benchmarking (vállalaton belüli egységek összehasonlítása – például egy utazásszervező esetében a kiutaztatás és a beutaztatás eredményességének összevetése)

2. Kompetitív benchmarking (versenytársakkal való összehasonlítás – teljesítménymutatók, folyamatok vonatkozásában)

3. Funkcionális benchmarking (adott ágazaton belül azonos tevékenységek összehasonlítása – például a szállodaipar minőségmenedzsment gyakorlatának komparatív elemzése)

4. Általános benchmarking (ugyanazon folyamatok – például innováció vagy fogyasztókkal való kommunikáció – összehasonlító elemzése különböző ágazatokat képviselő vállalkozásokban, szervezetekben).

A benchmarking folyamat lépései a következők:

1. Az alkalmazási kör (scope) meghatározása, azaz a vizsgálni, összehasonlítani kívánt terület definiálása (például a turisztikai szektorban versenytársak vagy a hasonló területen működő szolgáltatók által a szolgáltatási minőség folyamatos javítása, illetve állandóan magas szintjének fenntartása érdekében alkalmazott módszerek, technikák)

2. Benchmarking partnerek körének meghatározása

3. Mérési módszerek, egységek, indikátorok, adatok meghatározása (például alkalmazott minőségi sztenderdek, a minőségmenedzsment lépései és folyamatai, a munkatársak motiválására alkalmazott technikák a minél magasabb szintű szolgáltatásnyújtás érdekében stb.)

4. Adatgyűjtés a vizsgált területre vonatkozóan

5. Az egyes partnereknél tapasztalható eltérések elemzése

6. A benchmarking elemzés során kapott eredmények bemutatása, ezekből a saját vállalkozásunk számára a következtetések levonása, rövid- és középtávú minőség- és hatékonyságjavítási célkitűzések, illetve a célok eléréséhez vezető konkrét feladatok megfogalmazása

7. Konkrét tervkészítés, új folyamatok kialakítása

8. Előrehaladás folyamatos nyomonkövetése (monitoring), folyamatos vagy következő benchmarking tervezése/előkészítése

Az eredmények értelmezése

A benchmarking kutatás során célunk a „benchmark”, azaz a legjobb azonosított teljesítmény és a saját teljesítményünk közötti eltérések azonosítása, valamint az eltérések okainak és a lehetséges fejlesztési alternatíváknak a meghatározása. Ennek során végig kell gondolni mindazon külső és belső tényezőket, amelyek befolyásolják a saját működésünket, és amelyek hozzájárulnak a teljesítményekben mért eltérések kialakulásához. Továbbá szükséges annak áttekintése, hogy adaptálható lenne-e a megismert legjobb gyakorlat a saját vállalkozásunk vagy desztinációnk esetében, azaz milyen tényezőket és folyamatokat hogyan kellene módosítani a saját hatékonyságunk növelése érdekében.

Az adaptáció szakaszában a benchmarking kutatás tapasztalatait be kell építeni a saját döntéseinkbe, alkalmaznunk kell saját vállalatunkra vagy desztinációnkra vonatkozóan, az eredményeket pedig olyan módon kell kommunikálnunk és prezentálnunk, ami használható formában mutatja be a tanulságokat és a fejlesztési lehetőségeket. A benchmarking kutatás során összegyűjtött információkra alapozva szükséges rövid- és középtávú teljesítménycélok meghatározása és fejlesztési akciók elindítása (www.bestpractice.hu).

Az implementációs szakaszban kerül sor a benchmarking felmérés által megalapozott döntések és akciók megvalósítására. Mivel maga az eredmények implementációja sokszor már nem a benchmarking vizsgálatot végző személyek által történik, fontos, hogy a levont következtetések egyértelműen beépüljenek az egyes működési területek céljaiba, terveibe, vagy az egyes területeken elindított projektekbe. A változtatások eredményeit nyomon kell követni (monitoring), hogy a kitűzött céloktól való eltérést minél hamarabb észlelhessük, illetve sikeres megvalósítás esetén biztosak lehessünk abban, hogy valóban a teljesítményjavítás érdekében hozott intézkedések – és nem például a piaci környezet számunkra kedvező változása – vezetett a sikerhez. Nem elég ugyanis azt felismerni, hogy más szervezetek bizonyos területeken hatékonyabbak, meg kell érteni a miérteket, meg kell ismerni a „benchmark” szervezetek működési környezetét, vállalati kultúráját vagy a rendelkezésükre álló humánerőforrás jellemzőit ahhoz, hogy sikeresen tudjuk az átvett gyakorlatot adaptálni.

Ahhoz, hogy sikeres legyen a benchmarking folyamat és valóban hatékonyan lehessen hasznosítani a megszerzett tapasztalatokat, a turisztikai vállalkozásoknak a következő területekre kell maximális figyelmet fordítani, ezek ugyanis a sikeres működés kulcstényezői (Hwang – Lockwood 2006):

• Fogyasztó-orientált célmeghatározás, a vendég középpontba helyezése, a vendég felismert igényeire való fókuszálás,

• A szolgáltatási folyamatok tervezése és ellenőrzése,

• Partnerkapcsolatok, együttműködés, networking,

• Belső és külső kommunikáció,

• Konzisztens szolgáltatási sztenderdek megfogalmazása és elérése,

• Stratégiai megközelítés a humánerőforrás menedzsment területén,

• Cash flow menedzsment,

• Teljesítménymenedzsment.

Alkalmazásának lehetőségei

A turizmusban a benchmarking kutatás és a legjobb gyakorlat elemzése mind szolgáltatói, mind pedig desztináció-szinten lehetséges. A turisztikai desztináció marketing területén például az alábbi tényezők tekinthetők összehasonlítási faktornak (benchmarknak), illetve ezeken a területeken érdemes és szükséges az alkalmazott legjobb gyakorlatot azonosítani:

• A desztináció által képviselt márka és üzenet egyedisége, a márka folyamatos megújításának vezérlése,

• A látogatók összetételének, jellemzőinek, igényeinek ismerete, a látogatók megismerése érdekében végzett vizsgálatok technikái,

• A desztináció szereplőinek ko-operációs mechanizmusai, vagy

• A kínálat színvonala, diverzitása, összetétele, minősége a turisztikai szezonban és azon kívül.

A benchmarking kutatást akadályozhatja, hogy bizonyos esetekben meglehetősen nehéz lehet a versenytársaktól elegendő mennyiségű és minőségű információt szerezni. A konkurens vállalkozások úgy érezhetik, hogy az általuk alkalmazott legjobb gyakorlat megosztásával versenyelőnyt veszítenek, üzleti titkot adnak ki, nyilvánossá tesznek olyan sikertényezőket, amelyeket a benchmarking folyamat többi résztvevője könnyen lemásolhat. Érdemes azonban figyelembe venni egyrészt az együttműködésből, az információcseréből származó kölcsönös előnyöket, valamint azt a tényt, hogy a legjobb gyakorlatok egy az egyben történő átvételének jelentős akadályai lehetnek (ha a menedzsment és működési folyamatok olyan könnyen másolhatóak lennének, akkor minden szervezet hatékonyan működne…), többek között az alábbiak (Hwang – Lockwood 2006):

• Változó és változékony kereslet, eltérő fogyasztói jellemzők

• Korlátozott erőforrások

• Képzett munkaerő hiánya

• Eltérő életstílus jellemzők

• A szolgáltatás helyszínéből adódó eltérések (például különböző adottságok vagy eltérő szabályozási környezet).

Esettanulmány

A turizmus területén a szolgáltatási szintű, kvantitatív jellegű benchmarking tevékenységre mutat példát a Magyar Hotel Monitor (MHM), amely az első olyan teljesítménymérő és elemző rendszer, amelyet kifejezetten a magyarországi szállodák működésének vizsgálatára hoztak létre. 2011 tavaszán az MHM 115 hazai szálloda napi rendszerességgel megadott adatait gyűjti és hasonlítja össze. A rendszer a szállodai működés alapadatait gyűjti össze a szállodákról, a benchmarking mutatók között a következők szerepelnek:

• szoba átlagár,

• egy szobára jutó szobaárbevétel,

• teljes szobaárbevétel,

• kiadott szobák száma,

• kiadható szobák száma.

Az adatok megfelelőségét az adatgyűjtő rendszer rögzítéskor ellenőzi. A „megfelelőség” ez esetben azt jelenti, hogy a rögzíteni tervezett számok kiadják-e a szükséges szorzatokat (például az „Egy szobára jutó szobaárbevétel=Teljes szobaárbevétel/Kiadható szobák száma). Az MHM minden hónap végén összesíti a rögzített adatokat és több változó alapján elemzi a trendeket: szállodai kategóriák (3*, 4*, 5*), szálloda típusa (például gyógyszálloda, wellness szálloda, városi szálloda) és települések szerint vizsgálja az adott havi, az adott év elemzésig eltelt időszaka (úgynevezett year-to-date) és az elmúlt (bázis) év vonatkozó adatai és az azokból kimutatható változások alapján.

A Magyar Hotel Monitoring rendszerben részt vevő szállodák minden hónapban visszakapják a havi trendelemzést, amelyben saját adataik összesítése mellett összevethetik teljesítményüket az azonos kategóriába tartozó, illetve az általuk kiválasztott, ún. versenytársi csoport szállodáinak átlagos adataival is. A rendszer alapelve, hogy legalább 3 szállodának kell egy-egy elemzési csoportba tartoznia, és az üzleti titok megőrzése érdekében nem adható ki egyetlen szálloda egyéni adata sem.

Az MHM-et a Magyar Szállodaszövetség szakmai támogatásával a Xellum Kft. fejlesztette ki és üzemelteti (www.xellum.hu).

További esettanulmány

• Crotts, J. – Pan, B. – Dimitry, C. – Goldman, H. (2006): A Case Study on Developing an Internet-Based Competitive Analysis and Benchmarking Tool for Hospitality Industry. http://www.ota.cofc.edu/reports/DevelopingHospitalityIndex.pdf

Feladat

• Készítsen benchmarking kutatási tervet az Ön által leggyakrabban látogatott vendéglátóhely (például kávézó, pizzéria, étterem, söröző, cukrászda stb.) számára. Határozza meg az összehasonlítandó tényezőket, a benchmarking partnerek körét (minimum 5 partner bevonásával), készítse el az adatgyűjtési lapot, végezze el az adatgyűjtést, elemezze az információkat, és a levont következtetések alapján fogalmazzon meg fejlesztési feladatokat az adott vendéglátóhely számára.

Bibliográfia

 • Benchmarking és a legjobb gyakorlatok keresése, mint a működésfejlesztés hatékony eszköze. www.bestpractice.hu

 • Hwang, L.J. – Lockwood, A. (2006): Understanding the Challenges of Implementing Best Practices in Hospitality and Tourism SMEs. Benchmarking: An International Journal 13(3):337-354.

 • Magyar Hotel Monitor. www.xellum.hu/3/1/38/Magyar-Szallodai-Teljesitmeny-Index.html

 • Wöber, K. (2002): Benchmarking in Tourism and Hospitality Industries. The Selection of Benchmarking Partners. CAB International, Oxon.

Összegzés

Chapter 4. Túróczi Imre - Kóródi Márta: Parametrizáló módszerek

Bevezetés

Az értékelések, elemzések leíró statisztikai módszereinek alkalmazásán túl - melyeket szociológiai jellegű módszereknek neveztünk az elsődleges tapasztalatok feldolgozásának hangsúlya miatt -, külön csoportba sorolhatók a parametrizáló módszerek, amelyek az előző felmérési technikák során keletkezett, vagy más, szekunder információként felhasznált adatokkal jellemezhető jelenségekre utaló mutatókból, indikátorokból összefüggésekre, kapcsolatokra engednek következtetni. Az ezek eredményeként kialakult hatások alapján pedig modellek képezhetőek, amelyek számszerűen, paraméterekkel jellemzik a vizsgált jelenséget. Felhasználásuk a turizmus elemzésére alkalmas, a sokváltozós jelenség miatt azonban többnyire számítógépes programozási hátteret igényel, a képletek bonyolultsága miatt a függvényképzés nehézkes. Ezért a legtöbb esetben nem mutatja részletesen a jegyzet a számítási folyamatot, csak az alkalmazás logikai alapjait, utalva a más forrásokban jól felhasználhatóan közzétett matematikai statisztikai eljárásokra.

Az alkalmazás időbeniségét tekintve a parametrizáló módszerek ex-post értékelésként használhatók ellentétben a szociológiai módszerekkel, amelyeknél kiegyenlítettebb az ex-ante és ex-poszt alkalmazás. A témakörbe tartozó hat eszköz közül (shift-share, költség-haszon, regresszió, faktor, input-output, ökonometriai modell) csak a költség-haszon elemzésre jellemző, hogy jelentősége jóval nagyobb előzetesen, vagyis a turisztikai beruházásokat, nem beruházás jellegű fejlesztéseket, vagy átszervezést megelőzően, mint utólagosan, hiszen ekkor már az eredménykimutatásból a tényszámok alapján elemi műveletté egyszerűsödik a különben jelenértéken alapuló előrejelzés. Hasonlóan jelentősége lehet a parametrizáló módszerek közül a faktorelemzésnek az előrejelzése, előzetes vizsgálatok esetében, főként, ha az adott területen a háttérváltozókból be lehet azonosítani „turizmus faktort”. Ennek várható alakulására a bázis és a hatások alapján lehet következtetni, jellemzően azonban ezt is ex-post lehet elemezni.

Ha az elemzéseket funkcióik szerint csoportosítjuk, az un. ítélatalkotási technikák között szerepel a szakértői panel, a benchmarking, a multikritérium elemzés, a költséghatékonysági elemzés és a költség-haszon elemzés szerepel. A szakértői panelt akkor alkalmazzák, ha gyorsan és olcsón kell megítélni az adott területet. Váltogatva a tanácskozási és tapasztalatgyűjtési periódusokat, a független szakértők közösen értékelnek. Alkalmas a módszer a turizmus területén akár desztináció szintű, akár termék szintű vizsgálatokra, nagy szolgáltatók, vagy szolgáltatói integrációk áttekintésére. A benchmarking elemzések mennyiségi és minőségi összehasonlításokat jelentenek, ítéletet a nemzetközi, országos, regionális szintű teljesítménnyel való összehasonlítások alapján lehet hozni. Az egyedi választék kialakítására törekvés miatt azonban egyre nehezebb a módszer alkalmazása a turisztikai piacon. A multikritérium elemzés a turisztikai fejlesztési projekteknek megfelelő ítéletalkotási technika, hiszen több tényező hatását vizsgálja több kritérium vonatkozásában. Alkalmazható egy fejlesztés előzetes értékelésénél a tervvariációk összehasonlítására és az optimális kiválasztására, vagy utólagos elemzéseknél az egyes összetevők sikerességének megítélésére. Az egyes kritériumok különböző mértékű súlyozásával az ítéletalkotás céljainak megfelelővé tehető a rendszer. Eredménye egy konkrét ítélet, vagy osztályozások lehetnek. A költséghatékonysági elemzések a hatékonysági vizsgálatok logikájának megfelelően az output hatások eléréséhez szükséges inputokat hasonlítja össze. Majd az így képzett mutatók kerülhetnek további benchmark elemzésekbe a további ítéletalkotás miatt. A költség-haszon elemzés értelmezhető tágabban, pozitív és negatív hatás összehasonlításaként, vagy szűkebb, számviteli szempontokat figyelembe véve, ráfordítások és hozamok összehasonlításaként. A tágabb értelmezésben mérlegelésre kerülhetnek pl. a közlekedési költségekben és árakban várakozások, utazási készség, illetve az utaztatók azon törekvése, hogy elkerüljék a negatív hatásokat. A felsorolt egyes technikák ebben az esetben is a szociológiai módszerek, mások a parametrizáló módszerek közé tartoznak.

Mindenekelőtt az alkalmazott változókról ismétlésként egy kis összefoglaló. Ha az adott desztinációba, vagy szolgáltatóhoz érkező turistákat tekintjük alapsokaságnak, az egész vizsgálata különböző korlátok miatt lehetetlen. Ilyenkor mintavételt során kialakított minta adataiból, mint változókból az alapsokaság adataira következtetünk. Változó lehet alapsokaságunk esetében a turisták neme, kora, nemzetisége, utazási motivációi, tartózkodási ideje, stb. A változók tulajdonságai befolyásolják az alkalmazható statisztikai módszereket (nominális típusú változó, ordinális típusú változó, intervallum típusú változó, hányados típusú változó).

A számítások megkezdése előtt a változók elemzéséhez tartozik a függetlenségvizsgálat, ami χ2 (KHI-négyzet) próbával folytatható le. A próba során egy adott megbízhatósági szinten eldönthető, hogy a változók függetlenségének hipotézise elfogadható-e vagy a függetlenséget elutasítjuk. A gyakorisági táblából, a peremgyakoriságok alapján ki lehet számítani a cellák megfigyeléseinek várható értékeit, majd a χ2 értékét.

A módszerek matematikai alapjairól érdemes tájékozódni előzetesen, vagy a leírások alapján alkalmazni szándékozott kiválasztott módszernél utólagosan. A turizmus jelenségeinek összetettségéből és hatásainak kiterjedtségéből következően vizsgálható ugyanezen módszerek alkalmazásával közgazdasági megközelítéssel, ekkor a közgazdász hallgatók számára készített statisztikai alapirodalom nyújt megfelelő iránymutatást (itt találja), a területi tudományok művelőihez a regionális elemzők gondolkodásmódja és példaanyaga állhat közelebb (innen töltheti le) a társadalmi megközelítés statisztikai alapjait az itt olvasható jegyzetekből ajánlatos felfrissíteni. A jegyzetek fogalomhasználata és jelöléseik alkalmazása közel hasonló, a mélységük azonban az adott tudományterületre jellemző, de a mélységi kutatásokra mindegyik megfelelő lehetőséget kínál.

A lineáris regresszió-elemzéssel két változó közötti kapcsolat vizsgálható A páronkénti korreláción alapuló többdimenziós skálázással (MDS) és hierarchikus klaszterezéssel a csoportosítási lehetőségek vizsgálhatók.

Költség-haszon elemzés

(Dr.Túróczi Imre)

A tervezett turisztikai szolgáltatások, fejlesztések értékelésénél egyszerűen alkalmazható és alkalmazandó technika. Egydimenziós vizsgálatot jelent, a diszkontált bevételek és költségek pozitív különbsége a fejlesztés mellett érvel, az optimális variáció kiválasztásához pedig a költség-haszon ráta kiszámítása ad támpontot. Az elemzés egyszerűsége ellenére mélyreható, de hosszú távra nem célszerű alkalmazni a pénzértékben nehézkesen kifejezhető hatások miatt. A turizmusban a turisztikai infrastruktúra beruházásaihoz, a turisztikai szuprastruktúra szolgáltatóinak beruházásainak működtetéséhez köthető az elemzési módszer. A turisztikai célokat is szolgáló általános infrastruktúra fejlesztése esetében a teljeskörű alkalmazás során az externáliák figyelembe vétele (negatív: közlekedés zajszintje, pozitív: elérhetőség javulása, lakossági áruválaszték bővülése) bonyolulttá teheti a számítást. Az elemzés menete: a ható tényezők beazonosítása, számszerűsítése, értékelésük, a nettó jelenérték meghatározása, érzékenységvizsgálat. A továbbiakban a turisztikai szolgáltatókat vállalkozónak tekintve kerül értelmezésre a módszer, adaptálása desztinációs fejlesztési projektek szintjére is lehetséges.

A vállalkozásoknak „életük” során sok-sok pénzügyi döntést kell meghozniuk. Dönteniük kell a működésük pénzgazdálkodásáról, beruházási döntéseket kell hozniuk. Itt egyrészt magáról a beruházás megvalósításáról, esetleg több lehetőség közüli választásról, majd a beruházás módjáról is tudniuk kell dönteni. Ezen túl képesnek kell lenniük a beruházások megvalósulásához szükséges finanszírozási lehetőségeik közül kiválasztani a lehetőségekhez mérten a lehető legjobbat. A vállalkozásoknak a projektek beindítása előtt, gazdasági számításokat kell végezniük arra vonatkozóan, hogy milyen költségek mellett, mekkora hasznot tudnak elérni az adott beruházás megvalósításával. Ennek érdekében a cégeknek a beruházás megtérülését ki kell tudniuk számolni és elemezniük kell a végső vállalati döntés reális meghozatala érdekében. Ez alapvetően két részből tevődik össze. Egyrészt költség-haszon elemzés által, másrészt kockázatelemzés segítségével. Mindkét esetben meg kell vizsgálniuk a vállalatoknak nemcsak azt, hogy mit nyerhetnek a projekt beindításával, hanem azt is, hogy mit veszíthetnek nélküle.

A költség-haszon elemzés (Cost Benefit Analysis) eszköz a projektberuházás gazdasági előnyeinek megbecsléséhez. Vizsgálja az adott projektberuházás során felhasználni kívánt források és az általuk nyerhető bevételeket az összes lehetséges megoldási módozatra vonatkozóan. A vállalati vezetésnek a különböző reális lehetőségek közül a költség-haszon elemzés, illetve a kockázatelemzés összevont hatáselemzésének segítsége által kell dönteniük a végső megvalósulásról, illetve annak megoldási módozatáról. Fontos tudni a vállalkozásoknak, hogy egy-egy beruházási ötlet megvalósítása pénzügyileg mennyire megalapozott, valamint, hogy a több beruházási alternatíva közül melyik megvalósítása a leghatékonyabb az összes közgazdasági szempontot figyelembe véve. Ehhez egyedileg kell értékelni a projekteket, valamint az előre kitűzött célokat is figyelembe kell venni a végső döntés meghozatalakor.

A költség-haszon elemzés elemei a kereslet-kínálati függvény, a nettó jelenérték, a jövedelmezőségi index és a megtérülési ráta. A költségek figyelembe vételekor mind a beruházási, mind a működési költségeket figyelembe kell venni. A bevételek számba vétele során a társadalmi, környezeti (települési, regionális, nemzeti, közösségi) hasznot is figyelembe kell venni, a pénzügyi, gazdasági hasznok mellett.

A profit valamely gazdasági tevékenység során felmerült, számszerűen kifejezett bevételek és ráfordítások különbsége. Az eredmények értékelésekor azonban fontos különbséget tenni a gazdasági és a számviteli profit között, vagyis mindenképp számolni kell a normál profit, alternatív költség értékével a végső döntések meghozatala előtt, hiszen a gazdasági profit általában kisebb, mint a számviteli profit. A számviteli nyereség nem veszi figyelembe sem az időtényezőt, sem a kockázatot

Az adott termék, illetve szolgáltatás piacra való bevezetése, illetve a már meglévő tevékenység bővítése előtt elemezni kell a piacot, a fogyasztók vásárlói szándéka és képessége alapján. A fizetőképes fogyasztói szándéknak kell meglenni, hiszen az olyan igény, amely mögött nem áll reális fizetőképesség, nem jelent valós fogyasztói igényt, azaz nem teszi lehetővé a vállalatnak a profitszerzést.A piackutatás fontos része az elemzésnek. Ismerni kell mind a piacszegmentálás során kiválasztott célpiac keresletét és annak befolyásolási képességét, mind a versenytársakat és azok várható reakcióit. Ezek alapján felrajzolhatjuk a tervezett keresleti és kínálati görbéket, amelyek már alapvetően befolyásolják a projektberuházás későbbi sorsát.

A számviteli nyereség nem veszi figyelembe sem az időtényezőt, sem a kockázatot. Erre azonban szükség van a beruházási döntések meghozatalakor, hogy a rövid és a hosszú távú profitok összehasonlíthatóak legyenek, illetve a többféle alternatíva közötti választásnál ezek nagyon fontos tényezők.

Egy beruházás lehetséges bevételeinek és költségeinek tervezésekor az elemzőknek sok bizonytalansági tényezőre kell odafigyelniük. Nem szabad optimistaként túlbecsülni a várható bevételeket és alulbecsülni a lehetséges kiadásokat, vagy túlzott pesszimizmusból alulbecsülni a várható bevételeket és túlbecsülni a költségek alakulását. A valós várható kamatszint megbecsülése is bizonytalansági tényező lehet, amely befolyásolhatja a tervezés végső kimenetelét. A költség-haszon elemzés során ezeket a bizonytalansági tényezőket mindig a legreálisabban kell figyelembe venni.

A költség-haszon elemzés cash-flow szemléletben készül és figyelembe veszi a pénz időértékét, hiszen egy egységnyi pénz ma többet ér, mint ez az egységnyi pénz holnap. A cash-flow egy meghatározott időszak alatt a pénzforrások képződésének és a felhasználásának a folyamata, állományváltozása. Megmutatja, hogy a vállalkozás a rendelkezésére álló pénzeszközei mely tevékenységi területeken, mely folyamatok révén keletkeztek és azok felhasználására hol kerül sor. A cash-flow kimutatás egy forgalmi szemléletű kimutatás, amely megmutatja, hogy az egyes tevékenységek milyen hatást gyakorolnak a vállalakozás pénzeszközeire.

A költség haszon elemzés során először a beruházás megvalósulásának költségeit kell megbecsülni, majd az új projektberuházás üzemeltetési költségeit. A tőkeszükséglet meghatározásánál a megvalósulás során felmerülő forgótőkeigényt is figyelembe kell venni. A költségek tervezéséről a következő linken tud bővebben tájékozódni: http://www.odl.celodin.hu/cd/hu/html/prm_tartalom7.htm

Ezt követően meg kell határoznunk a költségek ellentételezéseként a várható bevételeket. A költségeket és a bevételeket azok felmerülésének időpontjában kell figyelembe venni. Az elemzésből ki kell szűrni az inflációt, azaz rögzített áron kell elkészíteni az elemzést. Fontos, hogy a finanszírozási költségek nem szerepelhetnek a működési kiadások között. Az alternatív költségek figyelembevételével meg kell határoznunk a projektberuházás várható eredményét az elkövetkező évekre. A várható jövedelmeket az adózás utáni értéken kell figyelembe venni.

Ezt követően ki kell számolnunk annak mindenkori értékét, azaz jelenértékét (Present Value, PV). A jelenérték a pénz időértékét kifejező közgazdasági fogalom. A jövőben esedékes pénzösszeg jelen időpontra vonatkozó meghatározását jelenti, azaz kifejezi, hogy a jövőbeni pénzösszeg ma hány forintot ér.

Ezt követően ezt viszonyítani kell a projekt kezdeti beruházási költségeihez, azaz annak jelenértéken számított értékéhez, amivel meghatározható a beruházás nettó jelenértéke. (Net Presen Value, NPV) A mutató értéke tehát azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem képződik.

Nettó jelenérték mutató (NPV) = C0 + Σ[Ci / (1+ri)i], ahol

 C0 – az első év befektetése (negatív érték),

 Ci – az i-edik év pénzárama (cash flow),

 ri – az i-edik év diszkontrátája (rendszerint konstans minden évre).

 Ha NPV pozitív, a projekt megtérül.

Ha a projektberuházás nettó jelenértéke pozitív, azaz a beruházási költségek jelenértéke alacsonyabb, mint a beruházással elérhető többletbevétel, akkor a vállalat (és azzal együtt a társadalom, az adott régió, illetve az adott ország) jobban jár a projekttel, mert annak előnyei meghaladják a megvalósítás költségeit.

A jövedelmezőségi index (Profitability Index, PI) a költség haszon arányát mutatja meg. Értékét a nettó jelenérték kiszámításához használt részösszegek elosztásával kapjuk meg. Természetesen azok a beruházások valósíthatóak meg, amelyeknél az index értéke nagyobb, mint egy, azaz a költségek jelenértéke kisebb, mint a beruházás megvalósulása során megjelenő többlet vállalati haszon jelenértéke.

A beruházás belső megtérülési rátája (Internality Rate of Return, IRR) pedig azt mutatja meg, hogy mennyi nettó hozamot tud a vállalat elérni a beruházás megvalósításával. A belső megtérülési ráta tehát az a kamatláb, amely mellett a nettó jelenérték értéke éppen egyenlő nullával. Az összefüggést a három mutató között a következő táblázat mutatja:

NPV = 0 IRR = r PI = 1

NPV > 0 IRR > r PI > 1

NPV < 0 IRR < r PI < 1

Pozitív nettó jelenérték esetén tehát a projektberuházás belső megtérülési rátája várhatóan nagyobb, mint a piaci kamatláb. Több alternatíva esetén azt érdemes kiválasztani, amelynél minden szempontot forintosítva a nettó jelenérték értéke a legnagyobb.

Tervezéskor használjuk még a dinamikus forgási mutató, a BCR2 (Benefit Cost Ratio), azaz a hozam-költségarány mutató kiszámítását is, amely azt mutatja meg, hogy a beruházás élettartama alatt előállított jövedelmek jelenlegi értékének halmozott összegéből hányszor térül meg a jelenértéken számolt befektetett összeg. Létezik másik költség hozam mutató is, a BCR1 mutató, amely azt mutatja meg, hogy a jelenértéken számolt élettartam alatti bevételekben hányszor térülnek meg a jelenértékben számolt beruházási és a későbbi költségek együttesen.

Az összefüggést az NPV és a BCR mutatók között a következő táblázat mutatja meg:

NPV = 0 BCR1,2 = 1

NPV > 0 BCR1,2 > 1

NPV < 0 BCR1,2 < 1

A beruházási döntéseknél azok finanszírozási kérdéseit is át kell gondolni, optimális döntést kell hozni ezzel kapcsolatban is. Megfelelő biztonság mellett kell elérni a kellő jövedelmezőséget a mindenkori likviditás és a hosszú távú pénzügyi egyensúly megléte mellett úgy, hogy a vállalatirányítás függetlenségét megőrizzük a hitelezőinktől és befektetőinktől. A likviditás a vállalatnak azon képessége, hogy a fizetési kötelezettségeinek időben eleget tudjon tenni. Célszerű a többfokozatú likviditási mérleget összeállítva azt vizsgálni, hogy rövid és hosszú távon mennyire biztosított a vállalat likviditása, fizetőképessége, azaz az éppen aktuális kötelezettségeit az éppen aktuális pénzeszközeivel képes-e kiegyenlíteni. A likviditási mérlegben az eszközök pénzzé tehetőségük alapján, a források pedig lejárati időtartam szerint vannak feltüntetve.

A végső vezetői döntés meghozatala előtt érdemes lehet érzékenységvizsgálattal elemzést végezni és megvizsgálni azt, hogy mi történne, ha például csökkenne a piaci ár egy esetlegesen új belépő versenytárs megjelenése miatt, vagy esetleg megnövekedne a beszerzési ár, vagy például csökkenne az eladási forgalom, stb. Ezzel tehát azt vizsgáljuk meg, hogy mennyire érzékeny a beruházás nettó jelenértéke egy bizonyos paraméter változására. Az érzékenységi elemzés alkalmazásakor a pénzáramlásokat befolyásoló kulcsfontosságú paraméterekhez különböző értékeket kell meghatároznunk, amelyek a várhatónál jobbak, illetve rosszabbak. Az összes többi paramétert változatlannak tekintjük, és azt vizsgáljuk meg, hogy annak az egynek a változása milyen hatást gyakorolna a beruházás jelenértékére.

A költség-haszon elemzés elsősorban a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésének folyamatához kapcsolódik. A projekt befejezésekor azonban érdemes a költség-haszon elemzés számításait újra számolni és újra értékelni azokat.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Regionális Fejlesztési Programok Irányító Hatóságának Útmutatóját a megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez a következő linken találja meg:

www.nfu.hu/download/5424/ROP_szenyviz_MTutmutato.doc www.nfu.hu/download/15601/Módszertani-útmutató_költség-haszon_elemzés.pdf

Az Európai Bizottság Regionális Politika Főigazgatósága Értékelő Egysége számára készült Útmutatót a beruházási projektek költség-haszon elemzéséhez a következő linken tekintheti meg:

www.nfu.hu/download/1060/koltseg_haszon_elemzes_100000440.pdf

A végső vezetői döntés meghozatala előtt azonban érdemes lehet érzékenységvizsgálattal elemzést végezni és megvizsgálni, hogy mi történne, ha például csökkenne a piaci ár egy esetlegesen új belépő versenytárs megjelenése miatt, vagy esetleg megnövekedne a beszerzési ár, vagy például csökkenne az eladási forgalom, stb.

A turisztikai vonzerő növekedését is figyelembe veszi a következő példa, amely a kerékpáros közlekedési rendszer Budapesten történő kialakításnak megvalósíthatósági tanulmánya és költség-haszon elemzése.

http://www.parking.hu/dok/kerekpar/kkkr/KKKR_MT_kuld.pdf

A költség-haszon és a költséghatékonyság elemzés helyét és szerepét a hazai gazdaságpolitikában és a társadalmi környezetben a következő link tartalmazza:

http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/karmutmutato4/karmutm4-3.htm

Az elektronikus közigazgatási projektek költség-haszon elemzéséről a következő linken érhető el egy tanulmány: http://ekk.gov.hu/hu/kib/kib_29_cba.pdf

Shift-share analízis – hatásarány elemzés

(Dr.Kóródi Márta)

A módszert leggyakrabban a területi elemzéseknél alkalmazzák, különösen a makrogazdasági hatásvizsgálatoknál, mert egyfajta hatásarány elemzést jelent, ami meghatározza a gazdasági növekedés, vagy egyes összetevőinek területi és ágazati tényezőit, az előbbit lokális tényezőnek, az utóbbit strukturális tényezőnek tekintve. A kétféle tényező szerepének meghatározására szolgál a shift share analízis. A módszer akkor alkalmazható mennyiségi elemzésre sikerrel, ha a vizsgált jelenségre jellemzőek a területileg és strukturálisan tagolt folyamatok. Turisztikai alkalmazása megfontolandó, mert az országos trendeket vetíti az adott régióra, vagyis hasonló helyzetet feltételez ott is, mint ami az ország egészében tapasztalható. Amennyiben alkalmazásra kerül, akkor arra irányulhat az elemzés, hogy a turisztikai teljesítmény változását a két szétválasztható tényező változásának üteme hogyan befolyásolhatja.

Az egyes desztinációk esetében azok a fejlődőképesebbek, ahol nagy az aránya a dinamikusan fejlődő turisztikai szolgáltatásoknak (wellness, spa), míg ahol ezek kevésbé találhatóak meg, ott a fejlődés üteme lassúbb. Ugyanakkor jelezhet problémát az is, ha rendelkezvén az előnyös adottságokkal mégsem ér el megfelelő teljesítményt a desztináció, például a lakosság csökkenő vendégfogadási hajlandósága miatt. Így bontható két részre a növekedés, lokális és szerkezeti hatásra. A kizárólagosan ex-post végezhető vizsgálathoz két időpontra vonatkozóan szükségesek területi és pl. szolgáltatásszerkezeti adatok, vagy pl. kistérségi turisztikai teljesítmény és az elnyert, különböző típusú turisztikai fejlesztéseket szolgáló összegek., vagy projektszám. A két időszak miatt a pénzbeli adatoknál az inflációs hatások kiszűrésére van szükség, illetve a szolgáltatásszerkezet strukturálhatósága és a struktúra állandósága is fontos követelmény.

A shift share módszer kettős standardizáláson alapul. Az elemzés elvégzéséhez legalább két szerkezeti (területi, illetve ún. szektoriális) dimenzió adata szükséges. Az „ágazati” megjelölés magában foglalhat: pl. tényleges ágazatokat, a turizmusban a turisztikai szolgáltatásfajtákat, a szálláshelyszolgáltatásban szálláshelytípusokat, a turisták fogyasztását vizsgálva nemzetiségüket, vagy korcsoportokat, stb. A területi dimenziók pedig szintén többfélék lehetnek: települések, megyék, régiók, földrajzi egységek, esetleg országok. Ezzel a koncepcióval megvizsgálhatók az egyes gazdasági jelenségek (pl. jövedelem, foglalkoztatás, teljesítmény) időbeli növekedésének összetevői éppúgy, mint a fajlagos adatok – akár az egy turistára jutó költés – differenciáltságának szerkezete.

Általánosan értelmezve tételezzük fel a vizsgált X jelenséget. Ennek változása az átlagos változáshoz viszonyítva lehet annál magasabb, vagy alacsonyabb mértékű. Vizsgálható, hogy X-nek az átlagtól kisebb mértékű csökkenése minek köszönhető inkább: a kiválasztott területi egységekben az átlagot meghaladó ütemben nőtt a jelenséget befolyásoló „A” tényező vagy csökkent az „A” strukturális tényező aránya, vagy a helyi adottságoknak köszönhetően jobb a teljesítmény és a lokális tényezők befolyásoló hatása a jelentősebb. Ennek negatív változata is létezik, vagyis X átlagnál nagyobb csökkenése a strukturális tényezők változásából vagy a helyi adottságok jellegéből fakad. A módszer matematikai alapjairól itt tájékozódhat, a tanulmány 6-7. oldalain.

A makroelemzések esetében pl. a nemzetgazdasági ágazatok, vagy a szektorok és a megyék, vagy régiók jelennek meg strukturális és területi tényezőként. A módszer makrogazdasági alkalmazásának egy példáját itt, a tanulmány 8-10. oldalán találja. Ennek turisztikai kutatásokban adaptálható eljárása a következő.

Könnyen belátható, hogy a turisztikai teljesítmény (vendégéjszakák száma) növekedése, vagy csökkenése területileg és a turizmus szolgáltatói szerkezete szerint is differenciált. Bármennyire is a turisztikai szolgáltatóktól függőnek tűnik a turizmus teljesítményének alakulása, a vendégéjszakák számának változása, nem feledkezhetünk meg a helyi tényezők fontosságáról, amelyek a térségi szintek rangsorában lefelé haladva egyre jelentősebbé válnak. A helyi tényezők alakításában szerepet játszhat pl. a fekvés, a hagyományok, a hírnév, a vendégfogadási hajlandóság, stb. Jelentős információtartalmú az elemzés akkor is, ha csak a strukturális és összességében a helyi hatások megkülönböztetésére törekszik. A két tényező szétválasztására kidolgozott módszer tehát a shift-share analízis, amelyet a hazai regionális tudományokkal foglalkozó kutatók alkalmaznak a leggyakrabban. (pl. Nemes Nagy – Jakobi – Németh 2001).

A gazdasági válság következtében romló turisztikai teljesítmény, a vendégéjszakák számának csökkenése tehát pozitív vagy negatív előjelű lehet az átlaghoz képest, és pozitív vagy negatív lehet ennek két összetevője, a strukturális és a helyi tényező is. E két tényező között reláció is felállítható, megállapítható, hogy a helyi adottságok szerepe-e a nagyobb, mint a strukturális tényezők hatása, vagy fordítva, vagyis a lokalitás szerepe felértékelődik-e, vagy a strukturális hatásnak nagyobb-e a szerepe.

A módszer turisztikai alkalmazása a 6. táblázatban került összefoglalásra. A vizsgálat egyik esete a turisztikai teljesítmény csökkenésének összetevőit, a másik eset a turisztikai teljesítmény növekedését befolyásoló strukturális és lokális összetevőket és viszonyaikat vizsgálja. A turisztikai teljesítmény alakulása a vendégéjszakák változásával mérhető, strukturális sajátosságok a szálláshelytípusok szerinti összetétel változását jelentik. Több időszak változásainak összehasonlításával a szerkezeti átrendeződést, a fogyasztási szokások változását, az utazási döntés attitűdjeinek helyi értékek megismerése felé, vagy eltolódását is lehet bizonyítani.

Mind a turisztikai teljesítmény alakulása, mind a vendégéjszakák szálláshelytípusonkénti megoszlása jelentős területi különbségeket hordoz. A területi kiegyenlítődés és differenciálódás (mind a szálláshelystruktúrát, mind a fejlettséget tekintve) egymás mellett zajló folyamatok. A turisztikai teljesítmény csökkenésének vagy növekedésének területi alakulásában jelentős szerepet játszik a szálláshelyi struktúra is, de jelentős lehet a lokalitás, a helyi adottságok szerepe.

6.táblázat A lokális és strukturális hatások szerepének lehetséges esetei az egyes területi egységek vizsgálata során

Forrás: saját szerkesztés

A korreláció és regresszióelemzés alkalmazása

(Dr.Kóródi Márta)

A turisztikai statisztikai elemzések során a fejlesztések hatásait, vagy a működés tényezőinek összefüggéseit vizsgálva gyakran kérdésként merül fel, a változók függetlenek-e egymástól, sztochasztikus kapcsolat van-e közöttük, vagy függvénnyel írható le a kapcsolatuk. A nominális változók közötti kapcsolatot az asszociáció mérőszámai jellemzik, az ordinális típusú változók összefüggéseit a rangkorrelációs mutatók, a skála típusú változók összefüggései korreláció- és regressziószámítással mutathatóak ki.

Az asszociációs vizsgálatokat kereszttáblába rendezett adatok alapján végezzük. Ha a kontingencia táblázatban elhelyezkedő gyakoriságok között szabályosság észlelhető érdemes a két változó közötti kapcsolatot függetlenségvizsgálatnak alávetni, χ2 (KHI-négyzet) próbát végezni, mely eredményeképpen egy adott megbízhatósági szinten eldönthető, hogy a változók függetlenségének hipotézise elfogadható-e vagy a függetlenséget elutasítjuk. A gyakorisági táblából, a peremgyakoriságok alapján ki kell számítanunk a cellák megfigyeléseinek várható értékeit, majd a χ2 értékét.

ahol

A szabadságfok figyelembevétele mellett eldönthető, hogy a függetlenség hipotézise elfogadható-e.

A következő probléma, hogy az egy vagy több független változó milyen hatást gyakorol a függő változóra, kapcsolatuk milyen erős. A korrelációszámítás mutatja meg a kapcsolat minőségét. Azt viszont, hogy hogyan fejezhető ki ez a kapcsolat függvényekkel, regresszió számítással lehet meghatározni. A két vizsgálati módszer kiegészíti egymást, ha erős a kapcsolat a változók között, a regressziós függvény jól használható a változók közötti kapcsolat jellemzésére.

A vizsgált változók számától függően két-vagy többváltozós korreláció illetve regressziószámítás létezik. A változók közötti általában lineáris kapcsolatot keresünk elsődlegesen, ha a függvény nem illeszkedik, akkor más függvényszerű összefüggést, ami transzformációkkal lineárissá alakítható. Két változó eloszlására és a kapcsolatukat leíró görbék illesztésére ábrákat itt találhat.

A változók összefüggésének vizsgálatára korrelációs együtthatókat használunk. Mértékegység nélküliek, értékük a [–1, 1] zárt intervallumba esik: a –1 (maximális) negatív, a +1 érték (maximális) pozitív korrelációt mutat, ha az együttható = 0, akkor a változók korrelálatlanok, de nem függetlenek. Pl. a korrelációs együttható +0,75-es értéke azonos irányú erős kapcsolatot, -0,3-as értéke ellentétes irányú gyenge sztochasztikus kapcsolatot jelez a két vizsgált változó között, a 0,5-ös érték már a közepes sáv alsó határát mutatja..

Parametrikus és nemparametrikus korrelációs együttható számítási módszereket lehet megkülönböztetni. A nemparametrikus eszközök közé tartozik, két, sorrendi változó összefüggésének erősségét méri a Spearman-féle rangkorreláció. Tegyük fel, hogy egy régióban tíz négycsillagos szállodát értékelünk a vendégek elégedettsége és az utazási irodák elégedettsége alapján. A vendégek és az irodák az alábbi értékelési sorrendet állapították meg (1 = legjobb szálloda … 10 = legrosszabb szálloda):

A Spearman-féle rangkorreláció kétféle bírálócsoport által megállapított sorrend összefüggését méri. Az rs abszolút értéke a [0,1] intervallumba esik, -1-nél ellentétes sorrendet, 0,3-nál kisebb érték esetén gyenge összefüggést, 0,4 és 0,7 között közepes összefüggést, 0,8 felett erős összefüggést mutat, +1-es értékénél pedig azonos a sorrend.

A Spearman-féle rangkorreláció számításának módja:

ahol di = xi – yi az x és y rangjainak különbsége; N = a rangsorolt szállodák száma. Példánkban a rangkorreláció értéke: rs = 6 • 14/(100-10) = 0,933. A két bírálócsoport tehát nagyon szorosan egyetért. Kettőnél több bírálócsoport sorrendjének összefüggését mérhetjük az ún. Kendall-féle rangkorreláció számításával, a számítás technikáját itt olvashatja.

Az intervallum- és arányskálán mért változók összefüggése a Pearson-féle korrelációs együtthatóval r mérhető, ami a lineáris kapcsolat szorosságát mutatja meg. Minél magasabb az értéke, annál közelebb helyezkedik el egy egyeneshez a pontfelhő.

A lineáris kapcsolatok jellemzésére alkalmazott Pearson-féle korrelációs együttható számításának módja ( X és Y a két megfigyelt változó):

A bonyolult számításokat az egyszerű statisztikai programok is elvégzik, csak értelmezni kell a kapcsolatot. A számlálóban lévő kifejezést kovarianciának (közös szóródásnak) nevezzük, ami a kapcsolatot jellemzi ugyan, de értéke a változók értékeitől függ, a szórások szorzatával osztva összehasonlíthatóvá válik. A kovariancia kifejezi ki, hogy két változó következetesen azonos vagy ellentétes irányt fel. Amennyiben a kovariancia kicsi, nem áll fenn statisztikai összefüggés, a nagy kovarianciafok valószínűsíti az okozati összefüggést, de hiánytalanul nem bizonyítja azt. Értelmezhető az r2 is, mit determinációs együttható és a két variancia hányadosaként számítható.

ahol sy .2: Y varianciájának az a része, amit az x független változó megmagyaráz, sy 2: Y teljes varianciája. Tehát, ha az r2 értéke 64%, akkor az X változó a Y varianciájának összesen csak 64%-áért felelős, a maradék 36%-ot más tényezők határozzák meg.

Amennyiben a minta eredményeit az egész sokaságra ki akarjuk vetíteni, annak helytállóságát a korreláció szignifikancia szintjével lehet mérni, a technikát itt tanulmányozhatja, alkalmazása ritka a turisztikai elemzések során.

A regresszió analízis egy olyan statisztikai eszköz, amelyet akkor alkalmazhatunk, ha több értelmező változónak egy értelmezett változóra gyakorolt befolyását kívánjuk mennyiségileg becsülni. A regresszió analízis a deduktív okozati-elemzés eszköze, előzetes megfigyelési sorozaton és egy értelmező logikai modellen alapszik. Alkalmazásának módszerei a modellváltozók folyamatosságától, illetve diszkrétségétől, viszonyuk linearitásától, vagy más függvényszerű kapcsolatától függenek.

A turizmusban igen gyakran alkalmazott elemzési módszer, használható pl. területi elemzésekre, a turisták fogyasztási struktúrájának elemzésére, a kínálat és az azt befolyásoló tényezők elemzésére is. Értékelhetőek tervezett fejlesztések és megvalósult beruházások is, vizsgálgatóak a turisztikai teljesítményt meghatározó tényezők.

A cél a vizsgált jelenség lehetséges várható értékeinek meghatározása, a jelenséghez kapcsolódó egy, vagy több, azt magyarázó befolyásoló tényező segítségével. A regresszió analízis előrejelzési célokat is szolgálhat, mert segítségével egyes valószínűségi változók konkrét értékének ismeretében következtetni lehet további valószínűségi változó, vagy változók értékeire.

A kétváltozós regresszió analízis esetében a megadott jelenség két jellemzőjéhez keresünk a módszer alkalmazása során olyan függvényt, amely jól leírja a megadott pontok képét. A legkisebb négyzetek elvével határozzuk meg a közelítés pontosságát, amely így minimalizálni tudja az adott értékek és a becsült értékek különbségét. A két jellemző (változó) között meghatározásra kerül azok kapcsolatának szorossága, ami leírja az egymáshoz való viszonyukat. Ez többségében sztochasztikus, ami kapcsolat meglétét jelenti a két jelenség között, amelynek magyarázhatóságát további számításokkal lehet csak eldönteni.

Leggyakrabban a lineáris regresszió keresése a jellemző, ami két jelenség között jelent lineáris függvényszerű kapcsolatot, a turisztikai és területi folyamatoknál azonban, amelyeket több tényező is befolyásol, célszerű alkalmazni a többváltozós regresszió analízist. Ez esetben a jelenséget (eredményváltozó) több tényező is magyarázza (tényezőváltozók). Ez tulajdonképpen a lineáris regresszió egyfajta kiterjesztése, hiszen az egyes tényezők hatása külön-külön is mérhető és ezen kívül az együttes hatás is értelmezhető. A többváltozós regressziós vizsgálatok eredménye megadja, hogy a jelenség a tényezők által együttesen milyen mértékben – hány százalékban meghatározott.

A lineáris regresszió analízis alkalmazható idősor elemzésre is, ekkor az egyik változó az idő, vagyis az eredményváltozó a jelenség időbeli alakulását mutatja meg. Ezekben az esetekben előjelzésre is lehet alkalmazni a módszert. Gyakoribb azonban a többször előforduló jelenségek elemzése, illetve hatásainak vizsgálata, valamint a jelenség és a hatás kapcsolatának számszerűsített megjelenítése. A szekunder adatokon végzett vizsgálatok az összefüggések értékelésére irányulnak, de nem lehet az eredményeket többnyire kivetíteni a jövőre vonatkozóan. Ezért a módszer mégis alapvetően ex-post elemzésekhez használható. Tényleges adatok alapján a megvalósult fejlesztések értékelését, hatásait lehet számszakilag indokolni, igazolni az elképzelések helyességét a megvalósulás alapján.

A lineáris regressziós függvény meghatározására a négyzetes átlagot használjuk, a görbét pedig a legkisebb négyzetek módszerével illesztjük.

A lineáris regressziófüggvény általános alakja

Az egyenletben szereplő (a, b) paraméterek meghatározásánál az YDi értékek eltérésének négyzetösszege minimális, vagyis a

képletbe behelyettesítve a regressziós függvény általános alakját az alábbi kifejezést kapjuk:

A paraméterek kiszámítási módja pedig:

és

A b paraméter azt jelenti, hogy az X független változó egységnyi változása következtében milyen nagyságú változást következik be az Y függőváltozóban. Az a megmutatja, hogy az egyenes milyen magasságban metszi a tengelyt. Az eredmények kiterjesztése a teljes sokaságra további számításokat igényelnek, amelyekről itt tájékozódhat.

A turizmus soktényezős befolyásoltsága miatt gyakran több változó között kell alkalmazni a korreláció és regresszió analízist. A kettőnél több változó kapcsolatrendszerének vizsgálata a lineáris többszörös korrelációelemzés. A korrelációs együttható mellett itt is meghatározhatjuk a determinációs együtthatót:

ahol

az x1 varianciájának az a része amit együttesen magyaráznak az x2 és x3 változók, S1 2 : az x1 változó teljes varianciája.

Több változó együttes vizsgálata esetén a változók egymás közti korrelációja mátrixba rendezhető:

Ezeket a korrelációs együtthatókat inter-korrelációs (interklassz) együtthatóknak is nevezzük, a probléma, hogy ugyan mutatja a két változó közötti erősséget, de nem szűri ki a a többi változó befolyásoló hatását. Ennek kiszűrésére a többi változó hatását konstansnak tekintő parciális korrelációt kell alkalmazni. Amennyiben ilyen vizsgálatot kíván végezni a módszer leírását itt olvashatja.

A kétváltozós regresszió eljárásmenete általánosítható három vagy több változó egyidejű vizsgálatára is. Ilyen esetben az egyenlet alakja y = a0 + a1X1 + a2X2 + ... + aNXN, ahol Xi a különböző regressziós változókat , ai a regressziós együtthatókat jelentik.

A többváltozós vizsgálatnál fontos szempont, hogy Xi változók függetlenek legyenek egymástól. A multikollinearitás vizsgálatára a változók korrelációs mátrixának determinánsa is felhasználható.

A nem-lineáris regressziószámítás esetében a függő és független változók közötti kapcsolatot nem írható le lineáris függvénnyel, a ponthalmazra leginkább illeszkedő görbe egyenletét kell megkeresni. Általánosan használt eljárás, hogy a regressziós egyenletet a változók logaritmikus transzformációjával linearizáljuk, pl a hatványfüggvény: y = axb lineáris alakja: lgy = lga + blgx, az exponenciális függvény: y = abx lineáris alakja: lny = lna + xlnb. Az exponenciális regresszió függvény b1 regressziós paramétere jelzi, hogy a tényezőváltozó egységnyi növekedése hányszorosára változtatja az eredményváltozó értékét. A hatványkitevős regresszió függvény b1 paramétere elaszticitási együtthatóként funkcionál, megmutatja, hogy 1%-kal nagyobb x értékhez hány %-kal nagyobb vagy kisebb y érték tartozik.

Nem lineáris összefüggések esetén más görbék, függvények illesztése is lehetséges. A sztochasztikus kapcsolatok azonban a paraméterek becslésének pontosságát negatívan befolyásolják. A feltárt regressziós összefüggések extrapolálásának korlátai érvényesek nemcsak időben, hanem térben is. Más desztinációra, vagy turisztikai szolgáltatásra, szolgáltatóra vetítésénél a homogenitás követelményének betartására ügyelni kell.

Mindezek mellett a módszer rendkívül alkalmas a térségi turizmus alakulásának, a turisztikai vállalkozások teljesítményét befolyásoló tényezők alakulásának elemzésére. Célszerű az elemzéseket összekötni az egyes területi egységek vizsgálatával, összehasonlítani a kistérségeket, mint azonos jellegű megfigyelési egységeket.

Az elemzés lefolytatásánál követelmény, hogy a vizsgált gazdasági paraméterek nagyszámban, tömegszerűen forduljanak elő, hogy a függvény minél több ponttal jellemezhető legyen. A megfigyelési egység rögzítése után, ki kell választani az eredményváltozót, azaz a hatás elsődleges kiváltóját az adott területen. Pl. az adott térségben elnyert vonzerőfejlesztést célzó pályázati összegek nagysága, vagy a turisztikai férőhelyek számának bővülése. A feldolgozás előtt az összehasonlíthatóság miatt célszerű egy sztenderdizálást elvégezni, vagyis azonos mérőszámra vetíteni, pl. 1000 lakosra, vagy 1000 turistára jutó mértékben meghatározni a jellemző adatokat. A módszerrel együtt tudjuk mérni az elsődleges, másodlagos és egyéb hatásokat is. A fejlesztések elsődleges hatásainak mérőszámai lehetnek pl. a szállásférőhelyek száma, egy turistára jutó költés, tartózkodási idő. A másodlagos hatásokat mérhetik pl. a turistaforgalom következtében keletkezett bevételekkel, pl. idegenforgalmi adó, vagy más, fogyasztási típusú adóbefizetések nagyságának növekedésével. Egyéb hatások mérése kiegészítő adatbázisok felhasználását igényelhetik. Pl. az adott térség folyóvizeinek tisztasági adatai, amennyiben a horgászturizmus kiemelt termék a térségben, vagy a lovasturizmus esetében a helyi abrak- és takarmánytermő területek nagyságának alakulása. Ezeknek az adatoknak minden megfigyelési egységre rendelkezésre kell állni, ha egy nagyobb desztináció, kistérség, település, vagy egy nagyobb szolgáltatóról van szó, akkor is.

Az elemzéssel meghatározható például, hogy a fejlesztés mely tényezőkre hatott, az egyes hatások közül melyekkel került kapcsoltba. Szorosnak nevezhető a kapcsolat, ha értéke 70% feletti, 55% feletti érték a kapcsolat létezését igazolja, ez alatti érték azonban nem jelez kapcsolatot a változók között. A feltárt hatások a kapcsolat előjele szerint lehetnek pozitívak (azonos irányú) és negatívak (ellentétes irányú). A regressziós elemzéssel a hatás kiterjedtségére azonban nem lehet következtetni. A kapott eredmények nem általánosíthatóak, a megfigyelt jelenség, területi egység, vagy tevékenység csak önmagával hasonlítható össze, vagy másik, az összehasonlítás alapjával homogén megfigyelési egységgel.

A területi elemzések esetében autokorrelációs jelenségről van szó (ami különben időbeni összefüggésekre jellemző kifejezés), ha a vizsgált jelenség területi eloszlásában tapasztalható valamilyen szabályszerűség, például az egymással szomszédos területegységek adatai hasonlóak egymáshoz, a magas érték közelében magas értékeket találunk (pozitív autokorreláció), vagy ellenkezőleg, a szomszédos területek adatai különböznek egymástól, a magas értékű területek mellett alacsony és az alacsonyak mellett magasak helyezkednek el (negatív autokorreláció). Autokorrelálatlanság esetén az egyes értékek véletlenszerűen szóródnak, a területi különbségek szabályozottsága nem érzékelhető. A területi autokorrelációs módszerekről tudományos igényességű művet itt olvashat.

A turisztikai idősorok elemzése

(A sztochasztikus idősorelemzés, autokorreláció, többváltozós idősor modellek)

(Dr.Kóródi Márta)

Az idősorok képzése esetében egyenlő, szabályos időközönként mért adatokat elemzünk a reprezentált jelenség időbeli természetének azonosítása, illetve az előrejelzés, azaz extrapoláció céljából.

A periódikus ingadozás az idősorokban rendszeresen ismétlődő hullámzást jelenti, oka szerint két típusa különböztethető meg a szezonális és konjunkturális. A szezonhatás vizsgálata során arra keresünk választ, hogy a szezonalítás milyen mértékben vagy arányban téríti el az idősor értékét az alapirányzattól. Additív modell esetén szezonális eltérésekkel, multiplikatív modell esetén szezonindexekkel. A szezonális eltérések kifejezik, hogy a szezonhatás miatt az idősor értéke átlagosan mennyivel magasabb vagy alacsonyabb a trend szerinti értéknél, a szezonindexek megmutatják, hogy a szezonhatás miatt az idősor értéke átlagosan hányszorosa az alapirányzat szerinti értéknek. A trend az idősorban hosszabb időszakon át tartósan érvényesülő tendencia. A trendszámitás során az idősor alapirányzatnak kimutatása történhet mozgóátlagolással, vagy analitikus trendszámítással. Ez utóbbi esetben a vizsgált jelenség tartós irányzatát az idő függvényében regressziós függvénnyel határozzuk meg. Lineáris trend azonosítható be akkor, ha az időegységenként bekövetkezett változás, abszolút értelemben közel állandó, a változás egyenletes. Az exponenciális trend esetében a vizsgált jelenség egyik időszakról a másik időszakra mindig ugyanannyiszorosára, azonos százalékkal nő vagy csökken. Parabolikus a trendfüggvény, ha irányvonal változást tapasztalunk, növekvőből csökkenő vagy csökkenőből növekvő az idősor.

Az előrejelzések, a prospektív becslések a vizsgált jelenség alakulásának idősorán alapulnak. Az idősorok vizsgálatának determinisztikus szemléletmódja szerint a vizsgált jelenség előre meghatározható „pályával” rendelkezik, amit kisebb-nagyobb véletlen ingadozások befolyásolnak. A sztochasztikus szemléletű idősorelemzés során feltételezzük, hogy a folyamat alakulását saját korábbi állapotaiból és véletlen hatásokból lehet magyarázni. Ezek (ARMA, ARIMA modellek, Box-Jenkins modellezés) jóval bonyolultabbak, egy érdekes cikket itt olvashat alkalmazhatóságukról, illetve az idősorok elemzésének forradalmáról.

Az idősor elemzések egyszerű módszerei közé tartozik a trend, ami hosszú távú alapirányzatot, a teljes idősoron végigvonuló változást jelent, jele: T. A ciklus, vagy ciklikus ingadozás nem a teljes idősorban érvényesülő, középtávú hatás, jele: C. A szezonális hatás, szezonális ingadozás ismétlődő, periodikus hatás, ami évenként, havonta, hetente ismétlődik, jele: S. A véletlen ingadozás, hibakomponens vagy rezidium a zavaró hatásokat leíró, véletlen komponens, jele: R.

Az idősor megfigyelt értékei:

X1, X2, X3, … XN ahol N = a megfigyelt értékek száma.

Az i-edik megfigyelt értéket tekintve

Xi = TiSiCiRi (multiplikatív modell);

avagy

Xi = Ti + Si + Ci + Ri (additív modell).

Abban az esetben, ha az idősorban nincs szezonális és ciklikus ingadozás és a trend is állandó (jele: T*), az additív modellben a folyamatot csak a véletlen ingadozás „téríti el” T*értéktől, azaz:

Xi = T* + Ri Az (N + 1)-edik adat becslése ( BN + 1) az alábbi módszerek szerint lehetséges:

- az utolsó értékre alapozott eljárással:

BN + 1 = XN

Abban az esetben indokolt az alkalmazása, ha a folyamat olyan gyorsan változik.

- átlagoló előrejelző eljárás:

BN + 1 = (X1 + X2 + X3 + …+XN)/N

A becslésnek kicsi a szórása, ha a folyamat stabil.

- az utolsó szakaszra alapozott előrejelzési eljárás:

BN + 1 = (XN + XN – 1 + … + XN – k + 1)/k

Az utolsó „k” értékre alapozott, annak átlagát veszi, ezáltal „véges emlékezetet” feltételez a folyamatról, hiszen elhagyja az XN – k + 1 előtti értékeket

- exponenciális simítás Az XN + 1 becsléséhez felhasználja a teljes idősort, de a régebbi az adatokat, kisebb súllyal.

Egy α-val jelölt, tapasztalati úton megválasztott simító tényezővel (szűrővel) a becslés képlete:

BN + 1 = αXN + (1 – α)BN

Az előrejelzés tehát az utolsó megfigyelés és becslés súlyozott összege.

Abban az esetben, ha a folyamatot trendszerű és véletlen ingadozás is fellép, akkor a trend meghatározásának két megközelítése lehetséges:

1. Analitikus trendszámítás során leírható a folyamat csak az időtől függő lineáris, másodfokú, exponenciális stb. függvényként

Additív modell:

Xi = (A + B • i) + Ri ahol A, B meghatározandó számok.

Az ismeretlenek becslésére a legkisebb négyzetek elve a leggyakrabban használt módszer, azaz

(X1 – A + B • 1))2 + (X2 – A + B • 2))2 + (X3 – A + B • 3))2 … négyzetösszeget minimalizáljuk.

2. Mozgóátlag alapú trendszámítással előállított, nem függvényszerűen leírható eljárás.

A mozgóátlag elemszámának kiválasztása után elvégezzük az átlagolást, pl. ha k = 3, a trend becsült értékei:

B2 = (X1 + X1 + X3)/3 B3 = (X2 + X3 + X4)/3 …

Hátránya, hogy közvetlenül előrejelzésre nem használható.

A két eljárás kiegészíti egymást, az elsődleges számítás, a mozgóátlagolás után keresünk trendfüggvényt. A kiküszöbölésre a folyamatot alkalmas transzformációval trendmentessé tesszük.

A transzformáció lehet különbségképzés (Yi = Xi – Xi – 1; i = 2, 3, … N), második különbségképzés, logaritmikus.

Faktoranalízis, főkomponens-analízis a turizmusban

(Dr.Kóródi Márta)

A faktoranalízis és főkomponens elemzés adatredukcióra és adatstruktúra feltárására szolgáló módszer, azaz az elemzésbe bevont változók számának csökkentésére, illetve a változók közt feltárható struktúrák azonosítására, egyszóval a változók osztályozására használható.

A faktoranalízis és a főkomponens-analízis a statisztikai tömörítés egymáshoz nagyon hasonló eszközei, a megfigyelt változók számának „csökkentésére” használatosak úgy, hogy az a lehető legkevesebb információveszteséget vonjon maga után. Arra is következtetni engednek, hogy a vizsgált jelenség szempontjából melyek a fontos és kevésbé fontos változók, végül így a legnagyobb súlyú komponenseket választjuk ki és használjuk fel az adataink becslésére.

A faktoranalízis statisztikai elemzési módszert egy sokaságra vonatkozó nagyobb adatmennyiségen belüli korreláció azonosítására és annak egyszerűsített módon való megjelenítésére alkalmazhatjuk egy, két vagy háromdimenziós térben. Csoportosítási lehetőséget és ok-okozati összefüggések feltárásának lehetőségét jelenti.

A faktoranalízis a többváltozós regressziós elemzés egy változata. Amennyiben az adott jelenséget úgy vizsgáljuk, hogy a vele kapcsolatban lévő változóhalmazt belső összefüggései alapján faktorokba, vagyis a jelenséget meghatározó belső változókba tömörítjük, amelyek értéke alapján a megfigyelési egységek csoportosíthatók a kapcsolatok jellege szerint. Azt a háttér fiktív változót, amibe az eredeti változók információtartalmát tömörítjük, nevezzük faktornak. Ha a faktorokkal jellemezzük a jelenséget, akkor az eredeti információkból a lehető legtöbbet fel tudjuk használni. Ezáltal alkalmas a változóhalmaz és a segítségükkel leírt jelenség összefüggéseinek feltárására.

A faktorokat a különböző statisztikai programok képesek gyorsan meghatározni. A megfelelő faktorok kiválasztása az elemző feladata. Jellemzően a jelenségek utólagos értékelésénél alkalmazott módszer. A megfigyelési egységek csoportosítására ad jó következtetési lehetőséget. A faktoranalízis nagyszámú megfigyelési egység nagymennyiségű jellemzőjének kezelésére alkalmas, így kiterjedt adatbázisok is elemezhetők vele. Az elemzésbe vonható változók között célszerű, ha legalább valószínűsíthető kapcsolat fennáll, mert az elemzés sikerességét befolyásolja a változók belső kapcsolatainak erőssége, vagyis a sztochasztikus viszonyok jellege. Ekkor értelmezhető az információk faktorokba sűrítése.

Ha homogének a változók, a mutatórendszer korreláltabb, kevesebb faktort kapunk. Ezért célszerű a mutatók korrelációs mátrixának meghatározásával kezdeni az elemzést. Ezzel tisztítani lehet az adatbázist. Nem kell a változókat eredmény és magyarázó változóra bontani, a változók egyenrangúak. A faktorelemzés során különböző jellegű és tartalmú adatok is bekerülhetnek az adatbázisba, például a vonzerőérték pontszámmal jelölve, a férőhelyek száma ezer ággyal jelölve, mivel a módszer a változók közötti hatásokat mutatja ki. A megfigyelési egységek csoportosítását az egyes faktorértékek egységekhez való hozzárendelésével lehet elvégezni, ami akár a megfigyelési egységek kétdimenziós térben való elhelyezését és így csoportosulásának megállapítását is jelentheti, vagy a faktorérték szerinti tipizálást is elősegítheti, magas, közepes és alacsony faktorértékhez tartozó tipikus jelenségek beazonosításával. A módszer önmagában egy időszakra vonatkozik, az időbeni változások kimutatására nem alkalmas. Alkalmazható desztinációk elemzésére, ahol az egyes desztinációkat sokféle tényezővel lehet elemezni, illetve minden olyan turisztikai szolgáltatás esetén, ahol a befolyásoló tényezők nagyszámúak és számszerűsíthetőek. Az adatbázist célszerű itt is sztenderdizálni, azaz egységes vetítési alapot kijelölni. Előnye, hogy a mennyiségi ismérvek mellett minőségi ismérveket is be lehet építeni, vagyis kategóriákat, besorolásokat is meg lehet jeleníteni az adatbázisban.

A faktorelemzés menete: az adatbázis összeállítása után páronkénti korrelációs mátrix összeállítása, ami a változók páronkénti összetartozását szemlélteti és a belső kapcsolatokról nyújt információt. Egy-egy változócsoport mögött felismerhetünk egy közös komponenst, ún. faktort, amely közvetlenül nem mérhető, de jól értelmezhető. A következő lépés a rotált faktormátrix meghatározása, amely a változók súlyát mutatja meg. A faktoregyütthatók a megfelelő változó és faktor közötti korreláció nagyságát mérik.

A további vizsgálatokba vont faktorok kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy számuk 1/3 – 1/4-e legyen az eredeti változók számának és az összes szórás ne legyen nagyobb 60-70%-nál. A különböző faktorok eltérő súllyal befolyásolják ugyanazon X változó alakulását, másrészt ugyanaz a faktor is eltérő súlyokkal hat a különböző X változókra. Ezeket a súlyokat nevezzük faktorsúlynak (factor loading). A kommunalitás pedig megmutatja, hogy a tényező varianciájából mennyit magyaráz meg a közös faktor. A faktormátrixot gyakran elforgatjuk (rotálás) a faktorsúlyok könnyebb értelmezhetősége miatt. Így egyes paraméterek és faktorok közötti korrelációs értékek módosulnak, a nagyobb faktorsúlyúak még nagyobbak, a kisebbek még kisebbek lesznek.

A faktorszerkezet kijelölése után a megfigyelési egységekhez kell rendelni a faktor pontszámokat. A faktorpontszámok alapján csoportosíthatóak is a megfigyelési egységek. Mivel a faktorelemzés képes a mennyiségi jellemzőket a minőségiekkel összehasonlítani, így a szociológiai és a közgazdasági módszerekkel gyűjtött és előállított adatok jól módszerekkel jól összekapcsolhatók és kombinálhatók.

A faktoranalízis alapja lehet a további klaszterelemzéseknek is, ami alapján a megfigyelési egységek tovább tipizálhatók.

A hatásuk szerint a következő faktorokat különböztetjük meg:

Közös faktor (common factor), amely több megfigyelési X változóra hat.

Általános faktor (general factor): az összes X változót befolyásolja.

Csoport faktor (group factor): legalább két X változóra hatással van.

Egyedi faktor (specific factor): csak egyetlen X változót befolyásol.

A többdimenziós skálázás a faktoranalízis alternatívája, az elemzés célja a megfigyelt elemek közti hasonlóságot/különbözőséget tükröző csoportok megtalálása, ahol az összetartozás nem feltétlenül statisztikai korreláción alapul.

A főkomponens-analízis is tömöríti a változókat azok kovariancia (korreláció) struktúrájából következtetve. Az első főkomponenst úgy kapjuk, hogy megkeressük azt a lineáris kombinációt, amelynek a szórása maximális. Annyi főkomponens lehet ahány változó van, de csak néhányat használunk fel, azokat amelyekben a változók információratalma leginkább megőrződik. Ezt a kumulált sajátérték rátával mérhetjük, amnek 0.8-0.9-es értéke azt jelenti, hogy az információnak csak 10-20%-t veszítjük el. A módszer általában az összetett adatelemzés első fázisa, a főkomponenseket felhasználhatjuk klaszterezésben, vagy a főkomponensek alapján ábrázolni lehet a sokdimenziós adatállományt egy pontfelhőként a koordináta rendszerben.

A faktoranalízis esetében a főkomponensanalízissel szemben fontos különbség, hogy a faktorokat az eljárás végén értelmezni kell, jelentésük van. Ugyanakkor a főkomponens analízissel szemben, ahol az egyes főkomponensek az eredeti változók lineáris kombinációjaként kerültek előállításra, a faktoranalízis során az egyes változók fejezhetőek ki a faktorok lineáris függvényeként.

A sokdimenziós skálázás eljárás MDS (MultiDimensional Scaling) az adatok hátterét, azok rejtett szerkezetét vizsgálják, amit a statisztikai eszközök feltárás után szemléletessé tehetnek. A szemléltetett információkat könnyebb értelmezni, mint egy nagy adathalmazban áttekinteni az adatok struktúráját. A geometriai szemléletesség úgy valósul meg, hogy a valamely szempontból hasonló adatok közel kerülnek egymáshoz, a különbözőek pedig távol. Az ábrázolt adatok terébe koordinátatengelyek illeszthetőek, amelyek segítségével magyarázhatókká válnak a kapott eredmények. A módszer segítségével az egységeket leíró input adatokból, vagyis az észlelt hasonlóságokból, különbségekből szisztematikus módon lehet létrehozni output eredményeket, amelyek a megfigyelési egységek térbeni viszonyát visszatükrözik. Az eljárás eredménye egy ponthalmaz „képe”, amit térképnek is szoktak nevezni. A szabályosság a pontok elhelyezkedésében vizuálisan is felfedezhető, vagy a tengelyek illesztésével és beskálázásával a pontok skálaértékei meghatározhatók, amelyek alapján, de nem feltétlenül minden esetben különböző konfigurációk is felállíthatók.

Az MDS metrikus eljárással (a bemenő adatok intervallum, vagy arányskálájúak), vagy nem metrikus eljárással folytatható le. A faktoranalízissel összehasonlítva a hasonlósági mérték pontos definiálásával jobb csoportosítási rendszerek alakíthatóak ki.

Az MDS alapegyenlete:

f(δjk) = djk, ahol: δjk = az adatok megfigyelt különbözőségei,

djk = a képzett térben mért távolság.

A megoldás hibájának ellenőrzésére az S (stressz)mutató használatos, ami a pontkonfigurációnak az eltérését mutatja az eredeti különbözőségmátrixtól.

A stresszérték alapján az illeszkedés lehet kiváló (0,00-0,05), jó, elfogadható (0,10-0,20), illetve nagy információveszteséggel járójóságára az alábbi kategóriák használatosak:

A sokdimenziós skálázás turisztikai szolgáltatások esetében történő alkalmazhatóságáról egy bormárka-kutatás eredményeinek áttekintésével itt győződhet meg.

A lineáris regresszió-elemzéssel két változó közötti kapcsolat vizsgálható A páronkénti korreláción alapuló többdimenziós skálázással (MDS) és hierarchikus klaszterezéssel a csoportosítási lehetőségek vizsgálhatók.

Cluster- és diszkriminancia analízis turisztikai alkalmazása

(Dr.Kóródi Márta)

A klaszter analízis esetében az a feltételezés, hogy megfigyelhető egy tulajdonsághalmaz, amely minden turisztikai szolgáltatónál, vagy kistérségben, desztinációban (vizsgálati egységben) ismert. Meghatározandó a vizsgált egységek m csoportja (clustere) úgy, hogy bármely egy egység egy és csak egy csoporthoz tartozzon és azok az egységek, amik ugyanazon csoportba tartoznak, "hasonlók" legyenek, míg a különböző csoportokhoz tartozók ne legyenek "hasonlók". A módszert azéles körben használják a gazdasági élet számos területén (marketing, ügyfélminősítés, hitelminősítés), és a tudományos élet számtalan területén (orvosi diagnosztikában, számítástechnikában, pszichológiában, stb.) Az egyes csoportok egymástól a lehető legnagyobb mértékben eltérnek, míg csoporton belül az elemek a lehető legnagyobb mértékig megegyeznek, illetve hasonlóak az összes tulajdonságukat együttesen figyelembe véve.

A keresletoldali, kínálati oldali és a területi jellegű kutatások gyakran alkalmazott módszere a klaszteranalízis. Olyan csoportosítási eljárást jelent, amelyben az egyes csoportokat úgy alakítják ki, hogy köztük ne legyen átfedés, így az osztályzás után a csoportok halmaza kiadja a teljes halmazt. A klaszteranalízis során ismeretlen számú csoport képződik úgy, hogy hozzárendelődnek a tulajdonságok, ugyanakkor az egy csoportba tartozó elemek nem azonosak minden paraméterben, a hasonlóság is megengedett. Ex-post elemzéseket szolgáló módszer.

A gyakorlatban használt klaszterezési eljárások két csoportba sorolhatók:

• hierarchikus módszerek,

• nem hierarchikus módszerek.

A hierarchikus klaszterezés során az elemeknek, illetve csoportjaiknak egy rendszerezett struktúráját kapjuk. Módszerei között megkülönböztethetőek az összevonó (agglomeratív) és a felosztó (divizív) eljárások.

Az összevonó eljárás menete:

• kiinduláskor a vizsgálatba bevont n darab elem n darab egyelemű klasztert képvisel,

• az egyes elemek (klaszterek) közötti távolság alapján (hasonlósági mérték) összevonják egy klaszterbe pl. a minimum értékhez tartozó két leghasonlóbb klasztert, (n – 1 klaszter marad),

• majd az új klaszter többitől lévő távolságát kiszámítva megismétlik az összevonási eljárást mindaddig, amíg minden elem be nem kerül egy közös klaszterbe.

Az összevonás nemcsak a fent említett minimális távolság alapján történhet, hanem kezdődhet pl.a legtávolabbiak összevonásával, vagy más elven, amit az alábbi módszerek írnak le:

• Legközelebbi szomszéd (nearest-neighbour) módszer..

• Legtávolabbi szomszéd (furthest-neighbour) módszer.

• Centroid módszer. A két klaszter középpontjának távolságát veszi figyelembe.

• Ward-módszer. A klaszteren belüli eltérés-négyzetösszeg alapján képzi a klasztereket.

A divizív, szétválasztó eljárások fordítva működnek, a függetlenség mértéke alapján kerülnek szétválasztásra a klaszterek újabb klaszterekké. A szétválasztás megfelelőségét a χ2 méri. Az eljárás itt is az egyelemű klaszterméretig ismétlődhet.

A klaszterezési eljárást dendrogram szemlélteti. A vízszintes tengelyen az egyedek sorszámai, a függőlegesen a távolságmértékek kerülnek feltüntetésre, a nagyobb ugrások jelzik az elkülönülő csoportokat (10. ábra).

10.ábra Dendrogram

Forrás: Lehota 1996

A klaszterszám meghatározásához támpontként szolgál a klaszterszám–négyzetes hibaösszeg grafikonjának „könyökpontja”.

A nem hierarchikus klaszterezési módszer előre megadott, k számú klaszterből indul ki, s az eljárás folyamán alakulnak ki a csoportok végleges elemszámai az elemek áthelyezésével egy optimalizáló döntési függvény alapján, s mivel a mintában a teljes eltérés négyzetösszege állandó, ez a klaszterező eljárás is a csoportok közötti varianciát maximalizálja, a csoporton belüli varianciát pedig minimalizálja, így alakítja ki a homogén csoportokat. Az előre megadott k klaszterszám miatt ún. k-means eljárásnak, k-közép eljárásnak nevezik.

A klaszteranalízisnél diszkriminancianalízissel szemben nincsenek előre megadott osztályok, ezeket kell kialakítani. Akkor érdemes klaszterezést alkalmazni, ha a változók ábrázolása során a pontfelhő jól elkülönülő részekből áll. A K-közép módszernél adott a klaszterek száma, a feladatunk a megfigyelések besorolása.

A diszkriminancia analízis a megfigyelési egységek tulajdonságaik szerinti osztályozására, homogén csoportokba való besorolására használt eljárás. Egyetlen tulajdonság nem elegendő arra, hogy annak értékeire kapott gyakoriságok alapján a megfelelő csoportosítást elvégezzük. Olyan turisztikai szolgáltatók változói alapján, amelyekről tudjuk, hogy melyik csoporthoz tartoznak megadhatjuk a változóknak egy olyan függvényét, vagy függvényeit, mely alapján a csoportokhoz való tartozás felismerése lehetővé válik, ezáltal minden szolgáltatót el tudunk helyezni a csoportosítási rendszerben. A keresleti oldalt vizsgálva kérdésként merülhet fel, hogy a turisták személyes beállítottsága, utazási motivációi, jövedelmi jellemzői és fogyasztási magatartása közül mik határozzák meg leginkább, hogy melyikük fog belföldi, vagy külföldi desztinációba szabadidős vagy üzleti úton résztvenni. A meghatározó tulajdonságok, faktorok ismeretében a függvényszerűen leírható modell előrejelzésre is alkalmazható.

A diszkriminancia-analízis a jelenségek osztályozásának egy lehetséges módszere, feltétele, hogy elkülöníthető legyen egy diszkrét, ún. osztályozó változó, és egy vagy több kvantitatív változó. Az eljárást alkalmazható a csoportok különbözőségének, a változók különbözőségben játszott szerepének meghatározásában, illetve különbözőségen alapuló osztályozófüggvény kialakításában. Azt vizsgáljuk, hogy mennyire különböztetik meg (diszkriminálják) a kvantitatív változók az egyes osztályokat A diszkriminancia-analízis lehet a változók normális eloszlása esetén paraméteres és ellenkező esetekben nemparaméteres elemzés. Ha az egyes osztályok kovariancia struktúrája megegyezik, akkor lineáris diszkriminálást kell végeznünk, azaz ekkor a diszkriminálási szabály egy lineáris függvény. Más esetekben pedig a (bonyolultabb) kvadratikus diszkriminálást kell végrehajtani. Az egyezőséget (homogenitást) chi-négyzet próbával tesztelhetjük. A Mahalanobis távolság, vagyis a változónkénti osztályközéptől számított alapján meg lehet határozni, hogy mely változók játszanak szerepet a diszkriminálásban, a többit esetleg el is hagyhatjuk. A diszkriminanciaanalízis technikájának vázlatos bemutatásához és értelmezéséhez tekintsük át a hajdúszoboszlói szállodákat, melyek alapvetően a spa-wellness és a konferencia csoportokba tartoznak. Ez a két megfigyelési csoport legyen A és B. Minden szállodára (függetlenül az A és B csoportba tartozástól) egy ún. diszkriminancia értéket határozunk meg az alábbi egyenlettel:

Z = w1X1 + w2X2 + w3X3 + … + wpXp

ahol: wi = diszkriminancia-koefficiens (standardizált érték),

Xi = megfigyelt változó, vagyis egy-egy szálloda.

Az Xi változók wi súlyainak abszolút értéke a „diszkriminálóerőt” jellemzi: a nagyobb együttható az Xi változó nagyobb jelentőségét mutatja a csoportok közötti megkülönböztetésben.

Input-output modell

(Dr.Kóródi Márta)

Az input-output elemzés olyan módszer, olyan esetekben alkalmazható, amikor kölcsönös kibocsátások, felhasználások, ennek következtében ismételt kibocsátások és felhasználások keletkeznek különböző megfigyelési egységek, makrogazdasági ágazatok, területi szintek között, a turizmusban desztinációk, vagy a turisztikai régiók között. A kölcsönhatást jeleníti meg a modell közbülső vagy végső fogyasztás formájában. Ez a módszer akkor alkalmazható, ha az input- és output-adatok rendelkezésre állnak. A módszer jellemzően a keresleti-oldali hatások elemzésére használható.

Jellemző makrogazdasági példa az input-output modellre a társadalmi elszámolási mátrix, amelynek logikája kisebb területi egységekre, vagy a turizmus összekapcsolódó tevékenységeire és értelmezhető. Másként ágazati kapcsolatok mérlegének is nevezik és elemei egy olyan modellt alkotnak, amely a termékmozgásokkal együtt az elszámolásokat is bemutatja, miközben statisztikai, elemzési és modellezési céljain kívül ellenőrzési funkciót is betölt.

Egyszerűsített társadalmi elszámolási mátrix, mint input-output modell

Az egy adott időszakra készült társadalmi elszámolások mátrixának részmátrixai különböző tartalommal bírnak. A bal felső mátrixban a termelés közbeeső javainak input-output folyamatai láthatók, a mátrix bármely eleme az oszlopnak megfelelő iparág vásárlásainak értékét mutatja a sornak megfelelő iparágtól. A jobb felső mátrix elemei a végső felhasználásra szolgáló javak értékesítéseit mutatják, a felhasználók által az iparágaknak fizetett összegeket. A bal alsó mátrix elemei az egyes iparágak elsődleges inputvásárlásainak értékét mutatja. Az oldalszárny összegző rovatai az összes felhasználást tartalmazzák, a termelő felhasználás és a végső felhasználás összegeként, míg az alsó szárny összegrovatai a bruttó kibocsátást, ami a termelő felhasználás és a hozzáadott érték összegével írható le.

Input-output modellt használunk, ha az adott desztináció, vagy tevékenység külső-belső kapcsolatait szeretnénk leírni és elemezni. Az egymáshoz kapcsolódás az egyes vállalkozások vagy gazdasági ágazat esetében azt is jelenti, hogy egymás kibocsátásait inputként kezelik, illetve saját outputjainak egy része, vagy egésze más vállalkozások számára inputként jelentkeznek.

Az adott tevékenység, pl. a turizmus ráfordítás-szerkezetét egy adott területi egységen belül a társadalmi elszámolásokhoz hasonló, sakktábla-szerű mérleg adja meg., amelyben szerepel a beszállítás, a hozzáadott érték, illetve a kibocsátás. A mérleg felépítésekor először a mutatók kerülnek rögzítésre, pl. az egy termelési, vagy szolgáltatási egységre vonatkozó ráfordítások. Az egységnyi kibocsátáshoz szükséges halmozott ráfordítások mutathatják az adott térség turisztikai szolgáltatásaihoz szükséges belső egymásra épülést, a turisztikai szolgáltatások és szolgáltatók belső összefüggéseit.

Desztináció szinten értelmezve az input-output mérleg kijelöli, hogy milyen beszállításokra van szüksége az adott térségnek, illetve milyen fölösleges kapacitásokkal, potenciális kiszállítási lehetőségekkel rendelkezik a többi területi egység, desztináció felé. Segítségével meghatározható, hogy egy-egy fejlesztés esetén a kapacitásnövekedés milyen belső és külső hatásokkal járhat.

A modell kidolgozása nagyon munkaigényes, egyedi felméréseket igényel. Ahhoz azonban, hogy a turizmus szerkezetének és belső kapcsolatainak elemzésére tudjuk felhasználni az input-output modellt, meg kell határozni az adott ágazat belső szerkezetét. Ehhez mélységeiben ismerni kell a turisztikai szolgáltatásokhoz kapcsolódó gazdasági egységek tevékenységét, illetve a ráfordítási kapcsolatokat is fel kell mérni, amelyek közül a szállítási kapcsolatok könnyebben feltérképezhetőek. A felmérés általában nem teljeskörű, reprezentációs eljáráson alapul, ami alapján a desztináció összes teljesítményéhez való hozzájárulást lehet becsülni és meghatározni a kibocsátási és felhasználási szerkezetet. Általában egy évre készül az input-output mérleg, statikus jellegű és kiszűrendőek a nem az adott területen székhellyel rendelkező vállalkozások.

A nagy adatigényt ki lehet küszöbölni a reprezentációs módszerekkel, másrészt a kapcsolatokat lehet becsülni, illetve lehet leszűkíteni csak a helyi fogyasztás felvételére. Ezek alapján a belső négyzet összeállítható. ami által már önmagában is hasznos információkat lehet kapni a turisztikai szolgáltatók területi együttműködéséről, illetve a tervezett hatások érvényesüléséről ezen a korlátozott területen a ráfordítások és fogyasztások tekintetében. Ez a belső négyzet, mint az elemzés alapja megjeleníti a területi gazdaság összetartozását, a specializáltságot, illetve függőséget más területi egységektől. Arról is információt nyújt, hogy mennyire függ az adott terület külső kapcsolatoktól, melyek a legfontosabb piacai, és mennyire függ az adott terület gazdasága a külső piacoktól. A nagyon részletes kérdőíves adatfelvétel és feldolgozás költségessége is korlátozza a módszer alkalmazását.

Elvileg mind előzetes, mind utólagos elemzésekre alkalmas a modell, a felállításának bonyolultsága miatt azonban elvétve alkalmazzák. Hatásvizsgálatokra úgy alkalmazható, hogy a mátrixon a bejövő támogatások hatásait végigfuttatjuk, vagyis a termelés-, szolgáltatás növekedés megjelenését a szállítási- és értékesítési kapcsolatokon keresztül. Nagy adatigénye van, sok gazdasági szereplőt kezel, még reprezentáció esetén is. A gazdasági kapcsolatok sem állandóak, a piaci viszonyoktól függően változnak, ami újabb mérleg kialakításának szükségességét jelenti. A klaszterek esetében is lehet input-output mérleget felállítani.

Ökonometriai modell

(Dr.Kóródi Márta)

A makroökonómiai modellezés módszere a regionális, országos vagy nemzetközi gazdasági rendszerek mechanizmusainak szimulációjára szolgál. A makrogazdasági elméleteken alapuló modellek trendek alakulás- és hatáselemzésére is használhatóak. Adott desztináció turisztikai teljesítményének alakulását is lehet modellezni, mint a makrogazdasági modellek esetében is, hasonlatosan a turizmusnál is a keresleti oldal alakulását a befolyásoló tényezők szorosabb összefüggései miatt egyszerűbb elemezni, mint a kínálati oldalt.

Az ökonometriai modell egy gazdasági rendszer működését szimuláló rendszer, amelyben lezajló folyamatok matematikai összefüggésekkel kerülnek leírásra. Idősorokból áll a rendszermodell, amelyek mögött az egyes jelenségek közötti kapcsolatok is szerepet játszanak, amelyek leírására démonokat alkalmazunk. A valóságot a démonok tartalmának változtatásával lehet közelíteni. A kitűzött célhoz vezető utat vizsgálva meghatározhatóak, hogy hogyan kellene a rendszer egyes elemeinek a cél eléréshez működniük. Előzetes elemzésekre alkalmazásnál a fejlesztés hatásait lehet a már működő rendszermodellben végigkövetni, amennyiben ismert a modell egyes elemeinek működése. Ilyen hatással lehet turizmusra egy regionális repülőtér, vagy élményfürdő, vagy konferenciaközpont kialakítása.

Jellemző azonban a tervezett adatok helyett a valós adatok alapján történő értékelés. A módszer akkor alkalmazható, ha az adott tevékenység, vagy terület működése leírható külső, vagy belső feltételek alapján. A folyamatokat ebben az esetben is az időbeni változások alapján mutatja be, amelyekben az egymás közötti kölcsönhatások is megjelennek. A jól kidolgozott modellek számítógépes támogatottságúak, és a különböző folyamatok térbeni és időbeni egymásraépültségét is képesek követni. A dinamikus modellekben a bekövetkezett változások végigvezethetőek és a következő időszak tervezési alapjául szolgálhatnak. A számítógépes modellek grafikusan jól szemléltetik a bekövetkezett változásokat és eredményeket. A magas költség miatt a desztinációk önállóan nem képesek fenntartani a modelleket, a folyamatos nagy adatigény, a fenntartás, a karbantartás, az új összefüggések beépítésének ráfordításai a modell költségeit növelik. A jelenlegi modellek számítógépes háttérrel működtethetőek. Többnyire a szoftverfejlesztők a betanítást elvégzik, a kijövő adatok értelmezésének, elemzésének megtanulásában segítséget nyújtanak.

Célszerű nagyobb területi egységekre, turisztikai régiókra kialakítani a modellt, pl. egy régió alapvető vonzerőfejlesztési helyének meghatározásánál, amennyiben mesterséges, nem a természeti adottságokhoz kötődő attrakcióról van szó, a modellezés segíthet az optimális hatás elérésében. Mivel hosszú távú előzetes adatbevitel szükséges, legalább a területi lehatárolásnak állandónak kell lennie. Az összetevők hatáskapcsolatának jellemzése az ismert kvalitatív és kvantitatív ismérvekkel. Miután a modell működik és megkaphatók outputjai, össze kell vetni a valóság és a szimulált modell működését, a hatásmechanizmusokat, majd a modell viselkedését a démonok kontrolljával megvalósítva lehet ellenőrizni. Beavatkozni akkor szükséges, ha vagy a struktúrát, vagy a paramétereket megváltoztatva a valóság jobban közelíthető. A modell kimenő adatai aszerint variálódnak, hogy a modell mely eleme, mely tényezőjének a hatása lesz hangsúlyosabb a modell működése során.

Az itt található cikk alapján képet kaphat a többváltozós területi modellekről.

Mintafeladat több parametrizáló módszer együttes alkalmazására

(Dr.Kóródi Márta)

A bemutatásra kerülő kutatás kérdésfeltevése:

Milyen tényezők és mennyiben határozzák meg az elmaradott, vidéki jellemzőket mutató kistérségek turizmusát, mennyiben függ össze a gazdasági fejlettség és a turisztikai potenciál a turisztikai teljesítménnyel, valamint milyen csoportok képezhetők a kistérségekből jellemzőik alapján, amelyek a további fejlesztések szempontjából együtt kezelhetők. A turisztikai termékek sokszínűsége és az jegyzet keretei szükségessé tették a szűkítést, az információk korlátozott áttekintését, a vidéki turizmus egyes kiemelt területeire koncentrálást. Ezért hat stratégiai turizmusfajta került kiválasztásra azonos módszerekkel vizsgálva.

A vizsgálatba bevont 92 kistérség alapadatait az 1. táblázatcsoport, 2. táblázatcsoport, 3.táblázat csoport, és a 4. táblázatcsoport tartalmazza.

Az adatok feldolgozásánál alkalmazott módszerek:

­ A statikus és dinamikus vizsgálatok egyszerűbb eszközei a viszonyszámok, amelyek összetétel-elemzésre, a vendégek, vendégéjszakák kistérségenkénti megoszlásának jellemzésére szolgálnak adott évben. Összehasonlításra alkalmas viszonyszámként képezhetőek fajlagos ellátottsági mutatók, 1000 lakosra vetítve a vizsgált tényező értékét. A dinamikus elemzés a változás ütemének, idősorok esetén a terjedelmének meghatározására is kiterjedt.

­ Az alapadatok és a származtatott adatok kombinatív csoportosítása, a kontingencia táblázatok szerkezete az ismérvek rendszerét tekintve azonos logikát követ.

­ Többféle átlagolási technikát alkalmazása található elemzésben, melyek módszerét az átlagolandó adatok jellemzői határozták meg. Az egyes kistérségi jellemzőkből a vidéki átlagot súlyozott aritmetikai átlaggal lehet meghatározni népességarányos súlyozással. A turisztikai potenciálok esetében egyszerű számtani átlagolás a megfelelő technika. Geometriai átlagolást a turisztikai teljesítmény évenkénti átlagos fejlődési ütemének meghatározására lehetett alkalmazni, majd fejlődési indexek meghatározásánál az egyes kistérségek turizmusának átlagos fejlődési ütemét kellett viszonyítani a vidéki kistérségek átlagos fejlődési üteméhez. A fejlődési indexek alapján rangsorképzés is található az elemzésben.

­ A kutatás visszatérő módszere a vidéki átlaghoz való viszonyítás és az ez alapján történő kategorizálás. Az eljárás logikája szerint az egyes mutatókból az átlaghoz viszonyításuk után az eltérés mértékének (statikus), illetve a változás ütemének (dinamikus)„sávos” értéke alapján következtetni lehet a kistérség típusára. A sávokat a sokaság jellemzői alapján, az átlag elhelyezkedése szerint kell megállapítani. Az áltag  10-15%-os sáv a középső kategória, ezen kívül eső értékek a szélső kategóriákba tartoznak.

­ Az eloszlások jellemzésénél a módszerek közül alkalmazásra kerültek a szórás, variancia, relatív szórás mutatók. A sztochasztikus kapcsolatok meghatározásánál az ismérv típusa szerint asszociációs és korrelációs együtthatókkal jellemezhetők a fennálló összefüggések. A turizmushoz kapcsolódó változók kölcsönös összefüggéseit korrelációs mátrix mutatja.

­ Az egyszerű módszerek korlátait a többváltozós eljárások alkalmazásával lehetett feloldani. A vizsgált kistérségek turizmusát meghatározó tényezők nagyszámúak, egymással különböző mértékben függnek össze. A többváltozós elemzések közül a változók információ tartalmának tömörítésre a főkomponens analízis alkalmas. A módszer megmutatja azt, hogy a jelenség vizsgálata szempontjából mely tényezők szignifikánsak, a lényeges összetevők milyen rendszer szerint kapcsolódnak egymáshoz, milyen irányúak az összefüggések, csoportosíthatóak-e úgy, hogy az egyes csoportokon belül a jellemzők szoros összefüggést mutassanak.

­ A klaszteranalízis egy halmaz elemeinek csoportosítását, részhalmazokra bontását teszi lehetővé több osztályozó változó esetén. A klaszteranalízis során olyan csoportok kerülnek kialakításra, amelyeken belül lévő kistérségek azonos jellemzőkkel bírnak, hasonlóságuk nagy és jól elkülönülnek más csoportoktól. A kutatás összegzésénél került alkalmazásra a módszert, a vizsgált hat turizmusfajta teljesítménye alapján képezve a csoportokat. Az eredményeket dendrogram szemlélti.

­ Az analitikus trendszámítás módszere került alkalmazásra a vizsgált kistérségi turizmus alakulásának jellemzésére és az országos turizmus-trenddel való összehasonlításra, feltételezve, hogy az adatok alapján felismerhető tartósan érvényesülő tendencia, amely megadja a fejlődés irányát. A trendfüggvény kiválasztásához illeszkedésvizsgálat szükséges. A „b” paraméterek vizsgálatából a fejlettségre és a fejlődés várható ütemére levont következtetés valós extrapolálásra nem alkalmas az idősor elemeinek alacsony száma miatt.

­ A turizmuspotenciál „egy adott régióban létező turisztikai fejlesztési lehetőségek; valamint a régió adott időpontbeli ajánlata alapján, a jelenlegi feltételrendszer figyelembe vételével kialakítható idegenforgalmi termékek összessége”. A turisztikai potenciál mérésének nincs nemzetközi gyakorlata. A kutatásban a Phase analízis első területe, a desztinációelemzés került alkalmazásra, kiemelve a vonzerők értékelésének szakaszát. A Resource analízis középpontjában is a vonzerők számbavétele áll. A vonzerők minősítése az U.I.O.O.T. (Union International de Organismos Oficiales de Turismo) hármas módszere alapján végezhető, az adott erőforrás egyediségét, piacképességét és fenntarthatóságát értékelve. A módszerrel a vonzerőpotenciál határozható meg.

­ A különböző vizsgálati szempontok alapján végzett értékelések összegzése után kistérségi rangsorolás következik, majd kategóriaképzés aszerint, hogy a rangsor mely szakaszába tartozik a kistérség. A többdimenziós vizsgálatoknál a portfólióelemzés módszerét, kontingencia táblás elemzés alkalmazható az azonos jellemzőkkel rendelkező kistérségek típusainak megkülönböztetésére az egyes dimenziókat véve a portfóliómátrix dimenzióiként. Kartogramokon kerültek szemléltetésre az eredmények.

1.vizsgálat: A gazdaság és a turizmus kapcsolata a vidéki kistérségekben

Az adottságok különbözősége, a differenciált fejlődés, az egyenlőtlen ütemű növekedés koncentrálódott centrumokat és hátrányos helyzetű perifériákat eredményezett. Az utóbbiak közé tartoznak jellemzően a vidéki kistérségek. A turizmus integrált fejlesztő hatásának meg kell jelennie a terület lakossági és vállalkozási jövedelmeinek növekedésében. Az általános vélekedés alapján felállított hipotézis szerint a turizmus fejlődése a gazdaságilag és a turisztikai infrastruktúrát tekintve is az átlagnál nagyobb ütemben fejlődő vidéki kistérségekben meghaladja az átlagos ütemet. Feltételezhető, hogy a gazdagabb területekre - mégha azok vidékiek is - szívesebben látogatnak, ott több időt töltenek a vendégek, főként, ha az infrastrukturális ellátottság is meghaladja az átlagot. A hipotézis beigazolódásával egyértelművé válhat, hogy az infrastruktúra, a műszaki-technikai ellátottság növelésére kell az erőforrásokat koncentrálni. Mindezeken túl a turizmus pozitív gazdasági hatásai is érezhetőek a turisták által gyakrabban látogatott területeken, ami megjelenik a gazdaság és a turisztikai potenciál fejlődésében, a jövedelem, mint az életminőséggel közvetlenül összefüggő tényező növekedésében

Az elemzéshez meghatározásra kerültek a gazdasági és turisztikai potenciált jellemző mutatók és a turizmus teljesítményére utaló mutató. A tényezők statikus vizsgálata a vidéki átlaghoz viszonyításukból és a képzett kategóriák több jellemző szerinti metszeteinek kiválasztásából és értelmezéséből tevődött össze. Az átlagok minden esetben a népességszám súlyszámként történő felhasználásával kerültek meghatározásra. A dinamikus vizsgálatok a 2002-es és 1998-as évek viszonyára terjednek ki, a régebbi időszakok kizárásának legfőbb indoka az eltérő kistérségi struktúra, illetve a kereskedelmi szálláshely kategória eltérő tartalma volt. Az időszakba tartozó további három év évenkénti fejlődési üteme (2001/1998; 2000/1998; 1999/1998) viszonylatában azonos módon elvégzett vizsgálat eredményei is összehasonlításra kerültek, ami a jelenségek időbeniségére is következtetések levonását teszi lehetővé. A 2003-2004. évekre vonatkozó megállapítások kiegészítő jellegűek, a számítások célja annak bizonyítása volt, hogy az új vidéki térkategóriákra is jellemzőek a megállapított összefüggések.

- A gazdasági potenciálra az egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó mutatója alapján lehetett következtetni. E mutató szerint kerültek elhatárolásra mindkét kistérség-kategóriában azok a kistérségek, ahol az egyes években a vidéki átlag feletti volt a gazdaság fejlettsége. A dinamikus vizsgálattal pedig azok a kistérségeket kerültek kiválogatásra, ahol a fejlődés átlagot meghaladó ütemű volt.

- A turisztikai potenciált az 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma jelzi. A vizsgálati módszer az előzőnek megfelelő, statikusan az átlag feletti ellátottságú vidéki kistérségeket, dinamikusan az átlagos fejlődési ütemet meghaladó kistérségeket lehetett kiemelni.

- A turizmus teljesítménye az 1000 lakosra jutó vendégéjszaka mutatóval mérhető. A mutató kiválasztása mellett és ellen is több érv szól. A turizmus teljesítményének mérése makrogazdasági szinten nem megoldott, egyetlen mért mutatója az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma. A statikus és a dinamikus vizsgálat elve megegyezett az előzőekével. A vizsgálat az átlagot meghaladóan növekvő kategória és az átlagos növekedési ütemet el nem érő, de növekvő kiadott férőhelyszámot realizáló kategória elemzésével folytatódott.

- Az előző csoportok közül szétválogatásra kerültek a gazdaság, a fogadóképesség és a vendégéjszakák különböző irányú változásait mutató kistérségeket, úgy vélve, hogy a dinamikák között jól értelmezhető összefüggés van, ami magyarázhatja a turizmus különböző irányú változását.

A 60 db vidéki kistérség közül 28 kistérség (46,7%) 1 lakosra jutó SZJA befizetése a vidéki átlag (rendre 33 610, 40181, 48414, 57860, 64318 Ft/fő) felett volt a vizsgált években, a 32 erőteljesen vidéki kistérség közül 7-ben, ez 21,9%-a a részsokaságnak. Egyértelműen jelzi a megoszlás a vidéki kistérségek fölényét a fejlettség, a gazdagság területén az erőteljesen vidékiekkel szemben. A 2003-2004-ben a 102 db vidéki kistérség közül 38-ban, illetve 35-ben (37,3% és 34,3%) volt az SZJA a vidéki átlag felett (61 503 Ft/fő és 62 814 Ft/fő), ami a jelenség megegyezőségét mutatja. A gazdasági teljesítményre, de nem a teljesítőképességre utal ez az arány, hiszen az adottságok és a lehetőségek bizonyára nem maradéktalanul kerültek hasznosításra, illetve kihasználásra.

Összevetve a 2002. évet az előző évek adataival két erőteljesen vidéki kistérség (Sárbogárdi, Vasvári) viszonylagosan szegényebb lett és az átlagos fejlettséget nem érte el. Gazdagodott öt vidéki kistérség (Pécsváradi, Mezőkövesdi, Gyöngyösi, Pásztói, Nyírbátori), így az átlag fölé került. Viszonylagosan szegényedett és az átlagot el nem érő kategóriába került egy vidéki kistérség. A turizmus a fejlődéssel kapcsolható össze, ezért érdemes megvizsgálni, hogy a fejlődés évenkénti átlagos ütemével (rendre 1,19; 1,13; 1,18; 1,2; 1,2) mely kistérségek képesek lépést tartani. A 2003-2004. évek viszonylatában a fejlődés átlagos üteme éppen 50%-os arányban választja szét a kistérségeket.

7. táblázat A vidéki kistérségek gazdasági potenciáljának alakulása 2002-ben (bázis=1998)

Az átlagot meghaladó ütemben 54 kistérség fejlődött. A 28 fejlettebb kistérség közül 16-ban, vagyis az 57,1%-ukban nagyobb ütemű az átlagnál a fejlődés. Az átlag felett fejlett erőteljesen vidéki kistérségek (7 db) közül négyben átlagon felüli a fejlődés üteme is. Az utóbbi adat azt jelzi, hogy a gazdagabb kistérségek között a lehetőségekkel élni tudók esetében további fejlődési folyamatok indulhatnak, ezért ezek dinamikusan fejlődőeknek nevezhetők. A leszakadás szempontjából szükségesnek tartottam megvizsgálni a kevésbé gazdag 57 kistérséget. Közülük 21 vidéki kistérségben (36,8%) és 13 erőteljesen vidéki kistérségben (22,8%) az átlagosnál nagyobb a fejlődési ütem ezek a felzárkózó térségek. Kiemelkedő ütemben fejlődtek a Berettyóújfalui, a Fehérgyarmati, a Nyírbátori, a Vásárosnaményi, a Nagykállói kistérségek. A leszakadó kistérségek aránya szembetűnően nagy, 23 átlag alatti fejlettségű kistérség gazdasága mutat az átlagtól elmaradó fejlődési ütemet. Az átlag alatti fejlődési ütemet mutatók rövidtávon vizsgálva megtorpanóknak, hosszú távon kifulladóknak nevezhetők. A négy fejlettség-fejlődés kategóriába tartozó kistérségek aránya 2004-ben a 2002. évihez viszonyítva kedvezőtlenebb, kisebb a felzárkózó kategória aránya, jóval nagyobb a leszakadó kategória részesedése. A vidék fejlődésére a vizsgált öt évben az egyenlőtlenség volt jellemző. Nagyobb arányt képvisel a dinamikusan fejlődő és a felzárkózó kategória az összes kistérség között, mint a megtorpanók és a leszakadók kategóriái. Az átlaghoz történő viszonyítás alapján az arányeltolódásból arra lehet következtetni, hogy nőtt a leszakadók és a megtorpanók távolsága az átlagtól, mert nem tudták felvenni az átlagos fejlődési ütemet. Ez a regionális gazdaságtan alapproblémájával azonosítható be, a regionális különbségek növekedésével. A helyzet javítása, a pozíciónak megfelelő stratégiát igényel, amelyben a turizmus az adottságoktól függően különböző szerepet tölthet be.

A fogadókapacitás a kistérségekben a kereskedelmi szálláshelyeken rendelkezésre álló férőhelyek számának alakulásával jellemezhető. A statikus vizsgálatból megállapítható, hogy az átlagosnál (rendre 23, 26, 27, 26, 30 db/1000 fő) nagyobb fogadókapacitással rendelkezik 14 vidéki és 9 erőteljesen vidéki kistérség. A vizsgált időszakban a kategóriák arányait jelentősen befolyásoló változás nem történt, a 2003-2004. évek ellátottsági adatai alapján (33 db/1000 fő) sem.

A dinamikus módszerek alkalmazásával megállapítható, hogy hat erőteljesen vidéki és kilenc vidéki kistérségben az évenkénti átlagnál (rendre 1,29; 1,14; 0,98; 1,02; 1,13) nagyobb ütemben fejlődött a kapacitás, és átlagot meghaladó férőhely-ellátottsággal is rendelkeznek. Ezek vagy üdülőövezetben helyezkednek el, vagy a turizmust kitörési lehetőségként kezelik és jelentős erőfeszítést is tesznek ennek érdekében. Ide tartozik az Őriszentpéteri, a Kiskunmajsai, a Balmazújvárosi, a Tiszafüredi, a Szarvasi és a Zalaszentgróti erőteljesen vidéki, a Szobi, a Zirci, a Sárvári, a Lenti, a Fonyódi, a Mezőkövesdi, a Sárospataki, a Fehérgyarmati, a Sátoraljaújhelyi vidéki kistérség.

A férőhelyfejlesztés egy-egy panzió, szálloda átadásával egyszeri, lökésszerű változást jelent, a következő évben, ha nem folyamatos a szálláshelyek bővítése, kerülhetnek akár átlag alatti fejlődési ütemű kategóriába is a kistérségek. Ezért következtetésre alkalmasabbak a statikus eredmények.

Az átlagos férőhely-ellátottságtól ugyan elmaradó, de az átlagos fejlődési ütemet meghaladó férőhelyfejlesztéssel rendelkező kistérségek a turizmusban a vidéki gazdasági tevékenység diverzifikálásának egyik lehetőségét látják, ide 20 vidéki és 9 erőteljesen vidéki kistérség tartozik. A kistérségek 75%-ában a szálláshelykapacitás nem éri el az átlagot, a kategóriában nagyobb az arány (76,7%) az erőteljesen vidéki, mint a vidéki (71,8%) kistérségekben. Ez az előzetes várakozásnak megfelelő eredmény.

11. ábra A kistérségek megoszlása a fogadókapacitás fejlettsége és fejlődése szerint (db)

Összehasonlítva az előző évek férőhelyeloszlásának alakulásával, nőtt a relatív szórása a fogadókapacitásnak (rendre 1,83; 1,93; 1,88; 1,84; 1,83). Az új szálláshelyek felfelé húzzák az átlagot, ezzel párhuzamosan szálláshelymegszűnés is tapasztalható, és az átlagos fejlettséget el nem érő kistérségek aránya is nőtt. A gazdasághoz hasonlóan tehát a fogadóképesség tekintetében is növekedtek a különbségek. A szálláskapacitás fejlesztése a szálláshelyi vendéglátó szolgáltatásokkal a helyi ellátottságot is növeli, tudatos fejlesztésével a helyi hasznosításon kívül a turizmus kistérségi feltételrendszerének kialakításához is hozzájárulnak.

A tényleges turistaforgalom alakulását, a turizmus teljesítményét a rendelkezésre álló adatok közül legjellemzőbben az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma mutatja. A statikus elemzés során szétválogatásra került az átlagnál (rendre 1053, 1123, 1116, 1198, 1265 db/1000 fő) több férőhelyet kiadó 14 vidéki és 4 erőteljesen vidéki kistérséget. Az átlagot rendkívül torzítja három, nagyságrendileg is kiemelkedő, turisztikailag frekventált kistérség adata (Csepregi, Hajdúszoboszlói, Fonyódi). A kistérségek közül kettőben, a Mosonmagyaróváriban és a Kunszentmártoniban az átlagot el nem érő kapacitással realizáltak átlag feletti vendégéjszakát. Hét kistérségben az átlag feletti kapacitás mégsem eredményezett átlag feletti teljesítményt (Zalaszentgróti, Balmazújvárosi, Szarvasi, Lengyeltóti, Kisteleki, Fehérgyarmati, Gyöngyösi). Az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák alakulásából két kategória képezhető, a növekvő és az átlagot (rendre 1,2; 1,06; 1,07; 0,99; 1,07) meghaladóan növekvő vendégéjszaka számmal rendelkező kistérségek kategóriái. Az átlag változása az adott évben az átlagos utazási hajlandóságtól is függ, de a kistérségek egymáshoz viszonyított pozícióját jellemzően nem befolyásolja.

Ezek szerint átlagon felüli ütemben növekedett a teljesítménymutató 36 vidéki és 15 erőteljesen vidéki kistérségben, és jellemzően növekvő volt 8 vidéki és 5 erőteljesen vidéki kistérségben. Az eredmények a turizmus fejlődését, fellendülését mutatják a vizsgált időszakban. A tendenciának az a huszonnyolc kistérség nem felel meg, amelyekben egyértelműen csökkenő a vendégéjszaka szám, ezen belül jóval nagyobb arányt képviselnek (37,5%) saját kategóriájukból az erőteljesen vidéki kistérségek a vidékieknél (26,7%).

A 2003-2004. évre vonatkozó kiegészítő vizsgálatok a kistérségkörben csökkenő átlagos 1000 lakosra jutó vendégéjszakaszámot mutatnak (3,1%). Ezért az átlagos változáshoz viszonyítás mellett a növekvő turisztikai teljesítményt nyújtó kistérségek kiemelését szükségesnek tartom, egyben az egyezőség az előző időszakkal a teljesítmény folyamatosságát is mutatja. A rangsor első 10 tagja: a Baktalórándházai, Dabasi, Kisteleki, Csurgói, Encsi, Ibrány-Nagyhalászi, Fehérgyarmati, Törökszentmiklósi, Püspökladányi, Sárbogárdi.

A továbbiakban az eltöltött vendégéjszakákat tekintve az egyértelműen átlag feletti ütemű fejlődést mutató kistérségek (51 db) vizsgálata következett, a hipotézisnek megfelelően elemezve a részeredményeket.

Az előző elemzés eredményeit összegezve négy kategória képezhető:

- átlagot meghaladó turizmusfejlődés, gazdasági és szálláshelyfejlődés kategóriába tartozik 15 vidéki, 6 erőteljesen vidéki kistérség,

- átlagot meghaladó turizmusfejlődés és (de csak) gazdasági fejlődés kategóriába tartozik 6 vidéki, 2 erőteljesen vidéki kistérség,

- átlagot meghaladó turizmusfejlődés és (de csak) szálláshelyfejlődés kategóriába tartozik 8 vidéki, 4 erőteljesen vidéki kistérség,

- átlagot meghaladó turizmusfejlődés, de átlagon aluli gazdasági és szálláshelyfejlődés kategóriába tartozik 7 vidéki és 3 erőteljesen vidéki kistérség.

Amint a kartogram mutatja, az 51-ből mindössze 41,2%-nyi kistérségben volt átlag feletti a gazdaság, a felkínált és a kiadott fogadókapacitás növekedése. Ez a 21 kistérség felel meg maradéktalanul a kiinduló hipotézisnek (2004-ben ez csak 13 db). A kistérségek 15,7%-ában a gazdaság növekedésével párhuzamosan (2004-ben 2,9%), 23,5%-ában a férőhelykapacitás növekedésével párhuzamosan növekedett az eltöltött vendégéjszaka szám (2004-ben 19,6%).

8. táblázat A vidéki kistérségek kategorizálása a realizált vendégéjszakák alakulása alapján 2002-ben (bázis=1998)

12.ábra A turizmus és a gazdaság fejlődésének összefüggései a magyarországi vidékfejlesztési kistérségekben

Megállapítható a vizsgálat alapján, hogy a két tényező közül a vendég számára az ellátottság fontosabb a település és a lakosság gazdagságánál. A tartózkodás komfortját a szálláshely teremti meg, a vidékiség élményét a térség és lakossága nyújtja. A szerényebb körülmények a vendég képzetében társulnak a vidékkel, így különösen értékeli a tartózkodás kényelmét biztosító szálláshelyet, ami a vendégéjszakák számában is megnyilvánul. A 19,6%-nyi, átlagtól elmaradó fejlettségi körülmények mellett átlag feletti kiadott ágyszámot realizáló kistérségek a következők: Sásdi, Mátészalkai, Hódmezővásárhelyi, Füzesabonyi, Hajdúszoboszlói, Bácsalmási, Kapuvári, Nagykátai, Tamási, Törökszentmiklósi. A Hajdúszoboszlói kistérség kivételével jóval átlag alatti vendégéjszaka számot növeltek átlag feletti ütemben, amely a százalékos eredményt nézve abszolút mértékben jóval könnyebb. Ugyanakkor bevezetni egy kistérséget a piacra, elismertetni vonzerejét jóval nehezebb egy meglévő ismertséghez és elismertséghez képest.

A 2003-2004. évekre vonatkozóan hasonló megállapítások tehetőek. 13 kistérségben növekedett párhuzamosan átlag felett a három tényező, húsz kistérségben befolyásolt jobban a szálláskapacitás, mindössze hétben a gazdagság. Az összefüggések a vizsgált jellemzők között tehát tartósan fennállnak.

Az előző évi eredményekhez viszonyítva hasonló a kistérségek száma az átlagot meghaladó turizmusfejlődést és (de csak) szálláshelynövekedést mutató kategóriában. Bizonyos kistérségek cserélődtek, ami a folyamatos szálláshelyfejlesztésre utal. A harmonikusan, mindhárom tényezőt tekintve egyszerre fejlődő kategóriában a vidéki kistérségek száma nő, az erőteljesen vidékieké csökken. 30 kistérségben hiába fejlődött átlag feletti ütemben a gazdaság, vagy a fogadóképesség, vagy egyszerre mindkettő, a vendégek látogatási és tartózkodási hajlandósága elmaradt az átlagtól. Ez az eredmény cáfolja a hipotézist. Meglepő, hogy nagy számú és arányú (19,6%) az olyan kistérségek részesedése, ahol átlag alatti fejlődési ütemek mellett növekedett a vendégéjszaka szám.

Nem elegendő a turizmus súlyát a vendégéjszakákkal, vagy a szálláshelyekkel, vendéglátóhelyekkel önmagában mérni. Egyenként vizsgálva egyoldalúak a következtetések, ezért a turizmussal összefüggő szélesebb körű mutatórendszer faktorokba tömörítése következett. Az ez alapján végzett kategorizálás komplexebb összehasonlítást tett lehetővé.

A vizsgált kistérségek turizmusát meghatározó tényezők száma magas, egymással különböző mértékben függnek össze. A tényezők összefüggéseinek főkomponens analízissel történő elemzése megmutatta, hogy melyek azok a kistérségek, amelyek kellő alappal rendelkeznek a turizmus fogadásához, és melyek azok a kistérségek, amelyek bármely tényező jelentős súlya nélkül is kiemelkedő teljesítményeket értek el, vagyis hogy milyen a kistérségek vizsgált jellemzők szerinti turisztikai pozíciója.

A főkomponens analízishez a vizsgált négy évben a turizmusra ható alábbi számszerűsíthető tényezők kerültek felhasználásra:

Demográfia:

- népsűrűség,

- 60 évesnél idősebb népesség aránya az állandó népességből

Foglalkoztatottság:

- a szolgáltatási ágazatban dolgozók aránya az aktív keresők százalékában,

- 1000 lakosra jutó vállalkozás

Gazdasági teljesítmény:

- 1 állandó lakosra jutó éves SZJA befizetés Infrastrukturális ellátottság:

- közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások a lakásállomány %-ában,

- vezetékes gázt fogyasztó háztartások a lakásállomány %-ában,

- 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek száma

Fogadóképesség:

- a társas vállalkozásokból a szálláshelyszolgáltatással, vendéglátással foglalkozók részaránya,

- 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma,

- vendéglátóhelyek száma

A főkomponens-analízis feltételeinek a sokaság megfigyelt egységei és a vizsgált ismérvek számának aránya megfelel (n≥3p).

A leíró statisztikák elemzéséből (5. táblázatcsoport) kitűnik, nagyon sokféle összefüggés van a jellemzők között, csak a 6. faktornál haladja meg a variancia kummulált részesedése a 80%-ot. Az 1. faktorban azonnal megjelennek nagy súllyal a turizmushoz kapcsolódó mutatók, de nem jelenik meg a hipotézissel ellentétben az SZJA, mint a gazdasági potenciált jellemző mutató, ezen kívül az infrastruktúra jellemzői és a demográfiai jellemzők sem.

A továbbiakban a vizsgálat leszűkült a leginkább összefüggő öt (1000 lakosra jutó vállalkozás, 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek száma, 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1000 lakosra jutó vendéglátóhelyek száma, a szolgáltatásban dolgozók részaránya) jellemzőre és az egy állandó lakosra jutó éves SZJA befizetésre.

1998-ban a leíró statisztikák alapján viszonylag szimmetrikus eloszlást mutat a vizsgált kistérségekben az SZJA befizetés, a szolgáltatásban dolgozók aránya, a vállalkozások és a kiskereskedelmi üzletek száma. A fennmaradó, a turizmussal igazán szoros kapcsolatban álló jellemzők relatív szórása igen nagy. A vállalkozások szerepét a turisztikai pozíció tekintetében a számuk és a szállásférőhelyek, vendéglátóhelyek száma közötti összefüggés mutatja közvetlenül. Közvetve a turisták ellátását is szolgáló kiskereskedelem kapcsolódik. A kölcsönös összefüggéseket a főkomponensek foglalják rendszerbe.

Az eredményeket értékelve két jelentős faktort lehet beazonosítani, amelyek a kistérségek turisztikai feltételrendszerét jellemzik Az első faktorban a turizmushoz szorosan kapcsolódó ismérvek szerepelnek azzal ellentétes irányú kapcsolatot mutatva közel azonos súllyal. Megjelenik a vendégfogadási szándék a vállalkozási és a szálláshelykiadási hajlandóságban, a helyi lakosság és a turisták fogyasztása az általuk eltartott vendéglátóhelyek számában. Ez a faktor jelzi a turisztikai pozíciót, az adottságokat, lehetőségeket is magában foglalva. A második faktor aránya jelentősen kisebb a kapcsolatok rendszerében, a helyi lakosság ellátáshoz fűződik a benne koncentrálódó, azonos irányú kapcsolatot mutató SZJA és a vendéglátóhelyek száma közötti összefüggés. A turizmussal való kapcsolat azzal magyarázható, hogy ahol a helybéliek járnak a vendéglátóhelyekre - egyfajta módon elismerve annak minőségét – ott ez lehetőséget ad a turizmus további fejlesztésére.

Az időszak minden következő évi adatainak elemzése egyben dinamikus vizsgálatokat is magában foglal. A program futtatása ugyanazokat a faktorokat eredményezte, vagyis az ismérvek közötti kapcsolatrendszer alapjaiban nem változott. Szorosabb lett a kapcsolat a szállásférőhelyen kívül minden más mutató között, jelezve, hogy nemcsak a szálláslehetőség fontos a turisták számára. 1999-ben az első faktoron belül a jellemzők súlya sem változott jelentősen (pl. szálláshelyek -0,018; vállalkozások -0,002; kiskereskedelmi üzletek +0,011;). Az alig változó faktorsúlyok a koefficiens tényleges létét bizonyítják.

2000-ben az első faktoron belüli jellemzők súlyarányai tekintetében a vállalkozások száma kevésbé hatott a faktor értékére, de a faktor tartalmát ez jelentősen nem változtatta meg. A másik faktorban változatlanul a helyi lakosság vendéglátáshoz való kapcsolódása koncentrálódik.

Kissé átrendeződtek a komponens-súlyok 2001-re, az ellátás szerepének megnövekedése a turizmusban helyet követelt a faktorban. A kiskereskedelem szerepe csökkent a turisztikai infrastruktúrában, a turizmussal való kapcsolatának gyengülése jelenik meg abban, hogy nem vehető számításba a turizmusfaktor főkomponenseként.

2002-ben az előző év átrendeződése az azt indokló külső körülmények megszűnése után nem mutatkozott tartósnak. Az arányok és összefüggések a 2000. évinek megfelelően alakultak, nem tolódott el a turizmusfaktor, nem változtak jelentősen a komponensek belső arányai. Ez ismét azt bizonyítja, hogy tartósan fennállnak a tényezők összefüggései. A vizsgált öt év turizmusfaktor főkomponens-súlyainak alakulását az ábra mutatja.

13. ábra A komponensek összetételének változása a faktoron belül (1998- 2002)

Forrás: kistérségi KSH adatok alapján saját számítás

14. ábra A komponensek arányai a faktorokban (1998-2002)

A 2001. év gazdasági, társadalmi és politikai változásai a hatból három komponens arányát módosították. Közülük tartósnak a szolgáltatásban dolgozók szerepének csökkenése bizonyult, a másik két kiugró érték (a szállásférőhelyek és a vendéglátóhelyek száma) 2002-ben visszaállt az eddigieknek megfelelő arányra. Megállapítható tehát négy évben a turizmus faktort alkotó ismérvek összetartozása. A 2001. évi faktoreltolódás és visszarendeződés az ábrán is követhető. A 2004. évi vizsgálatok a kistérségkör eltérése ellenére a faktor létezését bizonyítják. A faktor kummulált részesedése a sajátérték alapján 60,7%, a komponensek arányai az ábrának megfelelő sorrendben: 0,298; 0,425; 0,957; 0,904; 0,935; 0,878.

A főkomponens analízis az 1. turizmusfaktornak nevezett faktorra koncentrált. Hagyományosan az eredmények ábrázolása az első két faktor alapján történik. Mivel a vizsgálat célja a turisztikai pozíció meghatározása és nem önmagában a kistérségek csoportosítása, ezért a második faktort helyettesítettem a turizmus teljesítményét mutató 1000 lakosra jutó vendégéjszakák számával, ezt alkalmazva függő változónak, ami a turizmusfaktorban megjelenő tényezők befolyásoló hatása alapján határozódik meg. Az ábrázolásnál az eredmények leolvasásának megkönnyítése miatt a két tengelyt felcseréltem, független változó a faktor, függő változó a turisztikai teljesítmény.

A turizmus teljesítményét az 1000 lakosra jutó vendégéjszaka szám mutatja. A turisztikai jellemzőket tömörítő faktor nagyságának és a ténylegesen eltöltött vendégéjszakák számának viszonylatában a kistérségek pontfelhőjének magján kívül eső kistérségeket részletesen vizsgáltam. Be lehetett azonosítani a segéd-koordinátarendszer (pirossal jelölve) I., III., és IV. negyedeiben lévő a turizmussal különböző kapcsolatban álló kistérségeket. A pontfelhők vizsgálatát 1998 és 2002 között minden évre vonatkozóan elvégeztem. A kategóriahatárok csaknem állandóak (turizmusfaktor-tengely rendre: -0,8; -1,0, -0,8, -1,2;-1,0; a vendégéjszakák-tengely 1300, 1300, 1300, 1700, 1600). A vendégéjszakák kismértékű változása a turizmus általános fellendülésével magyarázható. A 2001. évben a ponthalmaz jobban széthúzódott, ezt és minden más ezévi jelenséget az utolsó negyedév terrortámadás miatti drasztikus turistaforgalom visszaesése is magyarázza. A hatás rövidtávú volt, 2002-ben ismét a kategóriák jellemző kistérségeit határozták meg a tengelyek.

15. ábra A vidéki kistérségek turisztikai pozíciója a turizmus faktor alapján

Forrás: kistérségi KSH adatok alapján saját számítás

Ezek szerint a segéd-koordináta rendszer I. negyedében a kedvezőtlen pozíciója ellenére is jó teljesítményt elérő kistérségek helyezkednek el, vagyis a felzárkózó kistérségek, ide került a Zirci, Őriszentpéteri, Kiskunmajsai, Szobi, Sárvári, Mezőkövesdi és Tiszafüredi kistérség. A II. negyedben a turisztikailag jelentéktelen kistérségek helyezkednek el. A III. negyedbe az átlagnál jobb turisztikai pozícióval rendelkező kistérségek tartoznak, de ezek nem használják ki kellően a lehetőségeket, pazarlóknak nevezhetők. Ide tartozik a Hódmezővásárhelyi, Paksi, Bajai, Ceglédi kistérség. A IV. negyedbe soroltak azok a kistérségek, ahol jelentős a turizmus faktor súlya és kimagasló a turizmus teljesítménye is, vagyis egyfajta turistaparadicsomnak tekinthetők, ezek a Csepregi, Hajdúszoboszlói, Fonyódi, Mosonmagyaróvári, Tapolcai, Gárdonyi, Siklósi, Gyöngyösi, Lenti kistérségek. A kistérségek beazonosításából látszik, hogy a kiemelkedő turisztikai teljesítményt a vonzerő, az adottságok indokolják. A terület gazdasági értelemben vett gazdagsága, illetve a vidékiség foka nem befolyásolja számottevően a hovatartozást. A 2004. évi adatokkal elvégzett elemzés is hasonlóan osztja fel a kistérségeket, a pozíciója nem mutat változást pl. a Zirci, Őriszentpéteri, Kiskunmajsa, Szobi, Sárvári, Bajai, Csepregi, Hajdúszoboszlói, Fonyódi, Mosonmagyaróvári, Tapolcai, Siklósi, Gyöngyösi, Lenti kistérségeknek.

Megállapítható, hogy a választott egy állandó lakosra jutó SZJA befizetés, mint gazdasági potenciált jelző mutató szerint a kistérségek gazdagságától nem függ jelentősen a turizmus, a kevésbé gazdag vidéki térségekben is van esélye a turizmus kialakulásának.

A turisztikai teljesítmény

egyrészt a turizmusfaktorban megjelenő tényezők előzőekben bizonyított hatásának,

másrészt a térség turisztikailag hasznosítható adottságainak

harmadrészt a térségi marketingtevékenységnek tulajdonítható.

A teljesítmény fő befolyásolói a fentiek mindegyikét magukban foglaló, a turisztikai termékfejlesztés során alkotott komplex turisztikai termékek, amelyek a megcélzott turisták jól körülhatárolható igényeit konkrét, tudatosan összeválogatott szolgáltatások termékként összecsomagolt kiajánlásával próbálják kielégíteni.

2. vizsgálat: A vidéki kistérségek komplex vonzereje

A kiválasztott turisztikai termékcsoportok elemzését követően maradtak olyan kistérségek, amelyekben egyik termékcsoport-potenciál sem magyarázza a turisztikai teljesítményt, ezért a továbbiakban a kistérségek komplex vonzereje került elemzésre. Három módszer alkalmazását mutatjuk be: a kistérségi vonzerőértékek meghatározása alapján, klaszteranalízissel a turizmusfajtánkénti vonzerőérték alapján és a vonzerőérték-fogadóképesség- turisztikai teljesítmény-kategóriák alapján.

A településenkénti vonzerőtényezők a Magyar Turizmus RT Vonzerőleltárában találhatóak. Az attrakcióelemeket a látogathatóság, megközelíthetőség, a vonzerő jelentősége, jellege és kihasználtsága alapján kerültek értékelésre.

A vizsgálat során megállapítható, hogy valódi vonzása kétféle vonzerőtényező-csoportnak van. Az egyikbe tartozók megismételhetők, általánosan elérhetők, sikerességük miatt már hagyománnyá váltak. A másik csoportba tartozók vonzereje egyediségükből következik, eredeti ötletet valósítanak meg. A turistában az ismert, megfelelő tájékoztatással és promócióval rendelkező desztinációk keltenek bizalmat, amelyekről pozitív visszajelzéseik vannak.

A vendégek tömeges szubjektív értékítélete jelenik meg a vonzerőkre vonatkozóan turisztikai teljesítményként a realizált vendégéjszakák számában. Magyarország vidéki kistérségeinek vonzerőtényezőit településenként felmérésre, a kistérségek a vonzerőszám alapján kategorizálásra kerültek.

A sok vonzerővel rendelkező kistérségek közül a Gárdonyi és a Tapolcai kistérség turisztikai teljesítménye kiemelkedő. A vízpart alapvonzerőként szerepel, de a vonzerőérték meghatározásánál nem súlyozottan került figyelembe vételre, tehát nemcsak ennek a vonzerőelemnek tulajdonítható a teljesítmény. A turizmus fogadói, szervezői felismerték, hogy a programlehetőségek a tartózkodás meghosszabbítása, vagy éppen a rövidülés elkerülése érdekében, illetve az esős, rossz időjárású napok vendégelriasztó hatásának kiküszöbölése céljából nélkülözhetetlenek. Véleményem szerint a vízpart vonzereje kevésnek bizonyul, amit a Tisza-tó melletti kistérségek közepes turisztikai teljesítménye jelez. Ugyanakkor a nagyobb üdülőhagyományokkal bíró Fonyódi kistérség átlagos vonzerőszámmal is kiemelkedő teljesítményt ért el.

A jól kiépített termálkapacitás szinte egyedüli vonzerőtényezőként is kimagasló teljesítményt eredményez pl. a Hajdúszoboszlói, a Sárvári, a Csepregi kistérségek esetében. A természeti vonzerők súlya okozhatja a Szobi, az alkotott vonzerők komplexsége pedig a Siklósi kistérség kiemelkedő teljesítményét. A jelentős számú és sokféle vonzerőelemmel rendelkező, de csak átlagos, vagy gyenge turisztikai teljesítményt nyújtó kistérségek adataiból kitűnik, hogy elhelyezkedéséből következően átutazó jellegűek (Mosonmagyaróvári, Lenti), vagy nem rendelkeznek turisztikai hagyományokkal (Ceglédi, Nagykátai, Vásárosnaményi), ami akadálya lehet a vendégforgalom felfutásának.

Elkülöníthetőek olyan kistérségek is, amelyeknek nem kellően komplex a kínálata, elemenként nem eléggé vonzók a tényezők (Pécsváradi, Marcali), vagy a desztináció marketingje nem megfelelő (Gyöngyös). Ezen vonzerőgazdag kistérségek vidékfejlesztési elképzeléseikben reálisan alapozhatnak a turizmusra annak további tudatos fejlesztése mellett. A kistérségek kategóriák szerinti megoszlását a lenti táblázat mutatja.

9. táblázat A vidéki kistérségek a vonzerőtényezők száma és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) (2002)

A vizsgálatokból kitűnik, hogy, az elmaradottabb kistérségek vonzerőben is szegényebbek. Ennek okát abban látom, hogy a vonzerőtényezők egy része alkotott, illetve attrakcióként nyújtott szervezett program, aminek költsége a szegényebb kistérségeket tovább terhelné.

Számukra olyan eredeti ötleten alapuló vonzerőfejlesztés lenne a megoldás, aminek megvalósítása a lakosság részvételével elsődlegesen a helyiek szükségleteit kielégítő tevékenység fejlesztését jelentené, munkahelyet és jövedelmet is biztosítva számukra. Ilyen lehet például egy több szegmens szükségletéhez igazodó komplex kínálatot nyújtó lovasturisztikai látogatóközpont.

A kistérségek turizmusfajtánkénti vonzerőértékeinek klaszteranalízise a hasonló kistérségeket 13 csoportba rendezte, ami hasonló turisztikai termékfejlesztési stratégiák alapjául szolgálhat. A klaszterezés eredménye a kistérségek megnevezésével és a kódjával a csatolt táblázatban, illetve a dendrogramon látható.

A klaszterek között találhatóak olyanok (1, 2, 9, 10) amelyekben van egy vezető terméktípus, csak minden klaszter esetében más (rendre kastély, lovas, termál, atelier). E klaszterek elemszáma alacsony a specializáltságukból következően. E csoportok számára a kínálat diverzifikálása lehet a cél, nem szem elől tévesztve a markáns vonzerőt. A szélesebb szolgáltatás több szegmens megcélzását teszi lehetővé. Jól elhatárolhatók azok a klaszterek, ahol 2-3 jelentős potenciálú termék van (3: lovas+kastély, 4: atelier+öko, 12:kastély+atelier+gasztro, 13:atelier+gasztro). A csoportokba tartozó kistérségszám szintén alacsony. Számukra a márkázás jelenthet további fejlődést, mert a térségmárka képes összefogni és hatékonyan piacra vinni a kínálatot. A harmadik klasztercsoportba a 2-3 terméktípusból közepes potenciálú kistérségek tartoznak, a klaszterek a különböző termékkombinációkat különítik el (5,6,7,8 klaszterek). Az ide tartozók számára a differenciálás, a terméképítés, a termék élménymenedzselése a követendő stratégia.

A fennmaradt 37, egy klaszterbe sorolt kistérségből háromban nem a vizsgált terméktípusokkal magyarázható a turisztikai teljesítmény (Gyöngyösi, Tiszaújvárosi, Szobi). Három esetében a termálpotenciálon kívül egyáltalán nincs más jelen, a korlátozott és egyhangú kínálat bővítése rövid távon is hozhat eredményeket ezen kistérségek számára (Kunszentmárton – Cserkeszőlő, Jászberény – jászsági fürdők). A többiben adottság, vagy ötlet hiányában nem jelentősek a potenciálok. Itt először az általános turizmusfejlesztési lépéseket kell megtenni, majd a termékfejlesztés következhet ezeken a területeken, vagyis komplex fejlesztési koncepció szükséges, amennyiben a turizmust tekintenék a kistérség prioritást élvező fejlesztendő ágazatának. Ennek sikeressége az ismertségen is múlik, ám ezen kistérségek neve még nem ismert a turisztikai piacon (pl. Baktalórándházai, Tabi, Nagykállói stb.)

A kutatás befejező szakaszában a vidéki kistérségek vonzerőérték-kategóriáik, fogadóképesség kategóriáik és turisztikai teljesítménykategóriáik alapján elfoglalt pozíciójuk szerint kerültek összehasonlításra. A kategóriák mindhárom jellemzőre vonatkoztatva jelentős, átlagos és alacsony minősítést kaptak.

A jellemzők szerinti kategóriavariációk 27 csoport elkülönítését tették lehetővé, de a térségi turizmusfejlesztési stratégia tipizálásához további összevonások elvégzését tartottam szükségesnek. Elhatárolásra került egy vonzerő- és fogadóképesség arányos, egy-egy vonzerő, illetve fogadóképesség hangsúlyos csoport, egy, a teljesítményt korlátozó tényezővel rendelkező csoport, ahol vagy a fogadóképesség, vagy a vonzerő hiányára lehet következtetni. A fejlesztés legjobb terepét jelentik azon kistérségek, amelyek teljesítménye meghaladja adottságaik szintjét. Az utolsó csoport pedig a kihasználatlan adottsággal rendelkező kistérségeket tömöríti. A csoportokat tartalmazó kategória-variációkat a következő táblázat, a kistérségek kategóriánkénti besorolását az ezt követő táblázat tartalmazza.

Az elemzésből kitűnik, hogy a lehetőségeket jól kihasználja az arányos teljesítményt nyújtó csoport első két tagja, mert mindhárom jellemző fejlettsége azonos szintű, de csak hét kistérségben használják azokat jól ki. A harmadikhoz tartozó 19 alacsony vonzerőszámmal, fogadóképességgel, turisztikai teljesítménnyel rendelkező kistérségben nem mutatkoznak meg a fejlesztési elképzelések eredményei. gyenge, az adottságoknak megfelelő teljesítmény mögött passzivitás is érezhető. Ez a teljesítmény nevezhető arányosnak, de nem harmonikusnak.

A második csoportban lévő kategóriák mindegyikére jellemző, hogy a vonzerőérték jelentősebb a fogadóképességnél, amit a kistérségek különböző módon használnak ki. Csak vonzerőre építő, fogadókapacitás nélküli, vagy átlagos fogadókapacitással rendelkező magas teljesítményű kistérség nincs. A csoportba tartozó kategóriavariációk összetétele bizonyítja, hogy átlagos teljesítményt eredményez az aránytalan vonzerőfejlesztés, ezért ezekben a kistérségekben növelni kell a fogadókapacitást. A legnagyobb a gyakorisága az átlagos vonzerőszámmal, de nem jellegzetes vonzerőtényezőkkel rendelkező kistérségek csoportjának, ahol az ezekhez társuló kevés szálláshely közös és egyenes következménye az alacsony teljesítmény.

10. táblázat A kategóriavariációk összetartozó csoportjai és gyakoriságuk (db)

A harmadik csoport a fogadókapacitáson alapuló variációkat gyűjti, itt nem fordul elő átlag alatti teljesítmény. Ebből arra lehet következtetni, hogy a fogadókapacitás (szálloda, panzió) a programjai és szolgáltatásai révén önmagában is betölthet vonzási funkciókat.

Valamelyik tényező, vagy mindkettő korlátozza a teljesítményt a negyedik csoportnál. Az egyes variációk gyakoriságából megállapítható, hogy a fogadóképesség hiánya nagyobb hátráltató tényező. A szálláskapacitás fejlesztése azonban önmagában nem oldja meg a problémát, az ismertség, a marketingkommunikáció hiánya lehet a továbbiakban korlát a teljesítmény növelésében.

Az egyik, vagy mindkét tényező jó kihasználására vezethető vissza a jó teljesítmény az ötödik csoportnál, erősítve a fogadókapacitás előzőekben vázolt funkcióját a vonzerőre vonatkozóan. Ezeket tartom a turisztikailag jól fejleszthető kategória-variációknak. Mindössze 5 kistérség tartozik ebbe a csoportba.

A hatodik csoportban lévő kistérségek a jó adottságok egyikét sem használják ki, a kistérségek egy variációnál koncentrálódnak, a probléma valószínűleg a marketing tevékenység alacsony színvonalában gyökerezik.

11. táblázat A kistérségek vonzerő-, fogadóképesség-, turisztikai teljesítmény- kategóriánkénti besorolása (2002)

3.vizsgálat: a turisztikai teljesítmény éves átlagos fejlődési üteme

A kistérségi fejlődés és fejlesztés több módszerrel mérhető, minősíthető, ami a kistérségek fejlődési pozícióját mutatja. A kistérségek turisztikai teljesítményének (1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma) fejlődési indexéből a kistérségek fejlődésének dinamizmusára lehet következtetni. Az 1998-2002. évek között meghatározható a kistérségi éves átlagos fejlődési ütemet, majd a vidéki átlagos fejlődési ütemhez hasonlítva a fejlődési indexeket. Ez alapján kialakítható egy rangsort, ami a vidéki kistérségek fejlődési pozícióját mutatja. Legkedvezőbb (1,5 fejlődési index felett) fejlődési pozícióban a Nagykátai, Celldömölki, Tabi, Szikszói, Törökszentmiklósi, Csengeri, Tiszavasvári és Bácsalmási kistérségek vannak. Fejlődésük nem vitatható, de eredményeik főként az alacsony viszonyítási alappal, és nemcsak a turisztikai fejlesztések eredményeivel magyarázhatóak. A teljes adattáblát itt találja.

A vidéki turizmus fejlődésének mértéke hasonlítható a turizmus országos teljesítményének változásához. Az 1998-2003. évekre vonatkozó vidéki és országos 1000 lakosra jutó átlagos vendégéjszaka idősorokból megállapítható a változás alapirányzata. Az idősorból képzett lineáris és exponenciális függvények közül az országos és a vidéki vendégéjszakák tekintetében is a lineáris trend illeszkedett jobban az idősor adataihoz, amit a relatív reziduális szórás alacsonyabb értéke mutat.

A részletes adatokat számítások a következők:

12. táblázat A fajlagos turisztikai teljesítmény országos és vidéki átlagának trendszámításai és illeszkedésvizsgálata

16. ábra A fajlagos turisztikai teljesítmény országos és vidéki átlagának alakulása

Forrás: KSH adatai alapján saját számítás

A függvények képe, a vidéki trend nagyobb meredeksége (országos b1=18; vidéki b1=26) mutatja, hogy dinamikusabb a fejlődés vidéken, de a paraméterek viszonya ( (országos b0=1781; vidéki b0=1179)) a vidék elmaradottságát is jelzi. A prognosztizált turisztikai fogyasztói szokások változásához való tudatos alkalmazkodás befolyásolja a továbbiakban a fejlődés tényleges mértékének alakulását.

Összegzés

A vizsgálatok különböző területi dimenziókban végezhetők, egy megyei szintű, többváltozós módszereket, így főkomponens analízist és diszkriminancia-analízist tartalmazó elemzést itt tanulmányozhat, ami azt is bizonyítja, hogy a fejlesztések célterületeinek kijelölésében a parametrizáló módszerek jól alkalmazható eljárások.

Chapter 5.  Aubert Antal - Szabó Géza: A különböző területi szintek javasolt módszertani vizsgálata

Bevezetés

A turizmus alapvető jellemvonása, annak területisége. Ennek vizsgálata az idegenforgalmi földrajz kiemelt célja, amely tudományterület módszertana jól használható a térségi turizmus fejlesztési tervezésénél is. A vizsgálati tematika és a tanagyagban bemutatott esettanulmány a turizmus területi-térségi kutatásainak a módszertanát mutatja be és az alkalmazott metódusok gyakorlati hasznosítására is rámutat. A területi szintek közül a kistérségi, a több település együttműködésével kialakított termékfejlesztés az a szint és méret, ahol a termék és a térség összehangolása projekt jelleggel megtörténhet. A bemutatott módszerek és az esettanulmányban bemutatott eredmény fejlesztési projektet alapoz meg.

A turizmus területi tervezése során két szempont figyelembe vétele feltétlenül indokolt:

1. A tervezés differenciáltan, különböző területi szintekre kiterjedően és azok sajátosságait figyelembe véve történjen. Eltérő mélységű és tartalmú a régiós és megyei koncepciók és stratégiák kialakítása. Megint más a kistérségi és a települési tervezés javasolható megközelítése és tartalma is. A régiós és megyei szint a kereteket és irányokat határozza meg a fejlesztés számára, alapvetően koncepció és stratégia szintű terveket kialakítva. Ezeknek a terveknek időbeli kifutása a legalább közép, de inkább hosszú távot célozza meg. A kistérségi és települési szintű tervezés (a település méretét sem figyelmen kívül hagyva), már konkrét beruházási szinteket is elérhet. Mindez azt jelenti, hogy az ilyen tervek elérik az operatív program kidolgozottságot, konkrétak és figyelemmel vannak a megvalósításhoz elérhető forrásokra is. Ezek a tervek jellemzően rövid-, legfeljebb középtávúak.

2. A fentebb is jelölt, operatív program konkrétságú kidolgozottság mellett, a finanszírozhatóság is alapvető kritériumnak számít. A források jelentős részét különböző pályázati támogatási rendszerekből lehet előteremteni. A pályázati rendszerek – alapvetően az EU-s források – a Regionális Operatív Programokon (ROP-ok) keresztül támogatják a turizmus térségi fejlesztéseit. A ROP -os és további EU-s, vagy nemzeti források pályázatainak kötelező tartalmi eleme a fejlesztés piaci beilleszkedését, pozicionálását, keresleti és kínálati helyzetének és jövőképének szakmai elemzését tartalmazó „Megvalósíthatósági tanulmány” (a továbbiakban MT). A területi szintek operatív programjainál, és az ezekre telepített projektek tervezésénél az MT szempontrendszerének az alkalmazása feltétlenül indokolt.

A MT pályázatokban elvárt tartalma, amely a tervezett fejlesztés teljes piaci és gazdasági alapjait, hátterét és a jövőben elérhető eredményeit tartalmazza csak a konkrét támogatási igény kidolgozásánál dolgozandó ki, ezt nevezhető projekt szintnek. A kistérségi és települési turizmus fejlesztési terveknél az MT fejlesztési igényt megalapozó részeinek a tematikája a meghatározó. Ez pedig a helyzetértékelésnél megszokott elemeken kívül még a kereslet és kínálat elemzését tartalmazza.

A tanulmány módszertani részében a területi szintek turizmusfejlesztési célú vizsgálatainak a turizmusföldrajz által felkínált módszereit tekintjük át. Ezek alkalmazására hozzuk példaként a Paksi kistérség pályázati projektjének a területi vizsgálatok számára információkat hordozó, kiválasztott MT témaköreit.

A módszerek bemutatása

A földrajztudomány hazai műhelyeit a turizmussal, rekreációval, üdüléssel kapcsolatos kutatásokat kitűzött céljaik, alkalmazott módszereik alapján három nagy csoportba sorolhatjuk. Természeti földrajz, azon belül is a (1.) tájértékelési és környezetminősítési kutatások; a társadalomföldrajz két szakága: a modern irányzatként feltűnt (2.) szociálgeográfia; valamint a „klasszikus” gazdaságföldrajzon belüli tudományterület, az (3.) idegenforgalmi földrajz.

Az idegenforgalmi, üdülési célú tájértékelési és környezetminősítési kutatások problematikája

A kutatások a táj egyediségének, individuumának hangsúlyozásából indultak ki és alapvetőnek tartották e térkategória komplex jellegű megközelítését. A kutatások céljaként a gazdálkodást befolyásoló kedvező, vagy kedvezőtlen természeti adottságok feltárását - a tájpotenciál meghatározását - tűzték ki. A táj- és környezetpotenciálok meghatározásánál ágazati szempontú értékeléseket végeztek, amelyek két kiemelt területe a mezőgazdasági és az idegenforgalmi, rekreációs célú. Az idegenforgalom, az üdülés és rekreáció táji-, környezeti adottságainak feltárását célul tűző vizsgálatok problematikája négy csomópontot határoz meg: a vizsgálatok tematikus kibővülését, a szintézisalkotás kérdéskörét, az értékelés objektivitásának meghatározását, valamint a kutatások céljainak tartalmát.

A környezetminőség kérdését felvetették úgy, mint az idegenforgalmi adottságok érvényesülésének korlátját, a potenciálok „lerombolóját, ami a környezet állapot romlásával vonható párhuzamba” (RÉTVÁRI L. et al. 1986; továbbá: SOMOGYI S. 1987). Értékelték úgy is, hogy a társadalmi-gazdasági használatbavétel során, a turizmus kiépülésével a környezet (túl)terhelését előrelátó tervezéssel meg kell előzni. Az üdülési tevékenység dinamikus kapcsolatban van a tájjal, adottságait hasznosítja és hatásaival befolyásolhatja a potenciálok jövőbeli változása. Sőt felfigyeltek a turizmus negatív táji, környezeti következményeire is. Ezek szerint a turizmus intenzív és tömeges válfajai (pl. vízparti üdülés, síturizmus) képesek lehetnek lerontani azokat a vonzerőket, amelyekre települtek, így a turizmus önmaga leépülését is okozhatja.

A rekreációs célú értékelések kialakult metodikája szerint előbb az egyes tájtényezők részpotenciáljainak elemzését végzik el, majd a részpotenciálokat az értékelés szakterületeinek megfelelő ágazati potenciálokba - jelen esetben üdülési potenciál - foglalják össze. Az egyes tényezők értékének összevethetősége érdekében gyakorlattá vált értékszámok, belső arányok, meghatározó súlyozások alkalmazása. Az így képzett értékekkel már matematikai módszerekkel megállapíthatóvá vált egyes területegységek alkalmassága az adott idegenforgalmi, üdülési tevékenység befogadására. A kvantitatív módszerek képessé váltak – számítógépes feldolgozás közbeiktatásával – raszterhálós területi értékkülönbségek kimutatására. Az 1x1 km-es, vagy 400x400 m-s négyzetekre megadott üdülési potenciál értékek jórészt a vizsgált tényezők értékeinek átlagaihoz közelítenek, bennük – a területegységre vonatkozó átlagok miatt – a pontszerű (pl. kilátópont, sziklaalakzat, barlang) attrakciók alig jelennek meg. Ennek a problémának a kiküszöbölésére az értékszámok, alkalmassági súlypontok használatával igen részletes parciális analizálást végeztek el kistáj szintű mintaterületeken. Nagytáji szintézisét adta Magyarország üdülésre, idegenforgalomra való alkalmasságának SOMOGYI S. (1987). A természeti tényezőkön belül még a panoráma értékeket is figyelembe vevő értékelés a vonzerők kvalitatív leírását hozta. A vonzerőkre koncentráló szintézis különbséget tett az egyes adottságok között tudományos értékeik, fejlődéstörténeti sajátosságaik alapján.

Szociálgeográfiai aspektus

A társadalom térformáló szerepének értékelésére összpontosító diszciplína, az általa vizsgált hét társadalmi alapfunkció között (munka; lakás; képzés; kultúra; ellátás; szolgáltatás; közlekedés és kommunikáció; társadalmi, közösségi lét) megjelennek a szabadidő felhasználási és rekreációs, valamint idegenforgalmi tevékenységek is. A tudományág a turizmust hármas kapcsolatrendszerben értékeli. Figyelembe veszi a turisták elvárásait, a célterület lokális társadalmának a viszonyulását a tevékenységhez, valamint a turizmus szervezőinek és szolgáltatóinak a magatartását. A vizsgálatokban a turizmus társadalmi térformáló szerepének megnyilvánulásait kétféle megközelítésben értékelték. Egyrészt a turizmusban, üdülésben, rekreációban résztvevő különböző társadalmi csoportok konkrét tevékenységeinek térbeli kereteit és preferenciáit elemezték. Másrészt az idegenforgalom településekre, azok arculatára, szerkezetére, annak átalakulására gyakorolt hatásait vizsgálták. A kutatások egymással összekapcsolódó, ám a kitűzött céloknak megfelelően differenciált módszerekkel folytak. A funkció érvényesülésének tér- és településformáló hatásait értékelték különböző mintaterületeken (Szilvásvárad, Jósvafő, Szentendre). A vizsgálatok a tevékenység által érintettek érdekérvényesítő képességének, aktivitásának, bekapcsolódási hajlandóságának csoport specifikus, időben és térben fennálló változásaira kitekintve folytak. Az elméleti, a tudományterület fejlődése szempontjából kiemelkedő súlyú kutatásokra építve, kibővülő módszertannal, alkalmazott társadalomföldrajzi vizsgálatok is folytak. Ezek kitűzött célja, hogy a terület- és településfejlesztési döntések számára minél pontosabb információkkal szolgáljanak, valamint - és ez az igazi újdonság a kutatások ezen vonulatánál - reális fejlesztési alternatívákat dolgozzanak ki. Az alkalmazott vizsgálatok a kitűzött konkrét céloknak megfelelően, a legfontosabb tényezőkre összpontosítottak, ami leszűkítette a vizsgálódások körét, ám a rokontudományok, valamint a földrajztudomány más ágainak (pl. természeti földrajz, környezetminősítés, gazdaság- és népességföldrajz) a módszereiből is válogathattak.

A fentebb elemzett terület- és településfejlesztési kutatások települési és kistérségi szinteken elvégezve az alábbi fő témaköröket ölelték fel:

• a turizmus természeti és környezeti adottságainak, vonzástényezőinek értékelése;

• a művi vonzástényezők értékelése; • forgalmi pozíció, térszerkezeti helyzet;

• a turizmus alapfeltételeinek mennyiségi és minőségi értékelése (szálláshelyek, szolgáltatások, infrastruktúra stb.);

• a kereslet és kínálat területi struktúrájának és fejlődési folyamatainak az értékelése (területi típusok, forgalmi prognózisok).

Tipikusan szociálgeográfiai megközelítésként:

• a helyi társadalom fogadókészségének, gazdasági szerepvállalásának értékelése;

• a turizmus hatásainak értékelése a településfejlődés szempontjából.

A vizsgálatok alapján, a turizmust az adott település ellenálló-képességének erősítőjeként, funkcióinak gazdagítójaként fogták fel. A kutatások másik fontos eredményeként rámutattak arra, hogy az idegenforgalmat nem célszerű csupán települési keretekben vizsgálni és fejlesztésére javaslatokat kidolgozni. Az elemzések és a fejlesztési tervezés legkisebb, még optimálisnak tartható területi kerete a kistérség lehet.

Fontos felhívni a figyelmet a szociálgeográfia és a közgazdaságtudomány elemzési metódusainak összefüggéseire. A szociálgeográfiai elemzések idegenforgalmi infrastruktúrára vonatkozó részei a szállás, az ellátás és szolgáltatás, a szabadidő eltöltés (lásd program), valamint a közlekedés és információadás kérdéskörét vizsgálták. Ez a négy fő elem teljes egészében megfelel a közgazdaságtan, ezen belül a turizmus szakma idegenforgalmi termék összetevőiről alkotott definíciójának.

A diszciplína nemzetközi kutatási irányainak megfelelően, a hazai vizsgálódások is specializálódtak idegenforgalmi, üdülési tevékenységek és területi típusok szerint. A korábban elemzett alkalmazott terület- és településfejlesztési kutatások mellett, jelentős vizsgálatok irányultak a rekreáció, a városkörnyéki üdülés, a másodlakásos turizmus motivációinak, az érintett népesség összetételének, az üdülési tevékenységek feltételeinek az értékelésére. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején újrainduló falusi turizmus feltételrendszerének vizsgálatára, a helyi lakosság vendégforgalomhoz való viszonyának, vendégfogadási affinitásának felmérésére jelentős empíriákat is feltáró kutatások indultak. A kutatások a helyi társadalom és gazdaság falusi turizmusban rejlő fejlesztési lehetőségeinek feltárása mellett, a tevékenység területfejlesztésben, vállalkozásfejlesztésben és kistérségi együttműködésekben betöltött szerepét is értékelték, valamint konkrét fejlesztési alternatívákat munkáltak ki. Modern irányzata a szociálgeográfiai vizsgálatoknak a turizmus városi terekben érvényesülő hatásainak az elemzése. A helyi információgyűjtésen nyugvó elemzések és a hozzájuk rendelt következtetések, javaslatok a helyi turizmuspolitika formálásához adtak konkrét ismereteket.

Az idegenforgalmi földrajz megközelítései

A turizmus földrajzi szemléletű kutatásainak tradíciókkal rendelkező szakága az idegenforgalmi földrajz, amely a hazai geográfiában a társadalomföldrajz gazdaságföldrajzi tudományterületének egyik ágazati diszciplínájaként fejlődött ki. A szektorális vizsgálódások szemlélete, problémafelvetése és metodikája egyaránt eltér a társadalomföldrajz fentebb elemzett szociálgeográfiai irányzatáétól. Míg a szociálgeográfia az üdülést és idegenforgalmat a szabadidő felhasználás egyik formájaként értelmezi, és vizsgálataiban társadalmi mozgásformaként, ezek térformáló hatásait elemzi, addig a gazdaságföldrajz - és benne az idegenforgalmi földrajz - a tevékenységet a gazdaság egyik ágazatának tekinti, olyannak amelyik a tercier szektorral fonódik össze szorosan. Nemzeti jövedelmet növelő ágazat, amely az adottságokat az üdüléssel, pihenéssel, turizmussal összefüggő igények kielégítése során hasznosítja. KOLLARIK A. (1991) definíciója szerint az idegenforgalom földrajza (idegenforgalmi földrajz) „az idegenforgalom területi tagozódásának, az idegenforgalmi területek sajátosságainak, szerkezetének, területi kapcsolatainak, törvényszerűségeinek feltárásával, elemzésével foglalkozik. Vizsgálja az idegenforgalomra ható természeti, társadalmi, kulturális tényezőket, az idegenforgalmi áramlás sajátosságait, a területi elhelyezkedésben bekövetkezett változásokat s azok okait és következményeit”. A tudományág alapvető tulajdonsága regionális leíró jellegének dominanciája. Ennek megvalósításaként települések, tájegységek, körzetek, országok és világrészek idegenforgalmának leíró bemutatására, jellemzésére vállalkozik. Ezek a döntően tankönyvi célú, területi áttekintő munkák a vonzerők, látnivalók helyenként igen részletes, néhol útvonalpontos leírásán túl még az elérhetőség, a közlekedési kapcsolatok, az ellátás és információszerzés lehetőségeiről is tájékoztatnak. Az igen kiterjedt idegenforgalmi földrajzi kutatások egyrészt, konkrét területegységek turizmusának jellemzőit tárták fel (pl. Balaton, Alföld), továbbá településtípusonkénti (városaink turizmusának összehasonlító értékelése), illetve idegenforgalmi formánkénti adottságfeltárást, fogadóképesség értékeléseket végeztek (pl. a hazai falusi turizmusról). A további vizsgálatok konkretizálták a vonzerőket (természeti, kulturális, történelmi, műemléki), tisztázták a keretfeltételeket (települési, gazdasági, közlekedési), valamint az idegenforgalmi háttér infrastruktúrát (szálláshelyek, az ellátás, a szabadidő-eltöltés létesítményei: sportpálya, fürdő, lovarda stb.).

A földrajzi szemléletmódból fakadóan, a turizmus feltárt adottságai és jellemzői alapján azonos jellemvonásokkal rendelkező típusokba, területi és tematikus csoportokba rendezték az információkat. Így a hasznosított természeti adottságok, a fogadóképesség és realizált forgalom, valamint a települések attraktivitása szerint természeti földrajzi, vagy a területi munkamegosztás szempontjából értékelt területi típusokat, üdülési- idegenforgalmi körzeteket határoztak meg. A körzetek fontos jellemvonásának tartották, hogy földrajzilag hasonló jellegű területeket foglaljanak magukba, ám ez nem minden esetben jelentett homogén tájegységet. Sajátosságuk továbbá még az is, hogy nem terjednek ki egy egész tájegységre, hanem annak csupán egy-egy erősebb idegenforgalmi funkcióval rendelkező részét érintik . A tipizálást alkalmazták a vonzerők összetételének, jellegzetességeinek és hatókörének (pl. abszolút és relatív vonzás) meghatározására is. Alapvetően a vendégforgalom - a határátkelők forgalmi - adatainak az elemzése, valamint a szálláshely kapacitások területi és települési különbségeinek feltárása nyomán mutattak rá a szakemberek egyes területegységek (megyék, üdülőkörzetek), települések, idegenforgalmi centrumok (városok, fürdőhelyek), valamint határszakaszok közötti jelentős eltérésekre. Ezek az összehasonlító értékelések a turizmus forgalmának, keretfeltételeinek jelentős földrajzi differenciáltságát a hazai turizmus egyik súlyponti problémájaként mutatták be. Az idegenforgalmi földrajzi kutatások egyik gyakran alkalmazott munkamódszereként a vendégforgalmi adatok idősoros elemzése, extrapolálása, jövőbeli alakulásuk prognózisa is helyet kapott a vizsgálatokban. Ez a vendégéjszakák, a vendégek számának alakulását, a határforgalom értékelését egyaránt magába foglalta, és területek - helyenként országok - és települések közötti összevetésekre adott lehetőséget. A területi összehasonlító vizsgálatok kvantitatív elemzési metodikájának megalapozásaként új, fajlagos mutatók alkalmazását ajánlották a kutatások számára. Így TIMÁR L. (1980) dogozta ki az idegenforgalmi funkció körzeti, települési erősségére utaló érték számítási módszerét (kereskedelmi szállásférőhelyek száma x 100/állandó népesség), valamint a fogadóképesség intenzitásának kiszámítására az 1000 helyi lakosra jutó vendégek, ill. vendégéjszakák számaiból képzett mutatóját. Az idegenforgalmi földrajz tárgykörében elvégzett vizsgálatok rámutattak a turizmus gazdaságra, a foglalkoztatásra, valamint az infrastruktúra fejlesztésére gyakorolt kedvező hatásaira. Nagyon fontosnak ítélték meg az elmaradott és válságtérségek fejlődését elősegítő pozitívumait.

A kutatások rövid hazai történeti áttekintéséből is látható, hogy a turizmus bonyolult kapcsolati rendszereit egy-egy tudomány nem sajátíthatja ki, interdiszciplináris megközelítésekre van szükség. A földrajz - mint tértudomány - a turizmus területén is a folyamat- és struktúra-analízissel tűnhet ki, ahol az erőforrások elemzése (természeti, humán) lokális- regionális- nemzeti- és nemzetközi szinten egyaránt fő feladata. A térbeli (küldő- és fogadóterületek, tranzitutak) aspektusok mellett az időbeli dimenzió (idősoros, keresztmetszet/állapotvizsgálat) szolgálhat a folyamatelemzések alapjául.

A turizmusnak a globalizációs folyamatokhoz való viszonyulása tehát kétarcú jelenség: egyrészt az egyik legfőbb támogatója, részese és haszonélvezője e folyamatoknak, másrészt a turizmus jövőjét továbbra is az egyediség, a változatosság jelenti, ami ellene hat az uralkodó globalizációnak. A környezeti terhelés mértéke ma már minőségi kritérium, a lokális-kulturális identitástudat megőrzése a turizmus fejlődésének egyetlen lehetséges útja.

A desztináció, mint a területiség megjelenítője a turizmusban

Egy idegenforgalmi desztináció versenyképességét csak egy komplex rendszerben értelmezhetjük, a különböző modellek közül a térbeli összefüggéseket talán leginkább figyelembevevő PORTER-modellre hívnánk fel a figyelmet (1. ábra).

1. ábra: Egy idegenforgalmi desztináció versenyelőnyei

Forrás: PORTER-modell (1990) alapján Aubert A. 2005.

A fenti összefüggésrendszer fontos támpont a turizmus kutatási területeinek meghatározásakor, irányadóak a térbeli folyamatok és struktúrák nemzetközi- és regionális elemzésénél. Ugyanakkor az adott desztinációs tér fejlődése erősen függ a társadalmi-gazdasági és környezeti komponensektől, amelyek jellemzik, annak a régiónak a miliőjétől, amelyben elhelyezkedik (2. ábra). A turisztikai régiók mint desztinációs terek teherbíró képessége, életútja tehát sajátos jegyein keresztül írható le, ill. modellezhető.

2. ábra: Egy turisztikai desztináció fogadóképességének összetevői

Forrás: FREYER, 1998 után AUBERT A. 2005.

Klasszikus kutatás módszertani folyamatábrának tekinthető JURCZEK (1983) felfogása, mely a mai területfejlesztési dokumentációkban is visszaköszön (3. ábra).

3. ábra: A turizmus kutatási módszerei és folyamata

Forrás: JURCZEK, P. 1983 után AUBERT A., 2005.

A külföldi és a hazai szakirodalmak alapján a kiemelhető és elterjedt kutatási eszköztárt a turizmusban az alábbiak szerint összegezhetjük:

• a turizmus trendjeinek és struktúrájának kutatása nemzetközi szakirodalmak és adatbázisok alapján;

• a fogadóterületek vonzerő-adottságainak értékelése, tipizálása és grafikai ábrázolása (a térségi szemlélet megjelenítése);

• a turizmus statisztikai adatbázisából mind a kínálati-, mind a keresleti oldal jellemzése;

• ismertek a turizmus statisztikai mérésének hiányosságai, ezért nélkülözhetetlenek az empirikus felmérések (vendégmegkérdezés, önkormányzatok, vállalkozók, vendéglátók, utazásszervezők…);

• hatásvizsgálatok, melyek kiterjedhetnek a környezetre, a társadalomra és a gazdaságra;

• társadalmi rétegződés vizsgálat, mely érintheti a turizmus fogadó- és küldő területét egyaránt;

• motivációkutatás (vendégmegkérdezés során) a turisták belső szükségleteinek feltárására irányul;

• a területfejlesztés módszertani eszköztára, amely meghatározza a kutatás algoritmusát, de egyben a kutató szabadságát is korlátozza.

A turizmus oldaláról megközelítve alapvető módszertani eljárás a kettős integráció elvének érvényesítése, mely szerint a turizmust a külső környezetével és belső rendszerével együtt lehet csak ok-okozati összefüggésében vizsgálni és feltárni.

1. táblázat: A területfejlesztés stratégiai követelményei a turizmus fejlesztésében térkategóriáik függvényében

Forrás: AUBERT A. 2000, módosítva 2006.

A regionális turizmusfejlesztési stratégiák tematikája

A turizmus területi kutatásának és tervezésének eredményei a regionális (térségi) fejlesztési stratégiákban testesülhetnek meg. A fejlesztési stratégia felépítésének és egyben módszertani megközelítéseinek strukturális vázlata az alábbiakban tanulmányozható.

1. Vezetői összefoglaló (2-3 oldal)

2. Bevezetés (2-3 oldal)

2.1. Dokumentum célja

2.2. Fejlesztési stratégia illeszkedése az országos turisztikai és a regionális fejlesztési stratégiához

2.3. Partnerségi folyamat bemutatása

3. Rövid Helyzetelemzés (10-15 oldal) – adatokkal, lehetőség szerint trendekkel

3.1. Általános, földrajzi elhelyezkedés

3.2. Régió általános gazdasági-társadalmi helyzete, demográfia

3.3. A turizmus kínálata (turisztikai vonzerők, termékek célcsoportokhoz igazítva)

3.4. A turistafogadás feltételei

3.4.1. Közlekedés

3.4.2. Szálláshely és vendéglátás

3.4.3. Települési arculat, épített örökségek

3.4.4. Környezeti állapot (pl. úthálózat terheltsége, kommunális lerakóhelyek kapacitásai…)

3.4.5. Egyéb (köz)szolgáltatások (pl. posta, boltok, orvosi szolgáltatások, szervizek…)

3.5. Emberi erőforrás - turizmusban dolgozók képzettsége

3.6. Turizmus szervezeti rendszere a régióban (szervezeti struktúra; együttműködések bemutatása; a termékfejlesztés, a kommunikáció és az értékesítés rendszerének bemutatása)

3.7. Turizmus kereslete (fogyasztói szokások)

3.8. A régió korábbi turisztikai célú fejlesztése tapasztalatainak, eredményeinek bemutatása

4. SWOT elemzés (2-3 oldal táblázatosan) Helyzetelemzés fő fejezetei alapján, vagy részletesebben

5. Jövőkép (1-2 oldal) A régió turisztikai jövőképének szöveges leírása.

6. Fejlesztési stratégia (5-6 oldal)

6.1. Átfogó cél, illetve részcélok leírása (a célok térjenek ki legalább a termék és vonzerőfejlesztésre, közvetlen szolgáltatásfejlesztésre, menedzsmentrendszerre)

6.2. Az átfogó célok mérése érdekében indikátorok meghatározása

6.3. Régió turisztikai kínálata alapján a preferált célcsoportok, és kapcsolódó termékek leírása

6.4. Fejlesztési irányok (lsd. 7. fejezet) összefoglalása és indoklása, összhangban a keresleti tendenciákkal

7. Fejlesztési irányok (prioritások) leírása (irányonként 3-4 oldal)

7.1. A turizmus kínálata a régióban (kiemelt turisztikai desztinációk; a 6.3. pontban meghatározott célcsoportok és a turisztikai vonzerők egymáshoz igazítása) A további fejlesztési irányok leírását célszerű kiemelt turisztikai térségenként (desztinációként) is megfogalmazni

7.2. A turistafogadás feltételei

7.2.1. Közlekedés

7.2.2. Szálláshely – illeszkedés a célcsoport igényekhez, desztinációkhoz

7.2.3. Vendéglátás – illeszkedés a célcsoport igényekhez, desztinációkhoz

7.2.4. Települési arculat, épített örökségek

7.2.5. Környezeti állapot (a 3.4.4. pontban részletezett szempontok alapján)

7.2.6. Egyéb (köz)szolgáltatások

7.3. Emberi erőforrás – (pl. turizmusban dolgozók képzettsége)

7.4. Turizmus szervezeti és működési rendszere a régióban (szervezeti struktúra: a termékfejlesztés, a kommunikáció és az értékesítés rendszereinek fejlesztése, annak bemutatása; a kiemelt turisztikai térségek (desztinációk) desztináció-menedzsment rendszerének kialakítása; regionális szintű együttműködés)

A fejlesztési irányok leírásának szerkezete

• Célok

• Fejlesztési eszközök, tevékenységek leírása, benne a területi preferenciákkal és a megvalósításért felelős szervezetek (önkormányzat, állam vagy magánszféra) megjelölése

• Fenntarthatósági szempontok, ahol releváns

8. Célok és a fejlesztési irányok várható hatásai, eredményeinek számszerűsítése (1 oldal, táblázatosan)

9. Költségterv (illeszkedve a 6.2. pontban meghatározott indikátorokhoz, a rendelkezésre álló források becslése alapján, a fejlesztési irányok (esetleg kiemelt turisztikai térségek) közti forrásmegosztás becslésével) (1-2 oldal indoklással)

10. Megvalósítás folyamata, monitoring rendszer bemutatása (résztvevők, feladataik) (3-4 oldal)

Esettanulmány: „Régió Kapuja” projekt a Paks-Bölcske és a környező települések komplex turisztikai fejlesztésére

A térségi alapú komplex turisztikai termékcsomagok kialakítása címmel (DDOP-2009-2.1.1. A) kiírt, a Dél-Dunántúli Regionális Operatív Program forrásait megcélzó pályázati csomag preferálta a térségi és települési összefogásokat a turisztikai vonzerő és termékfejlesztésben. A benyújtott projekt javaslatok között a dunamenti, Tolna megye északi részén fekvő Paks és Bölcske közös pályázata is megjelent. A pályázati projekt követi az uniós források elérésénél kötelezően előírt Megvalósíthatósági tanulmány szempontrendszerét. A tanulmány kereslet és kínálat elemző része módszertani szempontból is értékelhető megoldásokat mutat be a térségi (kistérségi) turizmus elemzések vizsgálati szempont és eredmény rendszeréből.

A „Régió Kapuja” projekt Paks-bölcskei fejlesztései az Alsó-Dunavölgy turisztikai övezet, formálódó desztináció területén valósulnának meg, így a projekthelyszín jelenlegi és potenciális turisztikai helyzete is ebben a térségben határozható meg. Az Alsó-Dunavölgy, a Budapesttől délre kezdődő Duna szakasz a turizmusfejlesztésben olyannyira kedvelt, vonal menti vonzerő elhelyezkedést adja. Az egymást erősítő attrakciók és hozzájuk kapcsolódó turisztikai termékek pedig már egy célterületi, desztináció profilt rajzolhatnak meg, ami jelentős versenyelőnyt hozhat a termékekkel zsúfolt turisztikai piacon.

Az esettanulmány a kereslet és kínálat elemzés fő módszertani fogásait és egységeit mutatja be a konkrét, térségi példán keresztül.

A fő egységek:

- vonzerő csomópontok és a tervezett fejlesztések jellemzői

- térségi beágyazottság, turisztikai pozíció elemzés;

- trend vizsgálatok és azok térségi adaptációja;

- keresleti és kínálati értékelések;

- célcsoport meghatározások;

- a szezonalitás elemzése.

Az esettanulmány a megvalósíthatósági tanulmány kereslet-kínálat elemzésének főbb részeit tartalmazza a teljesség igénye nélkül. Ám példái, megoldásai és elemzési szempontjai bevezetnek a területi szintek projekt előkészítő kutatási és tervezési módszertanába.

Vonzerő csomópontok és a jelenlegi kínálat, valamint a tervezett fejlesztések célállapota

A Paks-bölcskei projekthelyszín és a környező kistérség számottevő és potenciális vonzerői, valamint a hozzájuk csatlakozó turisztikai termékek és kapcsolódó szolgáltatások három fő tematikus csomópont köré szerveződik. A tervezett fejlesztések is ezekhez a vonzerő csomópontokhoz csatlakoznak. A három vonzerő csomópont átfogó bemutatása egyben tartalmazza a projekthez kapcsolódást is. Ezt követően települési bontásban kitér az elemzés a kistérség azonos tematikájú attrakcióira, mint kapcsolódó értékekre is.

1. Duna és természet tematikában a folyó és annak természeti rendszere, a környező védett természeti területek (pl. a bölcskei Tátorjános) jelentik a vonzerőt. De ehhez a tematikához kapcsolódik a földtudományi szakterületen az egész világon ismert paksi löszfeltárás, amelynek fosszilis talajaiban az elmúlt 2-2,5 millió év 20-22 klímaváltozása érhető tetten. Unikális és univerzális vonzerő, amely megfelelően fejlesztve látogatók széles körét motiválhatja. Az attrakciók múzeumi kiállításként és természeti tematikájú rendezvényként egyaránt hasznosíthatók.

A vonzerő csomópont jelenlegi állapotában, a számos térségben meglévő attrakciót tekintve is jórészt turisztikailag alig hasznosított. A paksi löszfal tudományos, ritkaság és esztétikai értékeit egy a Paksi Városi Múzeum keretében létrehozandó „Klímatörténeti Múzeum” tárná a széles nagyközönség elé. A múzeum a löszfal 20-22 fosszilis talajrétege által jelzett klímaciklusok interaktív bemutatásával, a jelen korban zajló éghajlatváltozások, a „globális felmelegedés”-ként jellemzett folyamat megértéséhez járulna hozzá. A múzeumot új épület fogadná be, a Városi Múzeum telkén. Az épület „passzív házként” terveződik, ami a múzeum tematikájához illeszkedve a klímavédelem mindennapi megoldásaihoz viszi közel a látogatók sokféle csoportját. A Városi Múzeum másik fejlesztése a Deák ház felújításával helyet kapó „Duna Múzeum”, amely a Duna és a folyóparti települések évezredes hatásrendszerét mutatná be a helytörténeti gyűjtemény természeti és kultúrtörténeti elemeinek a modern felfogású megújításával. A két összekapcsolódó, egy telken zajló fejlesztés eredményeként egy országosan, sőt nemzetközileg is újdonságnak, rendkívül izgalmasnak számító tematika kapna bemutatkozási lehetőséget. A múzeumi fejlesztés központja, meghatározó attrakciója és turisztikai terméke lenne a projektnek, egyben a térség többi, alig ismert természeti értékére is ráirányítaná a figyelmet. A két összefüggő, időrendjében és taglalt témáiban is egymást kiegészítő kiállítás a mai posztmodern múzeumi felfogásnak megfelelve interaktív, tematikus, a bemutatást és élményszerzést a tanulással, új tudások és tapasztalatok megszerzésével fűszerezi. Potenciális vendégköre igen széles spektrumú, úgy az elérhető korcsoportokat, mint motivációikat tekintve.

2. Kultúra és rendezvények témakörben a térség gazdag hagyományait, nemzetiségi kultúráját és történelmi emlékeit térképezhetjük. Ennek meghatározó vonulatai a római kori Limessel összefüggő értékek. Így például a paksi Lussonium, római kori romkert, a Városi Múzeum ókori gyűjteménye, valamint a bölcskei Soproni Sándor Római Kőtár. A környező települések közül a középkori értékeit bemutató Dunaföldvári Vár, és a német hagyományok hű őrzője: Györköny település. A felsorolt történelmi korszakok és emlékek számos rendezvény alaptematikáját adják meg. Mindezek kiegészülnek a kézművesség és a zene értékeivel

A vonzerő csomópont projekthelyszíni és kapcsolódó értékei már ma is fel tudnak mutatni legalább regionális vonzást. Ám ez a kereslet évi néhány ezer látogatóban mutatkozik csak meg. A múzeumi kiállítások még a rendszerező, gyűjtögető múzeumok statikus bemutatási metodikáját őrzik. Megújításuk a Paksi Városi Múzeum társadalomtörténeti gyűjteményének Deák ház felújításával együtt történő modernizációjával kapja az indító lökést. A Deák ház a Duna természeti tematika mellett az itt élő népek kulturális, építészeti és gazdálkodási emlékeit is bemutatja a mindennapok életmódjának a középpontba helyezésével. A múzeum a lussoniumi feltárás régészeti szenzációihoz és a várható Limes Világörökséghez csatlakozva erőteljesen szerepelteti új kiállításain az ókori emlékeket.

A térség kulturális értékek már jelen állapotukban is kiterjedt rendezvény programokon mutatkoznak be. Paksnak és térségének kora tavasztól késő őszig terjedő rendezvény és fesztivál programja van. Közülük több országos érdeklődést kelt, és egyenként több ezres látogatószámot vonz. A rendezvények, fesztiválok tematikája átfogja a kulturális és történeti tradícióktól a zene sokféle műfaján át, a gasztronómiáig és borig terjedő aktivitásokat. A kiterjedt rendezvények erőteljesebb vonzását, stabilitását és a kereslet növelését kívánják szolgálni a paksi Sárgödör téren és a bölcskei pincefalu szívében, a Béke téren kiépítendő rendezvény helyszínek. A rendezvényhelyszín fejlesztés műszaki tartalma és kapacitásai mellett, a térségi fesztivál kínálat tartalmi fejlesztését, tematikus és időrendi összehangolását is jelenti. Ennek eredményeként a turisztikai előszezontól az utószezonig, szinte minden hétvégén, vagy hétvégi napon találhat tartalmas és vonzó programokat a kiemelt helyszíneken a napi kiránduló, vagy hétvégi rekreációra vágyó vendég.

3. A Borgasztronómia és tradíciók igen gazdag kínálata adja az attrakciók talán leggazdagabb rétegét. A projekthelyszín településeken jelentős pincesorok, a Pannon Borrégió és a Tolna Borvidék, valamint Borút termőterületei és termelői, borturisztikai szolgáltatói már jelen állapotukban is rendezvényeket működtetnek, látogatókat vonzanak. Fejlesztésük a tematika további rendezvényekbe illesztésével, a pincesorokon (Paks, Sárgödör tér, Bölcske, Pincefalu Béke tér) rendezvényhelyszínek kiépítésével és borturisztikai kínálat erősítésével érhető el. Az attrakciók a térségben kiegészülnek a györkönyi országos védettségű pincesorral és a dunaföldvári pincékkel is.

A Pannon Borrégió Tolnai Borvidéke, a Tolnai Borút körzetbe, a Dunamenti termőterületbe tartozó településein évszázados hagyományai vannak a szőlő- és borkultúrának. Ennek jelzői a fentebb felsorolt pincesorok, pincefalvak. A hazai fogyasztói és turisztikai trendként felerősödő borkultúra esélyt kínál a körzet ma még igen mérsékelt ismertségű és keresletű termelőinek is a piacra lépésre. A borvidék és borturizmusa ma még az alig ismert kategóriában van. A borturizmust segíteni hivatott Tolnai Borútnak a legkisebb a minősített szolgáltatói száma a Pannon Borrégióban. Ezzel szemben a térségben gyönyörű pincesorok csalogatják a borkultúrával ismerkedőket. Számos borgasztronómiai tematikájú rendezvény, fesztivál zajlik részben a pincesorokon is. Legkiválóbb példájuk a paksi GastroBlues Fesztivál, amely a július legelején közel 10 ezres látogatót vonz még ország különböző részeiről. A termőterület borászai erősen kötődve hagyományaikhoz a pincesorokon termelik és kínálják boraikat, amelyek hírnévben még messze elmaradnak a neves szekszárdi, vagy villányi borászoktól. De ambiciózusak, borversenyeken, országos szinten is kiválóan szerepelnek, szolgáltatásaik és kínált boraik ár/érték aránya kiváló. Számukra teremt fejlesztési lehetőséget a projekt a borturizmus erősítésével. Bölcskén és Pakson a klasszikus borkóstolás, vendéglátás mellett, látványos bemutatókkal, tanulságos kiállításokkal és szolgáltatás csomagokkal tudnak a kibővülő kapacitásaikkal egyre jelentősebb számú vendéget a térségbe csalogatni. A borturizmus erősödő bázisai a hagyományos pincesorokon kerülnek kialakításra, a tradicionális helyszíneket erősítve. A másik szinergikus kapcsolati irány, a szintén a pincesorokon megvalósuló rendezvény helyszínekkel köti össze a borturisztikai fejlesztéseket. Itt a kölcsönös előnyök nem csak a helyszínek közelségétől, hanem a borgasztronómiai tematika rendszeres megjelenésétől is várható.

Kereslet-kínálat elemzése

A projekthelyszín meglévő turisztikai kereslete és fejlesztendő kínálata alapvetően beleilleszkedik a régió a Dél-Dunántúl turizmusa által kijelölt keretekbe. Ám a tanulmány – terjedelmi megfontolásokból is – a kistérség és a települések által lefedett turisztikai térre kíván koncentrálni, így a pozíció meghatározásánál itt eltekintenünk a regionális helyzetképet felvázolásától.

A projekthelyszín kereslete

Paks az Alsó-Dunavölgy városaként egyedül szerepel a KSH kereskedelmi és magánszálláshelyek forgalmát bemutató adatbázisaiban. Mindez azt jelenti, hogy Bölcskén nincs regisztrált szálláshely egyik kategóriában sem. A Százhalombattától és Ráckevétől délre fekvő, mindkét partot magába foglaló Alsó-Dunavölgy regisztrált forgalommal rendelkező 22 településének kereskedelmi szálláshelyein, az érkező vendégek 2008-ban közel 190 ezer vendégéjszakát töltöttek el. Keresletük 2009-ben is csak mintegy 5 ezer vendégéjszakával csökkent. Paks ebben a körben a jelentősebb, 10 ezer évi vendégéjszaka számot meghaladó centrumok közé sorolható. A város vendégforgalmi adatai ellentmondva az országos, régiós és dunavölgyi csökkenő teljesítményeknek, jelentős növekedést mutattak. Pakson 2008-ban még alig haladta meg a vendégéjszakák száma a 10 ezret, addig 2009-ben ez az érték megközelítette a 15 ezret! Különösen feltűnő a szállodai férőhelyeken mért forgalom növekedése 4,9 ezerről 8 ezerre. A kedvező adatok egyrészt mutatják Paks felértékelődését különösen az üzleti forgalomban; másrészt nem szabad megfeledkezni az M6-os autópálya építésében résztvevők kiemelt forgalmáról.

Paks regisztrált forgalma a magánszálláshelyeknél nem tekinthető jelentősnek. A forgalom vendégéjszakákban mérve stabilan 550 vendégéjszaka szintje környékén mozog. Paks és Bölcske körzetében még Dunaföldvár rendelkezik regisztrált forgalommal. A kereskedelmi szálláshelyeken 2008-ról 2009-re 4,8 ezres vendégéjszaka számát 5,9 ezresre növelte. A magánszálláshelyeknél a város 2005-től 2008-ig az 1,4 ezer körüli vendégéjszaka számát 3,7 ezerre növelte. A magánszálláshelyek kiemelt forgalmában is érzékelhető az autópálya építés forgalmi többlete.

Keresletelemzés

A tervezett fejlesztés potenciális vendégeit is alapvetően a fogyasztói és turisztikai megatrendek, ezek hazai megjelenése és a magyar fogyasztók beállítódásai határozzák meg. Így az értékelésben elsőként az átfogó turisztikai trendek térségi lecsapódását és a hazai vendégkör motivációit értékeljük a fejlesztés termékkategóriái és terméktematikái szerint:

1. Kulturális és örökség turizmus a múzeumi fejlesztésekhez és a rendezvényhelyszínekhez kapcsolódva.

2. Borturizmus és borgasztronómia a borturisztikai és egyes rendezvények várható látogatói csoportjait meghatározva. Az elemzés a globális és országos szinttől a régiós, pl. borrégiós jellemzőkig, valamint a projekthelyszíni felérési eredményekig terjednek. Az elemzések adatbázisai és megállapításai a nemzetközi és hazai szakirodalomból, a publikált piacfelmérések és motiváció kutatások eredményeiből, valamint régiós mintavételen alapuló felmérések adataiból álltak össze. Ezek jelentős része a Turizmus Bulletin publikációin, a Magyar Turizmus Zrt. kutatásain (www.itthon.hu) és a Pannon Borrégió stratégiai tervezési munkái során keletkezett szakanyagokon alapul. A térség keresletének értékelésére, a legnagyobb látogatottságú paksi GastroBlues Fesztiválon végeztünk anketőrös, kérdőíves felmérést a rendezvény több helyszínén, a fesztivál egész ideje alatt. A felmérés eredményeinek alapját a 152 külső látogató megkérdezésével kitöltött kérdőívek adják. A felmérés időszaka 2010. július 1-4. Pakson a fesztivál helyszínein.

Keresleti trendek

A fejlett nyugat-európai és tengerentúli országokban egyaránt megfigyelhető, hogy a szeniorok részaránya rohamosan növekszik. Az idősebb korosztályba tartozók aránya rövid és középtávon emelkedik, miközben az egészségi állapotuk javul. A turizmusban ennek hatására növekszik a kényelem, a biztonság iránti igény. A hosszú időszakig hazánkban is legfőbb problémaként kezelt erős szezonalítás csökkentésére is alternatívát nyújthat a szenior korosztály fokozódó bekapcsolódása mind a belföldi, mind a nemzetközi turizmusba (Magyar Turizmus Zrt. 2006). Kiemelt figyelmet érdemel a projekt fejlesztései szempontjából!

Az utazás szabadságát erősítik a családstruktúrában bekövetkező változások, az egy háztartásban élők száma – szintén a Nyugat-Európában megfigyelhető trendeknek megfelelően – csökken, kitolódik a házasodás és a gyermekvállalás életkora. Így az ilyen típusú háztartásokban a szabadon elkölthető jövedelem növekedése a vásárlóerő fokozódásával párosul. Hazánkban is megfigyelhető ilyen irányú folyamat, melynek hatása az idegenforgalomban is jelentkezik. A belföldi turizmusban már mérhető, hogy az év során növekszik az utazási gyakoriság, de csökken az időtartam. A hétvégi pihenések, kirándulások, a „hosszú hétvégék” iránti igény felerősödik különösen a nagyvárosi populációnál. A város könnyen elérhető közelségében, 1-1,5 órás utazási időtartamon belül fekvő célterületek felértékelődnek (PISKÓTI I. 2006).

A projekt szempontjából jelentőséggel bír!

Az iskolai végzettség általános szintjének emelkedésével a látogatók tudás és ismeretek iránti igénye is növekszik. A motivációk körében a kultúra szerepe erősödik. A kultúra és ismeretszerzés iránti igény emelkedéséből következőleg az ehhez kapcsolható speciális turisztikai termékek jelennek meg. Mind a szervezett, mind az egyénileg összeállított utak esetében nagyobb hangsúlyt kapnak a kultúrával, a történelmi múlt megismerésével kapcsolatos programok. A projekt fő attrakciói ebbe az érdeklődési körbe illeszkednek!

Az egészségtudatosság a társadalmi-gazdasági fejlődés révén hazánkban is egyre szélesebb körben tapasztalható. Idegenforgalmi hatása a desztináció kiválasztásában, a turisztikai magatartásban és nem utolsó sorban a szolgáltatások igénybevételében regisztrálható. A szabadidő aktív eltöltését lehetővé tevő aktív turizmus, valamint a társadalom napi és heti rekreációját szolgáló intézmények iránti kereslet növekedése várható.

A modern társadalmakban bár az előírt munkaidő csökkent, de az emberek többségénél a munkával töltött órák száma növekszik. Az emberek többségére fokozódó nyomás nehezedik a hétköznapokban, így a napi és heti rekreáció egyre fontosabbá válik. A főüdülések hosszának rövidülésével egyre gyakoribbak a klasszikus elő- és utószezont érintő szabadidős célú utazások. A városkörnyéki rekreációs igények itt is megjelennek!

A turisztikai trendeket áttekintve az egyik legfőbb változás a turizmusban való passzív részvétel helyett az aktivitás igénye, mely eltérő szinteken jelentkezik. Az aktivitás egyik oldalról a bekapcsolódást jelenti a folyamatba, alakítani magát folyamatot. A turisztikai termék sikerességét a termék szolgáltatásokból felépülő jellege miatt a fogyasztó – a turista – alapjaiban befolyásolja. Mind a nemzetközi, mind a hazai piacon megjelentek és elterjedtek olyan vonzerők, melyek az ilyen típusú aktivitást teszik lehetővé, ezen túlmenően igénylik is. Így például az aktív turizmus népszerűségének növekedése a turisztikai termékek között ennek köszönhető vagy az attrakciók között a témaparkok előretörése. A projekt tematikus bemutatást és térségi termék-összehangolást végez.

Napjaink turizmusának egyik legfőbb trendje a fogyasztók élmény-orientáltsága, élmény-keresése. Jól jellemzi szerepét: „Az élmény egy pszichológiai kategória, amelynek átélése, illetve annak reménye alapvető szerepet tölt be a turisztikai kereslet alakulásában”(MICHALKÓ G. 2004). Az élmény, élménylánc az utazás során a turistát ért pozitív érzésekből, benyomásokból alakul ki. A turizmussal foglalkozó kutatók, szakemberek hangsúlyozzák és felhívják a figyelmet az élmény-orientált fejlesztések szükségességére, mely számos fejlesztési stratégiában is megjelenik. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában az „élményláncot” az ágazatot leíró öt terület mellett horizontális kapcsolatot teremtő fogalomként határozzák meg. Az élménylánc ennek alapján a turisták utazási döntésétől, a konkrét utazáson át, majd az emlékek felelevenítéséig ívelő komplex érzetet, hangulatot jelent. A termékfejlesztéssel szemben támasztott követelmények között is két fontos célkitűzést emel ki a stratégia:

• Minőség és fenntarthatóság: minőségbiztosítás és védjegyrendszer létrehozása, minőségmenedzsment,

• Élménylánc: termékek és szolgáltatások összhangját, mely az élmény kialakulását és az egyes élményelemek kapcsolódását alapozza meg.

A projekt valamennyi eleme az élmény és tudásszerzést támogatja.

A hazai lakosság üdülési motivációi

Általános piaci tapasztalat, hogy hazánkban és a régiónkban is a belföldi vendégkör fokozódó kereslete mérsékelte a globális válság negatív hatásait a turizmusban. Jelentősebb bővülésre a projekt fejlesztései is alapvetően a belföld felől számíthatnak, így alapvető a hazai lakosság üdülési motivációinak feltérképezése. Azonban a kedvezővé vált elérhetőségi viszonyok, Budapest relatív közelsége, a Dunát követő közlekedési főirány várható felértékelődése a hazánkba érkező külföldiek számára is felhelyezheti a térképre Paksot és térségét. A betűzött 4. ábra világosan jelzi, hogy a két vendégkör motivációiban mérlegelendő különbségek nyomozhatók. A hazai lakosság alig lép ki motivációiban a „klasszikus” sémákból. A rokon, barát meglátogatása mellett eltörpülnek a további célok. Éppen ezért például a rendezvényturizmus 1% alatti részaránya nem kecsegteti túl sok jóval az ebben az üzletágban fejlesztőket. Az azonban enyhíti a kedvezőtlen arányokat, hogy a piacra jóval bevezetettebb egészségturizmus is csak másfél és három %-ot ért el.

A külföldieknél jóval árnyaltabb a kép. A motivációk spektruma széles, ami a vendégkör turisztikai rutinjára is utal. Náluk például a kulturális és sportrendezvények 4%-os arányt is elérnek. A projekt szempontjából fontos, hogy a rendezvények már felkerültek a potenciális utazók motivációi közé, bár ennek erősítése az attraktív turisztikai fejlesztéseken is múlik.

4. ábra: A bel- és külföldi utazók motivációi

Forrás: Turizmus Magyarországon 2009 (www.itthon.hu)

A hazai lakosság kulturális motivációi

A kultúra, az új tudás és az ezzel összefüggő élmények megszerzésének vágya a turisztikai megatrendek között is előkelő helyet kapott. A projekt fejlesztéseinek ez alapkérdése, így a megcélzott fő vendégkör csoport, a belföldiek kulturális érdeklődése a fejlesztések jövője szempontjából meghatározó. A kulturális motivációk erősítése szempontjából 2009 egy kiemelten fontos év volt. A Magyar Turizmus Zrt. tematikus évei között a „Kulturális turizmus éve” címet viselte. Az év hatásait 1000 fős reprezentatív mintavétellel vizsgálták (Turizmus Bulletin XII. évf. 3. sz. pp. 2-28.). A felmérés eredményei a projekt szempontjából is értékelhetők. A felmértek közel 50%-a a témaévben kulturális fő céllal utazott, ami igen széles célcsoportot jelent. A fő célként kulturális utazást megjelölők demográfia jellemzőiben alapvető eltérés nem volt a férfiak és nők között. Közel 60%-ban az ilyen utazók – meglepő eredményként - a fiatal felnőttek voltak. Jóval magasabb részarányt képeztek köztük a legalább érettségivel, vagy diplomával rendelkezők. Főkét az aktív dolgozókra jellemző elsődleges célként a kulturális utazás. További csoportképző demográfiai jellemzőként a magasabb státuszú, átlag feletti jövedelműek, akik leginkább fővárosiak, vagy legalább városlakók jelennek meg. A kulturális célból utazók lakóhelyének fekvése szempontjából leginkább Közép-magyarországi régió Budapesttel, ezt megelőzve a Nyugat-Dunántúl a legaktívabb. A projekt régión belüli potenciális vendégkörére tekintve nem túl kedvező a helyezet, mert a Dél-Dunántúl alig több, mint fele értéket (34%) produkálja az élen járó régióknál. Hasonlóan alacsony utazási intenzitást kulturális célokért csak a Közép-Dunántúl (ami szintén nem jó hír a Paks-bölcskei fejlesztéseknek), és a két alföldi régió mutat. A kedvezőtlen régiós aktivitás mellett, a projekt fejlesztései fő küldő területének tekintett főváros és környéke magas intenzitást mutat.

A kulturális utazók elsődlegesen műemlékek megtekintésére indulnak útra (17,4%), de preferálják a várakat, kastélyokat és az egyházi műemlékeket is. Nagyon kedvező adat a projekt szempontjából, hogy alig lemaradva az előbbiektől közel 13%-uk múzeumot, kiállítóhelyet kívánt megtekinteni. A felmértek 10%-a kereste a fesztiválokat és rendezvényeket, 11% -ot a Világörökség érdekelte. Nem sokkal maradtak el a borospincék, pincesorok sem ezektől a rangsorban. Mindegyik adat a Paks-bölcskei fejlesztés piaci realitását erősíti. Kedvező tapasztalata a felmérésnek, hogy a válaszadók közel 60%-a a hazai kulturális látnivalók megismerését az alapműveltséghez tartozónak tekinti.

A kulturális alapmotivációjú utazó az attrakció mellett, alapvetően étkezési szolgáltatásokat vesz igénybe, középkategóriás szálláshelyet keres, szívesen nevez be idegenvezetésre és keres fel látogatóközpontokat.

A borturizmus trendjei, hazai vendégköre

A Paks-bölcskei projekthelyszín fejlesztéseinek központi eleme a borvidék és borkultúra. Rendezvény helyszínei a pincesorokon épülnének ki, a rendezvények egy része is borgasztronómiai tematikájú. A termőterület, a Tolnai Borvidék ismertsége, elfogadottsága a keresleti viszonyok alapját jelenti. A Tolnai Borvidék a Pannon Borrégió része, annak többi borvidéke segítője, de konkurenciája is egyben. A Pannon Borrégió borvidékeinek ismertségére több kutatás eredményeiből is következtethetünk.

Lakossági, reprezentatív felmérések szerint (Magyar Turizmus ZRt - M.Á.S.T. 2006) országos összevetésben igen jelentős különbségek tapasztalhatók a borvidékeink ismertségében. Míg Tokaj, Eger, Badacsony, vagy Villány nevét felismerők aránya közel 80%-tól egészen 50% körüli arányig terjed, addig a legkevésbé ismertek – köztük jeles, minőségi jegyeket is felmutató borvidékeket is találunk – még az 5%-os válaszadói intenzitást sem tudnak felmutatni (pl. Bükkalja, Ászár-Neszmély, Hajós-Baja).

A Pannon Borrégió borvidékei a hazai lakosság körében két, egymástól markánsan különböző intenzitás csoportba sorolhatók. A „felsőház” stabil tagjai a Villányi borvidék és a Szekszárdi borvidék. Villány ismertségét a felmért mintasokaságban megközelítette az 50%-os értéket, és ezzel a legismertebb borvidékek közé emelkedett idehaza. Szekszárd a spontán említések során a mintasokaság ¼-része számára volt ismert, ami ugyan magas értéknek számított a felmérésben, de így is az élmezőny végére szorult.

Egészen más a helyzet a Pécsi és projekthelyszínünk, a Tolnai borvidék ismertségével. A 22 borvidék között a középmezőny alján található 9%-ot megközelítő említettségével a Pécsi, és nem sokkal marad el ettől a 6%-os ismertséget elérő Tolnai borvidék. Ezek az eredmények „alsóházzal” összevetve, nem tekinthető kimondottan kedvezőtlennek, ugyan alacsonyak, de így is a középmezőnybe tartoznak!

A Pannon Borrégió borvidékeinek, pincészeteinek és szőlőfajtáinak ismertségére, a piac szegmentációjának érzékelésére a Pécsi Borozó a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet felkérésével országos, reprezentatív kutatást végeztetett (5. ábra). Az egyes borvidékeket említők a megszokott képet rajzolják ki. Villány uralja a mezőnyt, de a korábban bemutatott felmérésekhez képest kevésbé marad el tőle Szekszárd. Pécs és Tolna ugyan elmarad az élmezőnytől, ám 5 és 9% közötti említettségük megerősíti országos ismertségük korábbi felmérésekben is megjelent értékeit.

5. ábra: A Pannon Borrégió borvidékeinek ismertsége

(Forrás: Pécsi Borozó 2008 I. évf. 3. sz.)

Árnyalja a képet a borvidékek borászatainak az ismertsége. A felmérés ezen része is a villányiak és tőlük erősen leszakadva a szekszárdiak jelentőségét húzta alá. A Pécsi és Tolnai borvidék ebben a vonatkozásban még rosszabbul teljesített. A felmértek csupán 1,8%-a tudott a Pécsi borvidékről termelőt, vagy pincészetet megemlíteni, míg tolnairól csak 0,7% nevezett meg ilyet. A jellegadó, arculatformálódó pincészetek között megtaláljuk az „év borásza”, vagy „év pincészete” címet elnyertek jól ismert neveit. De sokat segít az ismertségben a jelentős piaci jelenlét, a palackozott, kereskedelmi forgalomba kerülő borok jelentős volumene. Erre lehet példa a Teleki pince és a Zwack -féle Mőcsényi borok ismertsége, amelyek a Tolnai borvidékről származnak.

A borrégió fogyasztóit a felmérés szerint szegmensekre bonthatjuk.

Fő csoportjaik:

• főként férfiak;

• diplomások;

• magasabb jövedelműek;

• jelentős arányban fővárosi lakosok.

Ezek a meghatározott keresleti szegmensek a Paks-bölcskei fejlesztések számára is irányadók.

A kutatás során nyert eredmények még borvidékenkénti fogyasztói sajátosságok meghatározásához is adtak információkat. Koncentrálva a Tolnai borvidékre, az itteni borokat kedvelők a szekszárdiakkal együtt széles életkori sávot fednek le. Korcsoportjuk a fiatal felnőttek 30 éveseitől a középgeneráció 59 éves korig terjedő fogyasztóiig nyúlik.

A Pannon Borrégió borútjainak és borturisztikai szolgáltatásainak ismertsége

A projekthelyszínen tervezett borturisztikai fejlesztések és az ezekkel összefüggő rendezvény helyszínek valamennyien a Pannon Borrégiós Tolnai Borút kínálatait gyarapítják majd megvalósulásuk esetén. Piaci keresletüket nagyban befolyásolja a befoglaló borút ismertsége és megítélése, amelyet a Pannon Borrégió Egyesület felkérésére a PTE TTK turizmus szakértői és hallgatói által végzett felmérési eredményekből nyomozhatunk. A felmérés a Pünkösdi Pannon Pincék kiemelt rendezvény helyszínein 2009. május 30-án szombaton és 31-én vasárnap készült. A kérdőívezés kiterjedt szombaton a Bólyi Káposzta Fesztiválra, szombaton és vasárnap a Szekszárdi Pünkösdi Fesztiválra és csak vasárnap a Mecseknádasdi Kakaspaprikás Főző Fesztivál látogatóira. A három helyszínen, anketőrök segítségével készült el 78 kérdőív. Ugyan nem a projekthelyszínen végeztek kutatást, de a Pannon Borrégióban nyert eredmények adaptálhatók a fejlesztés megalapozásához.

A felmérés szerint (2. táblázat) a Szekszárdi és a Villány-Siklósi Borutat követően a felmérés outputjai alapján a Bóly-Mohács Fehérborút, majd a Tolnai számít ismertebbnek.

2. táblázat: Pannon Borrégió borútjainak ismertsége

(Forrás: A kérdőív adatai alapján)

Minden borvidéken a megkérdezettek megközelítőleg 85%-a vett már igénybe borúti szolgáltatást. A felmérés során a borturizmus közvetlen és kapcsolódó szolgáltatásait is értékelték a vendégek, melyekkel összességében elégedettek voltak a megkérdezettek (3. táblázat).

A borturizmushoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások közül legnagyobb arányban a borkóstolás (72,73 %) mellett a pincelátogatás (64,94 %) vették igénybe a látogatók. A borkóstolással egyben a legelégedettebbek (4,77 érték), az egyes borvidékek között minimális a különbség a megítélésben. A projekt borturisztikai fejlesztései is ezen szolgáltatásokat erősítik majd.

A kapcsolódó szolgáltatások közül a látogatók a legnagyobb az étkezési lehetőségeket vették igénybe (83,12 %), melyet a megkérdezettek 83,12%-a próbált ki, egyben az összes szolgáltatás között a legnépszerűbbnek minősült.

3. táblázat: Elégedettség a borutak szolgáltatásaival

(Forrás: A kérdőív adatai alapján)

A szálláshely-szolgáltatást és sportolási lehetőségeket a vendégek alacsony aránya veszi igénybe, ezekben az esetekben a legalacsonyabb a szolgáltatással való elégedettség egyben.

A borutak összbenyomása alapján a megkérdezett látogatók szinte mindegyike továbbajánlaná ismerőseinek, barátainak. Ennek megfelelően a megkérdezett látogatók 50%-a biztosan ellátogat újra turistaként a térségbe, míg további mintegy 20% valószínűnek tartja a visszatérést. Elenyésző azok száma, akik semmiképpen sem kívánnak újra a Pannon Borrégió borvidékeire visszalátogatni.

A felmérés kedvező keresleti információkat ad a borturisztikai szolgáltatásokat illetően, de fontos tapasztalás a Paks-bölcskei fejlesztés számára az is, hogy a borral összefüggő, gasztronómiával kiegészülő rendezvények, különösen, ha azok országos, vagy régiós akciókhoz csatlakoznak (lásd. Pünkösdi Pannon Pincék) jelentős keresletre és sikerre számíthatnak.

A borturisztikai termékek meghatározható célcsoportjai

A fentebb vázolt trendek és felmérési eredmények kirajzolták a kulturális turizmus detektálható és a Paks-bölcskei fejlesztés számára kijelölhető célcsoportjait. A borrégiós, borvidéki kutatások pedig a borturizmus lehetséges célcsoportjaira világítanak rá.

A borturizmus kiemelt célcsoportjai:

Fiatal felnőttek

A 18-35 éves korosztályt soroljuk ebbe a szegmensbe. A fiatalok a marketing-kommunikációs tevékenység legfontosabb célcsoportja, hiszen ők minden idők legnagyobb vásárlóerejű generációja, és rendkívül fogékonyak a reklámokat, újdonságokat illetően. A 18-25 éves korosztály fogyasztási szokásai még alakulóban vannak, másrészt hatékonyan elérhetőek (szervezett oktatás, média, internet, stb.). Ugyanakkor esetükben jelentős potenciállal kell számolni a borfogyasztás növelésének tekintetében, hiszen fogyasztásuk elmarad az átlagtól, és a ritkábban és soha nem fogyasztók körében is többségben vannak. A borkultúra népszerűsítése tekintetében a 25-35 éves korosztályban van a legnagyobb befogadókészség, hiszen közülük egyre többen érdeklődnek a kulturált borfogyasztás iránt és körükben egyre divatosabbak a bortanfolyamok, a kóstolók és más borhoz kötődő rendezvények (borvacsorák, bor- és gasztrofesztiválok, stb.).

A projekthelyszín számára nem kiemelt, de potenciális célcsoport.

Nők

A borok értékesítése kapcsán napjainkban egyre fontosabb szerep fontosabb szerep jut a nőknek, hiszen ők a főbevásárlók. Jelentős vásárlóerőt képviselnek: ugyan jövedelem szempontjából a háztartások bevételének nem egészen a fele származik tőlük, a háztartási kiadások nagy részéről ők döntenek. Bár a bevásárlások 75%-át ők bonyolítják, csak 25%-uk vásárol rendszeresen bort. Másrészt ennek a célcsoportnak az elérésével lehetőség nyílik a családok borfogyasztási szokásainak befolyásolására és a borral kapcsolatos ismeretek növelésére is. A fiatalokhoz hasonlóan a nők esetében is jelentős potenciállal számolhatunk, hiszen sok közöttük az absztinens és a havi egy palack fogyasztási átlag alatt a nők aránya közel 80%. Ugyanakkor a nők más alkoholos italokhoz képest inkább bort isznak, méghozzá inkább palackozott minőségi bort. A palackos borvásárlók kiemelt célcsoportja, azonban a projekthelyszínek szolgáltatásainál csak másodlagos célcsoportnak számítanak.

Borbarátok

Ebbe a csoportba azokat soroljuk, akik szeretik a bort, akik számára a bor értéket képvisel és kiemelkedik a többi alkoholos ital közül. Elsősorban Budapesten és más városokban élnek, magas iskolai végzettségűek, és feltehetőleg az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkeznek. Mindennapjaikhoz, szórakozásukhoz és meghitt pillanataikhoz is hozzátartozik a borfogyasztás, viszonylag jól kiismerik magukat a hazai borvidékek és borfajták között és nyitottak a borkülönlegességekre és a külföldi borokra is. Aktív társasági életet élnek, szívesen járnak étterembe, kóstolókra, borvacsorákra, ott vannak a bor- és gasztrofesztiválokon, hétvégéken borvidéki túrákat tesznek, sőt sokan közülük valamilyen szintű bortanfolyamot is elvégeznek.

A legfontosabb célcsoport, mozgékonyak, elkötelezettek hozzáértők. A projekthelyszínek rájuk mint véleményvezérekre is számíthatnak, ők további vendégeket is toborozhatnak. Ezek a célcsoportok a belföldi forgalomban működnek, amely a legfontosabb szegmens.

Tovább bontva a lehetséges célcsoportokat, szűkebben is fókuszálhatunk:

1. Szakmai közönség: azok a borászok, borkereskedők és borminősítéssel, gasztronómiával foglalkozók, akik igénybe veszik a régióban kialakuló szakmai központok speciális szolgáltatásait. Gondoljunk itt borminősítések, borszakmai továbbképzések, gasztronómiai bemutatók célközönségére, amely részben a városból, a régió borvidékeiről, de országos sőt nemzetközi hatókörből toborzódhat. Ez a közönség érdeklődő az új szolgáltatások iránt, értékeli az új neveket és márkákat. Megismerésükre hajlandó útra kelni.

A projekthelyszín borgasztronómiai rendezvényeinek és másodsorban a borturisztikai szolgáltatásoknak lehet célcsoportja

2. Borászati, borturisztikai, borgasztronómiai szakképzés résztvevői, akik jórészt felsőoktatási intézmények FSZ, BSc, MSc, képzésein résztvevő nappalis és levelezős hallgatókból, valamint tanfolyami hallgatókból tevődnek össze. Számukra az elméleti képzések és szakmai gyakorlati helyszínek lehetnek a Pannon Borrégió és így a Tolnai Borút kiemelt szakmai központjai, amelyeket rendszeresen igénybe vehetnek.

Rájuk szintén véleményformálóként kell tekinteni, akik újabb vendégkör csoportokat mozgósíthatnak.

3. A borászati, borgasztronómia programok, borúti információk és szolgáltatások iránt érdeklődők, borvásárlók, akik a széles nagyközönséget jelentik. Közöttük lesznek a régiót és annak városait, borvidékeit különböző kulturális, hivatás és oktatási motivációkkal felkereső vendégek. A városok bor iránt érdeklődő vendégei, konferencia résztvevők, csoportos látogatók, rendezvények közönsége, a borutakkal ismerkedő vendégek adják a fő csoportokat.

Rájuk rendszeresen visszatérő vendégként és csoportos látogatóként is lehet számítani, különösen ha programjuk a hivatásturizmus részeként jelenik meg. A borturisztikai szolgáltatóknál tréningek, szakmai megbeszélések, szimpóziumok közönségeként jelennek meg. Igényes fogyasztók, széles szolgáltatási spektrumot igénybe véve.

4. Kiemelten kezelendő a régió lakossága, amely a legmagasabb arányban fogyaszt bort valamilyen rendszerességgel országos összevetésben. A lakosság, különösen annak városi része elkötelezett a régiós borvidékek irányában, szívesen indul borúti kirándulásokra, és fő résztvevője a borral és gasztronómiával kapcsolatos rendezvényeknek.

Fontos célcsoport, elkötelezett és tudatos fogyasztó és egyben elkényeztetett is, hiszen a Pannon Borrégió borvidékein kiváló termelőkkel és borúti szolgáltatókkal állnak kapcsolatban.

5. A budapesti, bor iránt érdeklődő közönség, akik rendszeresen fogyasztanak bort, érdeklődnek a borkultúra iránt, képzik magukat. Baráti körökben, vagy családi programként járják a hazai borvidékeket.

Egyre szélesedő kör, nagyon motiváltak és kvázi hozzáértők. Elégedett vendégként jelentős számú ismerőst, borbarátot mozgósíthatnak a projekthelyszín témába illő programjaira (pl. Siller Fesztivál), és borturisztikai szolgáltatásaira. Mércéjük magas, kritikusak, de jól szituáltak és fogyasztók!

A paksi kiemelt rendezvény, a „GastroBlues Fesztivál 2010” keresletelemzésének eredményei

A projekthelyszín jelenleg leglátogatottabb, nagy hagyományokkal rendelkező, évek óta rendszeresen megszervezett fesztiválja a paksi „GastroBlues Fesztivál”. A fesztivál összlátogatói létszáma eléri évente a 10 ezer főt, így az érkezők véleménye a helyszínről, a programokról és a környező, kapcsolódó attrakciókról a projekt tervezett fejlesztései számára is irányadók. A felmérés eredményeinek alapját a 152 külső látogató megkérdezésével kitöltött kérdőívek adják. A felmérés időszaka 2010. július 1-4-ig, a paksi a fesztivál helyszíneken.

A felmérés eredményei a fesztivál fogadtatásán és konkrét keresleti adatain kívül a város és a térsége turisztikai megítéléséről is tartalmaz információkat. A kiértékelés során elsőként a fesztivál keresletéről mutatjuk be a kérdőívezés kiértékelt adatait, majd ehhez csatlakozva a paksi és térségi megítélések is bemutatásra kerülnek.

A fesztivál látogatóit természetesen maga a fesztivál vonzza elsődlegesen, ám a térség szempontjából is fontos, hogy a látogatók másodikként a szórakozást, kikapcsolódást, vagyis a rekreációt jelölték meg motivációjukként. A harmadik legkeresettebb helyen is a projekt tematikájába illeszkedő motivációkat jelöltek meg: természeti értékek, gasztronómia – ami egyben a fesztivál egyik tematikai csomópontja is. Hasonló fontosságot tulajdonítanak az érkezők a térség hangulatának és az új turisztikai attrakciók és termékek számára is irányadó kedvező ár/érték arányoknak. Ezeket most kedvezőnek ítélik meg az érkezők, a projekt fejlesztéseinél is hasonló kondíciókat kell megcélozni. A negyedik intenzitási kategóriába került a bor-pincesor vonzását közel 3,5-re (1-5-ös skálán) értékelők véleménye. Ez megerősíti nem csak a fesztivál gasztro vonulatát, hanem a projekt borturisztikai rendezvényeinek, valamint termékfejlesztésének a keresleti indokoltságát is.

A fesztivál vendégköre rendszeres látogatója Paksnak és környékének. 80%-uk már nem először jár itt, 50% pedig 5, vagy több alkalommal látogatta a térséget. Ez azért fontos, mert a felmérésben szereplők véleménye megalapozott, alapos helyismereteken nyugszik. A konkrét fesztivált 1/3 - 1/3 – 1/3 arányban látogatták először, néhányszor és nagy rendszerességgel. Ezek az arányok igen kedvezőek a fesztivál és a térség kereslete szempontjából, mert azt jelzik:

- A fesztivál és a térség stabil keresletű, ismert desztináció;

- A fesztivál, bár 2/3-ban számíthat a visszatérő vendégekre, de új vendégeket is képes vonzani.

A paksi GastroBlues Fesztivál egy jelentősen beágyazódott program, amely meglévő, stabil vendégköre mellé még újakat is képes toborozni. Így jelentős esélyei vannak a kereslet további bővítésére, valamint vonzásának kihasználására a térség iránti kereslet fokozása érdekében.

A keresletelemzés kitért a vendégkör információgyűjtési szokásainak elemzésére is. A fesztivál vendégei alapvetően interneten tájékozódnak (28%); másodsorban a személyes ajánlás (27%) és a helyismeret (18%) játszik meghatározó szerepet. A média megjelenések és a fesztivál jellegéből fakadó plakátok egyenként is csak 10% körüli intenzitást mutattak.

A fesztivál látogatói átlagosan három napot töltöttek el a térségben, ám jelentős részük, közel 1/3-uk a teljes fesztivál programot végigélvezte. Mindezek a kedvező adatok arra utalnak, hogy a fesztivál a hazai könnyűzenei fesztiválok hatalmas dömpingjében is megtalálta stabil, ragaszkodó vendégkörét, így Paksnak és a térségnek is meghatározó rendezvénye.

A fesztivál látogatói, akik jelentős része személyes kapcsolatai alapján tájékozódott a programról, ezt a személyes kötődést használta ki szálláshelyének kiválasztásban is. A felmértek 88%-a Pakson szállt meg, közel 50%-uk barátoknál, családoknál. Ez az arány a helyi szálláshelykínálat szűkösségére is jelzés. A másik három legnépszerűbb szállástípus 20% alatti részaránnyal az ifjúsági szállás, a sátorozás és a hotel volt. Az adatok a fesztivál korosztályi jellegére, a junior korcsoport meghatározó súlyára is utal. A fesztivál látogatóira igazak ezek az adatok, de a térségre nem általánosíthatók!

A zenei alapprogram mellett a fesztivál látogatói egyéb attrakciókat is felkerestek. Ezek az adatok éppen a térségi kínálat keresletének megítéléséhez adnak támpontokat. A felmértek számára kézenfekvő, hogy a Dunapartot, a folyamot megtekintsék (23%). A vendégkör a fesztivál alatt inkább helyben marad, paksi látnivalókat néz meg (19%). A strandolással közel egyenértékű a környező települések meglátogatása motiváció (14-15%). A helyben, vagy a környéken lévő attrakciók keresletét erősíti az a tény is, hogy a megye meghatározó kulturális és borturisztikai centrumába Szekszárdra csupán 9%-uk kívánt átrándulni. A fesztivál látogatói nem vonzódnak különösebben a pincesorok iránt, ezek felkeresését csupán 5%-uk említette.

A felmérés egyik kiemelt célja volt, hogy a látogatók rendezvénnyel és a térséggel kapcsolatos elégedettségét felmérje. A fesztivál programjainak, különösen a zenei programjainak elfogadottsága 1-5-ös skálán mérve igen kedvező, 4-es érték felettinek bizonyult. A látogatók 3,5-es érték felé helyezték a kedvező ár/érték arányokat, a gasztronómiai kínálatot és a szórakozási lehetőségeket. Ezektől kicsit lemaradva ítélték meg a boros programokat. Ami egyértelműen arra utal, hogy a fesztivál érdekében Paksnak és a környéknek is ebben erősödnie kell, tehát a projekt borturisztikai elemeire a meglévő kereslet szempontjából is nagy szükség van! A vendégek elégedettsége a szálláshelyekkel és a sportolási lehetőségekkel a közepes szint környékén mozgott.

Nagyon jóra (4 feletti értékekkel) tartották a közlekedési, elérhetőségi lehetőségeket. Mintegy visszaigazolták a projekt „Régió Kapuja” alapkoncepcióját, amely szerint a térségnek az M6/M60-as autópálya forgalomba helyezésével a turisztikai pozíciója is felértékelődött. Ezt az adottságát kell minél jobban kihasználnia. Hasonló erősségű érték a helybeliek vendégszeretete, amely jó esélyeket kínál a projekt fejlesztéseinek eredményességét illetően is. A látogatók kedvezően ítélték meg az információ ellátottságot is. Közepesre, tehát nem túl jóra tartották a borkóstolásokat, pincelátogatásokat, mindezek rímelnek a projekt fejlesztési súlypontjaira. Itt a projekt borturisztikai elemeinek megvalósításával jelentős javulás érhető el.

Hasonlóan a fejlesztés szükségességét jelzi az, hogy a turisztikai programokat és a múzeumokat, kiállításokat kevéssé kedvelte a fesztivál közönsége, bár azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy számukra ezek csak kapcsolódó programlehetőségek voltak.

A felmért fesztiválozó vendégkör a további fejlesztési teendőket is differenciáltan, saját motivációinak megfelelően határozta meg. Elsősorban közel 40%-uk a fesztivál további fejlesztését szeretné látni. Ebben a Sárgödör térre tervezett rendezvény helyszín projektelem előrelépést hozna. Szeretnék a vendégek, ha az éttermi, gasztronómiai kínálat is erősödne (11% említette), de hasonló arányban várnák el a múzeumi, kiállítási attrakciók erősítését is. Ezen adatok erős támogatottságot jeleznek a projekt központi fejlesztési iránya számára. Sajátosan alacsony azon válaszadók száma (4%) akik a pincesorok és boros kínálatok erősítését szeretnék. Ennél kétszer többen, mintegy 8% látja úgy, hogy a Duna, a Dunapart attraktivitására Paks jobban támaszkodhatna. A tervezett múzeumi fejlesztések ebben a tematikában is erősödést hoznának.

A felmérés összegző eredményének tekinthetők a visszatérési hajlandóság és továbbajánlási kedv értékei. A GastroBlues Fesztivál sikerét és stabil keresletét jelzi, hogy felmért vendégkörének csupán 3%-a nem kíván újra eljönni a rendezvényre. Ezzel szemben közel 2/3-részük stabil visszatérőnek számít, míg a többi is inkább erre hajlik. A továbbajánlási kedv még az előzőeknél is kedvezőbb, tehát levonható a tanulság: Paksnak ez a rendezvénye stabil keresleti alapokon nyugszik, sikeres rendezvény, amely még további vendégkör csoportok érkezésére is számíthat. Ez a városra és környezetére is jó fényt vet, piacszerző munkálkodását tervezett új kínálataihoz is nagyban segítheti.

A vendégkör összetétele is jellemző a fesztiválra és figyelembe veendő a város és a térség számára is. Az átlagos felmért fesztivállátogató inkább férfi (közel 2/3 részük), átlagos életkoruk közel negyven év. Ez az adat kiegészítve azzal, hogy a felmértek 54%-a a 30 és 50 év közötti felnőtt generációt képviseli azt mutatja, hogy a vendégkör zöme az érettebb és igényesebb közönségből verbuválódik. A fiatal felnőttek (30 év alatti korcsoport) aránya 32%-os, mellettük az érett középgeneráció (55 év felettiek) is még 14%-os részarányt képviselnek. Ezek a korosztályi adatok jelentősen eltérnek a hazai könnyűzenei fesztiválok, általában tinédzser korú, vagy annál alig idősebb, fiatal felnőtt dominanciájú vendégkörétől. A kereslet szempontjából fontos, hogy ez a középgenerációt is megszólítani képes fesztivál a kultúra és a zene, valamint más turisztikai attrakciók iránt is érdeklődést mutató vendégkört hoz Paksra és a térségébe. Rájuk lehet számítani érdeklődő – és ami nagyon fontos – stabil egzisztenciájú, fizetőképes vendégkörként projekt tervezett fejlesztéseinél. Az érettebb korosztályok kiemelt súlya arra is esélyt kínál, hogy kiterjedt ismerősi, baráti körüket is mozgósítani tudják a létrejövő új attrakciók megtekintése érdekében, valamint saját gyermekeiket is elhozzák a további programokra, kiállításokra, fesztiválokra. Erre a reményre erősít rá az a tény is, hogy a fesztivál látogatóinak túlnyomó többsége (90% felett) baráti körben, ismerősökkel, vagy családdal érkezik, tehát önmagán kívül többeket is motiválni képes.

Mindezeket az előzetes elvárásokat erősítik a vendégkör összetételére vonatkozó további adatok is. A vendégek zöme diplomás (45%), további harmaduk érettségizett, vagy technikusi képzettséget szerzett. Legnagyobb arányú csoportjuk (18%) vezető beosztásban dolgozik, többségük alkalmazott (23%), de a tanulók aránya (15%) is jelentős. A kedvező keresleti képet árnyalják a jövedelmi mutatók is. A megkérdezettek közel 50%-a önmagát átlag feletti jövedelműnek tartja, a teljes vendégkör másik fele pedig átlagosnak tartja jövedelmi helyzetét. Ezek az adatok komoly potenciált hordoznak a projektben tervezett fejlesztések keresletét illetően.

A fesztivál látogatóinak küldőterületeit illetően viszonylag pontos kép rajzolható. A legtöbb vendéget 20% feletti részarányban az Alföldről és csak ezt követően a fővárosból remélhet a rendezvény. Következő terület az intenzitást tekintve nem sokkal marad el a 20%-tól. Ez Paks környéke, Tolna megye, a Dunántúlnak a rendezvényhez közelebbi részei. Jelentősebb küldőterületnek számít még a Nyugat-Dunántúl 16%-os részarányával. A Dél-Dunántúlon belül Baranya és Somogy nem küld jelentősebb számú vendéget, hiszen részarányuk egyenként is 5% alatti. Észak-Magyarország 5,3%-át adja a fesztivállátogatóknak, a külföldiek részaránya csupán 3% körüli.

Összegezve a projektre elvégzett kereslet elemzést az alábbi megállapítások tehetők:

1. A Paks-bölcskei projekt kulturális-rendezvény-, valamint borturisztikai projekt elemei kiválóan illeszthetők a kulturális turizmus nagy keresleti trendjeihez és a hazai kulturális utazók elvárásaihoz.

2. A projekt második tematikus vonulatában a kulturális alapú múzeumi fejlesztések kötődnek össze a rendezvény helyszínek kiépítésével és a borturizmussal. A rendezvény helyszínekre tervezett programok jelentős része borgasztronómiai kötődésű, vagy borgasztronómiai tartalmú. A rendezvény helyszínek is pincesorokon, pincefalvakban valósulnak meg, így a borturisztikai fejlesztésekkel kiválóan összekapcsolhatók. Az összekapcsolódás a keresleti csoportok átfedődéseiben is megmutatkozik. A borturizmus célcsoportjai egyben a rendezvényhelyszínek programjainak látogatóit is jelentik. A bor, a gasztronómia, és a borhoz kötődő rendezvényeknek országosan és a Dél-Dunántúli Régióban is jelentős kereslete érzékelhető.

3. A felmért helyi vendégkör és a vizsgált országos, sőt nemzetközi tendenciák mindhárom fejlesztési irány iránti motivációk erősödését jelzik. A piaci kereslet növelésében a régió, a Pannon Borrégió, a Tolnai Borvidék és a Tolnai Borút ismertsége, meglévő imázsa a kiindulópont, valamint a felmért GasztroBlues Fesztiválos meglévő vendégkör.

A projekthelyszín fejlesztéseinek vendégkör szegmensei az alábbi csoportokból tevődnek össze:

- Kultúra és élmény kereső, új tudást és új helyszíneket megismerni vágyó, alapvetően kultúra motivációjú célcsoportok, amelyek közös jellemzője, hogy képzettek és műveltek; gyakran utaznak rövidebb időre, használják az információs technológiák széles körét és szívesen keresnek fel jó elérhetőségű, kényelmesen megközelíthető városkörnyéki desztinációkat, amelyek élmény és rekreációs igényeiket egyaránt képes kielégíteni. Az ezen motivációs szegmensbe tartozók jellemzően nagyvárosiak, középgenerációs családosok és a fiatal felnőttek közül toborzódnak. Magas státuszúak, képzettek és jó jövedelmi viszonyokkal rendelkeznek. Figyelnek a kedvező ár/érték arányokra, képesek megfizetni a jó minőségű szolgáltatásokat, de döntésüknél az árérzékenység is megjelenhet. Az újdonság iránti érzékenység fő jellemzőjük. Éppen ezért trendorientáltak, saját körükben véleményvezérek.

- Speciális motivációjú szegmensek, mint a bor és gasztronómia iránt érdeklődők jellemzően a középgenerációs korcsoportot képviseli, de hozzájuk zárkóznak fel a fiatalabb felnőttek közül is. Jó keresetű, hobbijukra áldozó, ám presztízsorientált fogyasztók. Megnyerésük csak a helyi borok és borászok hírnevének, elismertségének fokozásával lehetséges. Ebben a kiemelt borgasztronómiai rendezvények fontos szerepet, orientáló jelleget töltenek be. Jó keresetűek és magas státuszúak a szegmens zömébe tartozók, ám a kedvező ár/szolgáltatás arányokra különösen érzékenyek.

- Speciális kutúrafogyasztói szegmens a fesztivál-látogató. Paksnak GastroBlues Fesztiválnak köszönhetően kialakult vendégköre van, amely középkorosztályi és képzett, kialakult egzisztenciával rendelkező és ragaszkodó. Ez a szegmens szerezhető meg a további rendezvények számára is, valamint erősíthető a projekthelyszín fejlesztéseivel.

- A projekthelyszín fejlesztései a kedvező elérhetőséggel számolva a budapesti agglomeráció mintegy 2,5 milliós népességének városkörnyéki rekreációs igényeivel is összekapcsolhatók. Itt a hétvégi kirándulók, akár egy napos programra is elinduló, családok, baráti körök, iskolai csoportok érdeklődésére lehet számítani. Ez akár a múzeumi fejlesztéseknél, akár pedig a rendezvény helyszínek programjainál jelentős keresletet hozhat. A vendégkör ezen szegmensei az átlagos körülmények között, például lakótelepeken élők közül verbuválódnak, akik számára a kirándulás idő és költség értéke fontos. A kedvező árak és a jó minőségű, a család és baráti kör számára együtt is élvezhető szolgáltatások (interaktív múzeum, gazdag tematikájú kulturális, gasztronómiai, vagy rekreációs rendezvény) jelentik az igazi vonzerőt.

Kínálatelemzés

A kínálati oldalon tapasztalható trendek

A globalizáció és a lokalizáció folyamata egyszerre figyelhető meg a világban. A fejlődés következtében a turisztikai piac minden szintjén − utazásszervezés, értékesítés, vendéglátás, közlekedés − a versenyhelyzet fokozódó nyomásával kell a gazdasági szereplőknek szembenézni

A turisztikai vállalkozóknak is meg kell küzdeniük azzal az általános termelésmenedzsment területét érintő problémával, hogyan lehetséges a tömeges méretekben előállított sztenderdizált terméket a fogyasztói igényeknek megfelelően egyéniesíteni. Az 1990-es évekig a turizmusban is jellemzően a szabványosított termékkel szolgálták ki a tömegpiac igényeit. A keresletet egyszerű motivációstruktúra jellemezte, kevés előzetes tapasztalattal és elvárásokkal, így az utazásban résztvevők a merev, kötött utazási ajánlatokkal is elégedettetek voltak.

A jövőben azok a helyszínek tehetnek előnyre szert, melyek széles és differenciált termékpalettával lépnek a piacra. Az Internet megjelenése alapvető változásokat hozott a turizmus piacán. Az idegenforgalom területén lesz a legmagasabb az Interneten keresztül történő értékesítés aránya más termékekhez/szolgáltatásokhoz viszonyítva. Ehhez hasonlóan a marketingkommunikáció területén is előbb népszerűvé, majd alapkövetelménnyé válik az Internet, mint csatorna használata. A jelenlegi felmérési eredmények szerint, már ma is meghatározó az utazási döntéshez szükséges információk begyűjtésénél. Az utazók 70-75%-a innen szerzi be a célterületről a tudnivalókat. Ma a célközönség elérésénél a leghatékonyabb kommunikációs eszköz és egyben módszer is.

A turisztikai desztinációépítés professzionalizálásának szükségszerűsége a globális méretűvé váló versenyhelyzet következménye. Az egyes desztinációknak olyan kínálati csomagot kell kialakítaniuk, mely világos és egymást kiegészítő elemekből épül fel és melynek középpontjában a vevőorientáció áll. A turisztikai szakmára a kis- és a középméretű vállalkozásoknak a dominanciája a jellemző. Egymás versenytársaként vannak jelen a piacon, méretükből fakadóan sokszor alacsonyabb szolgáltatásminőséget tudnak nyújtani. Ezt kompenzálhatják koordinációval, együttműködéssel, ami térségi szintű termékfejlesztési projektekben is megjelenhet.

Az Alsó-Dunavölgy –Paks és térsége turisztikai kínálata

A projekthelyszín szélesebben (Alsó-Dunavölgy) és szűkebben (Paks és térsége) értelmezett hatóterületének a projekt hármas tematikájába (kulturális-múzeumi, rendezvényi, borturisztikai) illeszkedő kínálatok a területen szétszórtan, kicsi vonzással és koordinálatlanul jelennek meg.

- A kulturális-múzeumi tematikában a Duna jobbparti területeit tekintve Érdnek (Magyar Földrajzi Múzeum), Százhalombattának (Matrica Múzeum prehistorikus temetkezési emlékek), Dunaújvárosnak (helytörténeti kiállítás), Dunaföldvárnak (Magyar László Afrika kiállítás és helytörténeti múzeum), Paksnak Lussonium római kori feltárás látogatóközpont, Városi Képtár, Városi Múzeum, Bölcske római kori kőtár, Szekszárd Wosinszky Mór megyei múzeum található. Kisebb helytörténeti kiállítások még a Sárközben (Decs) lelhetők fel

- A rendezvények tekintetében jóval bőségesebb a kínálat. Itt a Budapesttől délre fekvő települések számos programmal várják látogatóikat. Nagyon fontos azonban leszögezni, hogy Érdnek, Százhalombattának, vagy Dunaújvárosnak és Dunaföldvárnak is a rendezvényei a helyi közönség és maximum a környékbeliek szórakoztatására koncentrálnak. Kivételnek számítanak a közvetlenül Budapest határában fekvő Etyek évek óta bevezetett borgasztronómiai (Kezes-Lábos Fesztivál) rendezvényei, amelyek jelentős számú fővárosi látogatót vonzanak. Jelentős attraktivitással rendelkeznek a projekthelyszíntől délre fekvő Szekszárd és környéke rendezvény programjai. Főleg Fadd nyári és Szekszárd kora tavaszi (Pünkösdi Fesztivál) és kora őszi (Szüreti Fesztivál) rendezvényei képesek több ezres, esetenként 10 ezres látogató létszámot vonzani. Faddnál a nyári üdülők könnyed szórakoztatása, míg Szekszárdnál a helyi közönség mozgósítása jelentik a fő hangsúlyokat. A projekthelyszínt is érinti a térség éves nagyrendezvénye a „Dunamenti Folklórfesztivál”. Ebben a sárközi súlypont mellett a Paks környéki Bölcske, Madocsa és Györköny is bekapcsolódott. Györkönynek szintén tradicionális és nemzetiségi rendezvénye az augusztus közepi „Nemzetiségi Napok”, amely több ezer fős régióból, az ország különböző német nemzetiségű településeiről és külföldről is vonz közönséget. Szintén területi közelsége miatt említendők Dunaföldvár nyár eleji rendezvényei (pl. Várfesztivál) , amelyek a helyi és körzetbe tartozó látogatókon kívül még szélesebb körben is ismertséget szereztek. A projekthelyszín jelenlegi rendezvény kínálatából a mintegy 10 ezres látogatói tömeget vonzó, nyár közepi paksi „GastroBlues Fesztivál” a szintén paksi, kora nyári „Siller Fesztivál”, a bölcskei „Dunamenti Folklórfesztivál” rendezvénysorozat helyi programjai, amelyek a helyi közönségen kívül még a térségből, sőt külföldről is érdeklődőket vonzanak.

- A borturisztikai kínálatokat tekintve a szélesebb térségben az Etyek-Budai Borvidék, kiemelten Etyek, a Tolnai Borvidék több, mint 3000 hektáros termőterületén fekvő, elég szétszórtan elhelyezkedő települések, a Tolnai Borút szolgáltatói, a Szekszárdi Borvidék és Borút szolgáltatói, valamint távolabbi területekként, a Pécsi Borvidék Bóly-Mohácsi Borútjának, a Pécs-Mecseki Borútnak és a hazánkban legkeresettebb, Villány-Siklósi Borútnak a szolgáltatói vehetők számításba. A bal parti Kunsági Borvidék Solt környéki termőterületei és a Hajós-Bajai Borvidék borturisztikai kínálatai, közöttük a borgasztronómiai rendezvények is megjelenhetnek a fő célközönség, a fővárosiak kirándulási helyszínválasztásában. A projekthelyszín két települése tagja a Pannon Borrégió borútjai közül a legkisebbnek a Tolnai Borútnak. A borrégióban legkisebb borútnak alig néhány minősített szolgáltatója működik Pakson és Bölcskén, de ezek még így is súlypontot képeznek a borúton belül.

Amint a helyzetértékelési és a keresletelemzési alfejezetekben bemutattuk az Alsó-Dunavölgy vendégforgalmában Paks és szűkebb térsége, a projekthelyszín egyik forgalmi súlypont ugyan, de az egész térség forgalma sem számít jelentősnek országos, vagy régiós összevetésben. A rendezvények látogatottsága régiós és országos összevetésben is alacsony-közepes szinten mozog, igazi nagy attraktivitást az Alsó-Dunavölgy többi rendezvény helyszíne sem tud felmutatni.

A vendégforgalom jelenlegi mértékét és jövőbeli fejlődését a kereskedelmi és magánszálláshelyek száma és kapacitásai, valamint azok minőség szerinti megoszlása nagyban befolyásolja. Paks a forgalmi adatokból is kiolvashatóan jelentősebb szállodai kapacitásokat hozott létre. Közülük a felújított Duna Szálló emelhető ki. A város jövőbeli turisztikai fejlődésében nagy támogató lehet a 2010-ben megnyíló Erzsébet Szálló, amely wellness részleggel is rendelkezik, valamint üzleti találkozók megszervezésére is alkalmassá tették. A szálloda a térségben egyedüli négy csillagos minősítést szerez. Pakson a kiegészítő panziók, motelek és egyéb szálláshelyek kínálata is jelentős. Itt kapacitáshiány nem zavarhatja a forgalom bővülését, a térségbe érkezők szálláshely igényei kielégíthetők. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a projekthelyszín fejlesztései a napi kirándulóforgalmat erősíthetik a városkörnyéki rekreációs övezeti funkcióknak megfelelően, a szállóvendégek számát csak bizonyos szegmensekben, pl. több napos fesztiválok, vagy borturisztikai programok látogatóinál növelhetik. Bölcske jelenleg regisztrált kereskedelmi szálláshellyel nem rendelkezik. Azonban a rendezvény helyszínként fejlesztendő Béke tér sarkán egy jól felszerelt panzió, mini hotel vár a piaci bevezetésre. A panzió szálláshely kapacitásai, rendezvény termei jó kiegészítői lehetek a helyi rendezvényhelyszínnek és a borturisztikai szolgáltatásoknak.

Paks térségében számottevő kapacitású kereskedelmi vagy magánszálláshelyek Dunaföldváron és Tengelicen találhatók. Az előbbin inkább panziók és vendégházak, valamint kemping fogadja az érkezőket, az utóbbi pedig hotelként, wellness és konferencia szolgáltatásokkal fogadja üzleti és üdülő vendégeit.

Szezonalitási kérdések

A várható kereslet alakulása szempontjából kiemelkedő fontosságú a forgalom évszakos ingadozása. Ezt is a projekt három tematikai egységének megfelelő bontásban elemezzük.

A kulturális-múzeumi turisztikai termékek egész éves nyitva tartással működnek, így alapvetően nem szezonfüggők. Ám a vendégkör bizonyos szegmenseinek jelentős évszakos ingadozásával számolni kell. A téli időszak általában nem kedvező meg a beltéri bemutatóhelyek számára sem, mert a potenciális látogatók ilyenkor nem szívesen utaznak. Tavasz vége, nyár eleje a jelentős fellendülés időszaka. Előbb csak a hétvégéken, majd a szünidőben hétközben is jelentős forgalomra lehet számítani. Ez a kiemelt időszak eltarthat egészen a szép őszi időszak végéig, október közepéig.

A múzeumi kiállítások egyik fő célközönsége, az iskolai csoportok szintén tavasztól őszig érkezhetnek. A szünidőben őket inkább a családos látogatók válthatják fel. Fő időszak az iskolai csoportok megjelenésében a tavasz vége, nyár eleje, az osztálykirándulások hagyományos időszaka. Ilyenkor hétközbeni érkezésükkel lehet számolni. Az iskolás korosztály számára egynapos kirándulási célpont is lehet, ami az osztálykirándulásokon kívüli időszakban is látogatókat eredményezhet. A kora tavaszi és késő őszi időszak másik jelentős aktivitást felmutató célcsoportját, a nyugdíjas csoportok jelentik.

A rendezvényhelyszínek szabadtériek, így kínálatuk és keresletük is szezonális. A tervezett helyszínek rendezvényei ugyan a kora tavaszi, áprilisi időszaktól egészen az ősz derekáig, októberig kitartanak, de a legtöbb fesztivál és program a nyár elejére, a főszezonra és a kora őszre koncentrálódik. A látogatottság csúcsai a hétvégékre számíthatók.

A tervezett borturisztikai fejlesztések egész éves nyitvatartással számolnak. A borturisztikai és borgasztronómiai kínálatoknak általános tapasztalatok szerint mindig szezonja van, hiszen ezek fedett és téli üzemeltetésre is felkészült objektumok. Az egész éves működés nem jelent egész évre egyenletesen eloszló keresletet. A főszezon és a rendezvények időszaka lesz várhatóan a tömeges kereslet megjelenésének időszaka is. Ilyenkor az egyéni vendégek nagyszámú megjelenésével is számolni lehet. A borászkodásnak és a borkóstolásnak megvannak azok az éves fordulópontjai, ünnepei, amelyek a nagyközönség fokozott érdeklődését is felkeltik. Ilyen kiemelt időszak az ősz, a szüret, amikor csoportok érkezése várható. Majd következik november eleje, Márton nap környéke, amikor az újborok kóstolása hozhat újabb csoportokat. A karácsonyi ünnepek előtt az ünnepi készülődés közben szintén baráti körök és családok, munkahelyi kollektívák indulhatnak el az ünnepi asztalra való borbeszerzés céljából. A tervezett beruházások alkalmasak egyenként 30-80 vendég számára is egész estés programot nyújtani, így a szilveszteri programok közé is bekerülhetnek. Január-február a már érlelődő borok kóstolásának időszaka, ilyenkor Vince nap környékén nyílnak a pincék és csoportos, de egyéni látogatókat is fogadhatnak. A következő egyéni és csoportos vendégeknél is kiemelt időszak a Húsvéti készülődés kora tavasszal. Pünkösd környéke a kora nyári időszak az országos és regionális akciók időszaka. Számos program pl. „Nyitott Pincék”, borgasztronómiai fesztivál csalogatja pl. „Siller Fesztivál” Paksra az egyéni és csoportos látogatókat.

A forgalom zöme a hétvégi napokra és a rendezvények szintén hétvégi időszakára koncentrálódik. Ám a csoportos látogatások pl. a borturisztikai bemutatóhelyeknél (Bölcsként és Pakson egyaránt) hétközben is jelentősek lehetnek.

Összefoglalva elmondható, hogy a kiépülő attrakciók és szolgáltatások jelentős része nem csak a főidényben képes vendégeket vonzani, – kivételek persze a rendezvényhelyszíneket - hanem az év egészében, változó intenzitással felkészültek a látogatók fogadására. Kínálatuk jellege lehetővé teszi az egész éves működést.

Összegzés

A turizmus térségi tervezésének az operatív program és projekt szintű kerete a pályázati programokban elvárt „Megvalósíthatósági tanulmány” tartalmi struktúrájának szakmai kidolgozása. A turizmus területi tervezésének módszerei közül erre az idegenforgalmi földrajz által kínált metódusokat javasoljuk használatba venni. A tanulmány bemutatja ezen területi vizsgálati módszerek elméleti alapjait és szakmai struktúráját. A bemutatott vizsgálati módszerek gyakorlati alkalmazásának példáját pedig a Paksi kistérségben, Paks és Bölcske települések ROP-os fejlesztési projektjét megalapozó MT számunkra releváns részei jelentették.

Bibliográfia

 Aubert A. (2007): Desztinációkutatás és földrajzi szemlélet. In: Aubert A. (szerk. 2007): A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei, eredményei. PTE, Bornus Kft. Pécs, pp. 56-66.

 Aubert A. – Csapó J. – Szabó G. (2007): A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS 2005-2013) területi vonatkozásai. In: Aubert A. (szerk. 2007): A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei, eredményei. PTE, Bornus Kft. Pécs. pp. 104-108.

 Aubert A. – Szabó G. (szerk.) (2005): Baranya megye turizmusfejlesztési stratégiája. Baranya Megyei Önkormányzat – PTE TTK FI Turizmus Tanszék Pécs, 113 p.

 Aubert A.- Puczkó L.-Szabó G. (2007): A Dél-Dunántúli régió turisztikai magterületeinek lehatárolása. www.ddrft.hu 38. p.

 Bieger,TH.(2003): Management von Destinationen und Tourismusorganisationen.

 R. Oldenburg Verlag, München-Wien, 369 p.

 Braun, O. L. 1993: Reiseentscheidung. In: H. Hahn & H. J. Kagelmann: Tourismuspsychologie & Tourismussoziologie, Ein Handbuch zur Tourismuswissenschaft, S. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (2005–2013)

 Kovács B.- Gerlach V. (2007): A 2007-20013 közötti hazai fejlesztéspolitika turisztikai vetülete. Turizmus Bulletin, 2007/3. sz, Bp. pp. 39-46.

 Lengyel M. (szerk. 2008): TDM működési kézikönyv. Heller Farkas Főiskola, Bp. 216 p.

 Lengyel M. (1992): A turizmus általános elmélete. VIVA Reklámügynökség Bp. 211 p.

 Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (2005-2013) (2005): Turizmus Bulletin IX. évf. különszám. 56 p.

 Puczkó, L – Rátz, T. (2002): A tematikus park mint turisztikai attrakció. Turizmus Bulletin 6(1):6-15

 SCHULZE, G. 1996: Die Erlebnis-Gesellschaft: Kultursoziologie der Gegenwart, Frankfurt/M 302-307, München: Quintessenz.

 Szabó G. (2006): Területi márkák Baranya és a Dél-Dunántúl turizmusában. In: Aubert A. (szerk.): Desztináció-építés és-menedzsment. Dél-dunántúli Turizmus Kiskönyvek, DDRIB, Pécs, pp. 60-89.

 Szabó G. (2007): Régiómarketing és desztinációfejlesztés a Dél-Dunántúlon. In.: Gulyás L. (szerk.) Régiók a Kárpát –medencén innen és túl. Baja, 2007. március 23. pp. 348-353.

 Szabó G. (2006): Területi márkák Baranya és a Dél-Dunántúl turizmusában. In.: Aubert A. (szerk.) Desztináció- építés és –menedzsment. Dél-dunántúli Turizmus Kiskönyvek, DDRIB Pécs, pp. 60-91.

 Magyar Turizmus ZRt - M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság 2006.

 Pécsi Borozó I. évf. 3. sz. pp. 58-59. (1000 fős reprezentatív mintavétel alapján)

 Dél-Alföldi Régió Operatív Programja (2007-2013) www.darft.hu

 Dél-Dunántúli Régió Operatív Programja (2007-2013) www.ddrft.hu

 Idegenforgalmi Statisztikai Évkönyv (2005): Központi Statisztikai Hivatal, Bp.

 Központi Régió Operatív Programja (2007-2013) www.nfu.hu

 Közép-Dunántúli Régió Operatív Programja (2007-2013) www.nfu.hu  http://www.kette.siteset.hu/index.php?m=2012

 http://www.turizmusonline.hu/cikk.php?id=3669

Chapter 6.  Jancsik András: A turisztikai terek életciklusát mérő indikátorok

A turisztikai térség életciklus-modellje

A marketingelmélet egyik alapvető koncepciója szerint a termékek piaci jelenlétének időtar-tama jól körülírható szakaszokra osztható, amelyek az élő szervezetek életpályájára emlékez-tetnek. A termék-életciklus egyes szakaszainak a marketingstratégia és a jövedelmezőség szempontjából jellegzetes lehetőségei és problémái vannak. Az életciklus megtervezésével és tudatos vezérlésével a marketingszakemberek eredményesebbé tehetik termékstratégiájukat.

A turisztikai piac kínálati oldalán megjelenő termékek kapcsán többféle értelmezési lehetőség adódik.

Ide sorolhatók:

 a turisták részére nyújtott egyes szolgáltatások (pl. elszállásolás, étkezés, szórakozás stb. egy-egy adott szolgáltatónál);

 az egyes turisztikai célú utazások során fogyasztott termékek és szolgáltatások „cso-magjai” (pl. autóbuszos körutazás, chartergépes tengerparti üdülés, kerékpártúra stb.);

 a turisztikai által látogatott, komplex élményt nyújtó területek, térségek, azaz a turisz-tikai desztinációk.

A termék-életciklus jellegzetességei mindhárom dimenzióban megfigyelhetőek, számos sajá-tosság mellett. Jelen fejezet a térségi turisztikai termék életciklusát, illetve a hozzá kötődő indikátorokat állítja vizsgálódása középpontjába, figyelembe véve emellett az átfedéseket a termékcsomagok és a szolgáltatások életciklusaival.

1. ábra. Egy turisztikai fogadóterület életgörbéje

Forrás: Butler (1980)

A turisztikai fogadóterületek, azaz desztinációk felfedezését, felemelkedését és hanyatlását első ízben Butler (1980) illesztette be a termék-életciklus fogalomkörébe. Megállapította, hogy a turisztikai térségek hasonló „piaci karriert” futnak be, mint a legtöbb ipari termék vagy szolgáltatás (1. ábra).

A turisztikai térségek, mint komplex termékek azonban több szempontból sajátos életpályát futnak be. E sajátosságok közül a legfontosabbak az alábbiakban foglalhatók össze:

 az életpálya során az általános modellben szereplőnél több jellegzetes szakasz külön-böztethető meg;

 a területtermék nem vezethető ki teljesen a piacról;

 a termékkínálat fejlődése nagyszámú gazdasági szereplő döntéseinek következménye, és e döntések nem feltétlenül alapulnak egy közös fejlesztési stratégián;

 a termék életpályája hosszú, általában évtizedekben mérhető.

Butler koncepciója szerint egy-egy térség hat jellegzetes fejlődési szakaszon megy keresztül:

1) Felfedezés

 Kevés, kalandkereső típusú turista keresi fel a helyet

 A térségben lényegében nincsenek turisztikai szolgáltatások

 A turistákat valamilyen különleges természetes vagy kulturális adottság vonzza

 A helyi lakosokkal közvetlen és intenzív a kapcsolat

2) Bekapcsolódás

 A turisták száma növekedésnek indul, keresletük tartóssá válik

 A helyi gazdasági szereplők között néhányan turisztikai szolgáltatásokat nyújtanak

 Megjelennek az első fogadóterületi reklámok és az első szervezett csomagok

 A turizmus szereplői nyomást kezdenek gyakorolni a kormányzatra és egyes közin-tézményekre specifikus igényeik kiszolgálása érdekében (pl. közlekedés)

3) Fejlődés

 A látogatók száma gyorsan nő, a „kalandorokat” konszolidáltabb utazók váltják fel

 Megkezdődik a helyi gazdasági szereplők kiszorulása a szolgáltatásokból (pl. nemzet-közi szállodaláncok megjelenése)

 Az eredeti attrakciók mellett (vagy rovására) egyre terjednek a turisták számára létesült mesterséges vonzerők (pl. sípályák, fürdők)

 A turisztikai fejlesztések nem feltétlenül tükrözik a helyi érdekeket

4) Konszolidáció

 A látogatók száma lassuló ütemben nő

 A térség gazdasága erősen kötődik a turizmushoz; a kínálatot nemzetközi cégek uralják

 Intenzív reklámtevékenység bontakozik ki, fő cél a szezon elnyújtása

 A látogatók tömegei ellenérzéseket válthatnak ki a helyiekben, különösen ha utóbbiak nem részesülnek a bevételekből

5) Stagnálás

 A látogatók száma tetőzik, majd kisebb ingadozásba kezd

 A forgalom több tekintetben is eléri a fogadókapacitás határait (pl. a terület teherbíró képessége), ami környezeti, társadalmi és gazdasági problémákat okoz

 A térség erős imázzsal rendelkezik, de nem divatos többé; jelentős marketing-erőfeszítések szükségesek a látogatóforgalom fenntartására

 A vállalkozások „kifáradnak”, egyre gyakoribbak a tulajdonosváltások

6) Hanyatlás (a „C-E” opciók az 1. ábra szerint)

 A látogatók száma csökken, különösen a távolabbról érkezőké

 A turisztikai szolgáltatások köre szűkül, számos ingatlan más funkciót kap (pl. szálloda helyett nyugdíjas-otthon)

 Általános a minőségcsökkenés, a hely imázsa jelentősen romlik

 A hanyatlás mértéke külső és belső tényezőkön egyaránt múlik (konkurens térségek sikerei, illetve a felmerülő problémák belső kezelésének módja).

Butler a ciklus végén más forgatókönyvet is elképzelhetőnek tart: a turisztikai termék alapvető átalakításával, ami a közösségi és a magánforrások jelentős felhasználását igényli, megva-lósulhat a térség megújhodása, vagyis egy vagy több új piaci célcsoportra való átállása révén új növekedési ciklusba foghat (ezt jelzik az „A” és „B” opciók az 1. ábra szerint).

Butler eredeti koncepciója körül az elmúlt évtizedekben széles körű vita alakult ki, vizsgálva annak különféle összefüggéseit és tesztelve érvényességét számos helyszínen. A fontosabb szakirodalmi megállapításokat Legiewski (2006) foglalta össze, ezek részletes ismertetésétől e helyütt eltekintünk. A nagyszámú értelmezés és továbbfejlesztés közül egyet emelünk ki, Johnston (2001) modelljét, amely két újításával a fogadóterületi termék-életciklus indikátorai-nak pontosabb meghatározásában nyújt majd segítséget (2. ábra):

 Az életciklus alakulását nem egy keresleti mutató (látogatók száma), hanem egy kíná-lati adat (szállásférőhelyek kapacitása) jelzi;

 Az életciklus kettő vagy három nagyobb korszakra oszlik, egy „turizmus előtti” korral, egy „turisztikai” időszakkal és egy esetleges „turizmus utáni” korral. Ez utóbbiba akkor lép át a fogadóterület, ha nem sikerül megújulnia vagy fenntartania kialakult keresletét és így elveszíti látogatói piacait.

E helyütt érdemes röviden kitérnünk a térségi, a termékcsomag- és a szolgáltatás-életciklusok összefüggéseire. A háromféle „termék” egyfajta hierarchikus rendet alkot, hisz egy-egy foga-dóterület (általában) többfajta turisztikai termékcsomag megvalósítására nyújt lehetőséget, míg ez utóbbiak számos egyedi szolgáltatásból tevődnek össze. E termékkategóriák életciklusai között egyértelmű összefüggések, illetve kölcsönhatások fedezhetők fel.

Az európai tapasztalatok fényében (Zimmermann 1997) látszólag kirajzolódik a turisztikai termékcsomagok [1] (vagy terméktípusok) piaci pályafutásának domináns jellege. Vagyis úgy tűnhet, hogy az egyes terméktípusok népszerűsége, keresettsége a fogyasztók körében nagy-ban befolyásolja az adott típusokat kínáló fogadóterületek látogatottságát, illetve behatárolja a területen működő szolgáltatók növekedési lehetőségeit. Az európai utazókra jellemző fo-gyasztási trendek megmagyarázhatják számos fogadóterület felemelkedését vagy hanyatlását (3. ábra).

[1] Témánk szempontjából mellékes, hogy a termékcsomagnak ki a szervezője (magánszemély vagy szervezet), illetve hogy milyen célból valósult meg a szervezés (saját célú, non-profit alapú vagy haszonszerzési célú). Azaz csomagnak itt nem egy adott szervező konkrét útját tekintjük, hanem egy-egy jellegzetes turisztikai terméktípust.

2. ábra. A desztináció életgörbéje, továbbfejlesztett modell

Forrás: Johnston (2001) nyomán

3. ábra. Európai turisztikai termékek életciklusa

Forrás: Zimmermann (1997) nyomán

Az összefüggések azonban ennél bonyolultabbak. Igaz ugyan, hogy a terméktípusok népszerűségének változásában közrejátszanak bizonyos külső tényezők is (a turizmus rendszerének környezeti tényezőit értve ezalatt), mint például a technológiai változások, a társadalmi átrendeződések vagy a gazdasági fejlődés, azonban a kereslet megújulása a turizmusban gyakran kínálatvezérelt. Azaz éppen a szolgáltatók innovativitása és befektetési hajlandósága képes egészen új turisztikai terméktípusokat teremteni – gondoljunk például a trópusi üdülőfalvakra vagy az üdülési jellegű tengeri hajóutakra. Más esetekben egy meglévő termék fellendülésében játszanak közre a szolgáltatói újítások, mint ahogy a városlátogatások esetében volt megfigyelhető a diszkont-légitársaságok szolgáltatásainak elterjedésével.

Maguk a fogadóterületek sincsenek egészen kiszolgáltatva a terméktípusok keresleti trendjeinek, hiszen egyrészt általában nem csak egy termék szerepel a kínálatukban, másrészt az egymással folytatott verseny még ugyanazon termék esetében is jelentős piaci pozíciókülönbségeket eredményezhet. Egy desztináció éppenséggel a szolgáltatókkal együttműködve képes a leghatékonyabban ellensúlyozni egy terméktípus népszerűségvesztésének negatív hatásait. Ez az együttműködés a stratégiai célok egyeztetésétől a szolgáltatók részére nyújtott célzott támogatásokig terjedhet. Másfelől, egy hanyatló desztináció, bármilyen oknál fogva is veszítsen keresettségéből, egyúttal a területen működő szolgáltatók nagy része számára is hanyatlást okozhat, nagymértékben beszűkítve vagy éppenséggel minimalizálva megújulási lehetőségeiket.

Egy turisztikai fogadóterület életpályájának elemzése során tehát figyelembe kell venni a szolgáltatói és a termékcsomagszintű életpályákat is, körültekintően elemezve a köztük fennálló kölcsönhatásokat.

A turisztikai térség életciklusának indikátorai

Az életciklus-mérés szükségessége

Egy turisztikai fogadóterület iránti érdeklődés alakulása az adott térségben élő lakosok és az ott működő vállalkozások, illetve intézmények szempontjából számos fontos következménnyel jár. A 8. fejezet részletesen foglalkozik a turizmus társadalmi, gazdasági, környezeti hatásaival (illetve ezek indikátoraival). Ezen hatások intenzitása, várható alakulása nagyban függ a fogadóterület aktuális életciklus-szakaszától, illetve a múltbeli és a perspektivikus változások dinamizmusától.

A desztináció turizmusfejlesztésért felelős (vagy abban érdekelt) köz- és magánszereplői (stakeholder-ei) számára tehát a különféle fejlesztési tervek kidolgozásában iránymutató je-lentősége van az életciklus-szakasznak. Ideális esetben az adott desztinációban van térségi szintű turizmustervezés, ami harmonizáltan szolgálhatja a különféle stakeholder-ek érdekeit a fejlesztések során. A fejlesztési tervek kidolgozása során a desztináció versenyképességének javítását szolgáló valamennyi területet érinthetik az életciklus-szakaszra vonatkozó megfonto-lások (Jancsik 2007):

Természet- és örökségvédelem. A látogatók számának folyamatos bővülése kiemelten fontossá teszi a teherbíró-képességnek megfelelő látogató-menedzsment módszerek kialakítását. Csökkenő kereslet esetén viszont az interpretációs eszköztár fejlesztése és az új hasznosítási lehetőségek kiaknázása elősegítheti a desztináció megújulását.

Humánerőforrás-fejlesztés. A helyi lakosság számára szervezett képzési programokkal, illetve az irányukba kifejtett szemléletformálással csökkenthető a helyi lakosok, illetve a látogatók közti mentális és gazdasági távolság. Az esetleges visszaesést mérsékelheti, ha a kivonuló vállalkozásokat részben pótolni tudják az innovatív helyi szereplők.

Infrastruktúra-fejlesztés. Az infrastruktúra kapacitás-tervezésében döntő szempont a kereslet várható alakulása. Más kérdés, hogy bizonyos körülmények között maga az infrastruktúra is képes némileg változtatni a kereslet alakulásán (elsősorban a közleke-dési hálózat).

Vonzerő-fejlesztés. Fejlődő fogadóterületeken a vonzerők bővítése a kereslet jobb ki-aknázását teszi lehetővé – ugyanakkor körültekintő tervezéssel nagyobb hangsúlyt kaphatnak a hosszú távú (fenntarthatósági) szempontok a rövid távúaknál (profitérde-kek). A hanyatlás útjára lépett desztinációk számára egyenesen kulcskérdés, hogy mi-lyen fogyasztói igények kielégítését célozzák meg egy újfajta (vagy legalább új hang-súlyokkal bíró) vonzerő-kínálat kialakításával.

Szolgáltatás- és ipar-fejlesztés. A turisztikai szolgáltatások, mennyiségi és főképp mi-nőségi (tartalmi) jellemzőinknél fogva, jelentős mértékben képesek befolyásolni egy-egy fogadóterület életpályáját (lásd fent). Míg az ebből fakadó radikális változások kevés desztináció esetében jellemzőek (pl. Dubai), addig a szolgáltatás-fejlesztés „ka-talizáló” hatása a legtöbb fogadóterületen megfigyelhető, mind pozitív, mind negatív értelemben.

Térségmarketing. Ezen a területen a stratégia-alkotástól kezdve az operatív tevékeny-ségek meghatározásig nagy jelentősége van az aktuális életciklus-szakasz felismerésé-nek. Különösen fontos a jelenlegi fogyasztói szegmensek és a perspektivikus célcso-portok meghatározása, hisz az e téren véghezvitt hangsúly-elmozdítások akár a foga-dóterület megújulásának kulcsát is jelenthetik.

Térségmenedzsment. Akár a fenti tevékenységek folyamatos tervezéseként és szerve-zéseként értelmezzük a térségmenedzsmentet, akár néhány specifikus szakfeladat megvalósításaként (pl. minőségbiztosítás, befektetés-ösztönzés, együttműködés- és há-lózat-fejlesztés), a fogadóterület fejlődésének perspektívái a döntéshozatal középpont-jában kell, hogy álljanak.

A turizmustervezés természetesen nem csak külső adottságként kell, hogy tekintsen a fogadó-terület életciklusának alakulására. Éppenséggel a fent vázolt szakterületi döntések révén nagyban befolyásolható a turisztikai kereslet mennyiségi és minőségi alakulása. Bizonyos külsőnek tekinthető körülmények (pl. klíma, világgazdasági környezet, globális fogyasztói trendek, korábbi fejlesztési döntések következményei stb.) természetesen behatárolják a desztinációk mozgásterét, ez azonban általában kellően széles ahhoz, hogy a helyi és nemzeti döntéshozóknak érdemi befolyásolási lehetőségeik maradjanak.

A turisztikai kereslet és a kínálat mérése

A hagyományos életciklus-modellekben a kereslet volumenével ábrázolják a termék piaci pályafutását. A turizmus esetében, mint ismeretes, a kereslet mérése statisztikailag problémát jelent, ugyanis nem egy homogén kibocsátású ágazatról van szó, ahol a termelők köre egyértelműen megállapítható. A desztináció turisztikai keresletét elviekben a látogatók teljes turisztikai célú fogyasztásával lehetne kifejezni. Ez a turizmus szatellit számla (TSA) rendszerén belül lehetséges (lásd 2.2.2. fejezet), azonban a rendszer viszonylagos bonyolultsága és elterjedtségének korlátozottsága miatt a turisztikai keresletet továbbra is kifejezik más, konvencionális mutatókkal.

Ez utóbbiak körébe több, részjelenséget mérő mutatószám tartozik (lásd még a 7.3.1. fejeze-tet):

 látogatók száma

 vendégek (turisták) száma

 vendégéjszakák száma

 turisztikai bevételek nagysága

A fenti, abszolút számokat tartalmazó mutatók mellett a kereslet jellemzőinek mérésére hasz-nálhatunk viszonyszámokat is, mint például:

 Megoszlási viszonyszámok

 kapacitás-kihasználtsági mutatók

 szegmensek arányai az összes látogatón belül

 Intenzitási viszonyszámok

 egy főre (helyi lakosra) jutó turisztikai bevételek

 egy látogatóra jutó turisztikai kiadások

 átlagos tartózkodási idő

 Dinamikus viszonyszámok

 a kereslet változási üteme.

A fenti mutatószámok a fogadóterület életpályájának más-más jellemzőire irányítják rá a figyelmet. Ezeket célszerű együttesen, összefüggéseikben vizsgálni, mert egy-egy mutatószám önmagában nem biztos, hogy megbízható információt ad a mögöttes folyamatokról.

Egyes szerzők (pl. Johnston 2001, Buhalis 2000) a kínálat alakulását is figyelembe veszik az életpálya jellemzésénél. Minthogy a turisztikai kínálat rendkívül heterogén, csak néhány jelentősebb mutatószám vehető igénybe e célból.

A leginkább kézenfekvő kínálati mutatószámok az alábbiak:

 a szálláskapacitás nagysága

 a (szállás)kínálat árszínvonala

A kínálat esetében is képezhetők viszonyszámok, mint például:

 Megoszlási viszonyszámok

 a szálláshelyek típusonkénti vagy kategóriánkénti összetétele

 a szálláshelyek méret szerinti megoszlása

 Intenzitási viszonyszámok

 átlagos szobaár vagy realizált átlagár

 egységre jutó férőhely

 Dinamikus viszonyszámok

 a kínálat változási üteme

 a kínálat éves árszínvonal-változása.

Buhalis (2000) megállapítja, hogy a kínálat mennyiségi alakulása általában némi késéssel reagál a kereslet változására: ez egyrészt abból fakad, hogy a befektetők gyakran kivárnak, amíg a rövid távú ingadozások mögött kirajzolódnak a meghatározó keresleti trendek, másrészt annak köszönhető, hogy a kínálat kialakítása vagy éppen konvertálása időigényes feladat. A kereslet és a kínálat közötti kiegyensúlyozatlanság ezért rövid távon a kapacitás-kihasználtság változásaiban „csapódik le”. Ez utóbbi mutató – elméleti szinten – már a kereslet növekedésének lassulásától kezdve, azaz a konszolidáció szakaszától fogva folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, egészen az esetleges megújhodásig.

A fent említett keresleti, illetve kínálati mutatószámok mindegyike jellegzetesen alakul a fo-gadóterületek életpályájának előrehaladtával. Jóllehet az indikátorok változásai „tankönyvi” tisztasággal szinte sehol sem figyelhetők meg (már csak a hosszúra nyúló életciklusok és a mérési módszerek hiányosságai miatt sem), a szakirodalomban említett tapasztalatokra és a turizmus rendszerét jellemző általános összefüggésekre építve megkísérelhető az egyes muta-tószámok „viselkedésének” jellemzése az életciklus függvényében:

Látogatók/vendégek száma. A célterület ismertségével, általános vonzerejével függ össze a leginkább. Az egyik legelterjedtebb turisztikai keresleti mutatónak számít. Változása viszonylag jól érzékelteti az életpályán való előrehaladást, bár a stagnálás időszakába érve megtévesztő lehet.

Vendégéjszakák száma. A vendégek számánál jobban fejezi ki a fogadóterület iránti érdeklődést, utal az eladható szolgáltatások volumenére. Mivel a területet mélyebben megismerni kívánó, arra több időt szánó turisták aránya idővel csökken, a vendégéjszakák száma általában kisebb mértékben nő, illetve később nagyobb mértékben csökken, mint a vendégek száma.

Turisztikai bevételek nagysága. A fogadóterület szempontjából a turizmus gazdasági jelentőségére leginkább utaló (bár azt a maga teljességében ki nem fejező) mutató. Az életpálya kezdetén a vendégéjszakák számával összhangban nő, majd a fejlődés szakaszában növekedésének üteme lehagyja az utóbbit, a magasabb színvonalú és drágább szolgáltatások terjedésének köszönhetően. A konszolidáció szakaszában viszont már csökkenő tendenciát mutathat, tekintettel az egyre élesedő versenyre a szolgáltatók között. Később a megújhodás kezdetének egyik legbiztatóbb jele lehet a bevételek új-bóli növekedésnek indulása, esetleg még stagnáló vendég- és vendégéjszakaszám mellett is.

Kapacitás-kihasználtsági mutatók. E mutatók kiemelkedő jelentőségűek a szolgáltatói tevékenység sikerének megítélése szempontjából, de összességében is jellemzik a desztinációra nehezedő turisztikai keresleti nyomást, előre jelezvén egyúttal a középtávú befektetői tőkeáramlás várható irányát. A versenytársakéhoz képest magas átlagos kihasználtság normális piaci feltételek mellett ugyanis ösztönzi a tőkebefektetéseket a szűk kapacitásokkal bíró területekre, míg az ellenkező helyzet a befektetők fokozatos kivonulását, vagy legalábbis az újabb befektetések elmaradását vetíti előre. A mutatókat a leggyakrabban a szállodákban alkalmazzuk (pl. szobakapacitáskihasználtság, férőhelykapacitáskihasználtság), de számíthatóak közlekedési társaságok vagy éppen rendezvényhelyszínek vonatkozásában is. Értékük változását az életciklussal összefüggésben fentebb jellemeztük.

Szegmensek arányai az összes látogatón belül. Egyes szegmentációs kritériumok lehe-tővé teszik a statisztikai adatgyűjtési módszerek alkalmazását a szegmensek arányainak megállapítása céljából. Leginkább a földrajzi és demográfiai alapon történő szeg-mentálás esetei tartoznak ide. Az így képzett mutatószámok (pl. belföldi és külföldi lá-togatók aránya, látogatók küldőországok szerinti megoszlása, korcsoportok arányai a látogatók között stb.) változása önmagában ritkán fejezi ki a fogadóterület életpályájá-nak alakulását, de fontos részinformációkkal szolgálhatnak.

Egy főre (helyi lakosra) jutó turisztikai bevételek. A fajlagos bevételi mutatók jól érzékeltetik az adott fogadóterület turisztikai ágazatának relatív jövedelemtermelő képességét. A mutató azonban annyiban félrevezető lehet, hogy önmagában nem árul el sokat a jövedelemmegtartó képességről. Ugyanis megfelelően képzett és/vagy elegendő számú munkaerő, illetve minőségileg és kapacitás szempontjából megfelelő beszállítók híján a turisztikai bevételek nagy része csak „átfolyik” a terület gazdaságán. Ebben az esetben az enklávészerű turisztikai szektor életpályája lényegében elszakad fogadóterületétől, hisz ez utóbbi kevéssé fejlődik. Számszerűen a mutató alakulása általában erős korrelációt mutat a turisztikai összbevétel nagyságának változásával (hacsak a turizmus nem eredményezett jelentős be- vagy kivándorlást).

Egy látogatóra jutó turisztikai kiadások. E mutatószám elsősorban a turisztikai kínálat szubjektív, azaz a látogató szemszögéből megítélt értékére utal. Ez ugyanis az az ár, amit a látogató összességében hajlandó megfizetni a fogadóterületen vásárolt szolgáltatásokért – tágabb értelemben véve pedig az ott szerzett élményért. A mutató alakulását ellentétes hatások befolyásolják: az életciklus kezdetén aránylag sok a területen hosszabb időt töltő – és ezért ott többet vásárló – látogató, viszont még olcsóak és szűkösek a szolgáltatások. Később nő a szolgáltatások száma, de amíg döntően helyiek nyújtják azokat, az áruk mérsékelt. A fejlődés szakaszában érezhetően drágulnak a szolgáltatások, ám azokból kevesebbet vásárolnak a rövidülő tartózkodási idejű utazók. Ezzel együtt ekkor még a növekvő fajlagos kiadások jellemzőek. A tendencia a konszolidáció időszakában fordulhat meg, az élesedő árverseny miatt.

Átlagos tartózkodási idő. A vendégéjszakák számának és a turisták számának hányadosa, a fogadóterület „turistamegállító erejére”, vonzerőkínálatának gazdagságára utal. Emellett a mutató nagysága erősen függ a területet felkereső turisták típusától, mentalitásától. Az életpálya kezdetén a felfedező hajlamú, mélyebben érdeklődő és több szabadidővel rendelkező látogatók a meghatározóak, így az átlagos tartózkodási idő hosszú. A fejlődés szakaszában erősödik a turizmus „nagyüzemi” jellege, ami egyszerűsödő és szabványosuló termékcsomagokat igényel, ezáltal a tartózkodási idő csökken. A konszolidáció időszakában a mutató értéke tovább csökken a hely vonzerejének mérséklődése és az olcsó tömegturisták arányának növekedése miatt.

A kereslet változási üteme. A kereslet változásának időbeli dinamikája az életpálya alakulásának alighanem leginkább nyilvánvaló tanúsága. Az ütem változásai (pl. a növekedés érzékelhető lelassulása) általában egy-egy új életciklusszakasz kezdetét jelzik. A mutatót azonban óvatosan kell kezelni, mivel a világ turizmusát befolyásoló számtalan tényező miatt jelentős kilengéseket produkálhat.

A szálláskapacitás nagysága. A férőhelyek számával kifejezett szálláskapacitás a kínálat egyik legfontosabb mutatószámaként vehető figyelembe. Mint fent említettük, a szálláskapacitás alakulása a desztináció életpályája során követi a kereslet vendég- vagy inkább vendégéjszakaszámban kifejezett változását, ám némi fáziskéséssel.

A (szállás)kínálat árszínvonala. A szállásárak alapvetően az adott gazdaságra jellemző általános árszínvonallal vannak összhangban, bár enklávészerű turisztikai kínálat esetén jelentősebb mértékben el is szakadhatnak attól. Mindemellett a fogadóterület életpályájának alakulása is kihat a szállásárakra, részint a kereslet intenzitásán keresztül, részint a nemzetközi szállodavállalatok térhódítása révén. Így a kezdeti szakaszokban, a csekély kereslet és a helyiek által működtetett szálláshelyek dominanciája miatt a szállásárak viszonylag alacsonyak. A fejlődés időszaka az árak látványos növekedését hozza, a növekvő keresletnek és az ezt kiaknázni vágyó, gyors megtérülésben reménykedő nemzetközi szállodai befektetőknek köszönhetően. A konszolidáció időszakától erősödő verseny viszont már árletörő hatású lehet.

 A szálláshelyek típusonkénti vagy kategóriánkénti összetétele. A szálláshelyek minőségi összetétele is változik a térségi életpálya során, ám e tekintetben nehezebb általános érvényű megállapításokat tenni. A szálláshelyek jellemző típusai ugyanis termékfüggőek, nem feltétlenül váltják egymást a fejlődés során. A kategóriákat illetően már világosabb a helyzet: az életpálya előrehaladtával általában nő a magasabb besorolású hotelek részaránya, még ha nem is feltétlenül válnak dominánssá. A stagnálás vagy hanyatlás egyik jele lehet, ha nő azon szálláshelyek száma, amelyek a hivatalos kate-góriájukhoz képest alacsonyabb szolgáltatási színvonalon teljesítenek.

 A szálláshelyek méret szerinti megoszlása. A szálláshelyek jellemző mérete a szektor tipikus befektetőin, illetve – közvetett módon – a kereslet jellemzőin múlik. Kezdetben helyi kis- és középvállalkozók alkotják a befektetőket, ami értelemszerűen leginkább családi méretű szálláshelyek létrejöttét teszi lehetővé. A későbbiekben a kereslet növekedési üteme és más gazdasági körülmények függvényében különböző léptékű tőkekoncentrációs folyamatok mehetnek végbe, ami a szálláshelyek méretének többé-kevésbé látványos növekedését eredményezheti. Az életpálya előrehaladottabb szakaszaiban előfordulhat, hogy az intenzív verseny a piaci rések kiaknázására készteti a be-fektetőket, ami újra növelheti a kisebb és közepes méretű hotelek részarányát.

 Egységre jutó férőhely. Egy-egy szolgáltatási kategóriába tartozó vállalkozások összes kapacitásegységének és a vállalkozások számának hányadosa (pl. egy szállodára jutó szobaszám, egy repülőgépre jutó ülőhely stb.); az adott kategória méretkoncentrációját fejezi ki (minél magasabb a mutató, annál nagyobb az ágazat relatív koncentrációja). A fogadóterületek szempontjából a szálláshelyek átlagos férőhelynagyságának van indikátorszerepe. Az előző mutatónál leírt megoszlási arányok változásával párhuzamosan alakul az átlagos férőhelyszám is.

 Átlagos szobaár vagy realizált átlagár. A teljes bevétel és az értékesített szobák számának hányadosa egy meghatározott időszakban; az egyik legfontosabb szállodai teljesítménymutató, az értékesítési tevékenység jellegére, eredményességére utal. A fogadóterület életpályája során nagyjából a vendégéjszakaszámmal kifejezett kereslet alakulását követi, ám vélelmezhetően annál nagyobb ütemben változik. Ugyanis a fejlődés szakaszában, a kereslet felfutásakor egyidejűleg nőnek az árak és az átlagos kapacitáskihasználtság. A stagnálás, illetve a hanyatlás időszakában pedig mindkettő egyaránt csökken.

 A kínálat változási üteme. Elméletileg a kereslet változásának üteméhez igazodik, a korábban már említett fáziskéséssel. Változásai azokra a lélektanilag fontos időszak-okra esnek, amikor a befektetők a keresleti tendenciák megváltozását már nem csupán időszakos kilengéseknek, hanem a piaci körülmények tartós átalakulásnak tekintik.

 A kínálat éves árszínvonalváltozása. Minthogy a kínálat mennyiségi szempontból késleltetve reagál a kereslet változásaira, az árszínvonal alakulása egyfajta előrejelzésként szolgálhat. Különösen a szállodai átlagos szobaár változásának dinamikája szolgál fontos információkkal a várható befektetői viselkedésre vonatkozóan. A fent leírt mutatószámok közül néhány indikátor feltételezhető alakulását mutatja be illusztrációképpen a 4. ábra. Az ábra rámutat a fent már említett, legfontosabb tanulságra: a különböző mutatók együttes értelmezése adja a legmegbízhatóbb támpontot az aktuális életciklusszakasz meghatározásához.

4. ábra. A fogadóterület életciklusát jellemző egyes mutatók összefüggései

Forrás: Butler (1980), Strapp (1988), Buhalis (2000) nyomán saját szerkesztés

A fontosabb keresleti és kínálati indikátorok fent leírt változásait egy rövid áttekintés formá-jában is összefoglalhatjuk (1. táblázat).

1. táblázat. A turizmus fő mutatószámainak jellemző értékei a fogadóterület életpályája során

Az életciklus-szakaszok minőségi jellemzői

A statisztikai (egzakt) módszerekkel mérhető keresleti és kínálati jellemzők, illetve az ilyen módon képzett mutatószámok mellett az életciklus egyes szakaszai különféle minőségi sajátosságokkal is jellemezhetők. Ezek részint a térség turisztikai termékként való kezelésével kapcsolatosak (azaz a marketingtevékenység különféle vonatkozásait érintik), részint pedig a turizmus jellegzetes hatásaiban mutatkoznak meg (ezek elsősorban gazdasági, társadalmi és környezeti hatások lehetnek). A minőségi jellemzőket többnyire szociológiai kutatási módszerekkel mérhetjük (lásd 3. fejezet), de vannak köztük olyanok is, amelyek alapját statisztikailag is kimutatható számadatok képezik.

A marketingtevékenységhez kapcsolódóan megemlíthető néhány olyan tényező, amely a térség látogatóit, illetve a desztináció arculatát, vonzerejét jellemzik:

 Látogatótípus. A turisztikai fogadóterületeket – legalábbis elméleti szinten – más-más pszichológiai jellemzőkkel bíró szegmensek keresik fel életciklusuk egyes szakaszaiban (pontosabban más-más domináns szegmens jellemző). A domináns szegmensek változása összefüggésbe hozható a jól ismert Maslow-féle szükséglethierarchiával: az életpálya kezdeti szakaszaiban olyan utazók érkeznek, akiknél a hierarchiában magasabban elhelyezkedő szükségletek az elsődlegesek (pl. önmegvalósítás, kognitív szükségletek), míg a későbbi szakaszokban az „alsóbbrendű” szükségletek kerülnek előtérbe (pl. biztonsági, fiziológiai szükségletek). A változás leírható a legismertebb turistatipológiák kategóriáival is: Cohen (1974) osztályozása szerint a „vándortól” a „szervezett tömegturistáig”, Smith (1989) rendszerében a „felfedezőtől” a „charterturistáig” húzódik a változás íve.

 Látogatók megítélése. A turistákkal való „megbarátkozás” ugyan nem automatikus, de a többnyire kialakuló vendégbarátság az életciklus előrehaladásával általában megkopik, kommercializálódik.

 A fogadóterület imázsa. Az újdonság a térségmarketingben is többnyire varázslatos vagy legalábbis titokzatos. Később egyrészt az ismertség fokozódása, másrészt a helyi jellegzetességek elhalványulása jórészt megfosztja a fogadóterületet ettől a „varázstól” és a megszokottság felé tereli általános képét.

 A fogadóterület vonzereje. A turisztikai térségek potenciális keresletének nagysága – vagyis a területet meglátogatni szándékozók száma – értelmezhető a desztináció általános vonzerejeként is. Célirányos kutatási módszerekkel a látogatási szándékok intenzitása, tartalma, időhorizontja, gazdasági megalapozottsága is feltárható. A vonzerő módosulása időben többnyire megelőzi a tényleges kereslet változásait.

 Marketingstratégiai kérdések (pl. cél, súlypont, költségek, marketing mix elemek jellemzői). Az ide tartozó különféle tényezők alakulása annyiban sajátos, hogy többnyire feltételezi a térség életciklusának tudatos kezelését és az adott szakasznak leginkább megfelelő feladatok, tartalmak meghatározását, akár a térségmenedzsmentszervezet, akár a helyi turisztikai vállalkozók részéről. Sőt, maguk ezek a marketingdöntések is befolyásolhatják a térség életciklusának alakulását. A marketingtevékenység ilyen típusú jellemzői emellett indikátorként is szerepelhetnek, amennyiben az adott életciklus-szakasz egyéb jellemzői határozzák meg (vagy legalábbis határolják be) őket.

2. táblázat. A térségi és vállalati marketingtevékenységgel összefüggő fő indikátorok

A gazdasági hatások többsége egzakt mutatószámokkal is kifejezhető, jóllehet a vizsgált területeken módszertanilag problémás lehet a turizmus körébe tartozó jelenségek lehatárolása. Gondot jelent továbbá, hogy bizonyos mutatók adatállománya rendszerint kívül esik a statisztikai adatgyűjtés hatósugarán (pl. helyi lakosok turisztikai bevételei). A turisztikai fogadóterületek életpályájához köthető gazdasági hatások értelemszerűen összefüggő rendszert alkotnak: valamennyi hatás a turizmus nemzetgazdasági súlyának változását, ágazati és nemzetközi kapcsolatainak alakulását tükrözi. Az általános életpályamodell értelmében a fejlődés kezdetén a turizmus igen csekély szerepet játszik a gazdaságban, és lényegében csak helyi kapcsolatai, illetve hatásai vannak. A turisták érdeklődésének növekedésével együtt megkezdődik a jövedelmek emelkedése is, és ezzel együtt nő az ágazat erőforrásigénye. A turisztikai szektor gazdasági kapcsolatai idővel „szétterülnek”, azaz szélesedik a különböző módon érintettek köre. Ezzel együtt az ágazat bizonyos tekintetben a helyi gazdaság „fölé” is emelkedhet, mind jobban támaszkodva a külső tőke- és munkaerőpiacokra. A turisztikai területtermék „kifáradása” pedig a turizmusra épülő gazdaság válságát is jelentheti, ami többek között a dominánssá váló negatív hatásokban is megmutatkozik. Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági hatások túlnyomó többsége erősen koncentrált területileg, még az olyan jelenségek is, mint pl. az infláció – gondoljunk csak az intenzív turistaforgalom miatt dráguló ingatlanokra vagy növekvő kiskereskedelmi árakra.

A társadalmi hatások megítélését (és ezáltal kimutatását) nehezíti az a tény, hogy viszonylag kevés hozható közvetlen összefüggésbe a turisztikai kereslet változásaival, ugyanis általában a gazdasági hatásokon keresztül következnek be a fontosabb módosulások. Így például a turistákhoz való hozzáállást nagymértékben meghatározhatja, hogy a helyi lakosok hogyan és milyen arányokban részesülnek a turizmus bevételeiből és externális jóléti hatásaiból. A turistaforgalom emellett közvetlenül, főképp az úgynevezett demonstrációs hatás révén is befolyásolhatja a helyi társadalmi normákat és jelenségeket (pl. a turisták öltözködési és viselkedési kultúrája vagy fogyasztási szokásai révén). Közvetlen hatása van emellett a turisták és a helyiek személyes érintkezésének is (a spontán barátkozástól kezdve a helyiek tudatos segítéséig vagy éppen szándékolt kihasználásáig). A desztináció életpályája során sokféle konkrét társadalmi hatás mutatkozhat, amelyek között nehéz kiemelni az egyes szakaszokban általánosan jellemzőeket. Mindenesetre a helyi lakosok és a látogatók viszonya (ami a barátságostól az ellenségesig terjed) vagy a hagyományos helyi kultúra állapota (a kommercializálódás mértékében kifejezve) eléggé jó indikátora lehet az aktuális életciklusszakasznak.

A turizmus környezeti hatásai meglehetősen jól tükrözik a fogadóterület életútjának alakulását. E hatások ugyanis többnyire specifikusak, jól elkülöníthetőek más gazdasági tevékenységek környezeti következményeitől. A hatások intenzitása azonban jelentősen eltérhet az egyes fogadóterületeken attól függően, hogy mekkora látogatóforgalmat fogadnak, és hogy milyen a látogatók környezettudatossága. Ez utóbbi mértéke ugyan főleg az utazók pszichológiai jellemzőitől függ, de megfigyelhetők bizonyos összefüggések a preferált turisztikai termékkel is (pl. az üdülőturisták számára mást jelent a vízpart használata, mint a madármegfigyelők esetében). Így pusztán a környezet állapotából nem mindig vonhatunk le messzemenő következtetéseket a térség életciklusszakaszára vonatkozóan. Azonban minden érdemi környezeti in-dikátornak van olyan állapota, amely kétségkívül az adott termék életútjának hamarosan vagy ténylegesen hanyatló szakaszára utal (ekkor lényegében ökológiailag fenntarthatatlan területtermékről beszélhetünk). A turizmus különféle hatásait részletesen tárgyaló források (pl. Puczkó–Rátz 2005), valamint jelen tananyag 8. fejezete is többnyire a turisztikai kereslet és kínálat fejlődésével összefüggésben mutatkozó következményeket tárgyalják, így felhasználhatóak a térségek életciklusát jellemző indikátorok részletezésére és pontosítására is. A 3. táblázat néhány lehetséges indikátor jellemző értékeit mutatja be.

3. táblázat. A turizmus fontosabb hatásindikátorai a fogadóterület életpályája során

A fogadóterület turisztikai keresletét befolyásoló tényezők

A fogadóterületek, mint a turisztikai piac kínálati oldalán szereplő „termékek” kétségkívül sokkal összetettebb realitást jelentenek annál, minthogy maradéktalanul alkalmazni tudjuk rájuk vonatkozóan a termékek általános életpályamodelljének jellegzetességeit. Ily módon az életpálya tervezése, alakulásának befolyásolása is meglehetősen korlátozott lehetőségeket jelent. A térségi turizmus fejlesztésben érdekelt szakemberek számára ezért különösen fontos az életciklus-indikátorok alakulásának nyomon követése, és ezzel a negatív tendenciák időben történő felismerése.

A felkészült elemzők azonban nem érhetik be pusztán az indikátorok megfigyelésével, hanem képesnek kell lenniük arra is, hogy „mögéjük” lássanak. Azaz fontos a megfigyelt jelenségeket okozó tényezők azonosítása, hiszen ezek nagymértékben befolyásolják az indikátorok elemzésére épülő intézkedések hatékonyságát. Más szóval, az indikátorok felhívhatják a figyelmet a problémák kialakulására (akár előzetesen is), de a rendelkezésre álló különféle „gyógymódok” közül csak a kiváltó okok ismeretében lehet az optimálist kiválasztani.

Jelen fejezetnek nem célja a turisztikai keresletet befolyásoló tényezők mélyreható elemzése, de indikatív jelleggel rámutatunk ezek legfontosabb csoportjaira. Mint ismeretes, a turisztikai termék sajátos abban a tekintetben, hogy a vásárlóknak személyesen el kell utazniuk a „termelés” helyére azért, hogy hozzájussanak a termékhez, amelynek egyébiránt maga az utazás is részét alkotja [2]. A fogadóterületen jellemző gazdasági helyzet gyakran jelentősen különbözik a küldő területétől, különösen a nemzetközi és a nagy távolságba tett utazások esetében. Azaz nemcsak a küldő területre jellemző gazdasági viszonyok befolyásolják a turisták keresletét (4. táblázat).

4. táblázat. A turisztikai keresletet befolyásoló gazdasági tényezők

Az első csoport tényezői azok, amelyek a küldő terület potenciális turisztikai fogyasztóinak keresletét befolyásolják, függetlenül a célterülettől. Ezek a tényezők megakadályozhatják a fogyasztót akár abban is, hogy egyáltalán beléphessen a turisztikai piacra. Ilyenek lehetnek az olyan általános turisztikai keresletbefolyásoló tényezők, mint a diszkrecionális jövedelem és a szabadidő, vagy azok a gazdasági és politikai eszközök, amelyekkel a kormányzat közvetlenül vagy közvetetten befolyásolja a keresletet (árfolyam-politika, adópolitika, pénzügyi egyensúly megőrzését szolgáló eszközök stb.).

A második csoport tényezői határozzák meg egy desztináció gazdasági vonzerejét [3] a turisták számára, bárhonnan is érkeznének. Minthogy a turisztikai desztinációk között versenyhelyzet áll fenn, a különféle konkurens célterületek gazdasági jellemzői együttesen hatnak a turisztikai kereslet alakulására, nem elhanyagolható mértékben befolyásolva a nemzetközi turizmus áramlási irányait.

A harmadik csoport tényezői speciális kapcsot jelentenek a küldő és a fogadó terület között: ezek ugyanis csak egy adott célterületre egy meghatározott küldő területről irányuló keresletet befolyásolják. Eme összekötő tényezőket nem lehet elkülönítve szemlélni, mivel a fogyasztók hajlamosak mérlegelni őket az egymással versengő célterületek viszonylatában, hogy meghozzák a vásárlói döntést (pl. összehasonlítják a különböző desztinációk elérését biztosító repülőjáratok árait). Fontos megjegyezni, hogy az egyik legfontosabb kereslet-befolyásoló tényező, a fogadóterület imázsa itt szerepel, mivel erős eltéréseket mutathat a különböző küldő területek lakosságának szemében.

A fogadóterület életciklusának alakulása tehát mindezen tényezők változásainak együttes ha-tását mutatja.

[2]A turisztikai „termék” persze valójában egy termék-szolgáltatás mix, az utóbbi elem dominanciájával. A szol-gáltatások túlnyomó többségének pedig alapvető jellemzője a helyben fogyaszthatóság.

[3]A gazdasági vonzerő nem tévesztendő össze a turisztikaival: az utóbbi a turisztikai termék alapjául szolgáló természeti vagy kulturális eredetű erőforrás, míg az előbbi adott terület iránt kialakult turisztikai keresletet befo-lyásoló gazdasági jellemzők összessége.

Bibliográfia

 Buhalis, D. (2000): Marketing the competitive destination of the future. Tourism Ma-nagement 21 (2000) 97-116

 Bull, A. (1991): The Economics of Travel and Tourism. Pitman Publishing, London.

 Butler, R.W. (1980) The concept of the tourist area life-cycle of evolution: implications for management of resources. Canadian Geographer 24 (1), 5-12

 Cohen, E. (1974): Who is a Tourist ? A Conceptual Clarification; Sociological Review 22 (4), 527-555

 Getz, D. (1992): Tourism planning and destination life cycle. Annals of Tourism Rese-arch 19, 752-770

 Dwyer, L. – Forsyth, P. – Dwyer, W. (2010): Tourism Economics and Policy. Channel View Publications, Bristol

 Jancsik A. (2007): Versenyképesség és annak fejlesztési lehetőségei a turisztikai célte-rületeken. In: Menedzsment a XXI. században. Pannon Egyetem Szervezési és Veze-tési Tanszék, Veszprém

 Johnston, C. (2001) Shoring the foundations of the destination life cycle model, Part 1: Ontological and epistemological considerations. Tourism Geographies, 3 (1), 2-28.

 Legiewski, R.M. (2006) The Application of the TALC Model: A Literature Survey in Butler, R.W. (ed.) The Tourism Area Life Cycle Volume 1 – Applications and Modifications p. 27-50 Clevedon: Channelview Publications.

 Puczkó, L. – Rátz, T. (2005): A turizmus hatásai. Aula, Budapest

 Smith, V.L. ed. (1989): Hosts and Guests. The Anthropology of Tourism. University of Pennsylvania Press, Philadelphia, USA

 Strapp, J.D. (1988) The Resort Cycle and Second Homes. Annals of Tourism Rese-arch, 15 (4), 504-516

 Zimmermann, F. (1997) Future Perspectives of Tourism: Traditional versus New Destinations in Oppermann, M. (ed) Pacific Rim Tourism p. 231-239 CAB Internatio-nal: Wallingford

Chapter 7.  Jónás-Berki Mónika: A turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok

Bevezetés

A turisztikai kutatások célja a turisztikai piac folyamatainak, a kereslet és a kínálat jellemzőinek minél pontosabb feltárása. A kereslet és a kínálat mérése azonban számos esetben nehézségekbe ütközik. A turisztikai indikátorok olyan mutatószámok, melyek célja az idegenforgalom jelenségének, a piac jellemzőinek minél teljesebb, pontosabb egzakt leírása. A tananyagrész célja a turisztikai indikátorképzés ismertetése, mely ez a megismerési és elemzési folyamatot segíti, támogatja.

A turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok a turizmus folyamatait mind a kereslet, mind a kínálat oldaláról egyaránt megközelítik. Azonban a kereslet és a kínálat regisztrálása máig nem teljesen megoldott. A turisztikai termékek „mérését” már a turisztikai termékfelosztás eltérő megoldásai is okozzák, ugyanis jelenleg sincs a turisztikai termékeknek általánosan elfogadott felosztási rendszere.

A tananyagrész célja a turisztikai indikátorokkal kapcsolatos ismeretek összefoglalása, kiemelten a turisztikai termékekhez kapcsolódó mutatószámok vizsgálata.

Az indikátorok általános értelmezése, csoportosítása

Az indikátor elsődleges jelentése a mutató, azaz egy jelenség írható le, jellemezhető a segítségével. Maga a kifejezés a latin indicere szóból származik, mely bemondani-t jelent. Az indikátor jelzi a változást, annak sajátosságait, mértékét, de arra nem alkalmas, hogy az okokra rávilágítson. Így az indikátor egy jelzés, jelzőszám, mely a jelenség lényegére kíván rámutatni. Lehetőséget biztosít a közvetlen mellett a közvetett megfigyelésre és kvantifikálásra is. Összességében közvetítő a statisztikai megfigyelések és a gazdasági, társadalmi jelenségek között. Fő funkciója, hogy csökkentse a figyelembe veendő információk mennyiségét a döntéshozók számára.

Az indikátorok „... olyan statisztikai sorok és minden egyéb formái a bizonyítékoknak, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megállapítsuk, hol állunk most, és merrefelé tartunk értékeink és céljaink tekintetében.” (Bauer definícióját idézi Bukodi (2001) 10. p.).

Az indikátorokat a társadalomtudományokban olyan változok mérése során is alkalmazhatjuk, melyeknek nincs közvetlen mércéjük, illetve ha a fogalom értelmezéséhez több mutatóra is szükség van. Ebben az esetben az a cél, hogy a változóval kapcsolatban több megfigyelést végezzünk. Az indikátor alkalmas az adatredukcióra, akár információvesztés nélkül is.

Az indikátorokat napjainkban mind szélesebb körben használjuk. Így például gyakran alkalmazzák a projektmenedzsment területén, a tervezés és a projektcél elérésének vizsgálata során egyaránt. Kiemelt szerephez jutnak a kormányzati döntések előkészítésében, meghozatalában és a végrehajtásban egyaránt. Mivel a projektcél megvalósulását számszerűsíti, ezért az egyes projekteket egyben összehasonlíthatóvá is teszik, mely az EU-s csatlakozásunk egyik alapkövetelménye is. Az Eurostat az egyes országok gazdasági teljesítményének, illetve bizonyos kiemelten kezelt gazdasági-társadalmi jelenségek bemutatására és követésére standard mutatókat, mutatószámrendszereket, indikátorokat alkalmaznak. Ilyenek többek között a strukturális indikátorok, vagy a fenntartható fejlődés indikátorai.

A szakirodalom az alábbi indikátortípusokat különbözteti meg:

- A hozammutatók (output indicators) általában a kibocsátást mérik, mely a termék „mérőszámának” is tekinthető. Azaz a terméknek köszönhető gazdasági aktivitásra utal.

- Az eredménymutatók (results indicators) a termék által generált közvetlen és azonnali hatásokat mérik.

Forrásai lehetnek különböző szervezetek, intézmények által szolgáltatott adatok, vagy a projekthez kötődő elsődleges információgyűjtés.

- A hatásmutatók (impact indicators) a termék által generált további, közvetett hatásokat mérik. Így a hosszú távon ható következmények hatásait mérő mutatók, melyek túlmutatnak a direkt hatásokon és a közvetlen érintetten kívül mások helyzetét is befolyásolhatják. Az indikátor képzés alapját a különböző szervezetek, intézmények által szolgáltatott adatok mellett az elsődleges információgyűjtések szolgáltatják.

Turisztikai fejlesztések esetében a hozam-, az eredmény- és a hatásmutatók az alábbiak szerint alakulnak.

Hozammutató (eredmény indikátor) Eredménymutató (közvetlen cél) Hatásmutató (tágabb cél) létrehozott férőhelyek vendégek számának növekedése versenyképesség növekedése Az indikátorok ahhoz, hogy eleget tegyenek a korábban megfogalmazott feladatoknak, számos követelménynek meg kell felelniük. A főbb jellemzőiknek összefoglalására használjuk a SMART mozaikszót, mely az alábbi elemekből áll össze:

- S (specifikus): a mért tényezőre legyen jellemző

- M (measureable): mérhető legyen

- A (avaiable): elérhető legyen, rendelkezésre álló

- R (realistic): a mért tényező reális legyen

- T (time): időben függő legyen

Az egyik legfontosabb követelmény az adatredukció, azaz hogy csökkentse a figyelembe veendő információkat a döntéshozók számára.

Az indikátorokkal szemben támasztott követelményrendszer egy más típusú megközelítése kapcsolódik az Új-Zélandi Statisztikai Hivatalhoz (2007), mely szerint a jó indikátor:

- érvényes és releváns,

- érzékeny és specifikus a vizsgált jelenségre,

- kutatásokkal megalapozott,

- statisztikailag helytálló és megbízható,

- érthető és könnyen interpretálható,

- mutassa meg a viszonyít a többi, kapcsolódó indikátorhoz,

- nemzetközi összehasonlításra alkalmas legyen,

- legyen alkalmas mélyebb bontásokra is (globális mellett például területi szinten),

- hosszabb távon is konzisztens,

- időszerű, időben rendelkezésre álló,

- kapcsolódjon az aktuális felmerülő társadalmi-gazdasági kérdésekhez,

- kényszerítő erejű, érdeklődésre számott tartó.

A turisztikai termékekhez kapcsolódó általános indikátorok

A turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok a turizmus rendszerének megfelelően kettős megközelítésből származtathatók. Egyrészt beszélhetünk a kereslethez kapcsolódó, valamint a kínálathoz köthető indikátorokról. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk az adott termékről mindkét indikátor típusnak rendelkezésre kell állnia.

A turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok bevezethetősége, alkalmazása bizonyos termékek esetében könnyebb és akár már megoldott, míg más termékeknél még csak az igény merült fel, de a hiányzó adatbázisok nem teszik lehetővé használatukat. Így például az egészségturizmus relatív jól dokumentált, míg például a turisztikai trendek alapján mindinkább előretörő aktívturizmus csak egy-egy területéről állnak rendelkezésre hazánkban megfelelő mennyiségű és minőségű adatok.

A turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok kialakítása, vizsgálata során is a turizmus rendszeréből indokolt kiindulni, így a kereslet és a kínálat oldaláról közelíteni a témakörhöz.

Ennek megfelelően az alábbi struktúra mentén érdemes a vizsgálatot lefolytatni:

- kereslethez kapcsolódó indikátorok a látogatók abszolút száma, illetve a látogatók számából képezhető viszonyszámok. Így például az adott termékhez kapcsolódó látogatók aránya az összlátogatószámon belül vagy a visszatérő vendégek száma/aránya.

- kínálathoz kapcsolódó indikátorok: meglévő létesítmények/termékmegjelenés száma, minősített termékek létesítményeinek száma (például gyógyfürdő, múzeum stb.)

Kereslethez kapcsolódó indikátorok

A kereslethez kapcsolódó indikátorok a turista oldaláról származtatottak.

Leggyakrabban a turizmus statisztika alapjának tekinthető látogató/turista/kiránduló alapegységekkel találkozhatunk.

Az objektív, számszerűsíthető keresleti indikátorok az alábbiak:

- 1000 főre eső vendégéjszakák száma (éj) és ennek változása (%)

- 1000 főre eső vendégek száma (fő) és ennek változása (%)

- vendégéjszakák száma (éj) és ennek változása (%)

- vendégek átlagos tartózkodási ideje (nap) és ennek változása (%)

- vendégek száma (fő) és ennek változása (%)

A fenti mutatószámok globálisan és területi bontásban is alkalmazandók, továbbá a belföldi/külföldi összetétel vonatkozásában. További fontos mutatószám a kereslet szezonalitását megmutató indikátor, mely a főszezonban és a szezonon kívül érkezők arányát mutatja meg.

Kínálathoz kapcsolódó indikátorok

A kínálathoz kapcsolódó indikátorok a kínálat sokrétűségének, összetettségének köszönhetően sokkal szélesebb spektrumúak és több forrásból származnak. Így megkülönböztethetjük a vonzerőhöz, a szálláshelyekhez, a vendéglátáshoz és a további szolgáltatókhoz kapcsolódó indikátorokat, valamint magához a desztinációhoz köthető mutatószámokat.

Szálláshelyekhez és kapcsolódó indikátorok:

- szálláshelyek/szállásférőhelyek száma (db) és ennek változása (%)

- új/felújított szállásférőhelyek száma (db) és ennek változása (%)

- szálláshelyek bevételeinek alakulása (Ft) és ennek változása (%)

- szálláshelyek foglaltságának alakulása (%) és ennek változása (%)

- egy vendégéjszakára jutó szállásdíj-bevétel (Ft) és ennek változása (%)

- egy kiadott szobára jutó szállásdíj-bevétel (átlagár, Ft) és ennek változása (%)

- egy kiadható szobára jutó szállásdíj-bevétel (REVPAR, Ft) és ennek változása (%)

Vonzerőkhöz kapcsolódó indikátorok

- 1000 főre eső vonzerőfejlesztés száma (db)

- támogatással megvalósuló attrakciófejlesztés száma (db)

Egyéb turisztikai szolgáltatásokhoz kapcsolódó indikátorok

- működő turisztikai vállalkozások száma (db) és ennek változása (%)

- a desztinációban telephellyel rendelkező turisztikai vállalkozások száma (db) és ennek változása (%)

- beszedett IFA nagyság (Ft) és ennek változása (%)

- fejlesztéssel létrejött munkahelyek száma (db) és ennek változása (%)

- megújuló energiaforrások arányának növekedése az egyes turisztikai szolgáltatóknál (%)

- egy pótlólagos vendégéjszaka eléréséhez a vizsgált területen milyen nagyságú közösségi fejlesztési forrás felhasználása szükséges (Ft)

- vendéglátóhelyek száma (db) és ennek változása (%)

- új vagy felújított vendéglátóegység nagysága (m2)

- megalakult TDM-ek száma (db)

- támogatás hatására alakult TDM-ek száma (db)

- turizmus-specifikus életminőség index (TRQL)

A látogatók számának meghatározása talán az egyik legproblematikusabb feladat. Azokon a helyszíneken, ahol belépőjegyet kell váltani, ott megoldott, bár nem feltétlenül egyértelmű a pontos szám megállapítása. Az egyik leggyakoribb nehézséget az jelenti, ha egy turisztikai attrakció több helyszínen helyezkedik el és egy belépőjegy több helyszínt érint. A probléma megoldására például az NFU az alábbi módszertant javasolja: a látogatókat bevétel arányosan kell számításba venni. Például két helyszín esetében a bevétel 70-30%, akkor egy jegyváltó látogató az első helyszínen 0,7, míg a második helyszínen 0,3 látogatónak számít. Ugyan így kell arányosítani az ingyen belépőkre.

Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre belépőrendszer, akkor piackutatással, megkérdezéssel kell, egyedi felméréssel kell becslés útján kell és lehet meghatározni a látogatószámot. Természetesen ez utóbbi esetben a szezonális ingadozást is figyelembe kell venni.

A turisztikai termékek esetében a minősítés bevezetése egyben lehetőséget is kínál az indikátorok kialakításához szükséges adatbázis kialakításához. A kereslet- és minőségorientáció fokozódása mellett a minőségmenedzsmentet így a termékfolyamatok elemzése és az egyes termékek összevethetőségének igénye is motiválja.

Minősített termékek a turizmusban

A minősítés, a sztenderdizáció igénye a turizmusban is megjelent, melynek köszönhetően újabb és újabb minősítési rendszerek jelennek meg a különböző termékekhez kapcsolódóan. A versenyhelyzet fokozódása, a minőség iránti igény növekedése, az általános elvárások emelkedése mind az eredményezik, hogy egyre több terméktípusnál teszik lehetővé, illetve akár teszik kötelezővé a minősítési rendszerek bevezetését, átvételét.

A turizmus legismertebb termékminősítési rendszerei közé tartoznak:

- falusi turizmus

- borturizmus

- egészségturizmus

- aktív turizmus

- ökoturizmus

A turizmus indikátorai szempontjából a minősítési rendszerek megléte segítséget jelent az adatbázisok kialakítása, illetve összehasonlíthatósága során, mert egyben a számbavétel lehetőségét is kínálják ezek a rendszereket. Általában országos minősítési rendszerek működnek, de léteznek nemzetközi szintűek is, melyek az országok közötti összehasonlítások alapjául szolgálnak.

A borúti szolgáltatók, a falusi vendégfogadók, a lovas turisztikai szolgáltatók és az alkotó kézművesek esetében a szakmai szervezetek adatbázisait vehetjük figyelembe, melyek egyben a működésüket is minősítik.

Falusi turizmus

A falusi turizmus speciális terméke a turizmusnak, mert a szálláshely

-szolgáltatás a termék központi fizikai eleme, mely egyben a vonzerőt is alkotja a vidéki életmód mellett.

A falusi vendégfogadóknak is központilag meghatározott minősítési kritériumrendszernek kell megfelelniük.

A falusi turizmusban a minősítés jelölésére a napraforgó-rendszer került bevezetésre, mely alapján a lehetséges komfortfokozatok az alábbiak:

- összkomfortos (négy napraforgó)

- komfortos szálláshely (három napraforgó)

- félkomfortos szálláshely (két napraforgó)

- komfort nélküli szálláshely (két napraforgó)

A falusi szálláshelyek minősítése mellett megindult a szálláshelyek szakosodása is, mely alapján beszélhetünk

- bioporta/ökoportáról

- egészségportáról

- üdülés kerekes székeseket és mozgáskorlátozottakat fogadó vendégházakban

- üdülés bébi- és kisgyerekbarát vendégházban

- aktív üdülés a falusi portán

- üdülés lovastanyán

- üdülés boros/pálinkás gazdánál

- hagyományok portája

- falusi életmód ifjúsági portája

Felhasználhatósága turisztikai indikátor képzése során:

- falusi vendéglátók száma (db), az egyes minőségi szinthez tartozó egységek aránya (%)

- szakosodott falusi vendéglátók száma (db) összesen és típusonként

Borturizmus

A borturizmusban találjuk meg a turisztikai termékekhez kapcsolódó legismertebb minősítési rendszert. Nemzetközi programok kidolgozása mellett borutak saját keretet alakíthatnak ki a saját rendszer kialakítására. Így például a Vintour projekt keretében olasz, spanyol és magyar borutak minősítési rendszereinek összehasonlítására került sor, melynek keretében az egyes szolgáltatókkal szemben támasztott követelményrendszer áttekintése is megtörtént. Magyarországon az első borúti minősítési rendszert 1996-ban a Villány-Siklósi Borút alkotta meg, mely a borúti szolgáltatókra vonatkozik. A minősítés a borturizmus minden elemére kiterjed, így a vendégfogadás, a felszereltség, az információ átadás képessége, a borkóstoltatás mellett egészen a borértékesítés feltételeinek vizsgálatáig. Ennek a rendszernek az alapja is egy nemzetközi együttműködés volt, mely alapján került sor a helyi szabályozás kialakítására. 2006-ban a Vintour keretében kidolgozott minősítési rendszer bevezetésére került sor, melynek fontos állomása volt a 2007-ben elkészített, majd 2009-től használt védjegy.

A minősítési rendszer céljaként a Vintour projektben az alábbiakat jelölték meg a kialakításban résztvevő borutak:

- a szolgáltatókkal szemben támasztandó egységes követelményrendszer betartatása

- a már működő egységek és a most induló vállalkozások ösztönzése a minőségi kialakítás, fejlesztés irányába, inspirálás a folyamatos fejlődésre

- egy alsó limit meghúzása a minőség tekintetében (viszonyítási alapul is szolgálhat ez a tagoknak és a belépni szándékozóknak)

- a minőségi szabályozás révén, hosszabb távon az európai turisztikai normákhoz való felzárkózás is elérhető

- a "minősített borút állomás" megjelölés legyen egy garancia a vendég számára a színvonalra vonatkozóan

- megbízhatóság biztosítása

- komplex szolgáltatás-hálózat kialakítása és egymást kiegészítő, erősítő termékek, hasonló színvonalon

- a szolgáltatások egységes, jó minősége alapja az invitatív, informatív propagandának, a hiteles marketingnek

- egységes promóció a hazai és nemzetközi piacon.

További információ elérhető:

http://www.vintour.info/pages/sub.jsp?id=883

Felhasználhatósága turisztikai indikátor képzése során:

- borutak száma (db),

- borúti minősített szolgáltatók száma (db) és ennek változása (%)

Aktív turizmus

Az aktív turizmus egyik legsokrétűbb termékcsoport a turizmusban, mely egyben magyarázatot nyújthat arra, hogy miért hiányosak az adatbázisai. Egy-egy területén jól működő minősítési rendszereket találhatunk, mely egyben bázisa lehet az indikátorképzésnek is (például lovasturizmus).

Lovasturisztikai szolgáltatók minősítése

lovasturizmushoz kapcsolódik. A „patkós minősítési” rendszer segítséget biztosít az eligazodásra, a szolgáltatások minőségét tekintve. A rendszer hazai bevezetője és működtetője a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Szövetség (MLTKSZ). A rendszer főbb minősítési dimenziók:

- környezeti szempontok

- lovak tartásával, alkalmasságával kapcsolatos szempontok

- lovas szolgáltatásokkal kapcsolatos szempontok

- személyi tényezők

- egyéb programok, lehetőségek

Az egyes szempontok értékelése után a megszerzett pontszámok alapján 1-től 5 patkóig került sor a szolgáltatók minősítésére, hasonlóan a szállodák megszokott csillagos jelöléséhez. A minősítési rendszer továbbfejlesztése érdekében megindult a lovas turisztikai minőségi-klub kialakítása, melynek értelmében minősítési kategóriánként a legjobb szolgáltatók a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség ajánlását élvezik majd, és jogosulttá válnak a minőségtanúsító védjegy használatára. A védjegy piaci alapon fog működni, vagyis a megkülönböztető jellel ellátott szolgáltatások kiemelt marketingben részesülnek.

Felhasználhatósága turisztikai indikátor képzése során:

- az egyes minőségi szintekhez kapcsolódó létesítmények száma (db), részaránya (%), ennek változása (%)

Strandminősítés

A Kékhullám zászló minősítés a kiváló környezeti színvonalú strandok kaphatják meg. A védjegy rendszer kidolgozására 2004-ben került sor, amely a strandok és kikötők vízének és környezetének tisztaságát hivatott szimbolizálni. A védjegyet minden évben pályázat keretében nyerhetik el az önkéntesen jelentkező strandokat és kikötőket üzemeltető önkormányzatok/szervezetek.

Felhasználhatósága turisztikai indikátor képzése során:

- kékhullám zászló minősítést megszerzett strandok aránya

Ökoturizmus

Az ökoturizmus rendszerében tartozó tanösvények kijelölt, jelzéssel ellátott tematikus túraútvonalak. Az egyes állomáshelyeken kiállított táblák, továbbá kiadványok segíthetik az érintett mintaterület természeti és kulturális értékeinek megőrzését, megismerését. Általában nemzeti parkok, természetvédelmi, természetjáró és egyéb civil szervezetek létesítenek illetve tartanak fenn tanösvényeket. Ezek a tematikus túraútvonalak szinte mindegyike nemzeti parkban, tájvédelmi területen vagy természetvédelmi területen vezet.

Az ökoturizmushoz tartozó másik kiemelt létesítmény a látogatóközpont, mely nemzeti parkokban helyezkedik el. Az itt regisztrált forgalom lehetne az egyik legpontosabb mutatószám, de a hazai látogatóközpontok elhelyezkedése, a védett területek, bemutatóterek szétszórtsága miatt nem mindenki keresi fel, aki a nemzeti parkot meglátogatja.

Felhasználhatósága turisztikai indikátor képzése során:

- tanösvények száma (db) és ennek változása (%)

- tanösvények hossza (km) és ennek változása (%)

- látogatók száma a tanösvényeken (fő)

Potenciális indikátorok a főbb turisztikai termékek esetében

Az egészségturizmus indikátorai

Az egészségturizmus hazánk egyik legnépszerűbb terméke, mind a belföldi, mind a külföldi látogatók körében. A turista utazásának fő célja az egészségi állapotának megőrzése, illetve javítása. Az első esetében a wellness-, a második esetben a gyógyturizmusról beszélhetünk. Így a gyógyturizmus motivációja a gyógyulás, rehabilitáció, utókezelés, míg a wellnessturizmusé az egészségmegőrzés, prevenció.

Az egészségturizmus lehetséges termékindikátorai sokrétűek, mely a termék jellegzetességeiből is adódik, továbbá a széles körben rendelkezésre álló adatbázisoknak köszönhető.

Az egészségturizmushoz kapcsolódó adatbázisok kialakításában és folyamatos aktualizálásában az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főosztálya játszik kulcsszerepet, mely a természetes gyógytényezőkkel kapcsolatos hatósági, szakmai irányító és felügyeleti tevékenységet látja el. A fentieken túl szakmai iránymutatást ad a Szolgálat szervei számára a természetes gyógytényezők hasznosításával kapcsolatos, jogszabályban meghatározott feladatok ellátásához, nyilvántartást vezet az ásvány- és gyógyvizekről, gyógyfürdőkről és egyéb a jogszabályban meghatározott természetes gyógytényezőkkel kapcsolatos minősítésekről.

A Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főosztály nyilvántartással rendelkezik:

- elismert ásványvizekről,

- elismert gyógyvizekről,

- gyógyfürdőkről,

- gyógyhelyekről,

- gyógybarlangokról,

- gyógyszállodákról,

- gyógygázról.

Kereslet:

- gyógy- és wellness-szállodák vendégforgalma (vendég, vendégéjszaka, tartózkodási idő, REVPAR)

- egy vendégre jutó költés az egészségturizmusban (Ft/fő)

- fürdők látogatottsága (termál-, gyógyfürdők látogatószáma)

- gyógyulási céllal utazók aránya (%)

- a fenti forgalom szezonális ingadozása

Kínálat:

- gyógyszállodák száma (db) és kapacitása (férőhely)

- wellness-szállodák száma (db) és kapacitása (férőhely)

- gyógyfürdők, gyógybarlangok, gyógyhelyek száma

- egészségturizmushoz kapcsolódó munkahelyek száma (fő)

Az egészségturizmushoz kapcsolódó indexek kialakításában alapinformációkat nyújt a szálláshelyi szektor, a gyógy- és a wellness-szállodák adatbázisával.

Lehetséges output indikátorok:

- az egészségturizmusra alkalmas helyszínek száma (db) (gyógyfürdő, gyógybarlang, gyógyklíma, gyógyhely, gyógyszálló, welness-szálloda

- az egészségturisztikai létesítmények tárgyi eszközök értéke (Ft)

- az egészségturizmus képzett humán erőforrása (fő)

Lehetséges eredmény indikátorok

- a régióban érkező vendégek az egészségturizmus területén (vendég, vendégéjszaka) (fő), bevétel (Ft), fajlagos bevétel (Ft/fő)

- fürdők látogatóinak száma (fő) és ennek bontása fürdőtípus alapján (gyógy-, termál)

- gyógybarlangot felkeresők száma (fő)

Hatásindikátorok

- a régió GDP-jéből a turisztikai ágazat arányának növekedése

- a régió GDP/fő értéke országos átlaghoz viszonyított értékének javulása

A hivatásturizmus indikátorai

A hivatásturizmus sokrétű, összetett termékcsaládként a potenciális indikátorok köre is széles. Az indikátorok használatát segíti, hogy az adatbázisok rendelkezésre állnak, illetve viszonylag könnyen elérhetőek, ugyanis szervezésigényes a termékcsalád.

Output indikátorok:

- a kongresszusok, konferenciák lebonyolítására alkalmas helyszínek száma

- a kongresszusok megszervezéséhez szükséges tárgyi eszközök értéke

- a kongresszusok, konferenciák képzett humán erőforrása (fő)

- a kiállítások és vásárok színvonalas lebonyolítására alkalmas helyszínek száma

- a kiállítások és vásárok száma

- az incentív turizmus fogadásra alkalmassá tett szálláshelyek száma

- az incentív turisták számára megszervezett programok száma

- a testületi ülések lebonyolítására alkalmas helyszínek száma

Eredmény indikátorok

- a régióban lezajló kongresszusok, konferenciák és az azokon résztvevő vendégek számának növekedése

- a régióban lezajló kiállításokon és vásárokon résztvevők kiállítók/„eladók” számának növekedése

- a régióban lezajló kiállítások és vásárok látogatói számának növekedése

- a szezonalitás csökkenése

- a régióba irányuló incentív utazások számának növekedése

- a régióba irányuló incentív utazások keretében érkező turisták számának növekedése

- a megszervezésre kerülő testületi ülések számának növekedése Hatásindikátorok

- a régió GDP-jéből a turisztikai ágazat arányának növekedése

- a régió GDP/fő értéke országos átlaghoz viszonyított értékének javulása

A kulturális turizmus indikátorai

A kulturális turizmus szintén összetett, változatos termékcsalád, mely folyamatos változik, kínálata bővül. A kulturális turizmus adatbázisai azonban hiányosak a szereplők nagy száma miatt. Látogatottsági adatai legtöbb esetben becsültek, kivéve azokat a helyszíneket, ahol belépőhöz kötött a helyszín felkeresése.

Output indikátorok

- a megszervezésre kerülő kulturális rendezvények/nagyrendezvények száma (db)

- múzeumok száma (db)

- kulturális és művészeti vállalkozások száma (db)

- kulturális szervezetek száma (db)

- kulturális szervezetekben foglalkoztatottak/önkéntesek száma (fő)

- helyi kulturális, környezeti, épített és szellemi örökséggel kapcsolatos értékeket látogatók száma (fő)

- a kulturális ipar aránya a GDP-ben (%)

- közösségi programok száma (db)

- közösségi terek száma (db)

- KSH T-STAR rendszer szerint kiemelkedő, magas illetve jelentősebb kulturális látványossággal rendelkező települések száma (db)

- UNESCO Világörökségi címet elnyert helyszínek száma (db)

Eredmény indikátorok

- rendezvényekből származó bevételek alakulása (Ft)

- a rendezvényen résztvevők száma (fő)

- kulturális vállalkozások által generált pénzforgalom (Ft)

- rendezvényekből származó pénzforgalom emelkedése (Ft)

- helyreállított örökség-elem értéke (Ft)

- funkcióváltással megújított települések száma (db)

- a turisztikai szezon idejének változása

- 1 turistára jutó turisztikai költés (Ft) és ennek változása (%)

Hatásindikátorok

- új munkahelyek létrejötte (db)

- pozitív image növekedése

- örökségértékek megóvása, fenntartható fejlesztése

- hagyományok fennmaradása

- a helyi lakosság társadalmi szerepvállalása (fő)

- lakosság életminőségének javulása (Ft/fő)

- a lakosság identitásának erősödése

- a régió GDP-jének növekedése (Ft)

Az ökoturizmus indikátorai

Az ökoturizmus szintén nehezen megfogható, regisztrálható terméke a turisztikai szektornak. Kiemelt helyszínei a természeti védettséget élvező helyszínek, így a nemzeti parkok, a tájvédelmi körzetek és a természetvédelmi területek, illetve a Natura 2000 területek. Elsősorban ezeken a területeken találhatjuk az ökoturizmus szálláshelyeit, melyek azonban nem alkotnak önálló szállástípust. Továbbá az sem tisztázott, hogy mitől lesz egy szálláshely környezetbarát, ökotudatos.

A 2003/287. EK Bizottsági határozat az alábbi követelményeket fogalmazta meg a környezetbarát címet viselni kívánó szálláshelyek számára:

- energiatakarékosság

- víztakarékosság

- körültekintő üzemeltetés

- hulladék csökkentése

- vendégek tájékoztatása

A falusi turizmus szálláshelyei más szálláshelyekhez képest szorosabban kapcsolódnak a természeti környezethez:

Az ökoporta – azaz a környezetbarát vendégfogadói hálózat – a természetvédelmi oltalom alatt álló területekhez kapcsolódó falusi vendégfogadó-hálózatot jelöl, ahol az egységek „környezetbarát vendégfogadó” minősítést szereznek. A minősítés szempontjai közé tartozik a környezet, a szálláshely és annak felszereltsége, az információadás, helyi termékek és kézműves termékek, programok és partnerség.

Output indikátorok

- öko-életmód szálláshelyek száma (db)

- ökoprogramok száma (db)

- nemzeti parkok, természetvédelmi területek és tájvádelmi körzetek száma (db), területe (km2)

- ökoporta hálózatok száma (db)

- környezetbarát vendégfogadó minősítést szerzett egységek száma (db)

Eredmény indikátorok

- a megvalósított ökotúrák száma (db)

- a látogatók száma (fő)

- az életmód-turizmusban résztvevő turisták száma (fő)

Hatásindikátorok

- a régió GDP-jének növekedése

- a régió GDP-jéből a turisztikai ágazat arányának növekedése természeti környezet stabilizálódása

- a térség GDP-jének növekedése

- természeti környezet stabilizálódása

- a régió GDP-jéből a turisztikai ágazat arányának növekedése

A falusi turizmus indikátorai

A falusi turizmus olyan terméke a turisztikai szektornak, melyben a termék vonzereje, azaz a vidéki életmód, közvetlenül kapcsolódik a szálláshelyhez.

A szálláshelyek forgalmára a vendégfogadók adatot szolgáltatnak a KSH felé, ezért a falusi turizmus esetében megfelelő vendégforgalmi adatbázis áll rendelkezésünkre, melyet a mutatószám képzéskor fel tudunk használni.

A 2009. október 20-tól életbelépett 239/2009 (X.20.) Korm. rendelet a korábbi magánszálláshely kategóriát megszűntette, helyébe az egyéb szálláshelyet léptette.

A falusi szállásadás így most az egyéb szálláshelyek kategóriájába sorolandó, míg fogalma alapján a falusi lakóházban folytatott szállásadói tevékenység.

Output indikátorok

- falusi szálláshelyek száma (db)

- falusi programok száma (db)

Eredmény indikátorok

- a szálláshelyeket igénybe vevők száma (fő)

- belföldi/külföldi vendégkör aránya (%) és ennek változása (%)

Hatásindikátorok

- a térség GDP-jének növekedése

- a turizmus arányának növekedése a régió GDP-jéből

- a térség községeiben élő lakosság jövedelmi színvonalának emelkedése

Összegzés

A fejezet a turisztikai indikátorokat tárgyalja, melyben kiemelt helyen és hangsúllyal szerepelnek a turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok. Megállapítható, hogy az indikátorok használata segít rávilágítani az egyes jelenségek lényegi folyamataira. Előnyük, hogy mutatószámokat képezve megpróbálja összehasonlíthatóvá tenni a folyamatokat/termékeket. Amennyiben az indikátorok azonos algoritmus szerint készülnek, úgy alkalmasak a nemzetközi összehasonlításra. Használatukhoz azonban térségi/regionális/országos/nemzetközi adatbázisokra van szükség, mely nem minden esetben áll a készítők rendelkezésére. A nemzetközi turizmusban pár évtizede már megfigyelhető egy olyan törekvés, melynek célja nemzetközileg elfogadott sztenderdek alapján kialakítani a turizmus területén is adatbázisokat.

Jól kialakított indikátor-rendszer segíti a jelenséget összességében, átfogóan bemutatni. Lehetőséget biztosít térbeli, termékek közötti, időbeli összehasonlításra. A fejlődést mértékét, irányát is mutatja

Az indikátorok alkalmazásának azonban nem csak előnyei, hanem hátrányai, veszélyei is vannak. Az egyik legtöbbször elhangzó kritika, hogy „a mérhetővé tett valóság leegyszerűsített mutatói” (Havasi É. 679 p.). Gyakran szubjektívek, annak ellenére, hogy megpróbálják objektívvé tenni a jelenséget. Szubjektív, mert a szükséges mutatókat az indikátor összeállítója válogatja ki, illetve mérésük módszertanát is amennyiben nincs rá elfogatott álláspont maga határozza meg.

Összességében elmondhatjuk, hogy a turisztikai indikátorok a fejlesztési irányok meghatározásához, a megvalósuló projektek monitoringjához feltétlenül szükségesek, ám az adatbázisok és mérési technikák hiányosságai még nem teszik lehetővé általános alkalmazásukat.

Kérdések:

Ismertesse az indikátorok fogalmát, csoportosításának lehetőségeit!

Tegyen különbséget a hozam-, az eredmény- és a hatásmutatók között turisztikai példák segítségével!

Mit jelent a minősített termék fogalma a turizmusban és milyen kapcsolatban áll a turisztikai indikátorokkal?

Mutassa be az egészség-, a hivatás, a kulturális, a falusi és az ökoturizmus indikátorait!

Chapter 8. Formádi Katalin - László Éva - Pénzes Ibolya - Raffay Zoltán - Veres Lajos: A turizmus társadalmi, gazdasági, környezeti hatásindikátorai

Formádi Katalin : Társadalmi hatásindikátorok

Előzmények

A XX. században a turizmus gyors fejlődése figyelhető meg, mely a gazdasági-technikai fejlődés eredményeként az utazások számának növekedését tette lehetővé, megteremtve a (tömeg)turizmus szilárd alapjait. A fejlődéssel párhuzamosan a turizmussal kapcsolatos környezeti, társadalmi hatások, problémák is érzékelhetővé váltak. A turizmus a környezetével állandó kapcsolatban álló nyílt rendszer. Egyrészt, a turizmus jelentős mértékben függ a környezettől, mely függés egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a turizmus a környezet számos elemét hasznosítja. Ezek közül kiemelkednek a turisztikai attrakciók, melyek a turisztikai fogadóképesség alapját jelentik: ezek a környezet olyan elemei, melyek felkeltik a látogatók érdeklődését, és amelyek megismerése érdekében felkeresik, megtekintik az adott értéket. Másfelől pedig a turizmus működése, folyamatai számos ponton befolyásolják a társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai és ökológiai környezetet.

A környezeti problémák reflektorfénybe kerülésének hatására, a nyolcvanas évektől a környezettudatos szemléletváltás nyilvánvalóvá válik nemcsak a turizmusban, hanem az élet minden területén. A környezeti erőforrások korlátai a turisztikai piacot is környezettudatosságra intették: új környezettudatos turisztikai termékek (pl. ökoturizmus, örökségturizmus) jelentek meg, felértékelődött az érintetlen természeti környezet, az autentikus társadalmi környezet, a fenntartható szemlélet.

A turizmus környezeti hatásaival foglalkozó tanulmányok eleinte elsősorban a turizmus gazdasági hatásaira irányultak, melyek viszonylag könnyen mérhetőek voltak, másrészt pedig a kimutatott eredmények a kormányzati politikák igazolását szolgálták. A gazdasági hatások után irányult a figyelem a környezeti hatások fontosságára – világviszonylatban az 1992-es Rio de Janeiroban rendezett Earth Summit konferenciához köthetően. A Csúcson született eredmények, megállapítások az alábbi linken részletesen olvashatóak:

http://www.worldsummit2002.org/index.htm?http://www.worldsummit2002.org/guide/unced.htm.

(Tudta, hogy 2012-ben 20 évvel az első Earth Summit után Rio+20 névvel újabb konferenciát szerveznek a fenntartható fejlesztés érdekében. További részletek az alábbi linken: http://www.earthsummit2012.org/ ). A társadalmi környezet, társadalmi hatások fontosságára nemzetközi kutatások hívták fel a figyelmet.

„a turizmus hatásainak vizsgálata monitoring rendszer kiépítését igényli annak érdekében, hogy a helyi lakosok jóléte, életminősége fenntartható legyen és a turisztikai termék hosszú távon életképes legyen” (Faulkner, Tideswell, 1997).

„a helyi lakosság, a turisták vendéglátói, így a látogatók élményeinek szerves részét képezik és meghatározzák a turisztikai fejlesztések irányát, támogatottságát "(Pearce, 1998).

Egyrészt a helyi lakosok, szolgáltatók hozzáállása meghatározza a turisztikai kínálatot, a desztináció életképességét, másrészt a helyi lakosok képviselik azt a kulturális közeget, melyben a szolgáltatás létrejön, így a látogatók iránti attitűdjeik, a kinyilvánított vendégszeretet vagy éppen ennek hiánya a szolgáltatás minőségét is befolyásolja. Ha az „utca embere” barátságos, segítőkész, képes idegen nyelven kommunikálni, akkor a látogató nagyobb biztonságban, kellemesebben érzi magát, szívesebben vesz igénybe további szolgáltatásokat.

A társadalmi hatások mérésének fontosságát már felismerték a kormányok, nemzetközi kampányok, kezdeményezések (pl. GreenGlobe – http://www.greenglobe.com/ , Sustainable Tourism Development Strategies – http://www.sustainabletourismonline.com/ ) indultak el, de nem született konszenzus a megfelelő módszer kiválasztására, az indikátorok meghatározására. A következőkben a társadalmi hatások, hatásindikátorok meghatározását, csoportosítását elemzem, majd rátérek a hatások mérési módszerének gyakorlatára.

Társadalmi hatásindikátorok meghatározása

A turizmus társadalmi hatásának nevezzük „az érintettek (helyi lakosok, helyi szervezetek, vállalkozók) életminőségében bekövetkezett változásokat” (Boothroyd, 1978, idézi Rátz T., Puckó L. 2002 130p).

A turizmus társadalmi hatásai azok a változások, amelyek a turisztikai desztinációk lakosságának életminőségében következnek be a turisztikai szektor fejlődése és a turisták jelenléte következtében (Rátz T., Puckó L. 2002 130p). A turizmus társadalmi hatása lehet „valós” és „észlelt”. A valós hatások objektíven mérhetőek, az adott jelenség bekövetkezését bizonyítják (pl. a bűnözés mértéke mérhető következmény), míg az észlelt hatások pusztán szubjektív vélemények, benyomások, megérzések, melyek objektíven nem vagy nehezen mérhetőek. Mindamellett az észlelések, percepciók fontos szerepet játszanak a turizmus megítélésében, támogatottságában, ezért ezek mérése elengedhetetlenül fontos a hatásvizsgálatok során. Célszerű a helyi lakosság észleléseinek vizsgálata során kitérni arra, hogy milyen mértékben tulajdonítják a turizmus következményének a változást, továbbá a változások közül melyeket tekintenek pozitívnak és/vagy negatívnak.

Számos kutatás (Pearce, 1998, Mathieson & Wall 1982, Rácz, 1998, Faulkner, Tideswell 1997, et al) bizonyította, hogy az észlelt hatások megítélése több tényezőtől függ:

- ugyanazt a hatást, változást másként ítélik meg a fogadóterületek lakosai, társadalmi csoportjai: a turizmusban érintettek, érdekeltek jellemzően pozitívabban ítélik meg a hatásokat;

- beköltözöttek pozitívabban vélekednek a turizmusról, mint az őslakosok;

- a turisztikai zóna és a lakóterület egybeesése, közelsége negatívan befolyásolja a megítélést;

- helyiek és egy külső szemlélő/szakértő által értékelt hatások pozitív-negatív megítélésében különbség figyelhető meg;

- fejlődő országok lakosai pozitívabban vélekednek a turizmus hatásairól, mint a fejlett országok lakosai.

Ahhoz, hogy a társadalmi hatások mérhetőek legyen, indikátorok kialakítása szükséges.

Társadalmi indikátornak nevezhető (Horn 1980 428p) minden olyan terület, amely kapcsolatba hozható társadalmi aggodalomra okot adó jelenséggel, társadalmi problémákkal.

Társadalmi problémának tekinthető minden olyan helyzet, amely a társadalom jelentős része számára elfogadhatatlan és egyetértés fogalmazódik meg abban, hogy az adott helyzet megoldása érdekében cselekedni kell (Rácz T., Puczkó L. 2002 279p). McCool (2001 124p) szerint az indikátor olyan mennyiségi változó, mely rendszeres mérések eredményeként képet ad a társadalmilag fontos kérdések állapotáról, melyekre szükség esetén konkrét lépésekkel lehet reagálni.

Legnehezebb feladat a megfelelő indikátorok azonosítása, vagyis annak meghatározása, hogy mely indikátorok jellemzik, mérik leginkább a bekövetkezett változásokat. Problémát jelent, hogy az érintett fogadóközösség hogyan ítéli meg a változást, mit minősít elfogadhatónak és elfogadhatatlannak és milyen változást képes tolerálni. A mért hatások súlyának mérlegelése is eltérő lehet egyénenként és időben is, ezért az indikátorok súlyozása is problémát jelent.

Társadalmi hatások csoportosítása

Okozó szerinti csoportosítás

A turizmus társadalmi környezetre kifejtett hatásait az okozó szerint két csoportra oszthatjuk (Mayer, 2003):

- a turistákat kiszolgáló létesítmények működtetése,

- a turisták utazás alatti viselkedése, tevékenysége.

Az első csoportba sorolt hatás-típus egyik kritikus pontja, hogy a turisztikai létesítmény működése ne mindenáron a turisták igényeinek kiszolgálását célozza meg, hanem vegye figyelembe a helyi kulturális erőforrások korlátait és ne a rövidtávú üzleti érdekeket helyezze előtérbe. A turistákat kiszolgáló létesítmények hatásai koncentráltan jelentkeznek, jól körülhatárolhatóak és viszonylag könnyen mérhetőek, a hatás mértéke pedig nagyban függ a menedzsmenttől és a létesítmény méretétől.

A második csoportba tartozó hatástípus közvetlenül a látogatók tevékenységéből adódó hatás, melyek jellemzői az alábbiak:

- a hatások a fogadóterületen dekoncentráltan jelentkeznek, bár egyes attrakciók közelében erősebben koncentrálódnak;

- az emberek tevékenységéből, interakcióiból adódóan nagyon sokfélék lehetnek, ennek köszönhetően nehezen mérhetőek;

- a hatás mértéke függ a látogatószámtól és forgalom megoszlásától, a látogatók viselkedésétől és típusától.

Társadalmi szintek szerinti csoportosítás

A turizmus a társadalom különböző szintjein fejti ki hatását: egyéni, családi csoportos és közösségi vagy helyi, regionális és nemzeti szinten (Rácz T, Puczkó L. 2005 133p). Ugyanaz a változás egyéni szinten más hatásokat fejthet ki, mint például családi vagy közösségi szinten. A hatások érzékelése is eltérést mutathat egyéni-közösségi szinten.

A kutatások túlnyomórészt a látogatók viselkedésének következményeivel foglalkoznak a helyi társadalom szemszögéből vizsgálva, azt helyezik előtérbe, hogy a helyi lakosok a turizmus mely pozitív-negatív hatásait érzékelik az adott területen. Számos tanulmány ezek objektív mérésére tesz kísérletet (Lindberg, Andersson, Dellaert, 2001; Gursoy, 2002 et al).

A fogadóközösség életminőségében bekövetkező változásokat három tényező határozza meg (Puczkó L, Rácz T, 2002 134p):

- A desztinációba látogató turisták jellemzői – létszám, költés, tartózkodási idő, motiváció, viselkedés

- A fogadó lakosság jellemzői – létszám, demográfiai jellemzők, turizmustól való függés, turizmussal kapcsolatos attitűdök

- A turizmus szektor fejlődésének, fejlettségének jellemzői – attrakciók jellege, a turizmus gazdasági jelentősége, helyi lakosság bekapcsolódása, a turisták és a helyiek közötti kapcsolat mértéke, interakciója, gazdasági és kulturális távolsága

A turizmus minden esetben hatással van a tágabb – természeti, társadalmi, gazdasági stb. – környezetre, a területen bekövetkezett változás okozójának tekinthető. Mindamellett a fejlesztéseknek a turizmus sok esetben nem közvetlen célja, hanem eszköze, azaz a turisztikai fejlesztések általános gazdasági és társadalmi célok (pl. munkahelyteremtés, népességmegtartás, helyi gazdaság diverzifikálása) elérését teszik lehetővé. A hatások vizsgálatánál különbséget kell tenni a turizmus fejlődése által okozott hatások és a turizmus fejlődésével együtt járó hatások között, valamint az egyéb külső hatótényezők hatásával, amelyet a gazdasági, technikai környezet fejlődése okoz.

A turizmus által bekövetkező hatások nem egyirányúak, a hatások következményei visszahatnak a turizmus fejlődésére. Mivel az összes hatótényező időben változó, így a turizmus társadalmi hatásai is dinamikusan változnak. (Puczkó L, Rátz, T. 2002, 127-136 p)

17.ábra A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak modellje

Forrás: A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak modellje, Puckó L, Rácz T. 2002, 135p

Pozitív-negatív társadalmi hatások és hatásindikátorok

A turizmus hatására bekövetkező társadalmi hatások egyaránt lehetnek pozitívak és negatívak. Több kutatás kísérletet tett a hatások elkülönítésére (Burdge, 1994, Rácz, Puczkó, 2002, Palancsa, 2007). A különbségek okai részben a fogadóközösség eltérő jellegében keresendőek, részben a többi környezeti elem sajátosságaiban.

13. táblázat A turizmus társadalmi-kulturális hatásai

Forrás: A turizmus társadalmi-kulturális hatásai (Rácz, 1999; Süli-Zakar, 2003; Palancsa, 2007, kiegészítve Formádi, 2011)

A korábbiakban bemutatott táblázat hazai kutatások eredményeként megfogalmazott pozitív-negatív társadalmi hatásokat összegzi, a következő táblázat pedig a Green Globe 21 ausztrál kutatás eredményeként összegzett társadalmi hatásindikátorokat különíti el.

14. táblázat Társadalmi határindikátorok –I.

Forrás: Fredline, Jago, Deery, 2006

15. táblázat Társadalmi határindikátorok –II.

Forrás: Fredline, Jago, Deery, 2006

A hatások elkülönítésével meghatározhatóak a hatásindikátorok és a méréshez használható változók. Az alábbi táblázat szolgáljon példaként a hatások operacionalizálásához:

16. táblázat A határindikátorok jellemzői

Forrás: Fredline, Jago, Deery, 2006

A társadalmi hatások mérésének módszerei

Társadalmi hatások mérésére általában kutatási projektek, fejlesztési tervek keretében kerül sor. A következőkben röviden bemutatom a leggyakrabban hivatkozott módszerek rövid leírását.

Társadalmi Hatáselemzés (Social Impact Assessment – SIA módszer)

A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálatában hasznos segítséget nyújthatna a szélesebb körben alkalmazható Társadalmi Hatáselemzés (Social Impact Assessment - SIA) már kialakult módszertana, modelljei, megközelítései. Jelenleg a két kutatási terület, a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálata és a Társadalmi Hatáselemzés (SIA), szinte teljesen elkülönül egymástól, néhány olyan kutatás született csak, amely a turizmus hatásait az SIA eszközrendszerének felhasználásával közelítette meg (például Garland 1984, Herwijnen, Janssen & Nijkamp 1993, Peters 1994, Wolf 1997).

A SIA magában foglalja a szándékolt és nem szándékolt társadalmi hatások elemzését, monitoringját és kezelését. A SIA módszerről további gyakorlati ismeretek letölthetőek az alábbi linken: http://www.socialimpactassessment.net/

Irridex modell

Amint korábbi kutatások is bizonyítják, a turizmus társadalmi hatásainak mérésénél az egyik kulcs a helyi lakosság turizmussal kapcsolatos attitűdjeinek és viselkedésének megismerése. A legismertebb és leggyakrabban hivatkozott modell a Doxey által kialakított (1975) irritációs index, az ún. „IRRIDEX” modell, mely a turizmus fejlődése és a fogadóközösségek attitűdjei közötti kapcsolatot méri. Doxey feltételezése szerint a turisták fokozott jelenléte feszültségforrást jelent a helyiek számára és a turistaforgalom növekedésével a helyi lakosok negatív attitűdje fokozódik. Doxey felállított egy általános modellt, mely a helyiek attitűdváltozásainak négy szakaszát határozza meg:

- Eufória szintje a turizmus kezdeti stádiumában jelentkezik. Jellemzője, hogy a helyi lakosok nyitottak a turisták és turisztikai befektetők iránt, szívesen fogadják őket. A turistaforgalom alacsony volumentű, a turista-helyi lakos kapcsolat a hagyományos vendégszereteten alapul. Ebben a szakaszban nem jellemző a tudatos turisztikai fejlesztés, tervezés, spontán a környezeti korlátok figyelembe vétele nélkül történik a kis létszámú turisták igényeinek kielégítése.

- Apátia szintjén a turistaforgalom megnő, a turista-helyi lakosok kapcsolata üzleti alapokra helyeződik át. A turisztikai vállalkozások a turistaforgalom növekedésére törekednek, melynek érdekében tudatos marketingtevékenységet folytatnak. A turisták-helyiek kapcsolatában megjelennek kisebb súrlódások.

- Irritáció szintjén a turisták száma megközelíti vagy meghaladja a tűréshatárt, a desztináció eljut a telítettségi pont felé. A turisták minden igényeinek kiszolgálása elsődlegessé válik, miközben a helyi lakosok másodlagos szereplőkké válnak lakóhelyükön. A helyi lakosok a turizmus hatásait egyre negatívabbnak látják, de a döntéshozók további infrastruktúrabővítést (boltok, utak, szórakozóhelyek stb.) terveznek az igények kielégítése érdekében.

- Antagonisztikus szinten a legmagasabb a vendégforgalom és a helyi lakosok a turizmus iránt teljes elégedetlenségüket nyíltan kifejezik (pl. teljes elutasítás a külföldiekkel szemben).

Az egyes szintek között az átmenet egyirányú, tehát a helyi lakosok attitűdjei az „eufória” állapotától az „apátián” és az „irritáción” keresztül jutnak el az „antagonisztikus” állapotig, a vendégforgalom alakulásával. Természetesen a toleranciaszint függ a fogadóközösségtől és az adott desztinációra jellemző turisztikai termék jellegétől. Az IRRIDEX modell célja, hogy felhívja a figyelmet a tervezés fontosságára, a helyi lakosok elvárásainak figyelembe vételére és a desztináció teherbíróképességének vizsgálatára, melynek segítségével elkerülhető az antagonisztikus állapot kialakulása. A Doxey-modell kiegészül az idő-attitűd beállítással, mely figyelembe veszi a turisták iránt mutatott attitűd pozitív-negatív hatásának változását a fejlődés idejével. Gyakorlati kutatások bizonyítják, hogy a helyiek turistákkal szemben tanúsított attitűdje nem minden esetben negatív, lehet, hogy „csak” a semleges szintig jut el.

18. ábra Módosított Irridex-modell

A turizmus társadalmi hatásainak kezelési módszere

A turizmus társadalmi hatásainak kezelése az alábbi lépésekből épül fel (Mayer, Pénzes, 2003. pp 87-88):

- hatások vizsgálata

- a teherbíróképesség vizsgálata

- a fenntartható kezelés elveinek vizsgálata

Első lépésként a hatások vizsgálata konkrét esetben tartalmazza az alábbiakat:

- hatások körének meghatározása,

- az egyes hatások mérésére alkalmas mutatók meghatározása,

- az egyes hatások térbeni és időbeli koncentrációjának vizsgálata,

- a hatások által érintettek körének meghatározása és

- a hatások elháríthatóságának meghatározása.

A turizmus hatásainak kezelésében második lépés a teherbíróképesség vizsgálata és a teherbíróképességet meghaladó mértékű hatások kiválasztása. Szélesebb értelemben véve a turizmusban a teherbíróképesség „egy helyszín, üdülőhely vagy régió turizmust befogadó képessége minőségromlás nélkül” (Cooper et al, 1993).

Teherbíróképesség alatt a turizmusban azt a látogatószámot értjük, amelyet egy terület maximálisan a természeti és kulturális erőforrások sérülése nélkül képes fogadni és nem járhat elviselhetetlen következményekkel sem a természeti, sem a társadalmi, sem a gazdasági környezetre (Mayer, Pénzes, 2003., 87p).

A teherbíróképességnek négy csoportját lehet megkülönböztetni, melyek egymással is összefüggésben és kölcsönhatásban vannak:

- fizikai teherbíróképesség: a természeti és épített környezet fogadóképessége (pl. természeti erőforrás megújulási képessége, egy létesítmény kapacitása). A fizikai teherbíróképesség meghatározása az erőforrások terhelhetőségével és a létesítmények befogadóképességének számbavételével történik. Ehhez kapcsolódik az ökológiai teherbíróképesség mely azt jelenti, hogy egy desztináció hány turistát képes elviselni maradandó károsodás nélkül.

- pszichológiai vagy perceptuális teherbíróképesség alatt a látogatóknak a fogadóterület látogatottságára vonatkozó előfeltevései, várakozásai értendőek. A pszichológiai teherbíróképesség a látogatói elégedettségekre vonatkozó felmérések során mérhető. A pszichológiai teherbíróképességnek nincsen a területre negatív hatása, de a látogatók élményérzetét csökkenti. A látogatók toleranciája, pl. a zsúfoltság megítélése függ a turisztikai termék típusától (pl. ökoturizmus esetében alacsony a toleranciaszint, szemben a fesztiválokkal).

- társadalmi teherbíróképesség: a fogadóterület lakosságának toleranciaszintjét értjük, vagyis a turisták számának és viselkedésének elfogadható mértékét és módjait. Ennek mérésére alkalmazzák a „még elfogadható változás” vagy „legkisebb elfogadható változás” módszerét (Limit of Acceptable Change, LAC). A módszer keretében megkérdezik a helyi lakosokat arról, hogy a turizmus fejlődésével járó változások közül mit és milyen mértékben tart elfogadhatónak (pl. utca zajterhelése, tömegközlekedés telítettsége, zsúfoltság, bűnözés megnövekedése). Amennyiben a turizmusból származó társadalmi hátrányok magasabbak, mint az előnyök, a helyiek nem képesek tolerálni a látogatók jelenlétét.

- gazdasági teherbíróképesség alatt a helyi gazdaságnak azt a képességét értjük, hogy a turisták igényeit helyi termékekkel szolgálja ki. Gazdasági teherbíróképesség más megfogalmazásban a desztináció turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó felszívóképességét jelenti, anélkül, hogy a helyi tevékenységek, gazdálkodók kiszorulnának. A gazdasági teherbíróképesség vizsgálatára a turistáknak értékesített szolgáltatások és turistáknak értékesített termékek szerkezetének és a helyi munkaerőpiacnak az elemzése alkalmas. Mérhetővé tehető például a tulajdonviszonyok megoszlásával, a turisztikai vállalkozások helyi-külföldi részarányával.

Harmadik lépés a probléma kezelésére alkalmas fenntartható kezelés kialakítása és alkalmazása. Cél olyan kezelési elvek alkalmazása, melyek elsősorban a fenntartható turisztikai tevékenységek kialakítását szolgálják és elősegítik a helyi lakosok életminőségének javítását, a fogadóterület gazdaságának fejlődését és a környezeti erőforrások védelmét.

Esettanulmányok a turizmus társadalmi hatásainak modellezésére

A turizmus társadalmi hatásainak vizsgálata az Őrségben (Palancsa, 2007)

Palancsa doktori disszertációjában a turizmus hatásait vizsgálta több szempontból: egyrészt a turizmus hatásait a társadalmi-kulturális életre, kitérve arra a jelenségre, hogy milyen mértékben befolyásolják a turizmus hatásaira vonatkozó észleléseket a lakosok demográfiai jellemzői, és az, hogy a megkérdezett vagy valamely családtagja a turizmusban dolgozik, másrészt a helyiek turizmussal kapcsolatos attitűdjeit, harmadrészt pedig a helyi lakosok és a turisták közötti kapcsolatot, a helyiek turistákkal szembeni attitűdjeit vizsgálta. Az észlelések alapján leginkább pozitív hatások közé sorolták az infrastrukturális fejlesztés lehetőségét, a munkahelyteremtés, a kulturális kínálat sokszínűségét, a térség hírnevének, imázsának növekedését, az identitás megőrzését, a település régi házainak megőrzését említették. Legkedvezőtlenebb hatásként a közlekedési nehézségeket, a zaj megjelenését, a földhöz jutás nehézségét és az erkölcs megváltozását említették. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy nincs szignifikáns összefüggés a megkérdezettek észlelései és a turizmus fejlesztése vagy annak megakadályozása érdekében tett lépések között. A kistérség lakossága jelentős mértékben támogatja a turizmus fejlesztését. Mindazonáltal a turizmusban dolgozók és érdekeltek kedvezőbben ítélték meg a turizmus jelenlétét az Őrségben. A szerző összegzésében megjelenik, hogy az Irridex-modellben leírtak csak azokra a desztinációkra jellemzőek, amelyekben a szezonalitás hosszú és ezáltal a negatív hatások is előbb észlelhetőek. Az Őrségben a növekvő vendégszám ellenére a mért negatív hatások nem nevezhetőek jelentősnek. A társadalmi-kulturális hatások észlelései nem érvényesek egész évben, azok közül is, „a kézzelfogható, képileg megjeleníthetőek” lettek megnevezve. A mérésekre jellemzően a szezonon kívül kerül sor, amikor is a helyiek véleménye és észlelései megfontoltabbá, hitelesebbé válnak. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy az Irridex-modellben foglalt állítások részben beigazolódtak, a turizmus megjelenésével megfigyelhető a kedvező, elfogadó attitűd (eufória), de a mérés idején a lakosság turizmussal kapcsolatos attitűdje nem változott negatívvá. A doktori disszertációban (http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/ktk/Kepzes_doktori/2007/2007_PalancsaAttila_t.pdf) további részletek olvashatóak a turizmus hatásainak megítéléséről, a szocio-ökonómiai és szocio-kulturális változók percepciós értékeiről, a helyi szakértők és az érintettek véleményének különbségéről, valamint az alkalmazott kérdőív is megtekinthető.

1. Green Globe 21 Case study:Surf Coast Shire Project (A helyi lakosok turizmussal kapcsolatos attitűdjeinek feltérképezése)

Ausztráliában (Surf Coast Shire területen, Melbournetől délre hat körzetben) postai kérdőíves felmérést végeztek 2005-ben a helyi lakosok körében a turizmus megítéléséről, társadalmi hatásainak feltérképezése céljából. A kérdőív összeállításánál szempont volt, hogy először nyílt kérdések segítségével feltérképezzék a helyiek általános véleményét a turizmusról, a turisztikai érdekeltségük szintjét, majd attitűdkérdésekkel konkrét hatásokat kellett mérlegelniük. Az attitűdskálák hét értéket vehetnek fel (-3-tól 3-ig terjedő), amellyel a negatív és pozitív hatások egyaránt meghatározhatóak. A kérdőív kitért jövőbeli elképzelésük megismerésére is. A felmérés 420 helyi lakos válaszaira épült, ez 20,6%-os válaszadási arányt jelentett. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezettek a pozitív hatásokat a társadalom szintjén jobban érzékelik, mint egyéni életminőségük szintjén. A megkérdezettek pozitív hatásként említették a szórakozási és szabadidőtöltési lehetőségek bővülését (pl. mozi, színház, fesztiválok), míg negatívként elsősorban a „normál életvitelük” megváltozását nevezték meg. A következőkben az ausztrál kutatás kérdőívét mutatom be.

Helyi lakosok véleménye a turizmusról

A kérdőív első felében szeretnénk megismerni a véleményét, benyomását a turizmusról a vizsgált területen.

Kérem, ne felejtse el, hogy ez nem egy teszt, nincsenek jó és rossz válaszok, csak egyéni vélemények.

1. Amikor a turizmusra gondol, milyen szavak jutnak először az eszébe? …………………………………………………………………………………………..

2. Az alábbiak közül melyik állítás igaz Önre? (Kérem egyet jelöljön be.)

□ Teljes időben itt lakom

□ Van egy kisházam és gyakran itt tartózkodom

□ Van egy kisházam, de csak néha vagyok itt (kevesebb, mint egyszer egy hónapban)

□ Jelenleg itt lakom, mert szezonális munkám van, de a szezon végén valószínűleg elmegyek

3. Tekintettel a jelenlegi turistalétszámra, véleménye szerint a településnek …… turistát kellene megcélozni (Kérem egyet jelöljön be.)

□ kevesebb

□ nagyjából ugyanennyit

□ többet

4. Összességében hogyan érinti a turizmus az életminőségét (egyéni szinten)? (Kérem egyet jelöljön be.)

Nagyon negatívan Nincs hatása Nagyon pozitívan

-3 -2 -1 0 +1 +2 +3

5. Összességében hogyan érinti a turizmus a település lakosságát (közösségi szinten)? (Kérem egyet jelöljön be.)

Nagyon negatívan Nincs hatása Nagyon pozitívan

-3 -2 -1 0 +1 +2 +3

6. Az alábbi állítások közül melyik jellemzi legjobban azt, ahogyan a település turizmusával kapcsolatban érez. (Kérem egyet jelöljön be.)

□ Kedvelem a turistákat, hasznosak a település szempontjából

□ Tolerálom a turistákat és kisebb kellemetlenségektől eltekintve hasznosak a településnek és a közösségnek

□ Úgy igazítom az életemet, hogy elkerüljem a turizmussal járó kényelmetlenségeket

□ Távol maradok azoktól a helyektől, ahova jellemzően turisták mennek, mert nem akarok velük kapcsolatba kerülni

7. Az alábbi állítások közül melyik jellemzi legjobban azt, amilyen kapcsolatba kerül turistákkal. (Több válasz lehetséges.)

□ Sohasem lépek kapcsolatba a turistákkal

□ Találkozom turistákkal, de nem beszélek velük, kivéve, ha útbaigazítást kérnek vagy megszólítanak

□ Gyakran kapcsolatba kerülök turistákkal a munkám révén

□ Gyakran találkozom turistákkal és szívesen beszélgetek velük

□ Összebarátkoztam turistákkal, akik itt nyaraltak, de nem tartjuk a kapcsolatot

□ Összebarátkoztam turistákkal, akik itt nyaraltak és tartjuk a kapcsolatot

8. Az alábbiak közül melyik fejlesztési irányt támogatná a településen? (Kérem egyet jelöljön be.)

□ Örülök annak, ahogyan fejlődik a település és örülnék, ha tovább fejlődne, bővülne.

□ Örülök annak, ahogyan fejlődik a település, de nem szeretném, ha tovább bővülne.

□ Jobban örülnék kisebb volumenű turizmusnak.

□ Más irányú vendégforgalom növekedésének örülnék

(Kérem röviden nevezze meg azt az irányt, amit szívesen látna)………………………………………………………..

9. Az alábbiak közül melyik állítás írja le legjobban azt, ahogyan érzi magát a településen? (Kérem egyet jelöljön be.)

□ Imádok itt élni, el sem tudnám máshol képzelni az életemet

□ Szeretek itt élni, de valószínűleg máshol is jól érezném magam

□ Csak azért élek itt, mert a körülményeim nem engedik, hogy változtassak, de szívesebben élnék máshol

10. Mióta él ezen a településen? (Kérem egyet jelöljön be.)

□ kevesebb, mint 2 éve

□ 2-5 éve

□ 6-10 éve

□ 11-20 éve

□ több, mint 20 éve

□ egész életemben itt éltem

11. A turizmusban dolgozik?

□ Igen, éspedig hol:

□ Nem

12. Az Ön családjában dolgozik valaki a turizmusban?

□ Igen, éspedig hol:

□ Nem

13. Melyik évben született?

14. Az Ön neme: □ Nő: □ Férfi

A következő részben a turizmus hatását szeretnénk felmérni az életminőségére.

A felsorolt hatások nem kizárólag a turizmus fejlődésével hozhatóak párhuzamba, hanem általában véve az urbanizáció eredményének (is) tulajdoníthatóak. Az egyes állításoknál döntse el, hogy egyet ért-e vele vagy sem: amennyiben egyet ért az adott állítással, akkor ehhez kapcsolódóan kérem válaszoljon további két kérdésre: adja meg, hogy ez hogyan érintette az életminőségét személy szerint, valamint hogyan érintette közösség egészét. Ha nem értett egyet a kiinduló állítással, akkor kérem ugorjon a következő kérdésre.

15. Van-e olyan hatás, amivel nem foglalkozott ez a kérdőív és kapcsolatba hozható a település turizmusával? (Kérem fejtse ki véléményét.)……………………………..................

Köszönöm a válaszadást!

További eredményeket, részleteket lehet olvasni az alábbi honlapon: http://www.surfcoast.vic.gov.au/Tourism/Documents/Social_Impacts_of_Tourism%2805%29.pdf

Ausztrál és hazai rendezvények társadalmi hatásainak elemzése

A rendezvények társadalmi hatásainak elemzésére alkalmas kérdőívet több éven keresztül és különféle rendezvényeken tesztelték Ausztráliában. A postán kiküldött, önkitöltős kérdőíves felmérést a rendezvény helyszínétől 15 kilométeres körben élő helyi lakosok körében végezték el. A kérdőív kitért arra, hogy a fogadóközösség milyen hatásokat észlel a rendezvényekkel kapcsolatban, valamint olyan független változók mérésére, mint a lakóhely távolsága a rendezvények helyszínétől, utazási idő a rendezvények helyszínére, azonosulás a rendezvény témájával, a turizmusban való részvétel foka és a megkérdezett társadalmi jellemzői, értékrendje. A kutatás Fredline korábban ismertetett módszertanát követte (ld. 1. esettanulmány), melyben a megkérdezettnek először általános véleményt kellett megfogalmaznia az adott rendezvényről, ezt követően pedig 45, valamilyen hatásra vonatkozó állításról kellett eldöntenie, hogy a rendezvény hatására változott-e az adott jellemző és a változás milyen irányú volt (pl. a deviánsviselkedés növekedett vagy csökkent). Ha a kérdezett helyi lakos érzékelt változást, akkor ahhoz kapcsolódóan további két kérdésre válaszolt, miszerint az személy szerint hogyan érintette az életminőségét, továbbá véleménye szerint hogyan érintette a közösség egészét. Ez utóbbi kérdésekre a hatásokat egy hétfokú (-3-tól nagyon negatív, +3-ig nagyon pozitív) Likert-skálán kellett értékelni. A kérdőív hosszú és témája is nehéz, így a kitöltési ideje 15-30 perc. A kitöltési hajlandóság növelése érdekében ösztönzőként 500 dolláros nyereményt sorsoltak ki a hibátlanul kitöltők körében. A válaszadási arány így is alacsony volt, 8-13%, de rendezvények szerint a minta nagysága 279, 181 és 96. A jövőben a válaszadási arány növekedése érdekében kiegészül a kutatás telefonos megkérdezésekkel.

Gondolta volna, hogy az ausztrál helyi lakosok egyéni szinten nem észlelték a rendezvények hatásait, nem befolyásolta számottevően az életminőségűket. Összességében a vizsgált rendezvényeken észlelt pozitív hatások erősebbek voltak a negatív hatásoknál. A kutatási tanulmányból megtudható, hogy milyen különbségek vannak a Melbourne-ben rendezett négynapos Formula One Grand Prix és a városi felvonulással, tűzijátékkal, parádéval kísért hétvégi Moomba Fesztivál (ausztrál aboriginal nyelven a jelentése, „Legyünk együtt és szórakozzunk”), valamint egy 10-napos regionális Art-Is Festival (Viktória államban, Melbournetől 245 kilométerre) társadalomra gyakorolt hatásai között. A tanulmány hasznos lehet a rendezvények lehetséges hatásainak modellezésében. A részletes 12 oldalas kérdőív a tanulmány mellékletében letölthető:

http://www.crctourism.com.au/wms/upload/Resources/bookshop/Fredline_compareVICevents.pdf

Tudta, hogy Magyarországon is készült egy ajánlás a fesztiválok fenntartható szervezéséhez. A fesztiválok környezeti hatásait összegzi a Független Ökológiai Központ és az eredmények alapján ajánlásokat tesz zöld fesztiválok szervezéséhez. A letölthető kiadvány célja, hogy egy átfogó segédletet nyújtson környezetileg semleges vagy kevés szennyezéssel, károsítással járó fesztiválok megszervezéséhez, lebonyolításához. Ha szeretne hazai jó példákról, kezdeményezésekről olvasni, a honlapot csak ajánlani tudom. http://fenntarthato.hu/fesztival/zold_fesztival_ajanlasok.pdf

Összegzés

Ahhoz, hogy a turizmus fenntartható legyen, a turisztikai fejlesztéseknek összhangban kell lennie a helyi lakosok igényeivel, ismerni kell a helyiek életminőségével kapcsolatos véleményeket. Ennek feltétele, hogy a döntéshozók számára kirajzolódjanak a turizmus hatásai a helyi társadalomra, ismerjék a helyi lakosok észleléseit és rendszeresen – legalább 3-4 évente – mérjék azokat. A fenti esettanulmányokban meghatározott indikátorok segítenek elindulni és megérteni a turizmus kulturális hatásait a helyi társadalom életében, egyéni és családi szinten egyaránt. A bemutatott esettanulmányokban használt mérési eszközök lehetővé teszik, hogy mintaként szolgáljanak jövőben tervezett kutatásokhoz.

Összefoglalva, a társadalmi hatások mérésére kialakított módszernél javasolt az alábbi szempontokat figyelembe venni:

 szubjektív mutatók alkalmasabbak a társadalmi hatások mérésére

 a hatások mérését helyi lakosok szintjén kell elkezdeni

 attitűdskálák alkalmasak a turizmus hatásainak mérésére (javasolt -3-tól 3-ig terjedő hétfokú skála alkalmazása, amellyel a negatív és pozitív hatások egyaránt meghatározhatóak)

 könnyen mérhető és

Raffay Zoltán: A turizmusfejlesztés során használt indikátorok

A turizmus tömegjelenséggé válásával egyre nyilvánvalóbbá válnak annak társadalmi-kulturális, gazdasági és környezet-ökológiai hatásai, és erősödik az igény e hatások mérése, illetve a turizmus szektor tudatos, a pozitív hatásokat elősegítő és a negatív hatásokat kiküszöbölő tervezése iránt. Ebben a munkában elengedhetetlen olyan indikátorok, mutatószámok azonosítása, amelyek a turizmus valós hatásainak mérésére alkalmasak. A turizmus (társadalmi-gazdasági-környezeti) hatásaival e helyütt nem kívánunk részletesen foglalkozni, a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Puczkó László és Rátz Tamara közös, „A turizmus hatásai” című művét.

A turizmusnak a modern gazdaságban egyre növekvő szerepével párhuzamosan mind nagyobb figyelmet szentelnek a szakmaibeliek, a döntéshozók és a társadalom egésze a szektor hatásaira. Ezek a hatások lehetnek pozitívak és negatívak (és természetesen semlegesek) is, akár a gazdaság, akár a társadalom, akár a környezet szempontjából vizsgáljuk azokat.

A hatások rövid összefoglalását az alábbi táblázat mutatja be.

18. táblázat A turizmus gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai

Forrás: Puczkó-Rátz (2002) után saját szerkesztés

A táblázatból kitűnik, hogy elsősorban a turizmus társadalmi-kulturális, kisebb mértékben a gazdasági hatásai azok, amelyek mindeddig a legtöbb figyelmet kapták a szakemberek és a társadalom részéről, de várhatóan a turizmus környezeti hatásainak vizsgálata is egyre jelentősebbé válik a fenntartható fejlődés eszméjének (követelményének, szükségszerűségének) terjedésével.

A hatásokat bemutató, mérésüket lehetővé tevő indikátorok meghatározása és vizsgálata nem öncélú. A hatások számszerűsítésével (illetve a nem vagy nehezen számszerűsíthető hatások számba vételével)

- a turizmus mint társadalmi-gazdasági tevékenység jelentősége bizonyítható a döntéshozók és a társadalom felé;

- az egyes turisztikai beruházások eredményessége mérhetővé válik, a beruházás eredményessége igazolható a finanszírozók, a döntéshozók és a társadalom felé;

- a célkitűzések teljesülése vagy nem teljesülése mérhetővé válik, meg nem felelés esetén lehetőség adódik a korrigálásra, a célkitűzések vagy az intézkedések aktualizálására;

- a negatív hatások azonosításával segíti azok megszüntetését vagy enyhítését.

Az indikátorok között találunk számszerűsíthető, kemény mutatószámokat (létesített szálláshelyek száma, a turizmus szektorban létrejött új munkahelyek száma, IFA bevételek növekedése, vendégéjszakák számának emelkedése, egy adott turisztikai desztináció látogatószámának változása, megvalósított turisztikai projektek száma stb.), illetve nem számszerűsíthető, puha mutatószámokat is (a lakosság környezettudatosságának erősödése az ökoturisztikai tevékenységeknek köszönhetően, a helyiek lakóhely iránti büszkeségének növekedése az intenzívebbé váló vendégforgalomnak köszönhetően, a helyi közösség összetartásának erősödése, a tolerancia szintjének erősödése stb.).

Az indikátorok jellegüket tekintve lehetnek output indikátorok, eredmény indikátorok vagy hatásindikátorok.

- Az output indikátorok tevékenységekhez kapcsolódóan többnyire fizikai vagy pénzügyi egységeket mérnek (épült út hossza kilométerben, létesített szálláshelyek száma, pénzügyi támogatást kapó cégek száma, képzésben részt vett alkalmazottak száma stb.).

- Az eredmény indikátorok egy program által generált közvetlen és azonnali hatásokat mutatják be. Ezek az indikátorok is lehetnek fizikaiak (egy turisztikai desztináció látogató-számának emelkedése, sikeres tanfolyamot végzettek száma, vendégéjszakák számának növekedése stb.), vagy financiális természetűek (a magánszektorban indukált beruházások, szállodai működési költségek csökkenése stb.).

- A hatásindikátorok a program következményeit jelzik a közvetlen hatásokon túl a haszonélvezőkre tekintettel. Egyes hatások az adott tevékenységet érintően jelentkeznek (speciális hatások), de vannak olyan hosszabb távú hatások, melyek a tágabb népességet is érintik (globális hatások).

Indikátorok a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában

Az NTFS-ben a főbb társadalmi-kulturális és gazdasági mutatószámok részletesen kifejtésre kerülnek, több helyütt megfogalmazódik azonban, hogy jelenleg nincsenek olyan mutató-számok, indikátorok, amelyekkel a turizmus környezeti hatásai megfelelő módon mérhetők lennének. Vannak különböző kezdeményezések a fenntartható turizmus körében, de nincs olyan indikátorrendszer, amely alapján adott fejlesztésről, szolgáltatóról, vagy desztinációról megállapítható lenne, hogy a fenntartathatóság elveit figyelembe véve működik.

A stratégia kidolgozásakor javasolt indikátorok célkitűzésenként a következők voltak:

Emberközpontú és hosszútávon jövedelmező fejlődés

- GDP részesedés (a turizmus részesedése a megtermelt nemzeti jövedelemből)

- IFA bevétel mértékének alakulása

- IFA-t kivető önkormányzatok száma

- Vendégéjszakák számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken

- Egy főre eső költés

Attrakciófejlesztés

- Átlagos tartózkodási idő külföldi és belföldi vendégek esetében

- Vendégéjszakák szezonális megoszlása

- Megvalósuló nagyprojektek száma

- Turisztikai attrakciók látogatottsága és bevétel alakulása

A turistafogadás feltételeinek javítása

- Gyorsforgalmi utak hossza és kiegészítő szolgáltatásainak száma

- Intercity összeköttetéssel rendelkező települések száma, elővárosi vasútvonalak hossza

- Budapesti és regionális repülőterek kapacitása és forgalma

- Nemzetközi hajóállomás kapacitása és forgalma

- Felújított vagy új építésű szálláshelyek száma regionális bontásban

Emberi erőforrás fejlesztés

- Foglalkoztatottak száma a turizmusban és szezonális alakulása (KSH)

- Új munkahelyek száma a turizmusban

- Turizmussal foglalkozó közép- és felsőoktatási intézményekben végzettek és a végzés után a szakmában elhelyezkedők arányának alakulása

Hatékony működési rendszer kialakítása

- Regionális és helyi szintű desztináció menedzsment szervezetek száma

- IFA-t kivető önkormányzatok és az alkalmazott turisztikai referensek számának aránya

- A szakmai szervezetek reprezentativitásának alakulása, az adott szakmában működő vállalkozások és a szervezet súlyozott tagszámának aránya

A magyar turisztikai régiók fejlesztési stratégiáiban szereplő indikátorok

A dokumentumok, amelyeket munkánkhoz felhasználtunk, a kilenc turisztikai régió (különböző cégek által készített) turizmusfejlesztési stratégiái voltak.

Az indikátorok részletezettsége tekintetében meglehetősen nagy különbség található a vizsgált turizmusfejlesztési stratégiák között. Egy régió (a Dél-Dunántúl) egyetlen mondatban utal a problémakörre: „A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia indikátorrendszerét javasoljuk a régióra adaptálni”, a Budapest–Közép-Dunavidék, az Észak-Alföld, az Észak-Magyarország és a Tisza-tó régió oldalakon át, részletes felsorolásokban és táblázatokban kifejtve mutatja be az összes tervezett turizmusfejlesztési projekt különböző hatásainak mérésére szánt indikátorokat, míg a fennmaradó négy turisztikai régió anyagában egy-két oldalas, „Indikátorok az átfogó célok megvalósulásának mérésére” vagy „Átfogó célok mérése érdekében indikátorok meghatározása” címet viselő fejezetrész mutatja be, hogy milyen mutatószámokkal értékelhetők az adott régió turizmusfejlesztési stratégiájában megvalósítandó fejlesztések azok monitoringja során.

Megjegyzendő, hogy a KPMG Tanácsadó Kft. által készített, a „Dél-Dunántúli Régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programja” című dokumentum kétoldalas, részletes, output-, eredmény- és hatásindikátorokra lebontott mutatószámokkal operál. Az összefoglaló indikátortáblázat az 1. sz. mellékletben található.

Indikátorok a Budapest–Közép-Dunavidék régió turisztikai stratégiájában

A régió turizmusfejlesztési stratégiájában szereplő indikátorok négy nagyobb csoportba sorolhatók (hely hiányában nem fejtjük ki az egyes indikátorokat, azok megtekinthetők a fejlesztési stratégiában):

Budapest–Közép-Dunavidék versenyképességének erősítése

- Gazdasági szerkezet változása (szolgáltatási szektor arányának változása)

- Régión belüli egyenlőtlenségek csökkenése (attrakciók típusai, kapacitásuk)

- Jövedelemképződés emelkedése a régió lakosainál és vállalkozásainál

- Külső források bevonásának emelkedése (turizmusba érkező befektetések nagysága)

- Az infrastruktúra általános javulása (utak hossza, infrastrukturális ellátottság %-ban)

- Turizmus generálta új munkahelyek létrejötte

- Szolgáltatásbővülés

- Turizmusra alapuló kisvállalkozások erősödése

- Térség vonzerejének növekedése (látogatók száma, a vendégéjszakák száma stb.)

- Turizmusból származó bevételek és kiadások növekedése

- Átlagos tartózkodási idő változása

- A visszatérő turisták arányának változása

- Együttműködésre alapozó fejlesztési programok megjelenése (benyújtott pályázatok száma, megnyert támogatás összege, önszerveződő alapon létrejött szervezetek száma)

- Regionális minőségbiztosítási rendszerek (rendszer létrejötte, azt bevezető szervezetek

Regionális értékmegőrzés, értékteremtés és értéknövelés

- A népesség elvándorlásának mértéke (nettó lakosságszám változás)

- Új típusú foglalkoztatási lehetőségek megjelenése (a kínált új munkahelyek megoszlása)

- Régión belüli professzionális tudás-bázis erősödése

- A szakképzettség és nyelvtudás felértékelődése

- A terület arculatának javulása (az arculatban felhasznált helyi értékek száma)

- A társadalmi és kulturális élet felélénkülése (megrendezett kulturális események száma és összetétele)

- Szabadidő eltöltés lehetőségeinek bővülése (programok és létesítmények száma, települési megoszlása)

- A közösségek önértékelésének javulása

- A településképek rendezettebbé válása

- Régió főbb turisztikai adottságait és a régió által kínált turisztikai termékeket ismerő régión kívüli lakosok száma

Környezetvédelem és fenntarthatóság biztosítása

- Turizmusból származó kommunális szemét mennyisége

- Lég-, talaj-, zaj- és vízszennyezési mutatók

- A szennyvíztisztítás és a hulladékkezelés módja, a keletkezett hulladék mennyisége

- A természeti és épített vonzerők védelme (védett természeti erőforrások száma, helyi művészetek/kézművesek száma, kulturális események újjászületése, helyi építészeti stílusok alkalmazása)

- A nemzeti parkok, természetvédelmi területek és más területek fenntarthatóságot figyelembe vevő használat kialakulása

- A jellegzetes települési adottságok védelmét szolgáló fejlesztések hozzájárulása nyomán a jellegzetes és egyedi településképek, épületek fennmaradása Együttműködés létrehozása és erősítése a régión belül és kívül

- A kialakult és működő tematikus és funkcionális együttműködési hálózatok száma

- A turisztikai célterületek/desztinációk irányítására létrejött szövetségek száma, az azokban résztvevő szervezetek száma a teljes kínálathoz képest

- Az összehangolt rendezvény-sorozatok, programok, a megszervezésre fordított források és az azokon résztvevők száma

- A térségeken túlnyúló tematikus utak száma

- Tematikus és funkcionális együttműködési hálózatok költségvetésének és közös cselekedeteinek száma (adott időhorizonton vizsgálva)

19. táblázat Indikátorok a Budapest–Közép-Dunavidék régió turizmusfejlesztési stratégiájában (dőlt betűvel jelezzük a kizárólag a régióra jellemzőeket, a normál betűtípussal jelzett indikátorok más térségek esetében is alkalmazhatók)

Forrás: Budapest–Közép-Dunavidék régió turizmusfejlesztési stratégiája

Indikátorok az Észak-Alföldi Régió Turizmusfejlesztési Stratégiájában

E régió turizmusfejlesztési stratégiájában az output-, az eredmény- és a hatásindikátorok külön kerültek meghatározásra az alábbi fejlesztési irányok területén (hely hiányában csak az első irány össze indikátorát jelöljük, a többi elolvasható a régió turizmusfejlesztési stratégiájában):

Gyógy- és wellness turizmus (egészségturizmus)

Output indikátorok

- az elkészülő komplex fejlesztési terv

- létrejövő fedett fürdők száma

- megújuló fürdők száma

- létrejövő gyógy- és wellness szállodai férőhelyek száma

Eredmény indikátorok

- a régióba érkező vendégek az egészségturizmus terén (vendégéjszakák száma, szállásdíj-bevétel

- a fürdők látogatóinak száma

Hatásindikátorok

- a régió GDP-jéből a turisztikai ágazat arányának növekedése

- a régió GDP/fő értéke országos átlaghoz viszonyított értékének javulása

Az output-, az eredmény- és a hatásindikátorok az alábbi fejlesztési irányok területén is kidolgozásra kerültek:

Üzleti és konferenciaturizmus

Üzleti turizmus

Incentív turizmus

A testületi ülésekhez (corporate) kapcsolódó turizmus

Tiszai- (vízi) turizmus

Örökségturizmus

Öko- és falusi turizmus

Öko-életmód-turizmus

Öko-bakancsos turizmus, természetjárás

Falusi turizmus

Golfturizmus

Fogadási feltételek javítása, szolgáltatásfejlesztés

Régiós turisztikai marketing tevékenység fejlesztése

Szervezeti és működési feltételek javítása

20. táblázat Indikátorok az Észak-Alföld régió turizmusfejlesztési stratégiájában (dőlt betűvel jelezzük a kizárólag a régióra jellemzőeket, a normál betűtípussal jelzett indikátorok más térségek esetében is alkalmazhatók)

Forrás: Észak-Alföld régió turizmusfejlesztési stratégiája

A két különleges (NUTS II. régióval nem egyező) turisztikai régió, két nagy tavunk régiója is részletesen ismerteti stratégiájában turizmusfejlesztési tevékenységei során használható indikátorokat. A Tisza-tó stratégiája részletessége miatt érdemli meg az ismertetést, a Balatoné pedig mint hazánk egyik vezető turisztikai desztinációjának fejlesztési programja. A Tisza-tavi stratégia indikátorai terjedelmük miatt a 2. számú mellékletben kaptak helyet.

Indikátorok a „Balaton régió turizmusfejlesztési koncepciója és programja” című dokumentumban

A Balatoni TDM modell létrehozása

- A TDM szervezetet létrehozó települések és kistérségek száma

- A Balatoni regionális TDM-szervezet létrehozása és működésének eredményei

- A szakmai és nyelvi tanfolyamok sikere (létszám és eredményesség)

- Marketing hatékonysági mutatók eszközönként és a forgalom alakulása

Korszerűsítés – rövid távú feladatok

- a turizmus működési feltételeinek alakulása (intézményi hatékonyság, a szabályozás korszerűsödése, a Balatoni Turizmusfejlesztési Alap létrehozása és működési eredményei, a balatoni turisztikai információs rendszer és adatbank létrehozása és működési eredményei, az e-marketing regionális hálózatának működése és hatékonysági mutatói, a közbiztonság mutatói, a szakképzési tanfolyamok mérhető eredményei)

- a szemléletformáló akciók felmérésekkel feltárt eredményei

- a szolgáltatási színvonal pályázatok eredményei, fogyasztói elégedettségi mutatók

- a környezetvédelmi beruházások nagysága, a környezeti hatásvizsgálatok eredményei, az ökoturizmus forgalmi adatai

- a kidolgozott és megvalósított projektek száma, pályázati eredmények

A szűk keresztmetszetek felszámolása

- a létrehozott új turisztikai termékek száma és forgalma

- ökoturisztikai fejlesztések leltára és a forgalmi eredmények

- a felújított turisztikai létesítmények és forgalmi eredményeik

- a szolgáltatási színvonal javítását célzó pályázatok eredményei, elégedettségi mutatók

- a „Balatoni TDM által ajánlott szolgáltatás” elnevezésű védjegy birtokosainak a száma

- a létrehozott új balatoni ajándéktárgyak gyártásának és értékesítésének forgalmi adatai

- a korszerűsített turisztikai vállalkozások és magánszálláshelyek száma, valamint kapacitás- és forgalmi adatai

- balatoni incoming Tour operator létrejötte és forgalmi adatai

- turisztikai információs – elosztó – értékesítő központ létrejötte és forgalmi adatai

Komplex turisztikai termékek kialakítását célzó új fejlesztések

- a létrehozott új turisztikai termékek kapacitása és forgalma

- az új létesítmények jövedelmezőségi mutatói, megtérülésük

- a turizmusból származó bevételek

- a tó imázsának alakulása (felmérések, a PR akciók hatásvizsgálata)

- a turistaforgalom szezonális alakulása

- a turisták megelégedettsége (felmérések)

- a tó turizmus által okozott terhelésének alakulása

- a turizmus egyéb környezeti hatásai

- a környezetkultúra alakulása

- a közbiztonság alakulása

- a Balaton-kép alakulása

Indikátorok városi turizmusfejlesztési stratégiában

Az alábbiakban Tatabánya város turizmusfejlesztési stratégiájában azonosított indikátorokat mutatjuk be. Itt is dőlt betűvel szerepelnek a csak helyben releváns, míg normál betűtípussal a széles körben alkalmazható indikátorok.

21. táblázat Indikátorok Tatabánya város turizmusfejlesztési stratégiájában (dőlt betűvel a helyspecifikusak)

Forrás: Tatabánya város turizmusfejlesztési stratégiája

Összefoglalás: lehetséges turisztikai indikátorok

A számos bemutatott stratégiában alkalmazott indikátorok nagyobb részt adaptálhatók, természetesen a helyi sajátosságok figyelembe vételével, bármely település, kistérség, vagy akár adott turisztikai beruházás hatásainak nyomon követésére, monitoringjára. Az alábbi összefoglaló táblázatban bemutatunk néhány (output-, eredmény- és hatás) indikátort, amelyekkel a gazdasági, a társadalmi-kulturális és a környezeti hatások vizsgálhatók.

22. táblázat Lehetséges turisztikai indikátorok (a teljesség igénye nélkül)

Forrás: saját szerkesztés az irodalomjegyzékben jelölt, felhasznált stratégiák felhasználásával

1. számú melléklet Javasolt indikátorok a Dél-Dunántúli Régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programjában

2. számú melléklet Indikátorok a Tisza-tavi régió turizmusfejlesztési stratégiájában

I. Vonzerőfejlesztés és régió-specifikus komplex termékek kialakítása

I.1.1. Ökoturisztikai látogató-, és oktatóközpont létrehozása és programkínálatának kidolgozása

Indikátorok:

központ területe (m²)

központ épületeinek hasznos alapterülete (m²)

bemutatott élőhely típusok (db)

tájékoztató kiadványok (db)

programkínálat (db)

oktató-, bemutatótermek száma (db)

parkoló (m²)

parkolóhely (db)

I.1.2. Ökológiai tanösvények, megfigyelő pontok, tornyok kialakítása

Indikátorok:

tanösvények száma (db)

tanösvények hossza (m)

megfigyelő pontok,

tornyok száma (db)

bemutatott élőhely típusok (db)

tájékoztató kiadványok (db)

bevont vállalkozások száma (db)

apparátus létszáma és képzettsége (fő)

I.1.3. Az ifjúsági turizmus fejlesztését szolgáló öko-program kínálat kialakítása

Indikátorok:

programok száma (db)

programszervezők száma (fő)

bevont vállalkozások száma (db)

kapcsolt kínálati elemek száma (db)

tájékoztató kiadványok (db)

élőhely szerint differenciált programcsomagok száma (db)

I.1.4. Az ökológiai állapot fenntartását biztosító szervezeti – gazdálkodási rendszerek kialakítása

Indikátorok:

gazdálkodó, szakmai szervezetek száma (db)

monitoring állomások száma (db)

bevont vállalkozások száma (db)

szervezetek létszáma végzettség szerint (fő)

I.2.1. Vízi turisztikai eszközökhöz alkalmazkodó túraútvonalak, szolgáltatáscsomagok kialakítása

Indikátorok: túraútvonalak száma (db)

szolgáltatások száma (db)

kikötési pontok száma (db)

szakosodott vállalkozások száma (db)

bekapcsolt attrakciók száma (db)

kiadványok száma (db)

I.2.2. Szabadvízi strandok fejlesztése, szolgáltatásainak bővítése

Indikátorok:

korszerűsített utak (m)

strandokhoz kapcsolódó kikötési pontok száma (db)

élményparki elemek száma (db/strand)

animátorok létszáma (fő)

átalakított, felújított kiszolgáló létesítmények száma (db) s

zemélyzet létszáma (fő)

I.2.3. Horgászturizmus feltételeinek javítása

Indikátorok: becsült horgászlétszám növekedése (fő)

támogatott halőri munkaidő növekedése (óra)

rekonstruált ívóhelyek (db) (m²)

kiadványok száma (db)

telepítések mennyiségének növekedése (kg)

információs pontok száma (db)

együttműködő halászati jogosultak száma (db)

I.2.4. Kerékpáros túraútvonalak és szolgáltató hálózat kialakítása, csillagtúrák kidolgozása

Indikátorok:

új szolgáltató állomások száma (db)

kijelölt túraútvonalak száma (db)

bevont vállalkozások száma (db)

kerékpáros-barát szálláshelyek száma (db)

I.3.1. Egészségturisztikai kínálat fejlesztése és összehangolása, a régió termálvízkincsének komplex hasznosítása

Indikátorok:

új fürdők száma (db)

felújított fürdők száma (db)

fitness és wellness szolgáltatások száma (db)

kiadványok száma (db)

együttműködési megállapodások száma (db)

I.3.2. Falusi turizmus szolgáltatásainak fejlesztése, a helyi népi értékek, hagyományok turisztikai termékké formálása

Indikátorok:

új szálláshelyek száma (db)

bekapcsolódó vállalkozók száma (db)

bekapcsolódó tanyák száma (db)

szervezett és kiajánlott programok számának növekedése (%)

I.3.3. Hivatásturizmus regionális kínálatának kialakítása Indikátorok: konferenciatermek száma (db) konferenciatermek kapacitása (fő) komplex szolgáltatást nyújtó szolgáltatók száma (db) specializált helyszínek száma (db) kiadványok száma (db)

I.3.4. Régióra jellemző, összehangolt rendezvénykínálat megteremtése Indikátorok: új rendezvény helyszínek száma (db) felújított rendezvény helyszínek száma (db) rendezvénysorozatok száma (db) egy rendezvénysorozat állomásainak száma (db) programok számának emelkedése (%) együttműködési megállapodások száma (db) kiadványok száma (db)

I.4.1. Vadászturizmus feltételeinek javítása Indikátorok: élőhely-rekonstrukciók száma (db) felújított tájba illő leshelyek (db) speciális szálláshelyek száma (db) vadászati lőterek száma (db) kiadványok száma (db)

I.4.2. Az épített örökség turisztikai hasznosítása, tematikus utak kidolgozása Indikátorok: feltámasztott hagyományok száma (db) felújított épületek száma (db) turisztikailag hasznosított épületek számának emelkedése (%)

I.4.3. Gasztroturizmus fejlesztése, tematikus utak kialakítása Indikátorok: tájjellegű ételekkel foglalkozó kiadványok száma (db) emléktáblák száma(db) gasztronómiai rendezvények számának emelkedése (%)

I.4.4. Lovas szolgáltatások hálózatának kialakítása, komplex csomagok létrehozása Indikátorok: lovas oktatóbázisok száma (db) új lovas fogadók száma(db) túra útvonalak számának emelkedése (%) lótartás támogatására igényelt összeg (Ft)

I.4.5. A régióban fellelhető unikális termékek előállító műhelyeinek látogathatóvá tétele Indikátorok: márkajellel ellátott termékek száma (db) átalakított látogatható műhelyek száma(db) látogató túrák számának emelkedése (%)

II. A turistafogadás feltételeinek fenntartható fejlesztése

II.1.1. Kikötőhálózat fejlesztése Indikátorok: új kikötők száma (db) kikötők szolgáltató létesítményeinek a száma (db) meglévő kikötők fejlesztése átalakítása, felújítása (%)

II.1.2. Vízi útvonalak kijelölése és fenntartása, vízfelületek hasznosításának szabályozása Indikátorok: mechanikai növényzetszabályozás (m²) vegyszeres növényzetszabályozás (m²) vízi járművek közlekedésével foglalkozó rendeletek (db)

II.1.3 Turisztikai attrakciók megközelíthetőségének javítása Indikátorok: új belterületi utak (m) hullámtéri utak (m) felújított utak (m) aszfaltozott utak arányának növekedése (%) aszfaltozott gátkorona arányának növekedése (%)

II.1.4. A régión belüli közúti hálózat fejlesztése, tiszai átkelő-helyek fejlesztése, a tömegközlekedés feltételeinek javítása Indikátorok: felújított közutak (km) felújított átalakított kompok (db) felújított hidak (db) új hidak (db) tömegközlekedés járatszámának növekedése (%) új tömegközlekedési járatok (db)

II.1.5. Kerékpárút-hálózat fejlesztése (EuroVelo 11.) Indikátorok: új kerékpárutak (km) felújított kerékpárutak (km)

II.2.1. Kereskedelmi szálláshelyek fejlesztése, korszerűsítése és kihasználtságának növelése Indikátorok: új minőségi férőhelyek száma(db) felújított kereskedelmi férőhelyek száma (db) új (3-4 csillagos) szállodák száma (db)

II.2.2. Kempingek és nomád táborhelyek fejlesztése Indikátorok: kemping férőhelyek számának változása (%) felújított kempingek száma, felújított részek területe (db) (m²) nomád táborhelyek száma (db)

II.2.3. Falusi szálláshelyek minőségi fejlesztése Indikátorok: új férőhelyek száma (db) felújított férőhelyek száma (db)

II.2.4. Célcsoport-specifikus egyéb szálláshelyek kialakítása Indikátorok: ifjúsági szálláshelyek számának változása (%) családbarát szálláshelyek számának változása (%) horgászbarát szálláshelyek számának változása (%) vadászbarát szálláshelyek számának változása (%) kerékpáros szálláshelyek számának változása (%) átalakított gátőrházak száma (db)

II.3.1. A víz felől (is) megközelíthető vendéglátó egységek mennyiségi és minőségi fejlesztése Indikátorok: vízparti vendéglátó egységek számának változása (%) „vízi parkolók” száma (db) felújított vízparti vendéglátó egységek száma (db)

II.3.2. Tájjellegű és célcsoportonként differenciált vendéglátó infrastruktúra megteremtése Indikátorok: tájjellegű vendéglátóegységek számának változása (%) átalakított vendéglátó egységek száma (db) új stílusú vendéglátó egységek száma (db)

II.4.1. Rend és tisztaság megteremtése Indikátorok: szemétgyűjtési akciók számának változása (%) bevont vállalkozások száma (db) szúnyoggyérítések száma (db) kezelt területek mérete (km²) nomád táborhelyek száma (db)

II.4.2. Zöldfelületek arányának növelése Indikátorok: települések zöldterületeinek a számának változása (%) települések új zöldterületeinek a száma (db) növényzetszabályozás (m²)

II.4.3. Hulladékkezelés fejlesztése Indikátorok: szelektív hulladékgyűjtő szigetek számának változása (%)

II.4.4. Településközpontok arculatának és (köz)szolgáltatásainak fejlesztése Indikátorok: felújított településrészek (db) (m²) felújított épületek, terek (db) (m²)

II.4.5. Műemléképületek, kastélyok állagának megőrzése és javítása, turisztikai hasznosításra alkalmas átalakítása Indikátorok: felújított kastélyok, kúriák, udvarházak száma (db) kialakított tájházak skanzen (db)

III. A turizmus szervezeti és működési feltételeinek biztosítása

III.1.1. Ökoturisztikai szemlélet kialakítása és erősítése az önkormányzati, civil és vállalkozói szférában Indikátorok: tréningek száma (db) résztvevő intézmények száma (db) résztvevő civil szervezetek száma (db) résztvevő vállalkozók száma (fő)

III.1.2. Közép- és felsőfokú, szakma specifikus képzések elindítása Indikátorok: képzések száma (db) képzéseken résztvevők száma (fő) képzésben résztvevő intézmények száma (db)

III.1.3. Iskolarendszeren kívüli speciális képzések (túravezető, horgászvezető, etikett, protokoll) Indikátorok: képzések száma (db) képzéseken résztvevők száma (fő) képzésben résztvevő intézmények száma (db) képzésben oktató szakemberek száma (fő) új szakmai kiadványok száma (db)

III.1.4. Küldő területeknek megfelelő nyelvek oktatása iskolarendszerben és azon kívül Indikátorok: tanfolyamok száma (db) tanfolyamokon résztvevők száma (fő) tanfolyamok bonyolításában résztvevő intézmények száma (db) tanfolyamokon oktató nyelvtanárok száma (fő)

III.1.5. Önkormányzatok turisztikai szakértői hátterének, referensi biztosítása Indikátorok: képzések száma (db) képzéseken résztvevők száma (fő) képzésben résztvevő intézmények száma (db) továbbképzések száma (db)

III.2.1. Marketingszemlélet kialakítása és erősítése az önkormányzati, civil és vállalkozói szférában Indikátorok: tréningek száma (db) résztvevő intézmények száma (db) résztvevő civil szervezetek száma (db) résztvevő vállalkozók száma (fő) közös marketing anyagok száma (db)

III.2.2. A régió imázsának növelése, a régióhoz kötődő unikális termékek márkázása Indikátorok: védjegyek száma (db) unikális termékek száma (db) szolgáltatás specifikus marketing szervezetek száma (db)

III.2.3. A régióban élők identitástudatának erősítése, minőségbiztosítási rendszerek használata Indikátorok: identitás tudat erősítésére alkalmas programok száma (db) minőségbiztosítási rendszerek termékek száma (db) „Régióismeret” tárgyat oktató iskolák száma (db) kidolgozott minősítő rendszerek száma (db)

III.2.4. A két szomszédos területfejlesztési és turisztikai régióval összehangolt, de egyedi arculatú marketing tevékenység Indikátor: közös marketing akciók száma (db)

III.3.1. A regionális turizmushoz kapcsolódó intézményrendszer fenntartása és fejlesztése, más szakmai intézmények és szervezetek átláthatóságának javítása, döntési mechanizmus egyszerűsítése Indikátorok: dokumentációk tanulmányok száma (db) együttműködési megállapodások száma (db) intézményrendszerben dolgozók számának növekedése (%)

III.3.2. Állami és interregionális kapcsolatok erősítése és hasznosítása Indikátorok: dokumentációk tanulmányok száma (db) együttműködési megállapodások száma (db) közös intézmények száma (db) intézményrendszerben dolgozók számának növekedése (%)

III.3.3. Önkormányzatok együttműködési hajlandóságának növelése, a háttértelepülések integrálása Indikátorok: együttműködési megállapodások száma (db) célzott társulások száma (db)

III.3.4. Mini-klaszterek, szolgáltatói hálózatok létrehozása Indikátorok: együttműködési megállapodások száma (db) mini-klaszterek, turisztikai társulások száma (db)

III.3.5. Ökológia és gazdaság érdekeinek összehangolása, eltérő profilú szervezetek együttműködése Indikátorok: együttműködési megállapodások száma (db) érdekegyeztetési fórum tagjainak száma (db) érdekegyeztetési fórum üléseinek száma (db)

III.4.1 Tourinform irodák tevékenységének minőségi fejlesztése Indikátorok: új Tourinform irodák száma (db) információs pontok száma (db) automata információs panelek száma (db)

III.4.2. Digitális hálózatok és átjárható kommunikációs csatornák fejlesztése Indikátor: új kommunikációs csatornák száma (db)

III.4.3. Segélyhívó és viharjelző rendszerek kialakítása és működtetése Indikátorok: viharjelző rendszer elemeinek száma (db) segélyhívó rendszer elemeinek száma (db) bevont vállalkozások száma (db) együttműködési megállapodások száma (db)

III.4.4. Tájékozódást és tájékoztatást szolgáló információs táblarendszerek kiépítése és továbbfejlesztése (vízterületek, közutak, települések belterületei) Indikátorok: vízi táblarendszerek elemeinek száma (db) közúti táblarendszerek elemeinek száma (db) települési táblarendszerek elemeinek száma (db) irányfény rendszer elemeinek száma (db) együttműködési megállapodások száma (db)

Veres Lajos: Indikatív módszer az EU strukturális alapok támogatásainak monitoringjához

Az Európai Unióban a 90-es évek második felében kidolgozták az ún. indikatív módszert, amely strukturálja a tervezés hatásmechanizmusát és egységes értékelési eljárást ír elő. A strukturális segítségnyújtás monitoring tevékenysége és értékelése jogi eljárás, cél a végrehajtás és a használt források hatékonyságának megteremtése a megfelelő szinten meghatározott indikátorok segítségével.

A monitoring indikátorokra vonatkozó fő rendelkezéseket az Általános Szabályozás 36. fejezete ismerteti (European Commissian. 1999/a). Az indikátorok a strukturális segítségnyújtás minden formájára vonatkoznak, így a: Community Support Frameworks – Közösségi Támogatási Keretek – (CSF), Single Programming Documents – Egységes Programozási Dokumentumok – (SPD), Operational Programs – Operatív Programok – (OP), és „globális segélyek” és fontos projektek.

A Strukturális Alap programjai előkészítésének lényeges része a célkitűzések meghatározása és a pénzeszközök intézkedések közötti allokációja a célkitűzések legjobb elérése érdekében. Logikai összefüggés van az allokációra vonatkozó döntések és a célkitűzések között. Ez az összefüggés látható felülről lefelé vagy lentről fölfelé.

Gyakorlatilag a programozás két perspektíva közötti választást foglal magában:

• felülről lefelé: minden segítségnyújtás egy meghatározó globális célkitűzésre vonatkozó specifikus összefüggésben kerül programozásra. Ez utóbbi tájékoztatást ad a segítségnyújtásra vonatkozó stratégiára és létrehoz bizonyos számú specifikus célkitűzést, ami nagyjából megfelel a prioritást élvező területeknek. Minden adott célkitűzés viszont intézkedéseken keresztül kerül megvalósításra. Ez lehetővé teszi az operatív célkitűzések elérését.

• lentről felfelé:

- Az intézkedéseket az irányító testületek, ügynökségek vagy üzletemberek hajtják végre különböző eszközök vagy (pénzügyi, humán, műszaki szervezeti) források (input-ok) felhasználásával (a különböző operatív programok pályázataihoz kapcsolódó nyertes projektek).

- A tényleges költség számos fizikai output-ot hoz létre (például megépített út kilométere, biztosított oktató helyek száma stb.) amelyek az intézkedés végrehajtásában elért előrehaladást demonstrálják.

- Az eredmények jelentik a finanszírozott tevékenységek közvetlen kedvezményezettjeire tett (közvetlen) hatást (például csökkentett utazási idők, közlekedési költségek vagy „sikeres” továbbképzettek száma).

- Ezek az eredmények kifejezhetők olyan formában is, hogy milyen hatással voltak a program globális vagy határozott célkitűzéseinek elérésére és alapul szolgálnak a kérdéses segítségnyújtás sikerének vagy kudarcának értékeléséhez. Specifikus hatások lehetnek például a megnövekedett áruforgalom vagy a munkaerő piac igényeinek jobban megfelelő szakértelem. Globális hatások a segítségnyújtás olyan végső céljaira vonatkoznak, mint például a nettó munkahelyteremtés.

A lenti ábra mutatja be a Közösségi támogatás logikai kereteit, az eredmények és hatások, valamint a célkitűzések összefüggését.

19. ábra A regionális fejlesztési program intervenciós logikája

Forrás: European Commission (1999).

Annak érdekében, hogy képesek legyünk figyelemmel kísérni egy program végrehajtását és megítélni annak teljesülését a célkitűzésekhez képest, előre vagy a program megvalósulás korai fázisában meghatározott indikátorokat kell használnunk, hogy az arra vonatkozó adatokat begyűjthessük. A legtöbb esetben ezek cél-szintekhez kapcsolódnak, ami összességében megfelel a program célkitűzéseinek. Az indikátorok különböző szintjei a következők:

- Forrás vagy input indikátorok a segítségnyújtás minden szintjére allokált költségvetésre vonatkoznak. A pénzügyi indikátorokat a (éves) kötelezettségek teljesítése és minden célterületre, intézkedésre vagy programra rendelkezésre álló pénzeszközök kifizetése terén elért előrehaladás monitoringjára használjuk.

- Az output indikátorok a működésre vonatkoznak. Ezeket fizikai vagy pénz egységekben mérjük (pl. megépített út hossza, pénzügyileg támogatott vállalatok szám stb.)

- Az eredmény indikátorok egy program közvetlen és azonnali hatására vonatkoznak. Információt adnak, pl. a közvetlen kedvezményezettek viselkedésében, kapacitásában vagy teljesítményében bekövetkezett változásokról. Az ilyen indikátorok lehetnek fizikai, naturális (utazási idők csökkenése, továbbképzésben sikeresen résztvevő személyek szám, közúti balesetek szám, stb.) vagy pénzügyi (magán szektor forrásainak eszközei, közlekedési költség csökkenése) természetűek.

- A hatás indikátorok a programnak a közvetlen kedvezményezettekre gyakorolt azonnali hatása mögötti következményeire vonatkoznak. A hatás két koncepciója határozható meg. A specifikus hatások azok, amelyek egy bizonyos idő eltelte után történnek, de amelyek mégis közvetlenül kapcsolódnak a megtett intézkedéshez. A globális hatások hosszabb távú hatások, a lakosság szélesebb körét érintve. Az ilyen típusú hatás felmérése komplex feladat és gyakran nehéz megállapítani az ok-okozati összefüggéseket.

A Bizottság az indikátorokat arra kívánja felhasználni, hogy jobban elterjesszék a jó monitoring és értékelési gyakorlatot az Unióban, javítsák az alappont meghatározást, megbízhatóbb statisztikát adjanak régiók közötti összehasonlításokra, átfogóbb képet adjanak a programok hatásairól. A különböző indikátorok minden prioritás tekintetében projekt lapokon (fiche) jelennek meg.

A tervezés és értékelés során:

- az eredmény- és hatásindikátorok meghatározhatók a programozás minden szintjén;

- az output indikátorok mennyiségi meghatározása csak az intézkedési szinten történik;

- számos output indikátor összevonható megfelelő indikátorok meghatározásához prioritás és program szinten;

- az intézkedés, prioritás és program szintek közötti ok-okozati kapcsolatok meghatározhatók a különböző szinteken mért eredmény és hatás indikátorok fejlődésén keresztül.

Értékelés a regionális programozási szerkezetben

Az indikatív módszertan nem csak térségi-regionális és nemzeti szintű stratégiai tervezést segíti, hanem megbízható kiindulási alapot nyújt az EU-s és nemzeti támogatások értékelésében is. Ma a monitoring értékelés része az előzetes (ex-ante), közbenső és utólagos (ex-post) értékelés, mely eljárások ugyancsak az indikatív módszertanon alapulnak.

Értékelési szempontok (Evaluation Issues):

- Relevancia (Relevance):

A program célkitűzései milyen mértékben relevánsak a nemzeti és EU szinten felmerülő fejlesztési ágazatok és prioritások vonatkozásában

- Hatásfok (Efficiency):

Vizsgálja az output-ok, eredmények eléréséhez felhasznált input-ok közötti arányt

- Hatékonyság (Effectiveness):

Összehasonlítja a tényleges output-okat, eredményeket a tervezettekkel

- Használhatóság (Utility):

Vizsgálja a program hatását a célcsoportokra, vagy a lakosságra igényeik kielégítését illetően

- Fenntarthatóság (Sustainability):

A várható változások előnyök fenntartását (tartósságát) vizsgálja a program befejezését követően

20. ábra A hatások értékelése

Forrás: saját szerkesztés

A hatásosság és hatékonyság mutatói

Esettanulmány - Tatabánya Idegenforgalmi Stratégiája

Idegenforgalmi vonzerők és termékek fejlesztése (hármas tematika)

A program kiválasztásának indoklása:

Az programok közül a, „Tatabánya bányászati öröksége a turizmus szolgálatában” program került kiválasztásra az első operatív időszakra vonatkozóan. Ez az a program, amely a város arculatát is befolyásolhatja, és egyúttal alkalmas arra, hogy az idegenforgalmi fejlesztéseket megalapozza, beindítsa, és elegendő egyedi jelleggel rendelkezik ahhoz, hogy ennek révén az idegenforgalmi versenytársak között a város jelentősebb szerepre tegyen szert.

Tatabánya jövőbeli turizmusát összességében 5 attrakció köré lehet csoportosítani: bányászati örökség, kulturális értékek és rendezvények, természeti adottságok, aktív/sport élet és hobby-hoz kapcsolódó élmények, valamint ifjúsági és konferencia, üzleti élet.

Ezek közül az operatív időszakban leginkább a bányászati örökség fejleszthető, mert egyrészt a város életében a bányászélet és ahhoz kapcsolódó múlt még mindig a leginkább meghatározó adottság, másrészt a magasabb szintű tervezés is ezt preferálja (bányászat, mint központi téma és ráépíthető tematikus út) a város életében. A bányászati örökség turisztikai hasznosítása mindenképpen átformálja a köztudatban élő olykor negatív, a múlthoz kapcsolódó beidegződést ezzel kapcsolatban, másrészt a magával hozott szellemi kultúra által témát, célt ad ezen turizmusfajtának, s ennek révén beindul Tatabánya turisztikai élete.

A 2013-ig futó programok a stratégiai időtartam (7 év) után is folytatódnak. * A stratégiai időtartam után (2013) megvalósuló program n. a. : Jelenleg nem áll rendelkezésre adat a becsült költség nagyságára vonatkozóan.

Tatabánya bányászati öröksége a turizmus szolgálatában

A program kedvezményezettje, célcsoportja, illetve célcsoportjai, vagyis kiken kíván a projekt segíteni, kiket, illetve milyen tevékenységüket támogatja, segíti.

A program célcsoportjai a turisták és a városba látogatók. A program kedvezményezettje a Szabadtéri Bányászati Múzeum, mert itt valósul meg a program nagy része, valamint Aalen, Bedzin és a kárpát-medencei bányásztelepülések (tematikus útvonal és rendezvények révén), valamint a város lakossága és a helyi szolgáltatók, mert a turisztikai fejlesztéseknek köszönhetően közvetve a város gazdasági helyzete javul, amiből a lakosság és a szolgáltatók is részesednek.

A program rövid összefoglalása, tartalma:

A város bányászathoz kapcsolódó örökségére nagyon jól lehet építeni az idegenforgalmi fejlesztéseknél. A bányászati hagyományok, egykori élet bemutatására a Szabadtéri Bányászati Múzeumon kívül a városbeli épületek (kilátóként hasznosítható aknatorony, bányásztemplom, bányász gyógyfürdő, szocreál épületek), a helyi rendezvények és az ott hallható bányászzene is alkalmasak, valamint a programhoz kapcsolódó éttermek, fogadók hangulatukban is segíthetik az egységes idegenforgalmi termék kialakítását, amit kiegészíthetnek az ehhez kapcsolódó ajándéktárgyak, emléktárgyak forgalmazásával. A program keretében a bányászati örökségre épülő turisztikai termék kialakítására és értékesítésére kerül sor. Fontos eleme a programnak, hogy egy bányászati örökségek tematikus útvonal (Skanzen, mint az útvonal módszertani központja), valamint egy országos hatáskörű, bányászati alaptematikájú rendezvény is kialakításra kerül. A tematikus útvonalat célszerű a MINTOUR, EURACOM, European Theme Route Mining, vagy akár az Europamines-hez igazítani. A cél tehát az, hogy a bányász élethez kapcsolódó látványos külsőségek mellett – amelyek az egységes hangulatot biztosítják – közvetítődjenek azok a hagyományos értékek is, amelyeket Tatabánya ezzel az idegenforgalmi termékkel felvállal, és amellyel szeretné, hogy a jövőben „azonosítani”, versenytársaitól megkülönböztetni tudják. Lényeges eleme ennek a termékfejlesztésnek az is, hogy a helyi vállalkozók, vagy éppen a külső befektetők is könnyen kapcsolódni tudjanak, és legalább a termék látványelemeivel hangsúlyozni tudják a programhoz való kapcsolódásukat.

A bányászati örökség hasznosítása a turizmus szolgálatában, melynek keretében:

- bányászati örökségek turisztikai hasznosítására kerül sor,

- megvalósíthatósági tanulmány és akcióterv készül,

- különböző szereplők bevonására (Szabadtéri Bányászati Múzeum, Szabadtéri Bányászai Múzeum Alapítvány, bányász szakszervezetek, lakosság, helyi szolgáltatók, Aalen és Bedzin testvértelepülések, kárpát-medencei bányásztelepülések stb.) kerül sor, akik részt vesznek ezen idegenforgalmi termék tovább alakításában és később „használatában”,

- együttműködésekre kerül sor szakmai szervezetekkel (EURACOM, Magyarországi Bányásztelepülések Országos Szövetsége),

- bányászati örökséghez kapcsolódó rendezvények, programok kerülnek megtartásra,

- bányászati örökségek tematikus útvonalának kialakítására, egy már meglévő európai bányászati útvonalba való bekapcsolásra,

- szükség szerinti kisebb infrastrukturális beruházásokra kerül sor,

- turisztikai marketingmunka valósul meg az idegenforgalmi termék piacra történő bevezetése és értékesítése érdekében.

A program szükségességének indoklása:

A város országos és nemzetközi szinten is jelentős bányászati múlttal, hagyományokkal, értékekkel rendelkezik, a városi lakosság életét szinte teljes mértékben meghatározta korábban ez a tevékenység/életmód. Ezt az értéket nem szabad veszni hagyni, erre a különleges, egyedi jellegre alapozva, ennek fejlesztésével idegenforgalmi bevételekre tehet szert a város közvetlenül is, illetve a gazdasági szektor is. A fejlesztés aktualitását adja, hogy az Európai Unió nagyobb figyelmet szentel a korábbi ipari városok gazdasági színvonalának újbóli fellendítésére, ezért mindenképpen érdemes most foglalkozni a tatabányai bányászati örökség kiemelt kezelésével. A kialakított turisztikai termék színesíti, gazdagítja a város turisztikai kínálatát, és hozzájárul a városban élő lakosság identitástudatának erősödéséhez, valamint jövedelmi viszonyainak javulásához, illetve a helyi szolgáltatók gazdasági helyzetének fellendüléséhez.

A program eredményindikátorai:

- Megvalósíthatósági tanulmány és akcióterv

- Kiajánlható bányászati örökséghez kapcsolódó programok és rendezvények száma

- Együttműködések száma a bányászati örökség turisztikai hasznosításával kapcsolatban

- A tematikus útvonalba bekapcsolódó települések száma

- A turisztikai termékhez kapcsolódó marketing kiadványok, tájékoztatók száma

- Az infrastrukturálisan fejlesztett, bányászati múlthoz kapcsolódó épületek, építmények száma, a beruházások nagysága

- A városba, a Skanzenbe látogatók száma, illetve a vendégek száma

- Vendégéjszakák száma

- Átlagos tartózkodási idő

- Turizmusból származó közvetlen és közvetett bevételek nagysága

A program hatásmutatói:

- A várost felkereső turisták száma növekszik

- A bányászati hagyományokat őrző programok látogatottsága nagyobb lesz

- A lakosság városhoz való kötődése, identitástudata erősödik

- A város turisztikai versenyképessége kialakul a bányászati hagyományok idegenforgalmi hasznosítása következtében

- Bányászati hagyományok a turizmusban jelentős mértékben hasznosulnak

- Számos hatékony együttműködés valósul meg ezen turisztikai termék kialakítása következtében

Esettanulmányok

László Éva: Az Észak-alföldi régió vidéki turizmusának fejlesztése - a fejlesztések hatásainak mérése, esettanulmány

A vidéki települések működésük lehetőségét, feladataik ellátását a kistérségi összefogásban látják. Az összefogás a működésen túl fejlesztési lehetőségeket is jelent. A települések között együttműködés az erőforrások koncentrálásával a működés hatékonyságát növeli a települési és térségi a versenyképességet. A kistérségi összefogással a turizmus területén is kezelhetők olyan hiányok, melyek nem csak a kistelepülések esetében állnak fenn, de a hátrányos helyzetű régiókban a városokra is igazak.

Ilyenek:

- nem minden település rendelkezik elegendő vonzerővel ahhoz, hogy turistákat tudjon megnyerni és hosszabb tartózkodásra ösztönözni;

- egy-egy település általában nem képes a turisták teljes szükségletét kielégíteni;

- a marketing tevékenység kistérségi szinten hatékonyabban végezhető, hiszen a települési vonzerők erősítik egymást, egy térség egésze könnyebben eladható, mint a települések külön-külön.

- a szélesebb körű együttműködés megkönnyíti a pályázati forrásokhoz jutást is.

A XXI. században, a turizmusban résztvevők a desztinációkkal és turisztikai szolgáltatókkal szemben olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amelyre konkrét, gyorsan megismerhető és megmutatható fejlesztésekkel kell válaszolni. Enélkül a desztináció lemarad a turistákért folytatott versenyben és tovább növeli a térség hátrányait az élet egyéb területein. Versenyképes turisztikai attrakciók életre hívása különösen fontos ország legelmaradottabb régiója, az Észak - alföldi régió számára. De felmerül a kérdés: versenyképessé tehető egy térség a vidék történelmi múltjához, gasztronómiájához és természeti adottságaihoz köthető turisztikai termékekkel? A térségi összefogással kialakítható-e olyan térségi vonzerő, mely a vidéki kistérségek lakosainak életére érzékelhető hatást gyakorol? Az alábbi esettanulmányban olvasható turisztikai termékfejlesztések arra szolgálnak példaként, hogy a vidéki turizmus fejlesztése, ha önmagában nem is oldja meg a térségek problémáját, rövidtávon segít a vidéki lét megismerésében és a vidékhez kapcsolódó pozitív asszociációk erősödésében. Hosszabb távon a folyamat hatásai konkrét mutatószámokban is érzékelhetők lesznek. http://hallgato.szolfportal.hu/images/stories/media/economica/economica_201003.pdf

Az Észak- alföldi régió turizmusa

A térség turizmusának vizsgálatakor a szálláshelyek elmúlt 5 évi adatainak összehasonlításával a többi hazai régióhoz viszonyított versenyhelyzetről kapunk képet. 2004-ben az összes szálláshely 9,7 %-a az Észak-alföldi régióban található, a vendégek 8,4 % a fordult meg itt és a vendégéjszakák 9,2 % a realizálódott.

A vizsgált időszak adatait elemezve a régió turizmusa a statisztikai adatok tükrében javuló képet mutat.

Ennek a tendenciának okaira az 1. és 2. számú táblázatok adatainak további elemzésével és az emberek változó utazási és pihenési szokásainak mélyebb vizsgálatával adhatunk magyarázatot.

1. táblázat Turizmus mutatók 2004-2008. között - Országos adatok

Forrás: KSH Területi statisztika adatai alapján saját szerkesztés 2011. február

2. ábra Turizmus mutatók 2004-2008. között- Észak-alföldi régió

Forrás: KSH Területi statisztika adatai alapján saját szerkesztés 2011. február

Az Észak alföldi régióvidéki kistérségeinek turisztikai termékei

Az Észak-alföldi régió turizmusának legfontosabb turisztikai helyszínei a régió nagyvárosai és a gyógyturizmus helyszínei. A régió vidéki kistérségei számára azonban számos egyéb turisztikai termék fejlesztése nyújt lehetőséget. Ilyenek például a régió tematikus útjai, gasztronómiára alapozott fesztiválok szervezése.

Tematikus utak

Az együttműködés sajátos formáira ad lehetőséget a turizmusban a tematikus utak kialakítása. Településeink közül nagyon kevés az olyan, amely rendelkezik olyan vonzerővel, amely elegendő gazdasági erőt indukál az odalátogató turisták kereslete által egy településen. Ha van ilyen település, annak általában a gyógy-, és termál turizmus, az egyedi történelmi múlt, vagy világörökség körébe vont látványosságok adják a vonzerejét. De településeink nagy része nem ilyen, és főleg vidéki térségeink jelentős része nem rendelkezik egymaga kellő vonzerővel. Szükség van tehát arra, hogy az egymással földrajzi közelségben fekvő, vagy azonos típusú vonzerővel bíró települések együtt jelenjenek meg turisztikai kínálatukkal. A vidéki települések turisztikai célú együttműködések formája és az együttes megjelenésnek a lehetséges módja a tematikus utak létrehozása. A tematikus út egyfajta hálózatos együttműködési mód, kialakításával csökkenthető a települések vonzerő és attrakció hiányossága. A tematikus út jól ismert fogalom és gyakorlat a világon. A magyar szóhasználatban a tematikus út, útvonal, tanösvény elnevezésekkel találkozunk, bár ezen elnevezések nem szinonimák, árnyalatnyi eltérés van az egyes kifejezések között. A tematikus utak különböző közlekedési formák igénybevételével megközelíthető természeti és mesterséges attrakciókat fűznek fel egy adott téma köré. A tematikus utak csoportosításának lehetséges szempontjai: méret, földrajzi kiterjedés, az út kialakításának alapgondolata, témája, az úton választható közlekedési módok, az út kapcsolódása a valósághoz, stb.

Az Észak-alföldi régióban a tematikus utak elsősorban a térség jellegzetes terményeire és történelmi hagyományaira alapozva jöttek létre. A legismertebb, legszervezettebb és leglátogatottabb a Szatmár-Beregi Szilvaút és a Hajdú-Bihari-Tormaút. Mindkettő jól szolgálja a térség gasztronómiai adottságainak bemutatását.

A Jászberényi kistérség települései Interreg IIIB CADSES pályázattal nyert forrásból tematikus útvonalat alakítottak ki. Útvonalainak témái a térségi gasztronómia, a mesterségek a jászsági hagyományok bemutatását szolgáló útvonalak. A természeti adottságok bemutatását szolgálja a Tarna-Zagyva menti ökotúra útvonal, a térség vallási örökségét pedig a vallási örökség útja. A Jászság mind a 18 települése érintett a tematikus túra valamelyik útvonalában. http://www.heritour.com/routes_hu.php?user=4

A Jászkun kapitányok nyomában elnevezésű tematikus út Jász-Nagykun-Szolnok megye egyedi értékét, a JászKun örökséget, hagyományokat mutatja be magas színvonalú, látogatóbarát szolgáltatások segítségével. Az EAROP pályázat keretében a megye 13 múzeuma, bemutató helye a modern kor kihívásainak megfelelő eszközökkel gazdagodott: érintőképernyős információs terminállal, kedvezményekre jogosító mágneskártyás beléptető rendszerrel, illetve többnyelvű digitális tárlatvezető rendszerrel. Három múzeumban látogatóközpont épült – Szolnokon, Jászberényben és Karcagon. Ezekben az épületekben egyedi, interaktív bemutatási módokat előtérbe helyező kiállításokon keresztül tapasztalhatja meg a látogató Jász-Nagykun-Szolnok megye kulturális örökségét. A megye 78 településéből 16-ot település érintett a tematikus út által. Ha ezekhez hozzákapcsoljuk a már korábban létrehozott utakat, akkor a térség egyre nagyobb hányada bekapcsolódik a turizmusba. http://www.jaszkunkapitanyoknyomaban.hu/site/index.php?f=51&p=472

Gasztroturizmus

Minden nemzet kultúrájának meghatározó része a gasztronómiája. Különböző sztereotípiák léteznek azzal kapcsolatban, hogy milyen az egyes nemzetek konyhája, és minden nép büszke a saját konyhájára, még ha az nemzetközi megítélésben talán nem is annyira elismert. A gasztronómia jelentése a magyar értelmező szótár szerint: ínyencség, az ételek és italok szakértő ismerete, kifinomult élvezése, az étkezés művészete. További jelentése: szakácsművészet, ínyencmesterség. Tágan értelmezve pedig magában foglal mindent, ami az étkezéssel kapcsolatos, a terítés, felszolgálás művészetét, az étkezés kultúráját. A turizmussal összefüggésben a gasztronómiát elsősorban a különleges alapanyagokhoz, ételkészítési szokásokhoz, tájak, évszakok és ételek sajátosságaihoz kapcsoljuk. A gasztronómiai utak iránti igény növekedésének okai a fogyasztói igények módosulásában, az utazási motivációk megváltozásában keresendők. A turisták az utazást az ismeretszerzés egy kellemes módjának tekintve, szívesen ismerkednek minden, számukra korábban ismeretlen dolgokkal. Vonatkozik ez az utazás során elfogyasztható ételek választékára is.

Az egészséges életmódra törekvés egyik módja az étkezési szokásoknak és korábban fogyasztott ételeknek a megváltoztatása. A változatos táplálkozásra törekvés azt is jelenti, hogy olyan ételeket is kipróbálunk, amelyet korábban nem fogyasztottunk. A nem nagyüzemi körülmények között, egészséges alapanyagokból készült ételek megkóstolása, megismerése és esetleg a család rendszeres ételei közé beiktatása szempontjából kiváló alkalom a számos gasztronómiai rendezvény.

Az Észak-alföldi régió mindhárom megyéjében évszázadokon keresztül a mezőgazdaság volt az emberek meghatározó tevékenysége és a gazdaság húzóágazata. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés jelen volt az emberek megélhetését biztosító munkák között. Az alföldi emberek számára egészen a közelmúltig nem volt kérdés, hogy az élelmiszert honnan és milyen formában szerezzék be. A vidék mai hátrányos helyzetének egyik előidézője éppen ennek az ágazatnak a pozícióvesztésével magyarázható.

A régió kistérségeiben az elmúlt évtizedben gyakorlattá vált a gasztronómiai rendezvények rendezése. Országos átlagot meghaladó a régióban hagyományossá váló fesztiváloknak és más rendezvényeknek a megrendezése. Az alábbi táblázat az ismertté vált rendezvények téma szerinti csoportosítását mutatja.

23. táblázat Gasztrorendezvények az Észak-alföldi régióban

Forrás: saját összeállítás http://www.schef.hu/eszak-alfold-gasztrorendezvenyei-2011-fesztival-debrecen-nyiregyhaza-szolnok-tisza-hortobagy-szatmar-hajdu alapján

Összefoglalás

Az elmaradott térségek számára minden olyan fejlesztési lehetőséget meg kell ragadni, melynek következtében a gazdaság szereplőinek helyzete javul. Így fontos lehet a vidéki turizmus formák fejlesztése és a végrehajtott fejlesztések hatásainak mérése. Az Észak-alföldi régió vidéki térségeiben a vidéki turizmusformák fejlesztése segíthet a térség gazdasági társadalmi elmaradottságának mérséklésében. A régió adottságait figyelembe véve, elsősorban a gasztroturizmust, a termálturizmust és a régió történelmére alapozott tematikus utak hálózatát érdemes fejleszteni.

Feladat:

- Elemezze a statisztikai adatok alapján az Észak-alföldi régió turizmusának alakulását a vizsgált időszakban az országos adatokkal összefüggésben! Bővítse ki a táblázat adatait a KSH adatbázisának adataival a részletesebb elemzés érdekében!

- Vizsgálja meg a bemutatott turisztikai termékek hatását a régió gazdaságára és társadalmára! Milyen következményei lehetnek hosszabb távon az ismertté tett és jól működtetett tematikus utaknak?

- Milyen mutatószámokkal támaszthatók alá a két turisztikai termék térségi hatásai?

Pénzes Ibolya: Esettanulmány – A turizmus indikátorai

A makrogazdasági növekedés elengedhetetlen feltétele a nemzetgazdasági ágak, ágazatok folyamatos fejlesztése és a kapcsolódó vállalakozások innovációja. Az ipari beruházások mellett a szolgáltató szektor egyre nagyobb szerepet vállalva, hatékonyan képes hozzájárulni a gazdaság egészének teljesítményéhez, amely összhangban van a nemzetközi tendenciákkal. A fejlesztés hatásainak méréséhez és értékeléséhez az indikátorok többszintű rendszere alakult ki. A teljesítmény elemzésének és értékelésének módszereit jelentősen meghatározza a mérés szintje, a tevékenység jellege és a tevékenység struktúrája.

Makroszintű indikátorok

A turizmus a magyar gazdaságban fontos szerepet tölt be, a gazdaságfejlesztési koncepciókban és programokban makro- és mezoszinten is kiemelkedő hangsúlyt kap. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (2005) a turizmus fejlődését, társadalmi elfogadottságának emelkedését, gazdasági és társadalmi súlyának növekedését célozva, a kiemelt desztinációk, turisztikai termékek és attrakciók fejlesztésével párhuzamosan a turisztikai vállalkozások jövedelmezőségének emelkedését is hangsúlyosnak tekintette. A stratégia megvalósítását célzó intézkedési tervben intézkedési tervben a kapcsolódó tervezett feladatok részletesen láthatók.

A turizmus fejlődésének és makroszintű hatásainak a KSH által kidolgozott, folyamatosan gyűjtött és dokumentált adatbázisán alapuló indikátorrendszere a gyakorlati szakemberek számára is értékelhető információkat biztosít. A turisztikai statisztikai indikátorok az adatgyűjtés témája, a mutatószámok, azok részletezése, gyakorisága és a publikálás formája szerinti rendszerezését mutatja a KSH Szolgáltatásstatisztikai Főosztálya által összeállított, a Turizmus bulletin XIII. évfolyam 1.sz. megjelentetett táblázat.

A dokumentumban jelzett néhány indikátor: vendégéjszakák száma, utaztatottak száma, belföldi, többnapos utazások jellemzői, látogatók száma, egységes gazdaságstatisztikai adatok, stb.

Az egységes gazdaságstatisztikai indikátorok makroszinten mérik a turizmus teljesítményét „szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás” összesítésben.

GDP megoszlása nemzetgazdasági áganként 2004-2009. év (%)

Forrás: http://www.ksh.hu

A táblázat alapján jól látható, hogy a vizsgált időszakban a termelő ágak GDP-hez történő hozzájárulásának aránya néhány kivételtől eltekintve csökkent, míg a gazdasági szolgáltatásoké növekedett. Az egyes nemzetgazdasági ágak hozzájárulásának értéke a KSH adatbázisában részletesen fellelhető ide kattintva.

A gazdasági szolgáltatások közül kiemelve a „Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás” nemzetgazdasági ágat, a GDP-hez való hozzájárulása viszonylag stabilnak mondható, az a vizsgált időszakban 1,6 százalékban stabilizálódott. Ez a nemzetközi mutatókhoz viszonyítva alacsonyabb szintű hozzájárulást mutat.

Mezoszint - turisztikai régiók és indikátorok

A mezoszintű indikátorok segítséget nyújtanak egy-egy régió, térség, kistérség, vagy település turisztikai teljesítményének méréséhez, a pályázati tevékenység értékeléséhez, a fejlesztés további irányainak és mértékének meghatározásához. A regionális turisztikai fejlesztések kapcsolódó finanszírozási forrásaiként működő regionális programok tartalmazzák azokat az indikátorokat, amelyek a teljesítménymérés eszközeiként funkcionálnak. Kiemelve az Észak-Magyarországi régió fejlesztését célzó akcióprogramot, az a fejlesztés több irányát határozza meg, amelynek hangsúlyos része a turizmus fejlesztése.

A régió a legnagyobb kiterjedésű természetvédelmi területtel rendelkezik, négy nemzeti park és öt természetvédelmi terület várja a pihenni vágyókat, a természet iránt rajongókat. A páratlan természeti környezet, a kulturális és sport programokat biztosító városok turisztikai kínálata azonban önmagában nem biztosítja a kellő mértékű turisztikai bevételt és látogatószámot, azok eléréséhez a települések és vállalkozások összefogására, a tevékenységek összehangolására van szükség. A régióra vonatkozó fejlesztési tervek és akcióprogramok, a kapcsolódó finanszírozási források pozitívan támogatják a célok elérését.

Az „ÉMOP-A turisztikai potenciál erősítése” akciótervben található információk szerint (www.nfu.hu/download/957/emop_tpe_v_4.pdf ) a régióban a turisztikai vonzerők többsége elhanyagolt állapotban van, az új kezdeményezések és turisztikai programok nem mutatnak rendszerben gondolkodást. A régió területén több üdülőkörzet található: Mátra-Bükk, Tisza-tó, Aggtelek és környéke, Felső-Tisza szakasz, Cserhát és környéke, Zemplén.

A turisztikai potenciál erősítését célzó konkrét akcióterv az alábbi célokat és fejlesztési irányokat határoz meg:

„Az akcióterv célja, hogy a természeti és kulturális értékeken alapuló termékek és szolgáltatások, illetve a turisztikai termékek szervezettségének minőségi javításával a program hozzájáruljon a vállalkozások versenyképességének a javításhoz, új munkahelyek teremtéséhez, valamint az erőforrások fenntartható használatához.

- Térségi turisztikai vonzerők, termékek fenntartható fejlesztése

- Kereskedelmi szálláshelyek és szolgáltatásaik fejlesztése

- Regionális, térségi desztináció-menedzsment (DM) szervezetek,

Regionális klaszterek, valamint Regionális Turisztikai Kutatási és Befektetés-ösztönző Innovatív Szolgáltató Központ létrehozása”

A fejlesztés területeit és a támogatható tevékenységeket részletesen az akcióterv tartalmazza (www.nfu.hu/download/957/emop_tpe_v_4.pdf ).

A régióban a természeti értékek és a kulturális örökség harmóniáját három világörökségi helyszín jelenti meg (Hollókő, Aggtelek-Jósvafő karszt barlang – História völgy és Tokaj-hegyalja).

Hollókő elöregedő település, lakói számára szinte kizárólag a turizmus nyújtja a megélhetés lehetőségét. A turisták száma, a szolgáltatásból származó bevétel azonban rohamosan csökken, így elengedhetetlenné válik a turizmus dinamikus fejlesztése.

Mikroszint - attrakciók és indikátorok

A turisztikai attrakciók adott desztináció fejlesztésének nélkülözhetetlen eszközei, amelyek jelentős vonzerőt képviselve járulnak hozzá a turizmus fejlődéséhez. Hatásuk méréséhez kapcsolódó indikátorok alapvetően függnek az attrakció típusától. Az alábbiakban néhány attrakció és a kapcsolódó indikátorok kerülnek bemutatásra.

„Velencei tó kapuja”

A projekt fő célja az volt, hogy a Velencei tó a térség meghatározó turisztikai desztinációjává emelkedjen, a természeti vonzerő minőségi szolgáltatásokkal és attrakciókkal való összekapcsolásával. A projekt fő indikátorként a turisztikai attrakciók látogatottságát, kapcsolódó indikátorként pedig az átlagos tartózkodási időt, a vendégéjszakák számát határozta meg.

A balatoni térség turisztikai vonzerejének növelése (DDOP-2009-2.1.1.D, KDOP-2009-2.1.1.D, NYDOP-2009-2.1.1.F)

„A pályázati felhívás fő célja turisták igényeinek megfelelő színvonalú turisztikai termékek kialakítása, ennek eredményeként az attrakciók látogatottságának és jövedelemtermelő képességének növelése, valamint a szezonalitás mérséklése. A régiók adottságait ismerve és a jövőbeli fejlődési lehetőségeket mérlegelve meghatározásra kerültek azok a fő termékcsoportok, amelyek segítik a pályázati felhívás céljainak elérését.”

- Támogatható tevékenységek: egészségturizmus, történelmi és kulturális örökség turisztikai hasznosítása, rendezvényturizmus, természeti és környezeti értékek ökoturisztikai célú fejlesztése, látogatóközpontok, tematikus parkok, túraútvonalak, tanösvények kialakítása, fejlesztése, állatkertek, vadasparkok turisztikai célú fejlesztése, lovasturisztikai fejlesztések, turisztikai célú kerékpárutak kialakítása és fejlesztése, vitorláskikötők és kapcsolódó szolgáltató létesítmények turisztikai célú fejlesztése és kiépítése, borturizmus, konferenciaturizmus, turisztikai szolgáltatások kialakítása, fejlesztése.

A támogatható tevékenységek heterogenitása jelentős mennyiségű indikátor alkalmazását jelenti, pl. látogatók száma, vendégek száma, túraútvonalak hosza, kerékpérutak hossza, konferenciákon résztvevők száma, állatfajták száma, egyedek száma, stb.

Összegzés

A turisztikai teljesítmény mérése elengedhetetlen feladat, amelynek módszerei változatosak. Az indikátorok munltifunkcionális szerepet töltenek be, egyrészt számszerűen jelenítik meg az elérendő célokat, ösztönözve a célok megvalósítását, másrészt értékelő szerepet betöltve járulnak hozzá a teljesítmény elemzéséhez, a turisztikai tevékenység minősítéséhez. A turisztikai indikátorok egy része közvetlenül méri a teljesítményt (pl. vendégek száma, látogatók száma, vendégéjszakák száma, bevételek értéke, stb.), míg más részük közvetett módon és nehezen beszerezhető információként támogatja a teljesítmény mérését (pl. ismertség, elégedettség, stb).

Chapter 9. Kóródi Márta: Összefoglalás

Megszámlálni a megszámlálhatatlant – szinte ilyen teljesíthetetlen feladatra vállalkozott a Turisztikai kutatások módszertana digitális tankönyv szerzői csapata. Hol vegyük számításba azt a vendéget, aki délelőtt még a Dunántúlon, délután már a Hortobágyon van, végül Szegeden tölti az éjszakát? Hogy mérhető a költés a vendéglátásban, hogyan tudja elkülöníteni a vendéglős a turistát a helyi lakostól? Hogyan határolható el, hogy melyik turista érkezett a megvalósult fejlesztés hatására és kit nem befolyásolt a fejlesztés, hanem egész más motivációtól hajtva érkezett a desztinációba? Hogyan magyarázható, ha a monitoring mutató mégsem teljesült, a tervezésben, vagy a megvalósításban volt a hiba? Ugyan sok kérdésre választ adnak a példák, segítenek a felvonultatott módszerek, de kétségtelen, maradtak a könyv lezárása után is megválaszolatlan kérdések. Ezek a turisztikai elemzések olyan alapproblémái, amelyek megoldása a jövő kutatóira várnak és előrevetítik, hogy újabb és újabb módszertani kiadványokra van szükség.

Közel kétszáz oldalon és a hozzá kapcsolódó többszörös mennyiségű példaanyagban és hivatkozásként közölt információtárban rendkívül széles spektrumát vonultatták fel a szerzők a turisztikai elemzési lehetőségeknek. A területi elemzések, a közgazdasági teljesítménymérés, a marketingkutatási módszerek és az indikátorok képezték a fő, gyakorlatban is alkalmazható gondolatmenetet.

A szerzőket mindvégig az vezérelte, hogy adjon segítséget könyvünk annak a hallgatónak is, aki egy témát szeretne több módszer alkalmazásával vizsgálni és annak a kutatónak is, aki egy módszer alkalmazhatóságát elemezi, hasonlítja a többi eljáráshoz. Bízunk benne, hogy mindkét cél beteljesül, hasznosan forgatják a turisztikai képzés minden szintjén a módszertani gyűjteményt.

A hangsúly egyre inkább áttolódik a technikáról az eredmények értelmezésére. Az egyes szoftverek a bevitt adatokból eredmények özönét produkálják a különböző módszerek, algoritmusok alapján. Az elemző feladata az értelmezés és a magyarázás, a nem számszerűsíthető összefüggések feltárása és összekapcsolása a számszaki eredményekkel. Amiatt, mert a turizmusban nem mérhető egzakt módon minden jelenség, szinte korlátlan a gondolkodás, a kutatás lehetősége. Ezt a folyamatot támogatja módszertani jegyzetünk.

A több intézmény konzorciális együttműködésében létrejött tankönyv elkészítésében résztvevő valamennyi nem nevesített munkatársunknak köszönetet mondunk.

Bibliográfia

1. A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja. LT Consorg Kft., Balatonfüred, 2005

2. A Budapest–közép-dunavidéki régió turisztikai stratégiája. Xellum Kft., Budapest, 2006

3. A Dél-Dunántúli Régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programja. KPMG Tanácsadó Kft., 2006.

4. A Dél-Dunántúli Turisztikai Régió turizmusfejlesztési stratégiája.

5. A Magyar Turizmus Zrt. Kongresszusi Irodájának Tájékoztatója 2010. Budapest, 9 p.

6. Alasuutari, P. 1995: Researching culture. Qualitative method and cultural studies. Sage, London

7. Andorka R. 2006: Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó Kft. 786 p.

8. Aramberri, J. 2001: The Host should get lost, Paradigms in the Tourism Theory. Annals of Tourism Research. Vol. 28, No. 3, pp. 738–761.

9. Aubert A. (szerk.) 2007: A térségi turizmus kutatás módszerei és eredményei, PTE TTK FI, Bornus Kft., Pécs

10. Az Észak-alföldi régió turizmusfejlesztési stratégiája 2007-2013. Szolnoki Főiskola, 2006

11. Babbie, E. 2003: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest

12. Becker H. 2001: Social Impact Assessment. European Journal of Operational Research. 128.2. pp. 311-321.

13. Brunt, P - Courtney, P. 1999: Host Perceptions of Sociocultural Impacts; Annals of Tourism Research 26(3), pp. 493-515

14. Bukodi E. 2001: Társadalmi jelzőszámok. Elméletek és megközelítések, Szociológiai Szemle, 2, pp. 35-57

15. Bukodi E. 2001: Társadalmi jelzőszámok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

16. Burdge, R.; Vanclay, F.: Social Impact Assessment: a contriution to the state of the art series http://www.hardystevenson.com/Articles/SOCIAL%20IMPACT%20ASSESSMENT%20A%20CONTRIBUTION%20TO%20THE%20STATE%20OF%20THE%20ART%20SERIES.pdf [2011.04.23.] 59 p

17. Burdge, R.J. 1994: The Social Impact Assessment Model and the Planning Process; In: R.J. Burdge: A Conceptual Approach to Social Impact Assessment. Collection of Writings by Rabel J. Burdge and Colleagues; Social Ecology Press, Middleton, Wisconsin, USA, pp.41-49

18. Chikán A. 2006: Bevezetés a vállalatgazdaságtanba, Aula Kiadó

19. Decrop, A. (1999) Tourist decision making and behaviour processes. in A. Pizam and Y. Mansfeld: Consumer Behaviour. p. 103-133. Haworth Press, New York

20. Dél-alföldi turizmusfejlesztési stratégia 2007-2013. EuroSpa Hungary Kft., 2006

21. Detrekői Á.–Szabó Gy. 2002: Bevezetés a térinformatikába, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 252 p.

22. Dul, J. és Hak, T. 2008: Case Study Methodology in Business Research. Butterworth-Heinemann, Oxford

23. Edwards, A. és Skinner. J. 2009: Qualitative Research in Sport Management. Butterworth-Heinemann, Oxford

24. Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési stratégiája 2007-13. RMC Regionális Marketing Centrum Kft. Miskolc, 2006

25. European Commission 1999: Indicators for Monitoring and Evaluation. An indicative methodology

26. Faluvégi A. 2002: A területi statisztikai adatbázisok kialakulása, helyzete, fejlesztési lehetőségei, Területi Statisztika, 4, pp.321-341

27. Faluvégi A. (összeáll) 1997: Térségi vizsgálatok a területfejlesztés decentralizált rendszerében: területi statisztikai osztályozási rendszer a támogatási célok Európai Unióval harmonizált kialakítása, KSH Budapest, 108.p.

28. Faulkner, B – Tideswell, C. 1997: A Framework for Monitoring Community Impacts of Tourism; Journal of Sustainable Tourism 5(1) pp. 3-28

29. Fejős, Z. - Szijártó, Zs. 2000: Turizmus és kommunikáció: Tanulmányok. Néprajzi Múzeum, Budapest

30. Fodor, Á. 2009: Ökoturisztikai klaszter kialakítása a Belső-Somogy ökológiai hálózat területén. PhD disszertáció, PTE Természettudományi Kar, Földtudományok Doktori Iskola, Pécs, p. 229.

31. Formádi, K.; Mayer, P. 2002: Bevezetés a turizmusba társadalomtudományi megközelítésben. Kézirat. Veszprémi Egyetem, Veszprém, pp. 1-127

32. Fredline, E., Jago, L. & Deery, M. 2002: ‘The Social Impacts of Events.’ Event Management: An International Journal, 8(1): pp. 23-38

33. Fredline, L.; Deery, M.; Jago, L.: Social Impacts of Tourism on Communities. http://www.surfcoast.vic.gov.au/Tourism/Documents/Social_Impacts_of_Tourism%2805%29.pdf [2011.05.23.]

34. Fredline, L; Deery, M; Jago, J.: Development of a scale to assess the social impact of tourism within communities http://www.sustainabletourismonline.com/awms/Upload/Resource/bookshop/Fredline_SocialimpactsTourism.pdf [2011.05.23.]

35. Fredline, L; Deery, M; Jago, J.: Host community perceptions of the impact of events. A comparison of different event themes in urban and regional communities http://www.crctourism.com.au/wms/upload/Resources/bookshop/Fredline_compareVICevents.pdf [2011.05.23.]

36. Független Ökológiai Központ: Fesztiválok környezeti hatásai. Ajánlások zöld fesztiválok szervezéséhez. http://fenntarthato.hu/fesztival/zftartalom [2011.05.23.]

37. Gilyán Csaba: Turisztikai statisztikai indikátorok. Turizmus Bulletin XIII. évfolyam 1.szám. 43-.44.p.

38. GKI Gazdaságkutató Rt.: A turizmus konjunktúraindexének (TUX) alakulása 1999 és 2001 között, Turizmus Bulletin 2001/2. szám

39. Graburn, N. H. H. 1989: Tourism: the Sacred Journey. In Smith, V.: Hosts and Guests. University of Pennsylvania Press, Philadelphia

40. GreenGlobe – fenntartható projektek, kezdeményezések, minősítések a világ minden tájáról. http://www.greenglobe.com/ [2011.05.23.]

41. Gursoy, D., Jurowski, C. & Uysal, M. 2002: Resident Attitudes: A Structural Modelling Approach.’ Annals of Tourism Research. 29: pp. 79-105.

42. Hársing L. 1999: Tudományelméleti kisenciklopédia. Bíbor Kiadó, Miskolc

43. Havasi É. 2007: Az indikátorok, indikátorrendszerek jellemzői és statisztikai követelményei. Statisztikai Szemle 85(8) pp. 677-689.

44. Havellant, O. – Raffay, Z. – Veres, L. 2009: A turizmus gazdasági, társadalmi és környezeti alapjai és hatásrendszere. Főiskolai jegyzet, Dunaújváros

45. Hazai Zrt. 2006: Tatabánya Megyei Jogú Város Idegenforgalmi Stratégiája. Hazai Térségfejlesztő Zrt, Budapest

46. Hoffmann M. -Kozák Á.-Veres Z. (Szerk.) 2000: Piackutatás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 564.p.

47. Hopf, Ch. 2005: Qualitative Interviews – ein Überblick. In ed. Flick, U., Kardorff, E., Steinke, I., Qualitative Forschung. Ein Handbuch. Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, p.349-360.

48. Horn, R.V. 1980: Social Indicators: Meaning, Methods and Applications. International Journal of Social Economics, 7: pp. 421-458.

49. Horváth Gy - Rechnitzer J. (szerk) 2000: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs, 217.p.

50. Hudson, S. – Snaith, T. – Miller, G.A. – Hudson, P. 2001: Distribution Channels in the Travel Industry: Using Mystery Shoppers to Understand the Influence of Travel Agency Recommendations. Journal of Travel Research 40(2):148-154.

51. Hunyadi L.- Vita L. 2002: Statiszika közgazdászoknak, KSH, Budapest, 770.p.

52. Idegenforgalmi statisztika 1979, KSH, Budapest, 62.p.

53. Illés Ivánné dr.: Társaságok pénzügyei, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., 2002

54. Illés Ivánné 2007: vállalkozások pénzügyi alapjai, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai ZRt.

55. Jakobi Á. 2002: A területi egyenlőtlenségek új elemei az információs társadalomban, ELTE Regionális Tudományok 7, pp.55-84

56. Jandala Cs. 1992: A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei KIT, Budapest 139.p.

57. Józsa L. 2005: Marketingstratégia- Akadémiai Kiadó, Budapest,360 p

58. Kerékgyártó Gy et al. 2008: Statisztikai módszerek és alkalmazásuk a gazdasági és társadalmi elemzésekben, Aula, Budapest, 446.p.

59. Kerékgyártó Gy-Mundruczó Gy. 1998: Statisztikai módszerek a gazdasági elemzésekben, Aula, Budapest, 571.p.

60. Kesselring, S. 2006: Topographien mobiler Möglichkeitsräume. Zur sozio-materiellen Netzwerkanalyse von Mobilitatspionieren. In Hollstein, B., Straus, F. Qualitative Netzwerkanalyse. Konzepte, Methoden, Anwendungen. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden

61. Knudsen, D. C.2001: Shift-share Analysis: further examination of models for the description of economic change, Socio-Economic Planning Sciences 34 (2000) pp. 177-198

62. Knudsen, D. C. 2001: Shift-share Analysis: further examination of models for the description of economic change, Socio-Economic Planning Sciences 34 (2000) pp. 177-198

63. Korpás A (szerk) 2007: Általános statisztika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 299.p.

64. Kotler P.-Keller K.L. 2006: Marketing menedzsment- Akadémiai Kiadó, Budapest, 985 p.

65. Kovács, B., Újszászi, Gy.: Zöld fesztiválok Turizmus Bulletin. 13.3. pp66-69

66. Közép-Dunántúli Régió Turisztikai Fejlesztési Stratégiája. Inn-Side Tanácsadó Kft, Budapest, 2006

67. Kröpfl B. et al. 2000: Alkalmazott statisztika (Ford.:Szabadi L-Vancsó Ö.), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 335.p.

68. KSH 2006: Magyarország turizmus szatellit számlái, KSH, Budapest

69. László É.-Pénzes-Gyné 2005: Marketingkutatás-Szolnoki Főiskola 157 p.

70. Lazarsfeld, P. és Merton. R. 1950: Continuities in Social Research: Studies in the Scope and Method of the American Soldier. Free Press, New York

71. Lengyel I. – Rechnitzer J. 2004: Regionális gazdaságtan, Dialóg-Campus, Pécs

72. Lengyel I. 1999: Mérni a mérhetetlent? TÉT 1-2 pp.53-74

73. Lengyel I.–Rechnitzer J. 2004: Regionális gazdaságtan, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 391 p.

74. Lindberg, K., Andersson, T.D. & Dellaert, B.G.C. 2001: Tourism Development: Assessing Social Gains and Losses. Annals of Tourism Research, 28: pp. 1010-1030.

75. Major K. 2008: Markov-modellek, Elmélet, becslés és társadalomtudományi alkalmazások, ELTE, Regionális Tudományi Tanulmányok 14, pp.1-189, http://geogr.elte.hu/

76. Majoros P. 1997: Kutatásmódszertan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest:, 224p.

77. Malhotra, N. 2001.: Marketingkutatás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 904 p.

78. Mason. J. 2005: Kvalitatív kutatás. Jószöveg Kiadó, Budapest

79. Mathieson, A - Wall, G.1982: Tourism: Economic, Physical and Social Impacts; John Wiley & Sons, Inc., New York, USA

80. Mayer, P., Pénzes E. 2002: Ember és környezete. Kézirat. Veszprémi Egyetem

81. Meinefeld 2005: Hypothesen und Vorwissen in der qualitativen Sozialforschung, In ed. Flick, U., Kardorff, E., Steinke, I., Qualitative Forschung. Ein Handbuch. Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, pp.265-276.

82. Merkens, H. 2005: Auswahlverfahren. Sampling, Fallkonstruktion. In ed. Flick, U., Kardorff, E., Steinke, I., Qualitative Forschung. Ein Handbuch. Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, p. 286-298

83. Monitoring jelentés a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia megvalósításáról 2005-2007. www.mth.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=373

84. Nemes Nagy J. – Jakobi Á. – Németh N. 2001: A jövedelemegyenlőtlenségek térségi és településszerkezeti összetevői. – Statisztikai Szemle, 79. évfolyam 10-11. szám, pp.862-884.

85. Nemes Nagy J. 1998: A tér a társadalomtudományban, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest

86. Nemes Nagy J. 2001: Az ezredvég regionális folyamatai Magyarországon: átfogó átalakulás – egyedi fejlődési pályák – Regionális Tudományi Tanulmányok 5. szám, pp.22-32

87. Nemes Nagy J. 2005: Regionális elemzési módszerek, ELTE, Regionális Tudományi Tanulmányok 11, Budapest

88. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia. Magyar Turisztikai Hivatal, Budapest, 2005

89. Nyugat-Dunántúl Turisztikai Régió turizmusfejlesztési stratégiája 2007-2013. Régiófókusz Kht, Szombathely, 2006

90. Palancsa A. 2007: A turizmu társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálata egy ökoturisztikai desztinációban (Turisztikai kutatás az Őrségben). Sopron, Ph.D. disszertáció 216 p. http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/ktk/Kepzes_doktori/2007/2007_PalancsaAttila_t.pdf

91. Pearce, P.L. 1998: The Relationship Between Residents and Tourists: The Research Literature and Management Directions; In: W.F. Theobald ed.: Global Tourism: The Next Decade, 2nd ed.; Butterworth-Heinemann Ltd, Oxford, UK, pp. 129-149

92. Porter M.E. 2006: Versenystratégia –Akadémiai Kiadó, Budapest, 355 p.

93. Puczkó, L. – Rátz, T. 2002: A turizmus hatásai. Aula Kiadó Kft, Budapest, 387 p.

94. Rácz, T. 1999: A turizmus társadalmi-kulturális hatásai. Budapest, Ph.D. disszertáció 230 p.

95. Rechnitzer J.–Lados M. 2005: A területi stratégiáktól a monitoringig, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 360 p.

96. Ryan, Ch. 1991: Recreational Tourism A Social Science Perpective. Routledge, London

97. Sándorné Szennyesi J. 1991: Marketing-, piac- és reklámkutatás. KIT, Budapest, 135.p.

98. SIA community – SIA hub for social impact Assessment practitioners http://www.socialimpactassessment.net/ [2011.04.23.]

99. Smallman, C. és Moore, K. (2010) Process Studies of Tourist Decision Making. in Annals of Tourism Research, Vol.37.Nr.2. Elsevier, London

100. Statisztika idegenforgalmi alkalmazásokkal 1992: KIT Budapest, 123.p.

101. Strauss, A. 1987: Qualitative Analysis for Social Scientists. Cambridge University Press, Cambridge

102. Strauss, A. és Corbin, J. 1998: Basics of Qualitative Research. Techniques and Procedures for Developing Grounded Theory. Sage, Newbury Park

103. Sustainable Tourism Online: fenntartható kezdeményezések és projektek a világon. http://www.sustainabletourismonline.com/ [2011.05.23.]

104. Süli-Zakar I. 2003: A terület- és településfejlesztés alapjai. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 470 p.

105. Szűcs I (szerk) 2002: Alkalmazott statisztika, Agroinform Kiadó, Budapest: 647.p.

106. Tanácsadói feladatleírás a turisztikai- és kulturális beavatkozások célkövetési rendszerének kialakításához az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez kapcsolódóan. Végső jelentés. NFU, Budapest, 106 p.

107. Tatabánya Megyei Jogú Város idegenforgalmi stratégia - stratégiai program. Hazai Térségfejlesztő ZRt., Budapest, 2006

108. Területfejlesztési fogalomtár, www.teir.vati.hu

109. Tisza-tavi régió turizmus fejlesztési stratégiája 2007 – 2013. Aquaprofit Rt., Budapest, 2006

110. Tourism Queensland, Tourism Social Indicators Fact Sheet http://tq.com.au

111. Új-Zélandi Statisztikai Hivatal 2007: Az indikátor fogalma és kiválasztásának kritériumai

112. United Nations 2010: International Recomendations for Tourism Statistics 2008, New York, www.un.org

113. United Nations Earth Summit Rio Declaration 1992 http://www.worldsummit2002.org/index.htm?http://www.worldsummit2002.org/guide/unced.htm [2011.04.23.]

114. Vanclay, F.: International Principles for Social Impact Assessment http://www.socialimpactassessment.com/documents/0303%20Vanclay%20IAPA%20V21N1%20SIA%20International%20Principles_1.pdf [2011.04.23.]

115. Varga A. 2002: Térökonometria, Statisztikai Szemle 4, pp. 354-370

116. Vargáné Csobán Katalin 2005: A turizmus fenntarthatóságának értékelése. Agrártudományi közlemények, 2005/16. Különszám 414-421.p.

117. Veres L. 2004: Közlekedési rendszerek a regionális fejlesztési stratégiában. Magyar Közlekedési Kiadó, Budapest, 2004. 68-76. pp.

118. Veres Z. 2009: A szolgáltatásmarketing alapkönyve- Akadémiai Kiadó, Budapest, 577 p.

119. Veres Z.-Hoffmann M.-Kozák Á. 2006: bevezetés a piackutatásba - Akadémiai kiadó, Budapest 511 p.

120. Wöbel, K.W. 2002: Information Supply in Tourism Management by Marketing Decision Support Systems, Tourism Management, www.elsevier.com/locate/tourman

Hasznos linkek: